Kelet-Magyarország, 1995. szeptember (52. évfolyam, 206-231. szám)

1995-09-11 / 214. szám

1995. szeptember 11., hétfő HATTER Lakás, vagy putri összetákolva Volt példa, hogy az átadott házat lebontották és eladták az építőanyagot D. Bojté Gizella Sonkád-Fülesd (KM) — A őszi napsütésben szorgosan dolgozott a kőműves brigád Sonkád határában, mikor megérkeztem. A nagycsalá­dosok részére juttatott la­kásépítési támogatásból ké­szülő házak építkezési hely­zetéről kérdeztem a szatmá­ri embereket, akik megyénk legtávolabbi csücskében, né­hány kilométerre az ukrán határnál élnek. Sonkádon, az Új élet utca egy szám alatt Farkas Miklós házát most építik, s ha minden sike­rül, december végére a héttagú család már az új otthonában ünnepelheti a karácsonyt. A vállalkozók ebben a kis falu­ban, öt hasonló házat hoztak már eddig tető alá. De szerző­désük van további házak építé­sére a szomszédos települése­ken, Kölesén, Csaholcon, Vá- mosorosziban is. Fontos a bizalom A szerencse is közre játszott, de a munka kivitelezői első­sorban rátermettségüknek kö­szönhetik a megbízásokat. Ju­hász Csaba, nyíregyházi vál­lalkozó szerint azonban a leg­fontosabb a bizalom és a kor­rektség. A hír pedig gyorsan terjedt a polgármesterek kö­zött, így hamar eldöntötték, ki­nek adnak megbízást a kivite­lezésre. Sok kisiparos ragaszkodna ilyen beruházásokhoz, ahol biztosnak tűnik a bekerülési költség megfizetése, hiszen az előzetes szerződések alapján az OTP garanciát vállal és fo­lyósítja azt az összeget, melyet a nagycsaládosok kapnak la­kásépítkezéshez. Bányai Bálint, Fülesd pol­gármestere elmondta, az ő fa­lujukban, ezzel a támogatási formával öt ilyen ház épül, volt akinek telket is tudtak ad­A régi és az új ni. De még négy-öt olyan csa­lád lenne, akik rászorulnának a segítségre. A szegényebb emberek sorsán nemcsak így próbálnak könnyíteni, hanem volt, akiknek malacot adtak, vagy teheneket helyeztek ki hozzájuk. S a százezer forintos támogatásból csak ötvenezer forintot kell visszatéríteniük. Ezek között vannak cigányok is, akik korábban nem nagyon foglalkoztak állattartással, mezőgazdasági munkával. A polgármester véleménye sze­rint ennek ellenére jól megáll­ják helyüket. Meglépett a pénzzel A faluban kicsit kételkedtek abban is, hogy kétmillió-kettő­százezer forintból tisztessége­sen meg lehet-e egy házat csi­nálni. Vagy csak egy putri lesz, „ringy-rongy” anyagból összetákolva. Az ilyen jellegű építkezéseknél ugyanis sok visszaélésről is hallani; volt olyan kisiparos, aki meglépett a pénzzel, vagy nem úgy épí­tette meg a házat, ahogyan az a tervben szerepelt. De olyanról is tudnak, hogy a családnak át­adták a házat, akik később le­bontották azt és eladták az épí­A mióta a felsőfokú okta­tási intézményeknél bevezették a tandíjat, elszaporodtak a tanintézetek­ben a lopások, fegyveres rab­lások. A bankrablók mellett egy újabb szakma nehézfiúi jelentek meg a bűnözés palet­táján, az agy rab!ók. Az egyetemek és főiskolák a biztonság érdekében sokat tettek az elmúlt időkben. Az előadó termeket biztonsági rácsok és zárak védik, ajtaja csak hallgatói kártyával nyí­lik. A főbejáratokat biztonsá­gi őrök védik, csak személyi azonosítás, testi motozás, és átvilágítás után léphet be bárki. Puskák, bicskák és egyéb fegyverek nem kerülik el az őrök figyelmét. A tan­székek a központi páncélte­remben kaptak helyet, a ka­tedrák előtt minden előadó­ban védőrácsot emeltek. A tanárok golyóálló mellényt, páncélozott autót kaptak szolgálati kocsiként, lakásu­kat testőrök figyelik állandó­an. Mégis az őrök éberségét kijátszva, többször sikerült már elrabolni a legjobb ok­tatókat a bűnözőknek. A rendőrség tehetetlen, rend­szerint csak az agyelszívástól el but ul tan találják meg he­tekkel később az áldozatokat egy-egy elmegyógyintézet zárt osztályán. Ezek a többnyire magá­nyos rablók tartják rettegés­ben főiskolánkat is. Szinte Agyrablók órarendszerű pontossággal érkeznek, kijátszva az őrök éberségét, hol a nyitott abla­kon lépnek be, hol a katedra alól bújnak elő. Fejükön sí­sapkából kivágott csuklya van. Jegyzetfüzetükből fegy­vernek látszó tárgy kandikál ki. — Mindenki arccal lefelé feküdjön a padlóra — ordít­ják. Agyrablás. Ha okosak lesznek, nem esik bántódá- suk. A tanár úrnak eszébe ne jusson a riasztó gombját megnyomni, inkább dobja ki az óravázlatot a kerítésen és maga felállhat. Tessék elő­adni a Csimborasszó tétel le­vezetését ott a táblánál. És a tanár urak nem ellen­keznek, meg is van mondva nekik, tudják, hogy az életük­be kerülhet ha nem teljesítik a rablók követeléseit. A rendes hallgatók is szin­te már hozzászoktak az órai incidensekhez. Nyugodtan jegyzetelnek hason fekve is, végül is a tananyag soron kö­vetkező előadását hallják. — Kérem a következő zárt­helyit részemre kiadni — harsog a betörő a levezetés végén. — De betörő úr, az úgysem lesz érvényes, próbál a prof akadékoskodni, mert maga otthon puskázhat is. tőanyagot. Az OTP ezért na­gyon elővigyázatos és csak ak­kor ad először pénzt a vállal­kozó kezébe, ha a házat a be­kerülési költség harmincöt százalékáig már elkészítették, de a további folyósítással is óvatosan bánnak. Szakmát tanulni A vállalkozókkal való beszél­getésnél úgy tűnt, hogy nekik legalább annyira fontos a sze­gény ember érdeke, mint a sa- játuké. O Miért lenne egy vállalko­zónak az olyan fontos, hogy a szegény embereken segítsen? Itt csak egyszerűen üzletről le­het szó, vagy nem? — Az üzlet, a nyereség ter­mészetesen vele jár, de vé­gül is segítenünk kell a rossz körülmények között élőkön. Ha nem előbb, akkor utóbb az országban ez súlyos következ­ményekhez vezethet. Nem szabad az embereket szegény­ségben tartani. — Munkát kell adni nekik, a környéken lehetne akár egy betonüzemet vagy egy fatele­pet beindítani. Itt vannak a majorságok, több milliós érté­kűek, a termelőszövetkezetek A szerző felvétele felbomlásával szinte minden kihalt. A cigányok megélhetéséről Balogh Artur, a Roma Munka­adó és Munkavállalók megyei szervezetének elnöke a gondo­latot tovább folytatta: több mi­nisztériumban jártak, hogy se­gítsék őket olyan munkahe­lyek létrehozásában, melyet az iparban, így az építkezéseknél jól tudnának hasznosítani. Nemcsak a hagyományőrző szakmák, vályogvetés, kosár­fonás lenne fontos, hanem az is, hogy értsék a kőműves, asztalos, ács, bádogos mester­séget, amire mindig szükség van. A most folyó házépítésekbe még több embert be lehetne vonni. Ezzel a megoldással munkahelyeket is teremthet­nének, de egyben megszervez­nék az emberek szakképzését is. A vállalkozók és polgár- mesterek, valamint a cigányok érdekképviseleti szerveinek képviselőivel történtek már előzetes egyeztetések. A Nem­zeti és Etnikai Kisebbségi Hi­vatal Cigány Programok Iro­dájától ígéretet kaptak, hogy ötletüket lehetőség szerint tá­mogatni is fogják. Imázs és tett Kovács Éva ■»-k itkapillanat: ellenzék és kormánypárt X V egyetért abban, hogy romlott az ország nemzetkö­zi megítélése, logikus tehát egy olyan politikai államtit­kár beállítása, aki az ország imázsának alakításávalfog- lalalkozik — olvashattuk, hallhattuk mostanában igen sokszor. A téma egyébként nemrég, a kormány bővíté­sének lehetőségével együtt került újra szóba, akkor, amikor Horn Gyula úgy gondolta növelni kormánya eredményességét, hogy an­nak létszámát szerette volna bővíteni. Sem az ötlet, sem pedig a cél nem újkeletű. Hazánk hírnevének, ha úgy tetszik jóhírének megszerzése és terjesztése az előző kor­mánynak is hőn óhajtott vá­gya volt, úgy látszik, a mos­tani sincs híján hasonló ambícióknak. Dicséretes törekvések ezek, kár, hogy a dolog nem ilyen egyszerűen működik. Mert a jó hír, a hírnév valóban igen fontos az egyes országok számára, csakhogy megszerzése nem pusztán elhatározás kérdé­se. Hiába mondjuk mi ma­gunkról, hogy döntöttünk: holnaptól saját jó hírünket keltjük, ha ennél tovább nem jutunk. Mert hiába terjesztjük hát mi, hogy eredményesek vagyunk, ha padlóra került a gazdaság, hangoztatjuk, hogy sikeres a privatizáció, miközben az országnak állí­tólag egyetlen fillér haszna se származott eddig belőle, harsoghatjuk nap mint nap, hogy a szomszédokkal bé­kességre törekszünk, köz­ben meg némely politikus jódolgában hetente üzen hadat a határ túloldalán lé­vőknek. mondjuk, hogy fon­tos a belső béke, de napon­ta látjuk és halljuk a külön­féle pártcsatározásokat. A nemzetközi imázs kial- kítása fontos feladat, de semmiképpen nem egyetlen ember dolga. Egyedül a legokosabb boltos sem ké­pes eladni a portékát, le­gyen bármilyen jó kereske­dő. Annál is inkább, mert a vevőt becsapni csak egyszer lehet. Ha rájön hogy félrevezet­ték, másodszor már elkerüli a bejáratot. Gábor fiam! Itt is ott is, bezársz egy-egy iskolát, én meg nyitok helyette egy-két minisztériumot Ferter János rajza — Bocsánat tanár úr, én agyrabló vagyok, nem csaló, ha kell pisztolyt használok, mint mos is—és kilövi a rej­tett kamerát a tábla fölött nyomatékül. Aztán átveszi a feladatot és átvetve magát az ablakon lefüggeszkedik az udvarra egy kötélen, és ahogy jött olyan váratlanul eltűnik a bokrok között. Egy hét múlva — ugyanez a rabló — a kidolgozott zárt­helyit a férfi WC-ben nyújtot­ta át a professzornak, a szomszédos fülkéből. Ez nem WC-papír, ha okosan visel­kedik nem történik semmi. Kérem osztályozza le a dol­gozatomat. De figyelmezte­tem, hogyha nem lesz szigo­rú, szétlövöm a hátsó felét. A prof ijedtében hasmenést kapott, de a hibátlan dolgo­zatra négy és felest ráírva ezúttal is megúszta. A rendőrség tehetetlen, még ennek a személyét sem sikerült azonosítani. A síál­arcos fantomkép mögött sen­ki sem ismerte fel a tettest. Annyit lehet biztosan tudni róla, hogy matematika sza­kos, harmad évet hallgat, és a professzor szerint rendkí­vüljó képességű. Ev végén aztán csapdát ál­lítottak neki. Joggal feltéte­lezhető volt, hogy le akarja majd vizsgáztattatni magát a féléves anyagból. A biztonsá­gi őrök nagy titokban a vizs­gatermet éjszaka körülzár­ták. Mégis túljárt az eszükön ezúttal is. Napközben nem történt semmi. Este amikor az óvodából kislányát szán­dékozott a tanár úr hazavin­ni, a hátsó ülésen meglapult és fegyvert nyomott a gyerek halántékának, majd rápa­rancsolt a professzorra: semmi meggonmdolatlanság, indítson és tessék kérdezni. Mire hazaértek, az agy rab­ló sikeresen levizsgázott. A professzor nem kockáztathat­ta a gyermek életét, beírta az elédugott indexbe a jelest, ezután egy sarokkal a házuk előtt az agyrabló köszönés nélkül kiszállt az autóból. És az ehhez hasonló esetek országszerte szaporodnak. A tudás, hatalom. A hatalom­hoz pénz kell. De sokan lát­hatóan ingyen akarják ezt megszerezni. Az egyetemek tehetetlenek, Anyagi fedezet nélkül oktatóikat, a tudást nem tudják megvédeni. A rendőrség, amíg anyagi kár nem keletkezik, és tettleges- ségre nem fajul a dolog nem kíván beavatkozni. A bank­rablókat sem győzi üldözni.-w- ^-r gyhogy várható, hogy M j az agyrablók ezzel az erőszakos módszerrel diplomát is szereznek majd maguknak. Rossz rágondolni, hogy ilyen előképzettség után hogyan fognak ezeka szakem­berek az üzleti életben prakti­zálni... Új bűzaév előtt Galambos Béla ■j» -j- em régen fejeződött be az aratás, s már x V nincs kiajánlható ka­lászos gabona az országban. Pedig, mint olvasom, lenne rá kereslet a tőlünk keletre eső külpiacokon, ahonnan most jelentős kenyérgabo­namennyiséget vásárolná­nak tőlünk, ha lenne A jól húzó piac, a kon­junktúra, első megközelí­tésben nagyon kedvező hír­nek számít, hiszen magas áron, minden fölösleges terméstől megszabadulhat­nak a magyar gabonater­melők. Am nem egyértelmű­en rózsaszínű a honi gabo­nahelyzet. Nem csak a la­pos államkassza szempont­jából nézve akként, hogy ha mégegyszer ennyi terem ak­kor is eladhattuk volna mind egy szemig. Inkább a termelők szemszögéből, először is azért, mert jelen­tős részük — főként az aszály miatt már évek óta egyre nehezebb helyzetbe kerülő alföldi termelők — nem tudták istenigazából meglovagolni ezt a rég várt lehetőséget. Sokan még aratás előtt, „lábán” elad­ták terményüket, a mostani tonnánkénti 16 ezer forint­hoz képest úgy hatvan szá­zalékos áron. Kénytelenek voltak, mivel hitelt kellett törleszteni, s fizetni is illik a legszükségesebb eszközök vásárlásáért. Nyakukon az új búzaév kezdete, amihez venni kell üzemanyagot, gépalkat­részt (ha már új gépre nem teik), hogy szántani-vetni lehessen. Azután a csóró esztendők után — amikor a száz kilókban mérhető hek­táronkénti optimum helyett legföljebb néhány tízkilós adagokban pergettek mű­trágyát a szántóföldekre — jó lenne már végre a nö­vény igényét legalább fele- részt(!) kielégítő tápanyag- utánpótlást végezni. Végül ajánlatos lenne felváltani azt a jó gazda gondosságá­nak teljességgel ellentmon­dó, áltakarékos gyakorla­tot, miszerint a kétségtele­nül legolcsóbb saját terme­lésű búzát vetik el újra, a másfélszer annyit teremni képes fémzárolt vetőmag helyett. Csak legyen elég ilyen igazi vetőbúza, ne­hogy a mostani csábító ára­kon eladják aztán külföldre kenyérgabonának! HRHHijjííjíNMjííHRííMMMÍÍHÍRiMjiíjííRIÍÍÍMHRnííííiíjíi^ l | m

Next

/
Thumbnails
Contents