Kelet-Magyarország, 1995. augusztus (52. évfolyam, 179-205. szám)
1995-08-08 / 185. szám
1995. augusztus 8., kedd HATTER Vállalkozás családi alapon A nehéz gazdasági helyzetben is van lehetőség a megélhetésre • A legszebb álmok Nyíregyháza (KM - KD) — Magad uram, ha szolgád nincs — tartja a mondás, érvényes ez a boldogulásra is. Nyiiván könnyebb annak a startja, aki rendelkezik az induláshoz szükséges tőkével, de azért rá kell érezni és találni a lehetőségekre. Van, aki másokkal karöltve fog vállalkozásba, mások családi alapon teszik ezt. Miképp a Nagy család, akik ha nem is nagy csapatnak, de többeknek biztosítanak munkát két cégükben. Ha valaki Nyíregyházán, a felszámolás alatt álló Elekterfém Kinizsi utcai telephelyén jár, egyre több cég tábláját láthatja, több vállalkozás jut(ott) itt bérlet után tulajdonhoz. Jó néhány szerződés augusztus 1- jétől él, így a Nagy családé is, övék a Kréta Kft. és a Sóstó- Trade Kft. Az egyik ügyvezető tulajdonossal. Nagy Györggyel beszélgettünk a boldogulás lehetőségeiről. Növekvő létszám A családfő a Taurusnál dolgozott sokáig különböző beosztásokban, majd a tuzséri koromtelepet vezette, a kilencvenes évek elején indította be vállalkozásait. A Kréta Kft. vegyianyag-közvetítő kereskedelemmel foglalkozik, a Sóstó-Trade Kft. nyílászárók gyártásával és értékesítésével. Itt elsősorban beltéri ajtókat gyártanak belföldi értékesítésre, de a választékot importnyílászárókkal is bővítették. Előbbinél nyáron van bizonyos forgalom-visszaesés, utóbbinál akkor a szezon, így jól kiegészíti egymást a kettő, folyamatos munkát biztosítva a dolgozóknak. A Kréta éves forgalma a múlt évben 40 millió forint volt, — idén félévkor már 30 milliónál tartanak — most már négy embernek adva munkát a családtagokon kívül, a Sóstó-Trade-é 28 millió. Ez a cég 5 emberrel kezdte működését néhány évvel ezelőtt De- mecser székhellyel, először csak értékesítve a termékeket, később a gyártásba is belevágva, ma már 16 fizikai munkást foglalkoztat és egy alkalmazottat, akik egy része a munka- nélküliek keserű kenyerét ette korábban. Most, nyáron hat diák is dolgozik itt, a Meló-Diák közvetítésével. A tulajdon előnye — Szerencsére jól ment a vállalkozás — mondta Nagy György — ezért is kerestünk megfelelő telephelyet a meKészülnek a nyílászárók a Sóstó-Trade Kft. műhelyében, még szombaton is dolgoznak Harasztosi Pál felvétele gyeszékhelyen. Eleinte béreltük ezt az épületet itt a Kinizsi utcán, most megvettük. Hosz- szú távon a tulajdonlás az előnyösebb, s befektetésnek sem rossz, mert talán értékesebbek lesznek a jövőben az ingatlanok. A Tünde utcán is van egy telepünk, most tettük rendbe, de hogy mindkét cég ide költözött, még nem tudom, mi lesz azzal. Ott is valamilyen vállalkozásba fogunk, mert a több lábon állás mindenképpen célszerű. Panaszra nincs okuk — értékelt — de azért fontos az előrelátás a jövő érdekében. Ha ilyen marad az építési kedv, akkor továbbra is keresettek lesznek termékeik, ezt részben a kedvező árral érik el. Termékeik többsége az olcsóbb kategóriába tartozik, úgymond az „átlagembereknek”, nem véletlenül vásárolnak itt a magánszemélyeken kívül viszonteladók és építési vállalkozók, akik nagyobb tételnél további árkedvezményt kapnak. Kilátások S hogy mit hozhat a jövő? Nagy György optimista. Úgy véli, ha nem hoznak olyan intézkedéseket, amelyek jelentősen visszavetik az építkezési kedvet, akkor a legszebb álmok válhatnak valóra. A tervek között további létszámbővítés szerepel, szeretnének olyan szakembereket alkalmazni, akik egyedi termékek előállítására képesek az extrább igények kielégítésére. Mert ha a tendencia így folytatódik, akkor szükség lesz új munkaerőkre, hiszen rendeléseket most már csak novemberre tudnak teljesíteni. Kézművesek induló jegyzett tőkéje Nyíregyháza (KM) — Lapunk múlt heti csütörtöki számában félreérthető információt közöltünk a kamarai tagsággal kapcsolatban. Több reklamáló telefon után Pózmán Róbert, a megyei kézműves kamara ügyvezető igazgatója a következők közlésére kérte lapunkat. Az elmúlt három hónapban a kézműves és a kereskedelmi és iparkamara országos vezetői többször tárgyaltak a tagkör, a hovatartozás ügyében. Nem mindenben született megegyezés, ennek ellenére a Magyar Kereskedelmi és Ipar- kama országos illetékesei több megyei újságban közölték — tévesen — hogy kik melyik kamarához tartoznak. A tagkör megosztás alapelveit a Magyar Kézműves Kamara a következőképpen határozta meg. A XVI. törvény 1. sz. mellékletében felsorolt szakmákban működő és megjelenő egyéni vállalkozások a kézműves kamarába sorolandók. Feltétel, hogy a vállalkozás Tora István tárcája A szilvaszemek húzzák az ágakat. Össze is akadna a fa, ha nem kötöztem volna meg idejében az ágait. Még csak bordószínű- ek, de tudom, hogy nemsokára megpuhulnak és hamvaskékekké válnak, s valami opá- los ragyogással néznek majd rám, ha megtörlöm őket. Szilvaérés idején már kitombolja magát a kánikula, mozgalmassá válik a levegő. Megtöltődik valami kimondhatatlan vágyakozással melyhez a Nap ad ragyogást. Valami belső érlelő fényt ad a fáknak is. „Lássátok, felnőttem, megizmosodtam!” így érzi az ember is. Közben készül a Boldogasszony megünneplésére, és augusztus 20-ra, Szent István királyunk nagy művének, a magyar államiságnak a méltatására. Olyan magasságokra helyezni el, ahol nem álfények ragyogják be, hanem igazi, mindenféle sandaságoktól mentes megnyilvánulások. Ahogy a költő mondatja a királlyal: „Fejetekben tiszta értelem, I múltból feltörő igaz dallam / sugározzák, s ünnep legyen / a Szilvaszemek friss kenyér, mert így akartam!” Ez a sugárzás kellene. Valami neutrális sugár, olyan mint a napsugár, mely egyformán fog és éget mindenkit, egyformán osztja az életet, amelyektől hamvaskékekké válnak a szilvaszemek is. Valami összeterelő szó, beszéd, cselekedet. Es főleg bizalom kell, hogy ott a kormány, teszi a dolgát, azt amit kell tennie. Ezt érezze az állampolgár, amikor ünnepre készül. Hogy évezredes államiságunk fennmaradt, s hozzá a koronázási jelképeken túl megint ott van az új kenyér, a boldogulásnak, a megélhetésnek a szimbóluma. Nem kis teljesítménye ez a mező- gazdaságnak, a sokszor felkarolt és magára hagyott, valamikor húzó ágazata a nemzetgazdaságnak. Búzánk van, békességünk törvények garantálják, s játékszabályok melyeket alkalmasint ki lehet játszani. Legalábbis sokan megkísérelték, de valakik mindig ébren voltak, s meghallották a sípoló szelepeket. És akkor rájöttek milyen törékeny, milyen sérülékeny, mennyi önmérséklet, jószándék, tenniakarás kell hozzá, hogy életben maradhasson. Mennyire fontos a másik is, az ő véleménye, az egyéni, partikuláris közösség néha pallérozatlan hanghordozása.: így lehetne ünnepelni. Lezárni ezt a hőhullámos, rekordmelegeket döntögető nyárt valami széppel. Víziparádéval, látványos tűzijátékkal. Kínos megméretés ez. Mert túlságosan sok a visszafejlesztés, amelyre nincsen pénz. Megint a civil társadalom összefogása kellene. A közjó, a társadalmi akarat érdekében munkálkodás. Mert ezután ítél meg a turista, az ide látogató külföldi. És persze nem rabolják ki, nem robbantanak bombát a közelében. De az államkassza üres, az állam polgárai javarészben szegények, s nincs meg az a húzó réteg, aki ilyenkor belép. Csak valami mérhetetlen kontraszt, és irritálóan alattvalói érzés. Ezt hozták volna a közelmúlt egyenlősítő törekvései?! Szegényedő társadalmunk állampolgárait már annyiszor mozgósították adakozásra vagy egyszerűen csak elvették tőle javait, megszerzett jussát, az éppen soros törvényre hivatkozva. Időtálló törvényeket kellene alkotni, mint ahogy első királyunk ebben is utat mutatott. A szelepek még nem működnek tökéletesen, igazítani kell rajtuk. Mint ahogy a szilvafa is védi az aszályos nyár hatásait, ahogyan tudja. Ledobálja a felesleges terhét, hogy ami megmarad tisztán, üdén és hamvaskéken ragyogjon. / ómagam készülök a lekvárfőzésre, gyermekkorom nagy nyárvégi ünnepére, a szilvamagozásra, a rézüstben való kavargatásra, a cibereevésre és minden más örömre, amelyet ezek a parányi szilvaszemek hoztak azzal, hogy megértek. Békevágy Kováts Dénes Y T onfitársaink jelen- t—i tős része csak a hír- í. JL adásokból tudja, mit jelent a háború, az a szörnyűség, ami embermilliók pusztulásával jár. Sajnos, nem csak a történelem korábbi korszakainak jellemzője a tömeges gyilkolás, napjainkban is számos háborús góc alakult ki, s akár határainkhoz közelebb, akár távolabb zajlanak az események, mindannyiszor aggódva figyeljük-hallgat- juk a híreket. Ötven évvel ezelőtt hullottak le az atombombák két japán városra, erre emlékeztünk, s az emlékezés további gondolatok gerjesztője. Már csak azért is, mert közel hazánk határaihoz dörögnek az emberpusztító fegyverek, korábban egy országban élő nemzetek fi- ai-lányai gyilkolják egymást kegyetlenül területi igények, nacionalista érzelmek miatt. Pedig a békevágy ott él az emberek többségének szívében, nem véletlenül tüntetnek világszerte az atomfegyverek, a kísérleti robbantások ellen. Azok, akik maguk tapasztalták meg a háború borzalmait, de gyermekeik, unokáik is, akik csak hírből halottak a szörnyűségekről. Békességet magunknak, másoknak — hirdette a nemzetközi békenap jelmondata, ami azt fejezi ki: ha magunknak nyugalmat akarunk, másokat is békében kell hagynunk. A békesség tulajdonképpen mindennapjaink jellemzője kellene hogy legyen. A tolerancia, a másság elviselése a kisközösségben, az emberek egymás közötti viszonyában alapja a nyugalomnak. Mert ha nem tudjuk elviselni a másik véleményét, azokat, akik nem úgy gondolkodnak, mint mi, akkor nagyobb dolgokban még kevésbé tudunk megegyezni. Azt mondják: sokszor apró dolgokon múlik egy-egy viszály, vagy háború kirobbanása, így válik az egyéni vagy kisközösségi érdeksérelem sok áldozatot követelő pusztítássá. Ezért is fontos, hogy türelemmel viseltessünk egymás iránt, hogy a nyugalmat, békességet ne csak elvárjuk, de tegyünk is érte. Ki a kisebb közösségekben, ki országok felelős vezetőjeként. fő tevékenysége tükrözze a kézműves jelleget, kizárt a tömegszerű automatizált rendszerű sorozatgyártás, a vállalkozás induló jegyzett tőkéje ne haladja meg a 2 millió forintot, az éves átlagos foglalkoztatott létszám huszonötnél kevesebb lehet, az éves korrigált nettó árbevétel ne haladja meg az 50 millió forintot. Van, aki a középkorban érzi magát Ferter János karikatúrája Nem bűnbakok MÖWMWMWÖMÍWKCÍWÍ Páll Géza •w^ égi megállapítás, hogy a kudarcok ed- í. V zik az embert. Esetenként szükség van rájuk, hogy összeszedjük magunkat, nekigyűrkőzzünk az újabb akadályok leküzdésének. Ha ebben sok is az igazság, nem valószínű, hogy a szülők többsége örömmel fogadta az egy vagy több tárgyból elégtelenre vizsgázott, netán osztályismétlésre utalt gyermekét. Márpedig az elmúlt tanévben sem volt az másként, mint lenni szokott. Akadtak nehezen tanuló, az iskolát keservesen viselő vagy éppen tanulni nemigen szerető diákok, akik leverték a lécet. Nekik nem fejeződött be a tanév. De miből fizesse a szülő a különórákat, a pótvizsgára felkészítő tanfolyamok díját? Elvárható-e az ínséges időket megélő művelődési házaktól, hogy a korábbi gyakorlatnak megfelelően, ingyenes korrigáló tanfolyamokat szervezzenek a tanulási nehézségekkel küzdő diákoknak? Nem fenyeget-e annak a veszélye, hogy némely szülő inkább munkára fogja a gyermekét, főként a földeken sürgető nyári munkák miatt, s még ha lenne is erre lehetőség, akkor sem engedi a már említett tanfolyamokra? Bárki folytathatná még a kérdéseket, talán azzal is, vajon a tanítóktól, tanároktól elvárha- tó-e, hogy a megérdemelt nyári pihenés helyett a köznyelven bukottnak nevezett gyermekekkel foglalkozzanak? S ha akadnak erre önzetlenül vagy térítés ellenében vállalkozók, nem kell-e attól tartaniuk, hogy netán adócsalási vagy ilyesféle vádak érik őket? Jól tudjuk persze, hogy nem csak vagy nem elsősorban pénzkérdés a tanulás, hanem fizikai és szellemi erőpróba, amely feltételezi a legégetőbb gondoktól mentes, normális családi harmóniát. Ez a harmónia azonban igen sokféle okból számos esetben hiányzik. Kár lenne, ha a tanulásban átmenetileg a padlóra került gyermek a gondok-ba- jok közepette a bűnbak szerepét töltené be, akin le lehet vezetni a sok keserűséget, amelyet a napi megélhetés rak a szülők vállára. \k Nézőpont
