Kelet-Magyarország, 1995. augusztus (52. évfolyam, 179-205. szám)
1995-08-07 / 184. szám
1995. augusztus 1hétfő SPORT. Nyereség a nyíregyházi atlétikára Naponta tízmillióért váltottak valutát • A felújított, megszépült stadion marad Nem csak a győztesek távoztak elégedetten Hájer Zsigmond Nyíregyháza (KM) — Túlzás nélkül állítható, hogy a közelmúltban befejeződött Hélia-D XIII. Ifjúsági Atlétikai Európa-baj- nokság lebonyolítása osztatlan elismerést aratott mind a versenyzők, mind a közönség körében. A szervezésben oroszlánrészt vállalt Orendi Mihály, a Végrehajó Bizottság elnöke, aki a verseny- igazgatói feladatokat is ellátta az EB-n. Őt kértük meg, hogy néhány nappal a záró- ünnepség után tekintsünk vissza a viadalra. Q Most, hogy már valamelyest leülepedtek az élmények, hogyan tekint vissza erre a négy napra? — Kicsit messzebbre visz- szamennék az időben, addig, amikor három évvel ezelőtt benyújtottuk a jelenkezésün- ket az EB megrendezésére. Akkor én azt ígértem, hogy a várostól a rendezésre anyagi támogatást nem kérünk, pénzre csak a stadion rekonstrukciójához lesz szükség, ami viszont amúgy is elengedhetetlen volt. A rekortánpálya akkor gyakorlatilag használhatatlan volt és más is felújításra szorult. Mindezt azért mondtam el, hogy a gazdasági értékelést — ma sajnos minden eseménynél ez élvez elsőbbséget — ennek függvényében ejthessük meg. □ Mit profitált a város, a sport, ezen belül a nyíregyházi atlétika az Európa-bajnokság- ból? — Már az indulásnál szempont volt, hogy az EB-nek hosszú ideig érezhető legyen jótékony hatása a nyíregyházi sportra, és segítsen egy jobb feltételrendszer kialakításában. Azt hiszem egyértelmű, hogy a stadion felújítása után egy olyan létesíménnyel rendelkezik a város, ami párját ritkítja. Ha nincs az EB akkor is el kellett volna végezni a munkák nagy részét, hiszen a víz-, az elektromos rendszer olyan állapotban volt, amelyen mindenképpen változtatni kellett. Ha nincs az EB akkor viszont lényegesen többe került volna minden, hiszen a kivitelező cégek a legnagyobb kedvezményeket biztosították, csak azért, hogy a verseny helyszínén ők dolgozhassanak. Azt is megemlíthetem, hogy a munkálatok során jó néhány munkanélkülinek tudtunk elfoglaltságot és persze jövedelmet biztosítani. Bár a verseny végleges mérlege még nem készült el, az már biztosnak látszik, hogy sikerült nyereséggel zárnunk. A Magyar Atlétikai Szövetség és az önkormányzat között él egy szerződés, ennek értelmében a nyereség csak és kizárólag a nyíregyházi minőségi atlétika fejlesztésére fordítható. Létrehozunk egy alapítványt, a kamatokból ösztöndíjakat kívánunk biztosítani a főiskolán tanuló atléták számára. Ezenkívül a versenyen használt sportszeszközök — amelyek világszínvonalat képviselnek és az országban senki sem rendelkezik hasonlóval — a város tulajdonába kerülnek, és persze a nyíregyházi atlétikát szolgálják a jövőben. Azt már csak mellékesen említem meg, hogy tudomásom szerint a EB alatt mintegy napi tízmillió forint értékben váltottak be valutát az OTP- ben, a szállodák százszázalékos kihasználtsággal üzemeltek, a kereskedők forgalma is megnövekedett. Úgyhogy azt hiszem nem lehet vitás, hogy gazdasági szempontból pozitívan zárult az EB. Q Mint az NYVSC atlétáinak vezetőedzője, hogyan értékeli a nyíregyháziak szereplését? — Előrebocsátom, hogy igen tehetséges fiatalokról van szó, akik azonban nemhogy ennyi néző — akiknek ráadásul bizonyítani akartak — előtt nem versenyeztek még, hanem általában üres lelátókhoz szoktak. Más szűk családi körben kimenni a pályára, és megint más több ezer ember előtt versenyezni. Azt hiszem ezt a terhet nem bírták elviselni. A jövőben azonban mindenképpen profitálhatnak az itt tapasztaltakból. Ahhoz ugyanis, hogy valaki igazán kiemelkedő eredményeket érjen el, pszichésen is fel kell nőnie a feladathoz. Egy alapos elemzés szükséges annak kiderítésére, hogy miért szerepeltek mindannyian a várakozás alatt. □ Mindenki elismeréssel szólt a technikai személyzet munkájáról, pedig igazán nem lehet mondani, hogy csupa rutinos ember alkotta volna a csapatot. — A versenybírók hatvan százaléka az EB miatt tette le a vizsgát. Felkészítésük már tavaly januárban elkezdődött. Egy idő után bekapcsolódott a munkába Mindszenty János, aki a ’66-os budapesti Európa- bajnokság szervezési igazgatója volt, egyébként nyíregyházi születésű. Hatalmas szaktudására, következetes vezetési stílusára nagy szükség volt. Minden versenyszámra külön ki lettek képezve a versenybírók, akik a megye minden részéből érkeztek. Sokat segített, hogy Gál László mint egy rutinos versenyirányító fogta össze a szálakat. Egyébként a technikai személyzet hibátlan munkája sokat nyom pozitív szakmai megítélésében. ü Túl az anyagi és szakmai sikereken milyen erkölcsi si- kerrekről beszélhetünk? — Ha valamiért, akkor azért érdemes volt megrendezni ezt a versenyt, mert a város és a városlakók néhány napig igazán érezhették, hogy részei vagyunk Európának. Akármerre jártunk, felfokozott hangulattal találkoztunk. Ennek a városnak van egy óriási szerencséje — a hátrányok mellett — az, hogy nagyon sok tehetséges ember lakja. Az ő munkájuk volt benne ebben az Eu- rópa-bajnokságban. Több mint negyven ország versenyzői, vezetői vitték el magukkal ennek a csodálatos pár napnak az emlékét. Azt hiszem, aki valamilyen formában részese volt ennek a rendezvénynek, örökké emlékezni fog rá. A kapitányunk elégedett A magyar fiatalok ettől több pontot még nem szereztek Nyíregyháza (KM - HZs) — Immár több mint egy hete, hogy véget ért a Hélia-D. XIII. Ifjúsági Eu- rópa-bajnokság. A magyar versenyzők talán az előzetes várakozástól elmaradtak, hiszen egyetlen egy érmet sem szereztek, a legjobb helyezésünk a szombathelyi Varga Judit révén egy negyedik hely 800 méteren. A nyíregyházi versenyzőknek pedig úgy tűnt, nem előnyt, hanem inkább hátrányt jelentett a hazai pálya. Kürti Éva gyengébb számában, a súlylökésben igaz harmadik legjobb eredményét produkálta, ám diszkoszban nem tudott a fináléba kerülni. A gerelyhajító Majoros László is elmaradt a várakozástól, miként a gyalogló Királyfalvi László, aki a 10 kilométeren utolsóként ért célba. Ahogy mondani szokták, a nagy akarásnak nyögés lett a vége, saját egyéni csúcsaikat sem tudták megközelíteni az NYVSC atlétái. Edzőik (Kerekes László és Pokro- venszky József) értetlenül veszik tudomásul teljesítményeiket, mindannyian kirobbanó fizikai állapotban voltak, mégsem tudták ezt a versenyen bizonyítani. Valószínűleg nem tudták feldolgozni önmagukban azt, hogy most ezrek és ezrek szurkolnak értük, tőlük várják a jó eredményt, ami bé- nítólag hatott rájuk. Kovács Sándor utánpótlásvezetőedző, a magyar csapat kapitánya így értékelte együttesünk teljesítményét: — Az éremhiány ellenére meg vagyok elégedve a magyar csapat teljesítményével. Nincs okunk az elkeseredésre, hiszen ifjúsági Európa-baj- nokságon még soha nem szereztünk ennyi pontszerző helyezést, ami az elkövetkező évekre nézve bíztató. Már év elején a korábbi eredményekből felmérhettük, kik azok, akik érmeket szerezhetnek a kontinenstalálkozón. Közéjük soroltuk Zsivótzky Attilát magasugrásban és tízpróbában, Eckermann Tibort a 400 méteres gátfutásban és Kovács Rékát gerelyhajításban, aki tavaly az ifjúsági világbajnokságon bronzérmes lett. Sajnos Attila hosszú ideje sérüléssel bajlódott, izomszakadása volt. Csodaként könyveltük el azt is, hogy egyáltalán el tudott indulni, az pedig külön öröm, hogy a döntőbe is bejutott. Eckermann Tibor sérülése miatt el sem jött a versenyre. Kovács Réka mint ismert, az ötödik helyen végzett. ü Kinek a teljesítményével elégedett? — Varga Juditot tudnám az első helyen kiemelni, de a távolugró Magyar Balázs, az 1500-as Tusai Brigitta és a hármasugró Héda Nikoletta, és a tízezres Kálovics Anikó is új egyéni csúcsot ért a legrangosabb versenyen. Győrffy Dóra és Kovács Réka eredményével is elégedett vagyok, megközelítették egyéni leg- jobbjukat, amivel az ötödik helyen végeztek. A váltókhoz hozzáfűzném, hogy nálam mind a négy váltónk döntőbe került. Sajnos egy óvás miatt a fiú 4x400 méteres csapatot kizárták, az eredmények alapján az ötödik helyen végezhettek volna. A verseny egyébként sportszerű volt, és minden szempontból nagyon jó Euró- pa-bajnokságnak nevezhetjük. Az ismerős hang Aki nem volt teljesen elégedett Nyíregyháza (B. T.) — Egyesek meg voltak róla győződve, hogy Mádi Zoltán, Nyíregyháza volt polgármestere, az ifjúsági EB szervezőbizottságának társelnöke kommentálja az eseményeket a stadionban, mások pedig úgy vélték, hogy a Duna Televízió kommentátora működik közre. Persze, az atlétikában igazán járatosak számára ismerős volt a hang, hiszen Burján Attila nélkül már több, mint másfél évtizede nem múlhat el rangos — elsősorban — atlétikai verseny Magyarországon. Q Olyan szakszerűen közvetíti az eseményeket, hogy le sem tagadhatná: valamikor atletizált. Melyik volt a főszáma? t — Az Újpesti Dózsában futottam, 1966-tól voltam igazolt versenyző. 3000 méter akadályon értem el a legjobb eredményeket, de többször álltam rajthoz maratoni versenyen is — válaszolt a szpíker, azaz Burján Attila. Q Gondolom nem ez a fő foglalkozása, „civilként" mivel tölti a napjait? — Jelenleg a városligeti műjégpályának vagyok az igazgatója, de mellesleg hat diplomával rendelkezem. □ Össze tudná számolni, hogy összesen hány világ- verseny közvetítése van már a háta mögött? — Ha csak az atlétikát nézem a tizenhat év alatt talán négy Európa-bajnoksá- got és két világbajnokságot „beszéltem végig.” Egyébként nem csak az atlétikában vagyok járatos, úgy gondolom, hogy a technikai sportágakon kívül otthon vagyok a teljes sportéletben. Ezt bizonyítja, hogy nemegyszer külföldi meghívásokat is kapok. □ Akkor már igazán van összehasonlítási alapja. Milyennek ítélte meg a nyíregyházi verseny rendezését? — Nem szívesem mondom el azokat a dolgokat, amelyeket hibaként tapasztaltam, mert ezek az én észrevételeim, így az én magánügyem is. Összességében azt mondhatnám el, hogy nem rossz, de találkoztam már jobbal is. □ Esetleg az ön kiszolgálásával akadtak gondok? — Nem feltétlenül, bár be kell vallanom, hogy tőlem profi munkát várnak el. Az senkit nem érdekel, hogy ezt miként érem el, mert a közönség csak annyit tud, hogy én hosszú ideje dolgozok már szpíkerként, és eszerint ítéli meg a teljesítményemet. Én ezt az egészet egy hivatásnak fogom fel, és számomra a napi munka nem ér véget azzal, hogy kiszállok a mikrofonállásból. Ha visszamegyek a szállodába, feldolgozom azt a rengeteg mennyiségű adatot, eredményt, ami itt összegyűlt. És talán az sem véletlen, hogy be tudtam számolni arról is, hogy több ezer kilométerre tőlünk a kubai Pedroso világcsúcsot ért el távolugrásban. □ Tulajdonképpen ön a négy napot végigdolgozta. Ilyen minőségben lehet egyáltalán élvezni a küzdelmeket? — Érdekes kérdés, mert igazából ilyenkor sem tudok kibújni a bőrömből. Az csak természetes, hogy mindenkor a magyar versenyzőnek szurkolok a legjobban, de nem csak a mieinkért tudok szorítani. Átéltem például annak az ír gátfutónak a helyzetét is, aki a harmadik gátnál jókorát esett, de együtt örültem azzal a spanyollal is, aki legjobbját megjavítva futott Éurópa-bajnoki csúcsot 1500-on. Azt hiszem ezek a pillanatok teszik feledhetetlenné a munkámat. Munka közben Elek Emil felvételei Gratuláció
