Kelet-Magyarország, 1995. augusztus (52. évfolyam, 179-205. szám)

1995-08-05 / 183. szám

1995. augusztus 5., szombat ÉVFORDULÓ 1945. augusztus 6. 50 évvel ezelőtt történt 1945. augusztus 9. Sűrített uránium Uránium­mag^ Kritikus Készítette Eileen Glanton, az AP írója E gymás után estek el a tengelyhatalmak országai. Ä szövet­ségesek csapatai győzedelmes hullámban haladtak előre Európában, és 1945 végére Japán maradt az egyedüli el­lenfél. De a kicsiny sziget nemzete erős akaratú volt, sokan azt hitték, hogy Japán katonái és polgárai az utolsó emberig har­colni fognak. Az amerikai vezetők tárgyalásain egyre inkább előtérbe került egy, az egész japán szárazföldre kiterjedő csa­pás, melyet Harry S. Truman elnök úgy nevezett el, hogy „a legborzasztóbb bomba a világtörténelemben". Augusztus 6-án ledobták az első atombombát Hirosimára. Augusztus 9-én a második atombomba-támadás Nagaszakil érte. Augusztus 1 5-én Japán megadta magát. A két város meg­halt. Az atomkor megszületett. Az Enola Gay leszáll Tinianon a hirosimai bomba ledo- bása után Hirosima a bombázás után A bomba hatása A robbanás középpontjában az emberek elporladtak. A testek egyszerűen eltűntek a magas hőmérséklet hatására, melynek csúcsa 5000 fok. Az atombomba ütközési hullámokat, tűzvihart váltott ki, és végül behatolt a környezetbe a radioaktivitás. A halál hullámokban söpört végig, és sokak állapotában (akik nem égtek el rögtön) egy ide­ig javulás mutatkozott, de aztán ők is meghaltak a radioaktív mérge­zésben vagy rákban. 1 mérföld: Poriadási szint: Minden elporladt a robbanás hatására (98 százalékos veszteség) 2 mérföld: Teljes megsemmisülés: A föld felett minden építmény el­pusztult (90 százalékos veszteség) 3,5 mérföld: Súlyos robbanási károk: Gyárak és más épületek összedőltek (90 százalékos veszteség) 5 mérföld: Súlyos égési károk: Minden éghető elégett. Az emberek attól szenvedtek, hogy a tűz az éltető oxigént vette el előlük. (A vesz­teség 50, a sérülés 45 százalékos) 6 mérföld: Súlyos égési és szélkárok: Az építmények súlyosan meg­égtek, az embereket a szél sodorta el. Másod- és harmadfokú égési sérüléseket szenvedtek, de a legtöbb túlélő köztük van (a veszteség 15, a sebesülés 50 százalékos). A vita Mikor a felzúdulások elcsitultak az Egyesült Államokban, amikor a katonák hazatértek és Japán felett az ég megszűnt füstölögni, egy kérdés felvetődött. Történészek, veterá­nok, túlélők még mindig kételkednek abban, hogy valóban szükség volt-e a bomba ledobására. Milyen közel állt Hirohito császár a fel­tétel nélküli kapitulációhoz? Még hány japán polgár halt volna meg, ha a háború folytatódott volna? Hány amerikai vesztette volna életét egy szárazföldi megszállás esetén? Az érzelmek magasra csaptak az Atlanti-óceán mindkét partján. Tokióban a kormány szabályos küzdelmet folytatott a „bocsánatké­rés" szóért, mielőtt kifejezte volna bűntudatát a háború miatt. Washingtonban a Smithsomian Intézményben egy emlékkiállítást szerveztek a bombázásról, hogy az megbékítse a veteránokat, akik úgy érezték, az USA túl békülékeny Japánnal. Hirosima ma növekvő város - a bombázás néhány fizikai jelével, a béke tökéletes képeként. De bármely világhatalom, amely nukleá­ris kísérletet hajt végre, egy tiltakozó táviratra számíthat Hirosima polgármesterétől. A láng örökké égni fog a hirosimai Béke Parkban, mindaddig, míg Földünk meg nem szabadul összes nukleáris fegyve­rétől. A parkbéli emlékművön ez a felirat olvasható: „Engedjük meg, hogy minden lélek békében nyugodhassék. Ezért sohasem ismétel­hetjük meg a bűnt!" Az Enola Gay A B-29-es a világ első interkonti­nentális bombázója, ésegyben a legnehezebb bombázója is, melyei valaha építettek - 7 000 font (1 font = 45,56 dkg), A B-29-est Enola Gay-nek keresztelték, annak a pi­lótának az anyja neve után, aki le­dobta a bombát Hirosimára. „Meg­fordultunk, hogy lássuk Hirosimát" - mondta később Paul Tibbets piló­ta - „A várost szörnyű felhő fedte... gombaalakú lett, és szörnyen, hi­hetetlenül magasra nőtt." Hirosima Hirosima akkoriban Japán második hadtestének főhadiszállása és számos, a hadiipart kiszolgáló gyár otthona (tulajdonképpeni hátországa) volt. Valóban készen állt a háborúra. De nem volt le­hetősége felkészülnie a bombatámadásra. Körülbelül 80 000 em­ber azonnal meghalt a „Kisfiú"-nak nevezett bomba robbanásának hatására; és még 60 000 a következő év végéig. Azok, akik túlélték, szemtanúi voltak a bombázásnak, szörnyű emlékeiket mondták el. „Voltak olyanok, akik szénné égtek és meghaltak, és mások, akik súlyos égési sérüléseket szenvedtek és azért haltak meg, mert a bőrük szétrepedt, ismét mások, akik attól vesztették életüket, hogy mindenféle törött üvegszilánk hatolt be testükbe. Mindenféle volt" - mondta egy 6 éves kisfiú. 76 000 épületből a városban 70 000 nagyon erősen megrongá­lódott vagy teljesen megsemmisült. Fél mérföldön belül a bomba a legerősebb acélépítményeket is elpusztította (1 mérföld körülbe­lül 1700 méter). A tégla- és faházak szétporladtak 1,5 mérföldön belül. 2,5 mérföldön belül minden éghető anyag elégett. Körülbe­lül 10 mérföldnyire a robbanás központjától a vakolatok megre­pedtek és az ablaküvegek összetörtek. A romok között volt 18 se­gélykórház, ambulancia és 32 elsősegélyklinika. Little Boy A hirosimai és a nagaszaki bombáknál két különféle eljárást alkal­maztak, de pusztító erejük azonos volt: A hirosimai bomba 4,5 ton­nás urániumbomba, beceneve „Little Boy" - Kisfiú. Ebben a fegyver­nemben a sűrített uránium robbant az urániummagon. A bombának az energiája 20 kilotonna TNT-vel volt egyenlő. A „Kisfiú" 600 méter magasan robbant fel a város fölött, mind­össze 250 méterrel tévesztve el célpoptját. „Bajtársaim - mondta Pa­ul Tibbets pilóta -, most dobtátok le az első atombombát a történe­lemben." A hirosimai bomba túlélőjének forradásos hegei Ma 100 000 túlélő él Hirosimában és a körülötte lévő települé­seken. Sokuk viseli a testén a nyomát, a hegeket; mások pedig mint az atombomba túlélői az élet más terheit voltak kénytelenek elvi­selni. A munkaadók elrettentek a „hibakusha"-tól, féltek a rákra vagy depresszióra való hajlamosságuktól. Néhány japán visszautasítot­ta, hogy a bomba túlélőjével kössön házasságot, mivel félő, hogy a radioaktivitás genetikai abnormalitást okozhat gyermekeinél. Gyakorlatilag nem volt kétség afelől, hogy a második városra is ledobják az atombombát; a reggeli kedvező időjárás miatt válasz­tották Nagaszakit. Hirosimával ellentétben Nagaszaki már több­ször volt bombázás célpontja, ezért kevesebb pusztítanivaló ma­radt. A magas hegyek, melyek Nagaszakit körbeveszik, talán gá­tolták a bomba erejét. De még így is 70 000 ember vesztette életét 1945 végéig. Azt elkövetkező 5 évben még 70 000-en hal­tak meg. Nem volt szükség a harmadik atombomba ledobására. „Csak" ezt a kettőt, a Hirosimára és Nagaszakira ledobottat használták fel. Fat Man A Nagaszakira ledobott atombomba plutóniumbomba volt, becene­ve Fat Man - Kövér ember. Bár a bomba több mint 1,5 mérfölddel célt tévesztett, mégis a város felét érintette. A Kövér emberben a láncreak­ciót előidéző robbanás egy sokkal fejlettebb nukleáris alap volt. Egy át­lagos robbanással átpréseli az üvegen a plutóniumot a központban el­helyezett hasadóanyaghoz, előidézve a robbanást. HIROSIMA/NAGASZAKI Hasadó anyag Forrás: Az atombomba készítése; Az atombomba hatása; National Geographic APÁM A gombafelhő Nagaszaki felett

Next

/
Thumbnails
Contents