Kelet-Magyarország, 1995. augusztus (52. évfolyam, 179-205. szám)
1995-08-05 / 183. szám
1995. augusztus 5., szombat HÁTTÉR mmuuumimmt Történelmi játék komolyan Eldördült a startpisztoly a millecentenárii imj ünnepségsorozat előkészítésére Beszterec, Nagyvarsány, Szabolcs (KM) — Jövőre ünnepli az ország a magyarok honfoglalásának 1100. évfordulóját. A Millecentená- rium — ha szegények vagyunk is fényűző események rendezésére — éppúgy alkalmat kínál a nemzet dicső pillanatainak felelevenítésére, mint a sorscsapások, kudarcok okainak elemzésére, múltunk tanulságainak megvonására, hogy hasznosítani tudjuk azokat jövőnk formálásában. Az emlékezések, ünnepségek szervezéséhez a megye települései nyolc és negyedmillió forint támogatást szereztek. Ezúttal három helyszín elképzeléseiről adunk tudósítást. Ruscia felé Ahogy Opusztaszeren a Fesz- ty körkép, úgy Szabolcs községben a Földvár, a milleneu- mi emlékmű, a templom és a harangláb, a Mudrány-kúria jelentik az Alföld legértékesebb honfoglaláskori emlékeit. Míg Opusztaszeren a magyarok bejövetelének állítottak emléket, addig Szabolcsban a legkeresztényibb király, Szent László emlékét őrzi minden nevezetesség. Kilenc- száz éve Szabolcs vára nagy és erős volt, a kunok betörése után is épen maradt, földrajzilag kedvező helyzetben fekszik Ruscia felé. Az akkor még trónörökös Lászlót megillető országrész fő helye Szabolcs vára volt. Talán épp ez az oka, hogy Szabolcs község nem szerepel a millecentenáriumi rendezvények főbb helyszínei között, s noha történelmi tények igazolják a település honfoglaláskori jelentőségét, a László által összehívott zsinat 900 évvel ezelőtt volt. A hely szelleme mégis azt kívánja, hogy a megyei rendezvények között a legrangosabb események mégis Szabolcsban legyenek. Lakatos Dénes polgármester szerint ehhez a község — a tanárképző, a mezőgazdasági főiskola és a tokaji gimnázium tanulóinak segítségével — a magyarok bejöveteléről szóló történelmi játék megrendezésével szeretne hozzájárulni. A három történelmi megye, Szabolcs, Szatmár és Bereg találkozási pontja Ilk, Vásárosnamény, valamint a Kisvarsány-Nagyvarsány által határolt területen volt. Ez adta az ötletet, hogy a honfoglalás 1100. évfordulója alkalmából ünnepség- sorozatot rendezzenek. így lett Nagyvarsány és kör- j nyéke a hét megyei ki- ! emelt térség egyike, a ren- j dezvénysorozat koordiná- i tora pedig Szűcs Ilona nagyvarsányi polgármester, aki mellesleg a megyei emlékbizottság egyik tagja is. Elmondta: az egész térségre pályázatokat írtak ki különlomból való a bizánci feliratú kegytárgy. Azóta a Magyar Nemzeti Múzeum állandó honfoglaláskori kiállítási tárgya. Lehet, hogy e véletlenül talált lelet vagy az egykori földvárról fennmaradt legenda keltette fel az érdeklődést, tény, hogy 1962-ben kisebb feltárási munkák kezdődtek a földvár környékén. Az ásatás szenzációs eredményt hozott: a já- ki templomhoz hasonló kéttornyú templom, maradványaira bukkantak, ami azért is A szabolcsi emlékmű böző korosztályok részére A megyehatárok 1100 éve címmel, s az elkészített anyagból tudományos konferenciát, vándorkiállítást rendeznek. A három megye találkozási pontján emlékoszlopot állítanak, a későbbiekben pedig turisztikai báziscentrumot szeretnének oda kiépíteni. Egyelőre földúton lehet megközelíteni Ilk, Nagyvarsány-Kisvar- sány, Vásárosnamény felől az emlékoszlop helyét, remélhetőleg azonban elkészül a kö- vesút is. A millecentenáriumi ünnepségre díszes prospektus kiadásával is készülnek. Szenzáció Egy arany szenteltvíztartót találtak 1906-ban Beszterecen. Szerencsére hozzáértő kezekbe került, mert mint kiderült: Szent István korabeli tempArchív felvétel esi földvárban is egyhajós, egytomyú templom épült az Árpád-korban és egész Kelet- Magyarországon, sőt a Kárpát-medence keleti részén nem találtak a régészek kéttornyú templomot. Már ez is elegendő indok volna rá, hogy Beszterec rangos rendezvények helyszíne legyen 1996 nyarán, de ha hozzáadjuk, hogy az 1990-ben megválasztott képviselő-testület a községépítés programjának kidolgozása során a település múltjának feltárásához létrehozott egy honfoglalási jubileumi emlékbizottságot, tavaly pedig a Nemzeti Múzeum műemléki védettség alá helyezte az időszámítás előtti évezredben épült földvárat, akkor különösen érthető a beszterceiek bemutatkozási, ünneplési törekvése. Sajnos, a földvárat a századelőn a Belfő csatorna építésekor, majd a Ti- szatelekre vezető műút építésekor végzett földmunkák idején durván megsértették. Az új önkormányzat az utolsó másodpercekben tudott beavatkozni, így a történelmi emlékek — ha sérültek is —, megmaradtak az utókor számára. Mivel az önkormányzat évek óta működési költségvetési hiányos, ezért az önkormányzat által létrehozott Jóléti Szolgálati Alapítvány vállalta fel, hogy a honfoglalási jubileum során — mentve ami menthető —, intézkedéseket tesznek a feltalálható műemlék jellegű építmények védelmére, és az ország elé tárják tudományos alapossággal, mi is van Beszterecen. Első lépésként — mondta dr. Kiss Lajos, az alapítvány titkára — önkéntes földcserében állapodtak meg a három tulajdonossal, így a község tulajdonába került a földvár területe. Eredeti tervük, hogy a vár területén olyan jellegű iskolakertet, arborétumot létesítsenek, gondozását pedig a fiatalságra bízzák, amelyben a besztercei fiatalság megismerheti saját múltját. A jelentősége Az elmúlt három év és a jelenlegi gazdasági körülmények ezt a törekvést a későbbi jövőbe helyezik, ezért most arra koncentrálnak, hogy a jövő évi események méltóak legyenek az 1100. évforduló jelentőségéhez, s hogy a besztercei jubileumi sorozat beilleszkedjék a megye és az ország azonos programsorozatába. Egy tudományos emlékülésre gondolnak, amelyiken a fő előadást Fodor István, a Nemzeti Múzeum címzetes főigazgatója, egyetemi tanár tartaná. Ehhez csatlakozna néhány olyan kor- referátum amelyik magát Beszterecet tudná bemutatni. Elsősorban Németh Péter és Frisnyák Sándor előadásaira számítanak. Ez alkalommal kerülne sor egy emlékmű felavatására egy honvédelmi nap keretében, s szeretnék Keleti Györgyöt megkérni az emlékmű avatására. A rendezvényre egy színvonalas kiadványt szeretnének megjelentetni. Sipos Béla tárcája jy ukuca tizennégy éves, és már kész hölgy. -Z\. Pontosabban még csak novemberben lesz tizennégy, de a lányok ilyen korban idősebbek szeretnének lenni önmaguknál. Ok már nem gyerekek. így van ezzel Kukuca is. No, egye fene, mondják a szülei, ha előlegezed magadnak a tizennégyest, hát akkor légy tizennégy. Ez ugyan már nem oszt, nem szoroz. A kész hölgy ilyenkor jobban kihúzza magát, s bizony meg kell állapítani, egy-két esztendőt nyugodton hozzá is tehetne az életkorához. Valóban, ezek a lányok már nem gyerekek. Hol vannak hozzájuk a hasonló korú fiúk? A lányok ekkorra már kinőnek a dilikorból, meg a babázásból. Többre, másra vágynak, értelmes beszélgetésre, s persze könnyed, szolid, de mindenképpen hozzájuk való szórakozásra. Ilyen mondjuk az, amikor barátnőjükkel elmennek sétálni, és közben jó nagyokat lehet beszélgetni. Meg amíg a teniszpályára kiérnek, addig is megvitathatják az őket léginKukuca könnyei kább érdeklő kérdéseket, s jut idő egy kis pletykálkodásra is. Mert hát ők már kész hölgyek, igazi nők. Szerencsére azért úgy tudnak örülni, mint a gyerekek, hisz a maguk módján ők mégiscsak gyerekek. Gondtalanul, a világot kirekesztve élnek. Különösen a nyár adja erre a legjobb alkalmat, mert nem kell korán lefeküdni, későn lehet felkelni, övék az egész nap. Úgy telik el, ahogyan ők akarják. Kukuca gondosan megtervezte a nyarat. Ebben a pálmát mindenképpen a klagenfurti utazás és nyaralás viszi el. Ami a nyáron előtte történt, azok mind-mind kiegészítői voltak az útnak. Három csodálatos hét az Alpokalján, a Wörthi tó szomszédságában! Már kora tavasztól készültek erre az útra, merthogy a hugica, Moszatka is kapott meghívót Saraktól és Jas- mintól, a két osztrák kislánytól. Buzgón tanulták a számukra idegennek tűnő „sch” meg „ei” hangok kiejtését, lévén mindkettő angol nyelvet tanuló. Sikeresen túljutottak az első nehézségeken, reggel és este már hangos —■ csak úgy németesen — Morgen! -nel és Guten Nacht!-tál köszöntötték szüleiket és egymást. Megérezték a siker ízét. Ettől kezdve az addig idegen német nyelv beköltözött a gyerekszobába. Persze nem hanyagolták el az angolt sem, hiszen ami nem megy németül, azt majd megmagyarázzák angolul. Az osztrákok többsége az anyanyelve mellett jól beszéli az angolt. S a lényeg azon volt: anyanyelvi környezetben tanulni németül, elmélyedni egy másik nemzet mindennapjaiban. Ami azt is jelenti, hogy a némettel feküsznek s a némettel kelnek. Különben is, a gyerekek nem fogalmaznak mindenféle kacifántos kör- mondatokkal, mint a felnőttek. Ok egyszerűen, lényegre törően közük mondandójukat. Jó! kitalálták ezt a gyerekek, két éve sikerült levelező- társakat találniuk. S ezen a nyáron jött el az ideje a hosszabb, személyes találkozásnak. Kukuca pedig úgy érezte, már valóban felnőtt, nem jelent számára problémát a három hét, kibírja a szülők nélkül, s talán a honvágy is csak az első napokban fogja kínozni. A felnőttek bólintottak rá, titkon tetszett is nekik lányuk határozott viselkedése. Ha ő akarja, ám legyen. S aztán elérkezett az utazás napja, az indulás pillanata, ezzel együtt az elválás hosszú, kínos érzése. Még egy pillantás, egy integetés a vonatablakból, s amikor szép lassan elindult a szerelvény piciny, csillogó könnycsepp jelent meg Kukuca szeme sarkában...-m y éhány nap múlva már j\j hozta a postás a vidám JL I beszámolót Klagenfurtból. „Remekül érezzük magunkat! Ja, és csak három percig sírtam. Várunk benneteket! Kukuca.” jmél m «r mm — lufif AflUffet SltitAVpvíVl A pálya szélén Nábrádi Lajos Á tlépitek az élet kapuját — mondták az elmúlt hetekben is a tanárok az érettségi és a szakmunkásbizonyítványok, a diplomák átadásánál. A közhelynek számító kijelentés igaz. A végzett fiatalok valóban életük egyik Sorsfordulójához, a kapuhoz érkeztek. De mi van a kapun belül? Sok-sok fiatalnak üres tér. Bizonytalanság. Kilátástalanság. A hogyan tobábbra a szülők, a politikusok, a munkaügyi szakemberek nehezen találják a választ, illetve kevés válasszal szolgálnak. Sok szülő rezignálton ezt mondja: fontos, hogy túléljük, hogy átvészeljük. Sajnos, sok fiatal elfásult, minden mindegy módon gondolkodik. A véletlenre, a szerencsére, a szüleire, a politikusokra bízza a sorsát, a jövőjét. Részben, de csak részben érthető ezeknek a fiataloknak a magatartása. Hiszen sem a fiatalok, sem az idősebbek előtt nem rajzolódott ki még a valódi jövőkép. Egyszerűbben fogalmazva: nem látjuk még az alagút végét. Mert az előző kormány azt ígérte, hogy tavaly már jobb lesz. Az új kormány hangoztatta, hogy idén érezhető lesz a javulás. E helyett a rosszabbodás érezhető. A mostani, a legújabb pénzügyminiszter állítja, hogy két év múlva fordul jobbra kis hazánk sorsa. Elfogulatlan közgazdászok szerint ez utóbbi állításnak van realitása. Megyénkben különösen sok az olyan pályakezdő munkanélküli fiatal, aki nem tudja mire alapozni az egyik legszentebb dolgot, a családalapítást. Egy 17 éves szabolcsi autóvillamossági szerelő fiú azonban mostanában gyümölcsöt árul, mondja, télen hólapátolást is vállal. Egy friss határozat szerint jövőre támogatást kaphatnak azok, akik pályakezdőfiatalokat állítanak munkába. E két példa nyomán is mondhatjuk: fontos az öntevékenység, a kezdeményezés. A pálya szélén nem lehet a sült galambra várni. Ne erőlködj Lajos! Tudom hová akarsz kilyukadni... Ferter János rajza Ifom ifién tár Most a pénz az úr! Györke László ivat manapság — # 1 sajnos—a pénzügyi akarnokságról, akarnokokról beszélni. A hangnemről nem is érdemes szólni, hiszen az igen széles skálán mozog. Egyben azonban megegyezik: nem pozitív az értékelés. Mint ahogy lenni szokott, ha kevés a pénz. De vajon kevés-e a pénz? Általában közügyekre, a nemzet napszámosaira, a közszolgálatra, az egészségügyre, a kultúrára, a sportra — biztosan. Tehát mindenre, amitől nemzet a nemzet, ország az ország. Végkielégítésekre persze mégfutja... Nemrég egy fórumon a közigazgatás helyzetét elemezték magas rangú tisztségviselők. Az apropót az adta, hogy a gyásznap, azaz március 12-e után a megszorító intézkedések alaposan kihatottak a köztisztviselőkre, a közalkalmazottakra. A szakma és az érdekképviselet egybehangzó véleménye szerint nonszensz, hogy egy alanyi jogon és ingyen szolgáltatást nyújtó közszolgálat normális működését veszélyeztessék a pénzügyi akarnokok. Rengeteg elavult jogszabály és feladat terheli a köztisztviselőket. Ugyanis az új jogszabályok, a feladatok szaporodnak, a régieket, elavultakat pedig nem helyezik hatályon kívül. Erre várhatóan csak 1996 második felében kerül sor — hallottuk a fórumon. De vajon addig hány meg hány újabb és újabb feladatot oszt le az önkormányzatoknak a mindenkori országvezetés? Ahogy mostanában szokás, forrás nélkül. De vajon ki marad a pályán ilyen körülmények között? Hisz a köztisztviselők és közalkalmazottak reáljövedelme szakemberek számításai szerint 30-36 százalékkal csökkent az utóbbi két-három évben. Vagy talán a pénzügyi akarnokok- nak az a céljuk, hogy teljesen szétverjék a magyar közigazgatást? Maguk alatt vágják áfát, hisz végül is az önkormányzatok nemcsak helyi, hanem államigazgatási feladatot is ellátnak. A szakmát az is élénken foglalkoztatja, hogy vajon miért akarja a kormány elhitetni a közvéleménnyel a sajtón keresztül, hogy lent, a végrehajtókban a hiba.