Kelet-Magyarország, 1995. augusztus (52. évfolyam, 179-205. szám)

1995-08-30 / 204. szám

1995. augusztus 30., szerda KIVI-POSTA Fórum olvasóink leveleiből Nyíregyházán, akik a gépkocsijukat az Árok utcai süly- lyesztett garázssorban tartják, augusztus 26-án 16 és augusztus 27-én 18 óra körül döbbenten tapasztal­ták, hoqy bokáig ért a víz Elek Emil felvétele Nyílt levél a polgár mester asszonyhoz Segítő kezek Az a rossz szokás alakult ki az utóbbi időben — vagy talán egyidős ez az emberiséggel — hogy ahol valami rosszat lá­tunk vagy hallunk, erre felkap­juk a fejünket és könnyen mondunk ítéletet valakiről, csoportokról, népekről, vagy intézményekről. Hovatovább odáig jutottunk, hogy a rádió­ban, a televízióban, vagy az életben is egyre inkább csak a különlegesre, a kriminálisra fi­gyelünk fel és az érdekel ben­nünket. Ahol rendes kerékvá­gásban folyik az élet, ahol em­berek becsületesen végzik a munkájukat, azt észre sem vesszük. Ez senkit sem érde­kel. Erről felesleges beszélni. Vegyük például a kórháza­kat, vagy az egészségügyi in­tézményeket, ahol orvosok, ápolók, intézményi dolgozók mindennap végzik sokszor megterhelt és szűkös anyagi viszonyok között teendőiket. Hirtelen felröppen a hír, hogy valahol történt valami tragikus esemény. Lehet ebben persze, mulasztás is és akkor az embe­rek könnyen a szájukra veszik az egész intézményrendszert és igazságtalanul mindenkit Nyíregyháza (KM — D. M.) — Engem mindenki becsa­pott! — fogad otthonában Tóth Lajosné. — Kihasznál­ják az emberek, hogy egye­dülálló idős nyugdíjas va­gyok. Nézze meg, nemrég ja- vítattam ki a tetőt, a mester elfelejtett „korcot” készíteni, beázik, hullik a nád. A kő­műves sem végzett tisztessé­ges munkát, de mit csinál­jak, pereskedjek? Most meg itt ez az újabb ügy... Nyíregyházához tartozó tanya Szélsőbokor. Bizony, már megélt néhány évtizedet az a tirpákok által épített nádfede- les ház, ahol Anna nénivel be­szélgetünk. Elkeseredett, ed­dig csak kilábalt a gondokból, de most nem lát kiutat. Csökkenő terület — Eredetileg is szabolcsi szü­letésű vagyok, de különböző okok miatt elköltöztünk a Du­nántúlra, s 1978-ban jöttem vissza — mondja kissé zakla­tottan. — Akkor vettem ezt a telket, a régi házzal, két-két dió- és meggyfával. A valami­kori tulajdonosa kiment Szlo­vákiába, s az ő helyére egy on­nan áttelepült család került, akivel én az üzletet kötöttem. Egy részét dzsungelszerűen elhanyagolták, sokat kellett vele dolgozni. Néhány hónap­ja szerettem volna eladni, be­tegségem miatt a lányomhoz akarok költözni Szombathely­re. Ekkor derült ki, hogy a nyilvántartásban valami hiba történt, és nem az én nevemen szerepel a telek, hanem egy tő­lem két házzal odébb és egy három házzal mögöttem lakó szidnak. Ilyenek a mi orvosa­ink, a mi kórházaink — mond­ják. (Ezt persze más foglalko- zásúakkal is megtehetik.) Nem arról van szó, hogy ne vizsgál­ják ki az ilyen eseteket és egy­általán ne beszéljünk róla. De ne ítélkezzünk hirtelen hara­gunkban olyanok felett, akik ezt nem érdemlik meg, sőt munkájukért dicséretet érde­melnek, mert becsülettel végzi azt naponként. Már az is baj szomszédaimén. A történet: ti­zenhárom éve kölcsönt vett fel, akkor kapott egy tulajdon­lapot, az eredeti adásvételi szerződésen szereplő helyrajzi számmal. 1992-ben lejárt a kölcsön, akkor kiadtak neki egy másik tulajdoni lapot, de akkor már más helyrajzi szám szerepelt rajta, és a terület is kevesebb lett az eredetitől. 1995-ben ismét kért egy tulaj­doni lapot, ezen is más hely­rajzi szám volt és a terület is­mét csökkent. Az is kiderült, a területből az áramszolgáltató vállalat 54 nm-et kisajátított, amiért egy fillért sem kapott a panaszos. Sőt, az ott lévő fák kivágásáért még neki kellett fizetni. — Hogy ki hibázott, nem tu­dom, de a hivatali tévedésnek én iszom meg a levét? — foly­tatja. — Már több vevőm is volt, akik a telekkönyvi bi­zonytalanság miatt lemondtak vásárlási szándékukról. Nem értem, egykor én kifizettem szerintem, hogy az ilyen dere­kasan végzett munka mellett szó nélkül elmegyünk. A múlt hetekben egészségügyi prob­lémáim voltak és a Fehérgyar­mati Városi Kórház intézmé­nyeiben kivizsgálásokra szo­rultam, az orr-fül-gége osztá­lyon kötöttem ki. Arcüreg mű­tétre volt szükségem. A főor­vosnő kis csapata asszisztálá- sával elvégezte a műtétet. Na­gyon fáradt volt már ebben a délutáni időszakban. Ezt mondta, is meg látszott is raj­ta. Én nagyon sajnáltam őt, meg persze magamat is, hogy ilyen fáradt kezek segítségére szorultam. Ne tessék aggódni — mondotta biztatólag — ezt még elvégezzük. Hozzáfogott, mert nagy volt a jó szándék és végül is ügyesen dolgoztak a segítő kezek. Szinte felfrissült a munkában, ahogy a munka­társaknak állandóan magya­rázta, hol kell beavatkozni és mit kell még eltávolítani. Én pedig férfiasán tűrtem és ma­gamban imádkoztam az ő rendesen a telek árát, a nevem­re is írták, nem tudom, így utó­lag, hogy lehet egy részét el­venni. Mert most már egyér­telművé vált, hogy a házam előtti rétet, kb. 60 nm-et, mely része volt a telkemnek, a szomszédomnak adták. Új térkép A panaszt a Körzeti Földhiva­tal részéről Zakuczi Antal főe­lőadó vizsgálta meg. Tájékoz­tatása szerint: 1980-ban az in­gatlan-nyilvántartás szerkesz­tése során azonosítási hiba tör­tént. Ekkor új földmérési tér­kép is készült. Erre azért volt szükség, mert az akkor ér­vényben lévő alaptérkép még az 1900-as évek elején történt felmérés adatait tartalmazta. Az ingatlan-nyilvántartás át­alakításáról szóló rendelet sze­rint, azonosnak kell tekinteni a felvett és az új földmérési alaptérképen ábrázolt föld­részletet, ha ennek az új térké­pen feltüntetett határvonalai munkájáért és a többiekért is, akik emberek betegségein se­gíteni akarnak. Amikor a nagy görög böl­cselő haldoklott, azt mondotta barátainak —- és szinte ez volt a végrendelete: Aszklepiosz- nak kakassal tartozom! Ez volt ugyanis a gyógyítás istene a görögöknél, aki bár a haláltól megmenteni nem tudta, de hite szerint többször meggyógyí­totta. A fenti néhány gondolat, mint egyfajta köszönőszó a fe­hérgyarmati kórház egy osztá­lyának szól elsősorban. De nemcsak nekik, hanem az egész intézménynek... Dr. Szűcs József Tisztaberek Ismerd meg megyédet! A rakamazi Remény nyugdí­jasklub tagjaia nyírmihálydi klub látogatását viszonozták nemrégiben. Mátészalkán az esperes úr fogadta csoportun­kat, s elmesélte a régi temp­lom történetét, majd a Szatmá­ri Múzeum következett. Nyír­bátorban a Báthory István által épített templomot, benne a hí­res Krucsay-oltárt nézhettük meg. Nyírmihálydiba érkezve nagy szeretettel fogadtak ben­nünket. Kicsiny falu, de mégis volt bőven látnivaló. Megnéz­tük a szépen berendezett pol­gármesteri hivatalt, és a csodá­latos, újonnan festett görög katolikus templomot. A solf látvány mellett még jobban el- érzékenyültünk a nagy-nagy szeretet hatására, ami kialakult a két klub tagjai között. Lám, a megyénkből sem kellett el­menni, volt látnivaló bőven és nagyon jól éreztük magunkat. Remény Nyugdíjas Klub tagjai Rakamaz hasonlóan helyezkednek el, vagy megegyeznek a korábbi nyilvántartási térképen feltün­tetett területtel. Vagy ha van is eltérés, de ez nem haladja meg a nyilvántartott terület 10 szá­zalékát. Jelen esetben az elté­rés 271 nm(!), ami nem éri el a tíz százalékot. Hiába a papír A szakember azt is elmondta: az új felmérés mindig ponto­sabb, mindig korszerűbb tech­nológiával készül. Mivel az új felmérés eredményének köz­szemlére tétele I. fokú határo­zatnak minősül, s ellene olva­sónk nem emelt kifogást, az ingatlan területnagyságán ál­lamigazgatási úton változtatni már nem lehet. A Titász az említet 54 nm-re kártalanítás nélkül szolgalmi jogot (Veze­tékjogot) jegyzett be. Ez azt jelenti, az a rész továbbra is a tulajdonosé, csak bizonyos munkálatok tűrésére kötelezi. A témában állást foglalt jo­gászunk is: szerinte olvasónk­nak fellebbezést kellett volna benyújtani a Megyei Földhi­vatalhoz. Mivel ezt elmulasz­totta, most esetleg arra van le­hetőség, hogy egy igazolási kérelemmel ellátott beadvány­ban — hivatkozva betegségére és idős korára — kérheti az adásvételi szerződés szerinti kijavítást. Minderről tényleg nehéz bosszúság nélkül beszélni, egyszer csak, csiribi-csiribá, egy telekből eltűnt jó néhány négyzetméter. A sajátja, amit olvasónk papírral is tud iga­zolni. S most ő járjon utána, mert valaki hibázott? Nem fur­csa?! Mint az egyik Törpe utcától keletre eső területen építte­tő nyíregyházi lakos, na­gyon nehéz helyzetben ér­zem magam. Tulajdonkép­pen köszönettel kéne for­dulnom a Városi Közgyű­léshez és személy szerint Önhöz is, hisz az Önök döntésének köszönhető, hogy több hónapi teljes bi­zonytalanság és már-már kilátástalanság után szemé­lyes problémám úgy ahogy megoldódni látszik, leg­alábbis kimozdult a holt­pontról. Augusztus 25-én az UNITERV elszámolt ve­lem, a lakásom általuk megítélt készültségi fokát figyelembe véve megálla­pították, hogy a pénzből, melyet az év elején befizet­tem, mennyi jár vissza, és azt ki is fizették. Sokáig úgy nézett ki, so­ha nem fogom viszontlátni ezt a jelentős pénzösszeget, melynek hiányában épülő lakásunkat képtelen lettem volna befejezni. Egyéb csa­ládi tartalékunk nem volt, feleségemmel és gyerme­keimmel együtt akár az ut­cára is kerülhettem volna, hisz régi lakásunkat már el­adtuk, havi jövedelmünk­ből pedig az albérletre nem futotta volna. Most tehát örülnöm kellene, hogy ez a veszély elhárult, és valóban örülök is. Örömöm azon­ban nem felhőtlen. Az a mód ugyanis, ahogy ez a Törpe utcai ügy most megoldódni látszik, valójá­ban nagyon visszás helyze­tet teremt. Az UNITERV, aki minden szereplő közül talán leginkább felelős a történtekért, most is maxi­málisan visszaél az építte­tők kiszolgáltatottságával. Nem elsősorban arra gon­dolok, hogy az általuk meg­ítélt készültségi fok szemte­lenül magas a valósághoz képest, és nem is arra, hogy az utolsó pillanatban is olyan durva számítási hibát követtek el az elszámolás­nál, amely legalábbis kétfé­le képpen értelmezhető. Sokkal inkább arra célzok, hogy az UNITERV a meg­állapodást, és a pénzvissza­fizetést ahhoz köti, hogy az építtetők minden kártérítési igényükről mondjanak le, és írják alá, hogy a jövőben semmiféle jogvitát nem kezdeményeznek az UNI­TERV Rt.-vel szemben. Ezen el kell gondolkodni egy kicsit. Tudomásom szerint az UNITERV Rt-vel szemben az ügyészség sik­kasztás és csalás alapos gyanújával augusztus első felében nyomozást rendelt el. Ez a nyomozás jelenleg is tart, vagy tartania kéne. A feljelentő az a SZATMÁR- BER Kft., melynek tagjai közül többen maguk is épít­tetők a területen, és akik ar­ra vállalkoztak (nem saját magukat ajánlva, hanem az építtetők kérésére válaszol­va), hogy az őket megbízók érdekeit védik minden tör­vényes eszközzel. (A nyár első felében 9, majd au­gusztus folyamán 16 építte­tő bízta meg őket érdekkép­viseletükkel, köztük ma­gam is. Tevékenységüket sok kritika érte városszerte és az építtetők között is, azt azonban nem nagyon lehet vitatni, hogy nélkülük ma ez az ügy valószínűleg se­hol sem állna.) A feljelentés fényében különösen is érthető, hogy az UNITERV és vezetői minden lehetséges módon fedezni akarják magukat és el akarják tolni maguktól azokat a kártérítési igénye­ket, melyek egyébként egy­általán nem lennének jelen­téktelenek, jogosan illetnék az építtetőket, és csak egyetlen probléma van ve­lük, az országunkban ural­kodó jogállapotok miatt rendkívül nehezen lehetne érvényesíteni őket. így az­tán nem lehet csodálkozni azon, hogy a legtöbb építte­tő (köztük én is) előbb- utóbb kénytelen-kelletlen beadja a derekát, azok pe­dig, akik a mások érdekeit is figyelembe vették és a la­kótelep egészéért tettek va­lamit, lassan egyedül ma­radnak, talán még kiszol- gáltatottabban mint mi, töb­biek. Az UNITERV pedig, aki a zavarosban halászik, majd mondhatja, lám-lám itt van ennyi meg ennyi építtető, akikkel annak rendje és módja szerint megállapodtam, papírom is van róla, magára vessen az a néhány renitens, aki úgy gondolta, hogy az igazságot ki lehet deríteni. Az már csak a hab a tortán, hogy a dolgoknak ez a menete tu­lajdonképpen az önkor­mányzatnak is kényelmes. Ha nincs Szatmárber, ha nincs per, a Törpe utca téma csendben elsimul, hamar el­felejtik az emberek, hogy itt azért egy kicsit az önkor­mányzat is mulasztott. Nem vádaskodni akarok, csak elgondolkodtatni. Ki­ki annyit vegyen magára a fentiekből, amennyit lelki­ismerete szerint igaznak tart. Nem célom, hogy in­dulatokat szítsak, de hi­szem, hogy magunknak, városunknak, nemzetünk­nek is ártunk azzal, ha nem akarjuk észrevenni hétköz­napjaink ellentmondásait. Valójában senki sem von­hatja ki magát a felelősség alól. Üdvözlettel és tisztelettel Matavovszky György nfllr ......m . - g>« »« Egy jóakarónak... ...aláírással érkezett levél­írónkat kérjük, hogy közöl­je teljes nevét és címét, hi­szen így nem tudunk az il­letékes hatóságoknál ügye intézésében eljárni — vála­szoljuk Kékesére. Az 1994. évi... ...VI. tv.-el módosított 1993. évi III. tv. 33.-a alap­ján a település önkormány­zata jövedelempótló támo­gatásban részesíti azt a munkanélkülit, aki munka­nélküli-járadékban része­sült, és ennek folyósítása után más munkanélküli-el­látásban nem részesül — tájékoztatjuk tiszavidi olva­sónkat. A jelenleg... ...hatályos törvények sze­rint, végkielégítés azok ré­szére jár, akiknek a mun­káltató munkaviszonyát rendes felmondással meg­szünteti, vagy a munkáltató jogutód nélkül megszűnik — üzenjük K. Jánosnénak. Kicsavarták a kezéből Augusztus 21-én délelőtt 10 és 11 óra között a Szar­vas utcai Encsi csemege előtt egy 11 és egy 9 év kö­rüli fiú kivette a másodikos fiam kezéből a Mountain Bike kerékpárját. Az eset után fiam sírva rohant hoz­zám. Körülbelül három percnyire voltam tőle, miu­tán elmondta, mi történt, felhívtam a rendőrséget. Kiküldtek egy URH-s ko­csit, mellyel körbejárták a környéket a gyerekkel, de semmit nem láttak. Bor­zasztónak tartom, hogy gyerekek ilyet meg mernek tenni. Nem bízom benne, hogy megkerül a kerékpár, bár feljelentést is tettünk. Jó lenne, ha okulnának az esetből szülők és gyerekek egyaránt. Szmolár Csabáné Nyíregyháza, Tompa M. u. Eltűntek a négyzetméterek Az új felmérés után hiba a nyilvántartásban • Változtatni már nem lehet Erről a rétről van szó... A szerző felvetele

Next

/
Thumbnails
Contents