Kelet-Magyarország, 1995. augusztus (52. évfolyam, 179-205. szám)
1995-08-30 / 204. szám
1995. augusztus 30., szerda KIVI-POSTA Fórum olvasóink leveleiből Nyíregyházán, akik a gépkocsijukat az Árok utcai süly- lyesztett garázssorban tartják, augusztus 26-án 16 és augusztus 27-én 18 óra körül döbbenten tapasztalták, hoqy bokáig ért a víz Elek Emil felvétele Nyílt levél a polgár mester asszonyhoz Segítő kezek Az a rossz szokás alakult ki az utóbbi időben — vagy talán egyidős ez az emberiséggel — hogy ahol valami rosszat látunk vagy hallunk, erre felkapjuk a fejünket és könnyen mondunk ítéletet valakiről, csoportokról, népekről, vagy intézményekről. Hovatovább odáig jutottunk, hogy a rádióban, a televízióban, vagy az életben is egyre inkább csak a különlegesre, a kriminálisra figyelünk fel és az érdekel bennünket. Ahol rendes kerékvágásban folyik az élet, ahol emberek becsületesen végzik a munkájukat, azt észre sem vesszük. Ez senkit sem érdekel. Erről felesleges beszélni. Vegyük például a kórházakat, vagy az egészségügyi intézményeket, ahol orvosok, ápolók, intézményi dolgozók mindennap végzik sokszor megterhelt és szűkös anyagi viszonyok között teendőiket. Hirtelen felröppen a hír, hogy valahol történt valami tragikus esemény. Lehet ebben persze, mulasztás is és akkor az emberek könnyen a szájukra veszik az egész intézményrendszert és igazságtalanul mindenkit Nyíregyháza (KM — D. M.) — Engem mindenki becsapott! — fogad otthonában Tóth Lajosné. — Kihasználják az emberek, hogy egyedülálló idős nyugdíjas vagyok. Nézze meg, nemrég ja- vítattam ki a tetőt, a mester elfelejtett „korcot” készíteni, beázik, hullik a nád. A kőműves sem végzett tisztességes munkát, de mit csináljak, pereskedjek? Most meg itt ez az újabb ügy... Nyíregyházához tartozó tanya Szélsőbokor. Bizony, már megélt néhány évtizedet az a tirpákok által épített nádfede- les ház, ahol Anna nénivel beszélgetünk. Elkeseredett, eddig csak kilábalt a gondokból, de most nem lát kiutat. Csökkenő terület — Eredetileg is szabolcsi születésű vagyok, de különböző okok miatt elköltöztünk a Dunántúlra, s 1978-ban jöttem vissza — mondja kissé zaklatottan. — Akkor vettem ezt a telket, a régi házzal, két-két dió- és meggyfával. A valamikori tulajdonosa kiment Szlovákiába, s az ő helyére egy onnan áttelepült család került, akivel én az üzletet kötöttem. Egy részét dzsungelszerűen elhanyagolták, sokat kellett vele dolgozni. Néhány hónapja szerettem volna eladni, betegségem miatt a lányomhoz akarok költözni Szombathelyre. Ekkor derült ki, hogy a nyilvántartásban valami hiba történt, és nem az én nevemen szerepel a telek, hanem egy tőlem két házzal odébb és egy három házzal mögöttem lakó szidnak. Ilyenek a mi orvosaink, a mi kórházaink — mondják. (Ezt persze más foglalko- zásúakkal is megtehetik.) Nem arról van szó, hogy ne vizsgálják ki az ilyen eseteket és egyáltalán ne beszéljünk róla. De ne ítélkezzünk hirtelen haragunkban olyanok felett, akik ezt nem érdemlik meg, sőt munkájukért dicséretet érdemelnek, mert becsülettel végzi azt naponként. Már az is baj szomszédaimén. A történet: tizenhárom éve kölcsönt vett fel, akkor kapott egy tulajdonlapot, az eredeti adásvételi szerződésen szereplő helyrajzi számmal. 1992-ben lejárt a kölcsön, akkor kiadtak neki egy másik tulajdoni lapot, de akkor már más helyrajzi szám szerepelt rajta, és a terület is kevesebb lett az eredetitől. 1995-ben ismét kért egy tulajdoni lapot, ezen is más helyrajzi szám volt és a terület ismét csökkent. Az is kiderült, a területből az áramszolgáltató vállalat 54 nm-et kisajátított, amiért egy fillért sem kapott a panaszos. Sőt, az ott lévő fák kivágásáért még neki kellett fizetni. — Hogy ki hibázott, nem tudom, de a hivatali tévedésnek én iszom meg a levét? — folytatja. — Már több vevőm is volt, akik a telekkönyvi bizonytalanság miatt lemondtak vásárlási szándékukról. Nem értem, egykor én kifizettem szerintem, hogy az ilyen derekasan végzett munka mellett szó nélkül elmegyünk. A múlt hetekben egészségügyi problémáim voltak és a Fehérgyarmati Városi Kórház intézményeiben kivizsgálásokra szorultam, az orr-fül-gége osztályon kötöttem ki. Arcüreg műtétre volt szükségem. A főorvosnő kis csapata asszisztálá- sával elvégezte a műtétet. Nagyon fáradt volt már ebben a délutáni időszakban. Ezt mondta, is meg látszott is rajta. Én nagyon sajnáltam őt, meg persze magamat is, hogy ilyen fáradt kezek segítségére szorultam. Ne tessék aggódni — mondotta biztatólag — ezt még elvégezzük. Hozzáfogott, mert nagy volt a jó szándék és végül is ügyesen dolgoztak a segítő kezek. Szinte felfrissült a munkában, ahogy a munkatársaknak állandóan magyarázta, hol kell beavatkozni és mit kell még eltávolítani. Én pedig férfiasán tűrtem és magamban imádkoztam az ő rendesen a telek árát, a nevemre is írták, nem tudom, így utólag, hogy lehet egy részét elvenni. Mert most már egyértelművé vált, hogy a házam előtti rétet, kb. 60 nm-et, mely része volt a telkemnek, a szomszédomnak adták. Új térkép A panaszt a Körzeti Földhivatal részéről Zakuczi Antal főelőadó vizsgálta meg. Tájékoztatása szerint: 1980-ban az ingatlan-nyilvántartás szerkesztése során azonosítási hiba történt. Ekkor új földmérési térkép is készült. Erre azért volt szükség, mert az akkor érvényben lévő alaptérkép még az 1900-as évek elején történt felmérés adatait tartalmazta. Az ingatlan-nyilvántartás átalakításáról szóló rendelet szerint, azonosnak kell tekinteni a felvett és az új földmérési alaptérképen ábrázolt földrészletet, ha ennek az új térképen feltüntetett határvonalai munkájáért és a többiekért is, akik emberek betegségein segíteni akarnak. Amikor a nagy görög bölcselő haldoklott, azt mondotta barátainak —- és szinte ez volt a végrendelete: Aszklepiosz- nak kakassal tartozom! Ez volt ugyanis a gyógyítás istene a görögöknél, aki bár a haláltól megmenteni nem tudta, de hite szerint többször meggyógyította. A fenti néhány gondolat, mint egyfajta köszönőszó a fehérgyarmati kórház egy osztályának szól elsősorban. De nemcsak nekik, hanem az egész intézménynek... Dr. Szűcs József Tisztaberek Ismerd meg megyédet! A rakamazi Remény nyugdíjasklub tagjaia nyírmihálydi klub látogatását viszonozták nemrégiben. Mátészalkán az esperes úr fogadta csoportunkat, s elmesélte a régi templom történetét, majd a Szatmári Múzeum következett. Nyírbátorban a Báthory István által épített templomot, benne a híres Krucsay-oltárt nézhettük meg. Nyírmihálydiba érkezve nagy szeretettel fogadtak bennünket. Kicsiny falu, de mégis volt bőven látnivaló. Megnéztük a szépen berendezett polgármesteri hivatalt, és a csodálatos, újonnan festett görög katolikus templomot. A solf látvány mellett még jobban el- érzékenyültünk a nagy-nagy szeretet hatására, ami kialakult a két klub tagjai között. Lám, a megyénkből sem kellett elmenni, volt látnivaló bőven és nagyon jól éreztük magunkat. Remény Nyugdíjas Klub tagjai Rakamaz hasonlóan helyezkednek el, vagy megegyeznek a korábbi nyilvántartási térképen feltüntetett területtel. Vagy ha van is eltérés, de ez nem haladja meg a nyilvántartott terület 10 százalékát. Jelen esetben az eltérés 271 nm(!), ami nem éri el a tíz százalékot. Hiába a papír A szakember azt is elmondta: az új felmérés mindig pontosabb, mindig korszerűbb technológiával készül. Mivel az új felmérés eredményének közszemlére tétele I. fokú határozatnak minősül, s ellene olvasónk nem emelt kifogást, az ingatlan területnagyságán államigazgatási úton változtatni már nem lehet. A Titász az említet 54 nm-re kártalanítás nélkül szolgalmi jogot (Vezetékjogot) jegyzett be. Ez azt jelenti, az a rész továbbra is a tulajdonosé, csak bizonyos munkálatok tűrésére kötelezi. A témában állást foglalt jogászunk is: szerinte olvasónknak fellebbezést kellett volna benyújtani a Megyei Földhivatalhoz. Mivel ezt elmulasztotta, most esetleg arra van lehetőség, hogy egy igazolási kérelemmel ellátott beadványban — hivatkozva betegségére és idős korára — kérheti az adásvételi szerződés szerinti kijavítást. Minderről tényleg nehéz bosszúság nélkül beszélni, egyszer csak, csiribi-csiribá, egy telekből eltűnt jó néhány négyzetméter. A sajátja, amit olvasónk papírral is tud igazolni. S most ő járjon utána, mert valaki hibázott? Nem furcsa?! Mint az egyik Törpe utcától keletre eső területen építtető nyíregyházi lakos, nagyon nehéz helyzetben érzem magam. Tulajdonképpen köszönettel kéne fordulnom a Városi Közgyűléshez és személy szerint Önhöz is, hisz az Önök döntésének köszönhető, hogy több hónapi teljes bizonytalanság és már-már kilátástalanság után személyes problémám úgy ahogy megoldódni látszik, legalábbis kimozdult a holtpontról. Augusztus 25-én az UNITERV elszámolt velem, a lakásom általuk megítélt készültségi fokát figyelembe véve megállapították, hogy a pénzből, melyet az év elején befizettem, mennyi jár vissza, és azt ki is fizették. Sokáig úgy nézett ki, soha nem fogom viszontlátni ezt a jelentős pénzösszeget, melynek hiányában épülő lakásunkat képtelen lettem volna befejezni. Egyéb családi tartalékunk nem volt, feleségemmel és gyermekeimmel együtt akár az utcára is kerülhettem volna, hisz régi lakásunkat már eladtuk, havi jövedelmünkből pedig az albérletre nem futotta volna. Most tehát örülnöm kellene, hogy ez a veszély elhárult, és valóban örülök is. Örömöm azonban nem felhőtlen. Az a mód ugyanis, ahogy ez a Törpe utcai ügy most megoldódni látszik, valójában nagyon visszás helyzetet teremt. Az UNITERV, aki minden szereplő közül talán leginkább felelős a történtekért, most is maximálisan visszaél az építtetők kiszolgáltatottságával. Nem elsősorban arra gondolok, hogy az általuk megítélt készültségi fok szemtelenül magas a valósághoz képest, és nem is arra, hogy az utolsó pillanatban is olyan durva számítási hibát követtek el az elszámolásnál, amely legalábbis kétféle képpen értelmezhető. Sokkal inkább arra célzok, hogy az UNITERV a megállapodást, és a pénzvisszafizetést ahhoz köti, hogy az építtetők minden kártérítési igényükről mondjanak le, és írják alá, hogy a jövőben semmiféle jogvitát nem kezdeményeznek az UNITERV Rt.-vel szemben. Ezen el kell gondolkodni egy kicsit. Tudomásom szerint az UNITERV Rt-vel szemben az ügyészség sikkasztás és csalás alapos gyanújával augusztus első felében nyomozást rendelt el. Ez a nyomozás jelenleg is tart, vagy tartania kéne. A feljelentő az a SZATMÁR- BER Kft., melynek tagjai közül többen maguk is építtetők a területen, és akik arra vállalkoztak (nem saját magukat ajánlva, hanem az építtetők kérésére válaszolva), hogy az őket megbízók érdekeit védik minden törvényes eszközzel. (A nyár első felében 9, majd augusztus folyamán 16 építtető bízta meg őket érdekképviseletükkel, köztük magam is. Tevékenységüket sok kritika érte városszerte és az építtetők között is, azt azonban nem nagyon lehet vitatni, hogy nélkülük ma ez az ügy valószínűleg sehol sem állna.) A feljelentés fényében különösen is érthető, hogy az UNITERV és vezetői minden lehetséges módon fedezni akarják magukat és el akarják tolni maguktól azokat a kártérítési igényeket, melyek egyébként egyáltalán nem lennének jelentéktelenek, jogosan illetnék az építtetőket, és csak egyetlen probléma van velük, az országunkban uralkodó jogállapotok miatt rendkívül nehezen lehetne érvényesíteni őket. így aztán nem lehet csodálkozni azon, hogy a legtöbb építtető (köztük én is) előbb- utóbb kénytelen-kelletlen beadja a derekát, azok pedig, akik a mások érdekeit is figyelembe vették és a lakótelep egészéért tettek valamit, lassan egyedül maradnak, talán még kiszol- gáltatottabban mint mi, többiek. Az UNITERV pedig, aki a zavarosban halászik, majd mondhatja, lám-lám itt van ennyi meg ennyi építtető, akikkel annak rendje és módja szerint megállapodtam, papírom is van róla, magára vessen az a néhány renitens, aki úgy gondolta, hogy az igazságot ki lehet deríteni. Az már csak a hab a tortán, hogy a dolgoknak ez a menete tulajdonképpen az önkormányzatnak is kényelmes. Ha nincs Szatmárber, ha nincs per, a Törpe utca téma csendben elsimul, hamar elfelejtik az emberek, hogy itt azért egy kicsit az önkormányzat is mulasztott. Nem vádaskodni akarok, csak elgondolkodtatni. Kiki annyit vegyen magára a fentiekből, amennyit lelkiismerete szerint igaznak tart. Nem célom, hogy indulatokat szítsak, de hiszem, hogy magunknak, városunknak, nemzetünknek is ártunk azzal, ha nem akarjuk észrevenni hétköznapjaink ellentmondásait. Valójában senki sem vonhatja ki magát a felelősség alól. Üdvözlettel és tisztelettel Matavovszky György nfllr ......m . - g>« »« Egy jóakarónak... ...aláírással érkezett levélírónkat kérjük, hogy közölje teljes nevét és címét, hiszen így nem tudunk az illetékes hatóságoknál ügye intézésében eljárni — válaszoljuk Kékesére. Az 1994. évi... ...VI. tv.-el módosított 1993. évi III. tv. 33.-a alapján a település önkormányzata jövedelempótló támogatásban részesíti azt a munkanélkülit, aki munkanélküli-járadékban részesült, és ennek folyósítása után más munkanélküli-ellátásban nem részesül — tájékoztatjuk tiszavidi olvasónkat. A jelenleg... ...hatályos törvények szerint, végkielégítés azok részére jár, akiknek a munkáltató munkaviszonyát rendes felmondással megszünteti, vagy a munkáltató jogutód nélkül megszűnik — üzenjük K. Jánosnénak. Kicsavarták a kezéből Augusztus 21-én délelőtt 10 és 11 óra között a Szarvas utcai Encsi csemege előtt egy 11 és egy 9 év körüli fiú kivette a másodikos fiam kezéből a Mountain Bike kerékpárját. Az eset után fiam sírva rohant hozzám. Körülbelül három percnyire voltam tőle, miután elmondta, mi történt, felhívtam a rendőrséget. Kiküldtek egy URH-s kocsit, mellyel körbejárták a környéket a gyerekkel, de semmit nem láttak. Borzasztónak tartom, hogy gyerekek ilyet meg mernek tenni. Nem bízom benne, hogy megkerül a kerékpár, bár feljelentést is tettünk. Jó lenne, ha okulnának az esetből szülők és gyerekek egyaránt. Szmolár Csabáné Nyíregyháza, Tompa M. u. Eltűntek a négyzetméterek Az új felmérés után hiba a nyilvántartásban • Változtatni már nem lehet Erről a rétről van szó... A szerző felvetele
