Kelet-Magyarország, 1995. augusztus (52. évfolyam, 179-205. szám)
1995-08-26 / 201. szám
MAGÁNVÉLEMÉNY Szakadás Nem szabad hagyni, hogy az ország kettészakadjon, bár sajnos mind több jel mutat erre — halljuk mind több fórumon, amikor az egyes országrészek fej- lődéséről-fejlesz- téséről esik szó. Sajnos nem újkeletű a megállapítás, bizonyos (alkalmi) pozitív lépések ellenére a Dunától Keletre élők joggal méltatlankodnak. Hiszen a Budapest-Magyarország és a Vidék-MagyarorszÁg léte mellett tapasztalható másfajta kettéosztottság is. A keleti régió megyéi joggal várják el az esélyegyenlőséget, sőt, a megkülönböztetett figyelmet, hiszen a korábbi elmaradást csak intenzívebb területfejlesztéssel lehet (legalább) mérsékelni, ehhez viszont a szándékok, ígéretek mellett tettekre is szükség van. És persze összefogásra, hiszen önmagában egyetlen megye sem képes — bármilyen erős is az ország- gyűlési képviselők lobbija — kivív- ni-megszerezni a forrásokat. Akár az oktatás fejlesztésére, akár az autópálya építésére, akár az infrastruktúra kiépítésére gondolunk, az erők összpontosítása elkerülhetetlen. Félő, hogy kettészakad az ország, mert a fejlesztési alapokból jobbára a nyugati országrészekbe jut, megyénkben is akadt példa — a jelek szerint mondvacsinált okokkal — pályázat elutasítására. Mert ha nem is kizárólagosságot kérnek a hazánk keleti felében élők, annyit elvárhatnak, hogy kiemelt figyelemben részesüljenek az előzmények ismeretében. Az itt élők felemelkedése ugyanis csak részben múlik a szándékon és a kemény munkán — ezekben nincs is hiány —, az alapok megteremtése a* kormámnyzattól is függ. Munkahelyek teremtése, befektetők ide csábítása ugyanis csak megfelelő infrastruktúra esetén képzelhető el, hiszen nem mindegy, milyen hamar ér ide az üzletember a fővárosból (autópálya!), nem mindegy, honnan, s miképp tud telefonálni, faxot küldeni, és még sorolhatnánk a példákat. A minap az angol nagykövetség egyik munkatársával beszélgettünk, aki elmondta: fontos feladataik közé tartozik, hogy megismerjék a vidéket is, csupán a fővárosban ülve nem alkothatnak pontos véleményt Magyarországról, hazánkról alkotott képük nem lehet Budapest-központú. S ha egy külföldi így vélekedik, akkor döntésközeiben lévő honfitársainknak még inkább így kell gondolkodniuk! Tény és való: mindenütt a legtöbbet, legjobbat szeretnék az emberek, s ez természetes is. Éljenek Spronban, Siófokon, Szegeden vagy Nyíregyházán. Az esélyeket meg kell adni mindenhol, de aki önhibáján kívül startol hátrébbról, annak felzárkózását jobban kell segíteni. Mielőtt szétszakad az ország... Kováts Dénes Dr. Orosz István Harasztosi Pál felvétele A manapság nem túl gyakran és örömmel citált Majakovszkij Önagyonülésezők című szocreál-futurista költeménye villan az eszembe, miközben — népes, ám meglehetősen fegyelmezetlen hallgatóság körében — jegyzetelek egy nagyszabású konferencián. A Magyar Országgyűlés Oktatási, Tudományos, Ifjúsági és Sport Bizottságának szervezeti felépítéséről, munkájáról, tevékenységi rendjéről tart tájékoztatót az elnök, dr. Orosz István egyetemi tanár. Érdemes és hasznos lenne fülelni. A parlament plenárisairól még csak-csak rendelkezik információkkal az átlagpolgár, a sokféle bizottság (albizottság) fáradozásairól, munkálkodása konkrétumairól viszont vajmi keveset tud; s netán hajlamos legyinteni: csak gyülekeznek, értekeznek, felvetnek, javasolnak, megvitatnak — a plénum pedig... dönt. — A rendkívül hosszú nevű parlamenti bizottság elnöki tisztét töltöm be — kezdi ismertetőjét interjúalanyom, a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem történész professzora, a középkori egyetemes történeti tanszék jeles oktatója. — Már itt, az elején megjegyzem: ideális lenne, ha a csapatunk a név hosszúságának megfelelő arányú súlyt kaphatna a törvénykező munkálatokban. A bizottság összetétele — arányaiban — egyébként a pártstruktúrát követi. Régiónkat — Hajdú-Bihart és Szabolcs-Szatmár- Bereget — három szocialista, egy szabad demokrata és egy kisgazda honatya „jegyzi”. Bőségesen ellátnak bennünket feladatokkal, de tevékenységünk ennek ellenére sem látványos; inkább az aprómunkára, a csöndesebb, a plenáris üléseken kívül lezajló folyamatokra értendők a cselekedetek. A segítő, az előmozdító, a szakmailag megalapozó támogatásban fogható meg a lényeg. Es ezzel megérkeztünk egy fontos momentum kimondásához: állásfoglalásainkban a szakmai vélemények a döntőek, nem a pártszempontok; ennélfogva egységesen tudunk fellépni lényegi kérdésekben, ha szükséges. nek a plenárisra. A parlamenti döntésekben — mint említettem: főként, ha pénzről van szó — a véleményünk bizony kevésbé markánsan jelenik meg. Példaként említem a tiszteletdíjak, honoráriumok nagy vihart kavart 44%-os „megtébézteté- se” ügyét, pontosabban az ezt célzó törvénytervezetet. Ezt társbizottságunkkal együtt alaposan megvizsgáltuk. Megállapítottuk: nem jó elképzelés, törvénybe ütközik, alkotmányellenes. Álláspontunkkal □ Elnök úr! Ha szóba került a bizottság „súlya”, munkájának komolyan vétele, kérem, említsen egy-két példát, amikor az önök álláspontja győzött! — Azzal kezdem, ami kevésbé hízelgő. A bizottság véleményét a parlamenti plenáris többség a legtöbb esetben „elvitte”. Ez korántsem azt jelenti, hogy szakmai álláspontunk nem volt megalapozott; inkább azt sejteti, hogy a pénzügyi szemlélet a „ház” egészén is eluralkodott, ennek következtében a részérdekek képviselete gyakran csorbul. A monetáris, költségvetési kérdések tárgyalásakor a sok parlamenti bizottság egyikeként hallatjuk a hangunkat, a specifikusan a területünkhöz tartozó problémák megvitatásakor viszont a legautentikusabb véleményezőkként. Egyszerűbben: a saját hatáskörünkben fontos szervezetként funkcionálunk; állásfoglalásunk nélkül szakmai témák nem kerülhet— mint ismeretes — alulmaradtunk a plé- numon. Az Alkotmánybíróság megsemmisítő határozata minket igazolt; ez, ha úgy tetszik, erkölcsi elégtétel a számunkra. l"l Amiről eddig beszélgettünk, valamelyest már körvonalazza a bizottság tartalmi munkájának lényegét, kompetenciája befogadó képességét, korlátáit. Jelenleg mi az, amivel foglalkoznak? — Két, a parlament elé terjesztendő törvényjavaslat dolgában is illetékesek vagyunk. Az egyik a felsőoktatás fejlesztésére vonatkozó határozattervezet. Ennek a vitája még el sem kezdődött. Jómagam úgy vélem: a pillanatnyi helyzetben a fejlesztés reális lehetőségei minimálisak. Ezt a kérdéskört semmiképpen sem szabad elbagatellizálni. Azt tartanám szerencsésebbnek, ha a közeljövőben erről nem lenne vita; azt meg végképp bajnak tekinteném, ha rossz, elsietett döntés születne. A másik a közoktatási törvény módosításának ún. nagy csomagja. Még ezt sem terjesztették a parlament elé, de lehet, hogy ebben az évben sor kerül rá. A „kis csomag” viszont már túlvan a beterjesztés fázisán. Szeptemberben döntenek a benne foglaltakról. □ Az oktatási-nevelési intézmények konkrét teendői, tervezőmunkája, irányítása szempontjából ennek meghatározó a jelentősége. Mi az, amit e tekintetben kiemelendőnek tart? — A területi oktatási központok (TOK) mint szervezeti formációk, oktatásirányítási egységek megszűnnek. Ennél fontosabb, hogy a „kis csomag” tartalmazza a nemzeti alaptantervet (NAT) mint jóváhagyandót. A parlamenti legitimációt követően a kormány hagyja jóvá — immár véglegesítve — ezt a rendkívül fontos alap- dokumentumot. Az iskolaszerkezetet érintő módosítások szintén a leglényegesebbek közé tartoznak. A „kis csomag” tartalma a struktúraváltás tempóját, spontaneitását törekszik mérsékelni, visszafogni. Ugyanis: az iskolaszer- kezet szétaprózódása immár tény. Az általános iskola felfelé, a középfok lefelé igyekszik kinyújtani a csápjait. A NAT tíz évfolyamra határozza meg az oktatási programot; ez önmagában nem struktúraalakító tényező, de mégis mobilizálhatja az iskolaszerkezetet. A lényeg: az általános iskola továbbra is nyolc évfolyamos, a középiskola pedig négy. Természetesen lehet más formációkban gondolkodni. De ennek feltétele — pl. egy nyolcosztályos gimnázium szervezése esetén —, hogy az adott intézmény (és ez már a fenntartó önkormányzat felelőssége) továbbra is felveszi mindazokat, akik a középiskolát a hagyományos keretek között kívánják elvégezni. A szerkezet tehát önmagában senkit sem zárhat ki az iskoláztatás magasabb fokozataiból. A középiskola tömegesítése — az ezredfordulóra kb. 70%-ra kell emelni az érettségivel „befejezők” arányát — szintén az előbbi elvárás jogosságát igazolja. □ Intézménymegszüntetések, összevonások, racionalizálás. Nyilvánvaló: a törvénymódosítás ezeket a kellemetlen ügyeket szabályozza... — A törvény — mondjuk egy iskolabezárás dolgában — csak akkor tekint el az önkormányzat kötelezettségétől, ha megfelelő módon tud gondoskodni a település gyerekeinek az iskoláztatásáról. Vagyis: a megszüntetés következményei (átjárás, utaztatás másik intézménybe) nem terhelik aránytalanul nagy mértékben a szülőt, illetve nem teremtenek lényegesen nehezebb, hátrányosabb körülményeket a gyereknek, s az egész változtatás nem hoz magával jelentősebb költségnövekedést. ^ A felsőoktatás, a tudomány, a magyar művelődés veszteségeiként tartatnak számon, yy □ A végére hagytam: a felsőoktatást érintő kemény megszorítások, elvonások problématömege sokkolta a „szakmát”. Erről mint ma is oktató egyetemi tanárnak mi a véleménye? — Tömören — bár nem érzelemmentesen — fogalmazva: a magyar felsőoktatás nem a Bokros-csomag rá vonatkozó intézkedéseit érdemelte. A hallgatói létszám ötven százalékos növekedésének fogadása — változatlan létszámú oktatói gárdával — azt hiszem nem kis fegyvertény. Egyetemi tanárként mondom: a hallgatók számának további — 30%-os — emelése, az oktatók egyharmadának egyidejű szélnek eresztésévei — megoldhatatlannak tűnik. Arról nem beszélve, hogy akik most kikerülnek az egyetemi, főiskolai tanári karokból, azok rövid időn belül — vagy talán sohasem —„nem tudnak visszakerülni a rendszerbe. Ok a felsőoktatás, a tudomány, az egész magyar művelődés veszteségeiként tartatnak majd számon. ** Az iskolaszerkezetet érintő módosítások szintén a leglényegesebbek ________ktecmnoznak^„ ^ Állásfoglalásainkban a szakmai vélemények a döntőek, nem ______a pártszempontok. „ Kállai János AKTUÁLIS INTERJÚNK Döntő a szakmai álláspont Saját hatáskörükben fontos szervezetek a parlamenti bizottságok A KM j hét végi melléklete '[ ’95. Vili 26.
