Kelet-Magyarország, 1995. augusztus (52. évfolyam, 179-205. szám)
1995-08-03 / 181. szám
1995. augusztus 3., csütörtök HATTER Autóhorgászat a határon Ezer és egy apró jel buktathatja le a csempészt • Bogaras-muslicás tábla hátul Kovács Csaba Györke László Záhony (KM) — Ha jól emlékszem, az őskorban a lengyelek kezdték a lopott autók külföldre csempészését. Sajnos, a jelenség tendenciává vált. Sőt, újabban a biztosítási csalás is napirenden van: a tulajdonos maga viszi ki — főként Ukrajnába vagy tovább — a biztosított autót, ahol jó pénzért ellopatja. Ha pedig már külföldön van a lopott kocsi, ihat hideg vizet rá az egykori tulajdonos. Vagy a biztosító... Műanyag tábla Kovács Csaba határőr főhadnaggyal, Dicső Béla és Makiári László törzsőrmesterrel abból az alkalomból beszélgettünk munkájuk eme részéről, hogy a Merkantil-Car megjutalmazta őket. (Az első fél évben 34 elfogott lopott gépkocsi közül hétnek a megvásárlásához ugyanis a Merkantil Bank nyújtott hitelt.) Persze, az élet június 30-a óta is zajlik. — Július 21-én akadt horogra a harminckilencedik lopott gépjármű — mondja Kovács Csaba, aki a főiskola befejezése, 1990 óta teljesít itt szolgálatot. — Ezenkívül tíz biztosítási csalást sikerült felfedni. —Mikor fog gyanút a határőr? — Ennek ezer és egy apró jele lehet — mondja Makiári László, aki három és fél éve hivatásos határőr. A civil életben nem is töltött többet fél évnél, ugyanis a sorkatonai szolgálatot is itt, a záhonyi közúti határállomáson teljesítette. — Nemrég volt egy érdekes eset — veszi át a szót Dicső Béla, aki telepvezető volt, s mintegy másfél éve lett hivatásos határőr. — Az egyik gépkocsi látszatra teljesen gyanútlan volt. csak mikor megkocogtattuk a rendszámtábláját, akkor derült ki, hogy műanyagból van. A határőröknek jól kell ismerniük a külföldi úti okmányokon kívül a forgalmi engedélyeket is. Okirathamisítás — Annak megállapítása, hogy például egy moldovai forgalmi engedély hamis-e vagy valódi, korántsem egyszerű feladat — mondja Kovács Csaba. — Előre lepecsételt, aláírt üres forgalmival jönnek hazánkba az autótolvajok. Csak aztán töltik ki, miután elkötötték az autót. Sajnos, néha a hamis forgalmi valóságosabbnak látszik, mint a valódi. Akkor valami más gyanús jelet kell találni. Előfordult, hogy magas beosztású (külföldi) vezetők voltak a tolvajok, tehát még a viselkedésükön sem nagyon lehetett semmi gyanúsat észrevenni. Volt például olyan esetük, hogy egy egynapos, mindössze 311 kilométert futott gépkocsit akartak kicsempészni horvát állampolgárok. Épp az volt a gyanús, hogy ilyen új és ilyen keveset futott. Az egyik Audi 80-as- nak a zárján a nyomok egyértelművé tették, hogy erőszakos behatolás történt. Az iratok persze — látszólag — rendben voltak. De vajon ki lehet a valódi tulajdonos? Az már biztosnak látszott, hogy nem az az úr, aki benne ül. Mivel a gyanú alapos volt, átkutatták a gépkocsit. A tolvaj elkövette azt a hibát, hogy megtartotta az autóban talált menedzserkalkulátort. Ez aztán nyomra vezette a határőröket, hiszen mikor beüzemelték, nyíregyházi telefonszámok jöttek elő. Az ügy érdekessége, hogy miután felhívták a tulajdonost, kidehogy nem ízetlen tréfáról van szó. Volt olyan eset is, hogy a tolvaj a nagy sietségben a bogaras-muslicás rendszámtábDicső Béla A szerző felvételei Makiári László rült, tudomása sem volt róla, hogy ellopták autóját. Csak mikor kinézett az ablakon, akkor győződhetett meg arról, lát szerelte fel hátúira. Persze, a szimatérzék önmagában kevés lenne az eredményes munkához. Vannak a mesterségnek fortélyai. Kovács Csaba még 1993-ban részt vett egy németországi tanfolyamon. Azt tapasztalta, hogy a németek sem tudnak többet, ám a technikai felszereltségük lényegesen jobb volt. Kapcsolatok — A lopott gépkocsik külföldre csempészésének hatékonyabb leleplezésében — mondja Kovács Csaba — igen fontos szerepe van a kiterjedt kapcsolatrendszernek a rendőrséggel, az Interpolál és természetesen a külföldi kollégákkal. Az egy kicsit paradoxonnak tűnik itt a keleti határon, hogy ezek a személyes kapcsolatok jobbak a nyugati kollégákkal. Ifi EB, Nyíregyháza Pénz-biztonság Kováts Dénes Y y °8}’an kell huszon- l—4 hétmilliót lopni? — A A teszik fel a kérdést nem kevesen a legutóbbi nyíregyházi ügy után. A válasz a vizsgálat jelenlegi állása alapján még nem egyértelmű, az eset azonban felhívja a figyelmet az értékvédelem fontosságára. Az egyik vezető bank igazgatója kissé értetlenül áll az eset előtt, hiszen a biztonsági előírások, a bankszabályzat betartása mellett bizony nehézségekbe ütközik (elvileg) egy pénzrabló akció. Szigorú előírások szabályozzák az értékvédelmet, a szabályok betartása mellett nem köny- nyű zsákmányhoz jutni a pénzintézetekben. Hiszen a páncélterem vagy a páncél- szekrény kulcsait nem szabadi na) könnyen hozzáférhető helyen tartani, 5 az úgynevezett kétkulcsos rendszer szintén a biztonsági előírások közé tartozik, hogy kizárja az egyéni akciókat. Még nem tudni, hogy az őr magányos akciójáról van-e szó, aki esetleges hanyagságot használt ki, vagy teljesen ártatlan, és más okok, azaz nem az általa, inkább sérelmére elkövetett bűncselekmény miatt tűnt el. Ha az őr volt a tettes, akkor erőteljesen fogalmazódik meg a kérdés: még ha éppen költözés közben volt is a pénzintézet, miért nem figyeltek kellőképpen a biztonságra, hiszen — legalábbis az átlagemberek számára — nem kevés pénzről van szó. Ha nem ő volt...? Talán nem véletlen, hogy akad olyan bank is, ahol inkább többet költenek a védelemre, így éjjel is két őr vigyázza az objektumot. A bankszakma azon területek közé tartozik, ahol sokat számít a megbízhatóság, s az őrző-védő társaságokra is hasonló felelősség hárul. Más kérdés persze, kiket, s miképp foglalkoztatnak a gombamódra szaporodó kft-k. A mostani ügy — melyhez hasonló történt már hazánkban — ismét felveti a kérdést: vajon megfelelő emberek kerül- nek-e a megfelelő pozícióba, s a megbízhatóságot mennyire tartják szem előtt az érintettek. Még akkor is, ha a tetemes mennyiségű pénz a becsületeseket is megingathatja. Szöveg nélkül Ferter János rajza Visszakuszáltság Balogh József-\ ~r em Myen lassan esik le a húsz fdlér, mint 1 V amire e sorokból következtetni lehetne, csupán a szabadság miatt később találtam rá a hírre, miszerint a művelődési miniszter úgy rendelkezett, hogy a következő tanév első tanítási napja szeptember 4., az utolsó —ha jól emlékszem—június 12. lesz. És ezután ott szerepelt a téli, majd a tavaszi szünet kezdetének és végének az időpontja is. Végre valami jó. Végre el-, vagy visszajutottunk oda, hogy egy százezreket érintő ügyben nem egyenként, s hatezerféleképpen döntenek, s nem attól függ majd a szünidő, mikor megy a festő a szünet idejéről döntést hozó lakását rendbe tenni. Gondolom sok szülő és pedagógus is megörült a hírnek, hiszen sokaknak okozott fejtörést az összevissza kiadott szünidő. Ha egy iskolába jártak a gyerekek, még hagyján, ám ha két, vagy több gyerek kapta különböző időben a téli, a tavaszi szünetet, gondolkodhatott a szülő, melyikhez igazítsa a szabadságát, vagy ráment az egész, s nyáron nemigen lehetett együtt a család. De volt más gond is. Ha például egy gyakorló iskola nem a felsőfokú tanintézménnyel egyszerre zárt kaput, akkor egy ideig a gyakorló iskola szünideje, utána — vagy előtte — a saját intézménye szünideje miatt maradt el a tanítási gyakorlat v És most végre egyértelműen a szünidő része lesz a karácsony és a húsvét is. Még tavaly is inkább április 4-hez igazodtak az iskolák, ami éppenséggel nem lenne baj, ám a szülőknek egyáltalán nem mindegy: külön szabadságot kell-e kérniük a gyerekek miatt, s külön a húsvéti takarítás, készülődés miatt. Az intézkedés csak a következő tanévre szól. Hasznos lenne — ha a dátumot nehéz is előre meghatározni — legalább útmutatásként kimondani: ezután ilyen gyakorlatot kell követni. Ez nem csorbítja az önállóságot, viszont kevesebb ember érdekeit sérti, mint az összekuszáltság. Nézőpont I
