Kelet-Magyarország, 1995. augusztus (52. évfolyam, 179-205. szám)
1995-08-26 / 201. szám
1995. augusztus 26., szombat HÁTTÉR A döntés végleges marad A csökkentés indokolt • A kihasználtság hatvanhét százalékos Kovács Éva Nyíregyháza (KM) — Az utolsó egyeztetések is megtörténtek, a Népjóléti Minisztériumban elkészült az az összesítés, amely az ország fekvőbeteg intézményeiben végrehajtandó csökkentésekről, átszervezésekről szól. A szerkesztőségünkbe is megküldött táblázat szerint Szabolcs-Szatmár-Be- regben jelenleg összesen 4161 úgynevezett aktív ágy található, melyeknek számát 727-tel kell csökkenteni, a krónikus ágyakból jelenleg 486-ot tartanak nyilván, ezek száma azonban nem csökkenni, hanem nőni fog. Ez pedig azt jelenti, hogy ezentúl összesen 754 ágy marad azok számára, akik ápolásra, gondozásra szorulnak. A megyei kórházban 389-cel csökken az aktív ágyak száma, s 78-cal nő a krónikus ágyaké, Mátészalkán 52-vel csökken az aktív, 39-cel nő a krónikus ágyak száma, Kisvárdán 116- tal lesz kevesebb aktív ágy, de a jelenleginél 107-tel több krónikus betegnek tudnak ellátást nyújtani. Vásárosnaményban 92-vel csökken az aktív ágyak száma, miközben a krónikusoké 29-cel nő, Fehérgyarmaton változatlanul 20 marad a krónikus ágyak száma, de 37-tel kevesebb lesz az aktív ágyaké,' Nagykállóban 15-tel csökken, s ugyanennyivel nő a krónikus ágyak száma, míg a nyírbátori 30 ágyas szülőotthon valamennyi ágyát megszüntetik, nem támogatják az illetékesek. Visszalépés nincs Dr. Mogyorós Lászlót, a Népjóléti Minisztérium egészség- politikai főosztályának helyettes vezetőjét arról kérdeztük, véglegesek e a fenti számok, s milyen alapon született a döntés? — Igen, a számok ezúttal véglegesek. Olyan értelemben mindenképpen, hogy ennél több ágyra biztosan nem fog fizetni az Egészségbiztosítási Pénztár. Változás legfeljebb akkor lehet, ha az intézményeknek önálló javaslata van a további ésszerűsítésre, de ez a változás semmiképpen nem több aktív ágyat, hanem a határozatban szereplőnél kevesebbet jelenthet. □ Azt akarja mondani, hogy a központilag meghozott döntés után még vannak, akik további csökkentésre tesznek javaslatot? — Igen, azt, s erre akadt is már konkrét példa. 01 Megyénkben a 30 ágyas nyírbátori szülőotthon sorsa pecsételődik meg azzal, hogy az egészségbiztosító nem finanszírozza működését... — A minisztérium és az Egészségbiztosítási Pénztár közös döntésében a szülőotthonok teljesen különálló kategóriát jelentenek. Álláspontunk nem mai keletű, legalább húszéves: a szülőotthonok intézménye szakmailag túlhaladott, jelen formájukban nem maradhatnak tovább. Én elhiszem és elfogadom, hogy az érintettek most nem értenek velünk egyet, de a döntés nem Or. Mogyorós László Nagy Gábor (ISB) felvétele újkeletű. Mint az egészség- ügyi kormányprogramban is meghirdettük, a szülőotthonokra a magyar egészségügyben nincs tovább szükség. A döntés meghozatalakor megvizsgáltuk a települések és intézmények közötti távolságot, az elérhetőséget, s ahol szükség volt rá, átmenetileg felfüggesztettük bezárásukat. Ennek azonban vége, döntően a szakma, valamint az egészségbiztosító együttes határozata szerint a szülőotthon a huszadik századi egészségügyi ellátásnak nem felel meg. Ebben az intézménycsoportban a nyírbátori csak egy a sok közül, aminek nem lehet más a sorsa, mint az összes többinek. Hangsúlyozni szeretném, mi nem bezárjuk ezt az intézményt, csak nem finanszírozzuk tovább. Ha az önkormányzatnak van rá pénze, és fenn A Sóstói úti kórház tudja tartani, joga van ezt tenni, de természetesen csak akkor, ha az intézmény szakmai színvonala megfelel a jelenleg érvényes szakmai elvárásoknak. Szakmailag túlhaladott O Miként ellensúlyozzák, s kell-e ellensúlyozni az intézményi leépítéseket? — Ellensúlyozni akkor kellene, ha a magyar kórházak és fekvőbeteg intézmények átlagos ágykihasználása az elmúlt évben összességében nem 67 százalék lett volna, de ennyi volt. Ez az arány szakmánként változhat, nyugodt szívvel mondhatom azonban, hogy az önök megyéjében, Szabolcs- Szatmár-Beregben is meglehetősen nagy fölösleg keletkezett a kórházi kapacitásban, ráadásul mind ez ideig olyan osztályokat is fenntartottunk és finanszíroztunk, ahol a megfelelő szakembergárda sem állt rendelkezésre. Cl Szó van arról, hogy az egészségügyi intézményeket, kórházakat kategóriákba sorolják majd be. Mit lehet erről tudni? — A hír igaz. Október elsejétől, amikor az egészségbiztosító megköti az intézményekkel az új szerződéseket, életbe lép az a rendszer, amely adott szempontok szerint sorolja be az intézményeket. Rövidesen megjelenik az a Magyar Közlöny, amely a szóba jöhető kitételeket, szorzókat tartalmazza, így minden intézmény akár önmaga is elvégezhetné az adott szempontok szerinti besorolást. Szeretném azonban nyomatékosan felhívBalázs Attila felvétele ni a figyelmet arra, hogy ezeket a számokat és szempontokat nem a Magyar Közlönyben látják majd először az érintettek, hiszen közel fél éve ismerik azokat. Szándékunk az, hogy az azonos szintű intézmények között kiegyenlítődés történjen: ugyanazért a munkáért ugyanazt a pénzt kapják a kórházak. □ Nemcsak Szabolcs-Szat- már-Beregben, de más megyékben is gyakorta hallani, hogy a most véglegessé váló döntések, leépítések váratlanul érték az érintetteket, akik most „megdöbbenésser hallják a számokat, határozatokat. Nem volt váratlan — Nemigen állíthatják, hogy a mostani döntés váratlanul ért volna bárkit is. 1995 februárjában végigjártuk az egész országot, valamennyi megyét, regionális értekezleteken ismertettük elképzeléseinket és a tényeket. Mindezek után valamennyi megyének megküldtük a különféle írásos anyagokat, konkrét számokra lebontva, milyen kapacitásra, hány kórházi ágyra és intézményre van szükség az adott területen. Nem történt ez másképp Sza- bolcs-Szatmár-Beregben sem, hiszen a megye illetékeseivel számtalan megbeszélést tartottunk. Én természetesnek tartom, hogy akiket most sérelem ért, azok sok mindent mondanak, és sok mindent megpróbálnak azért, hogy ezt a döntést megkérdőjelezzék, megváltoztassák. Ez a döntés azonban már nem változik, a módszer pedig sehová sem vezet. Naoradi Lajos tarcaja ............... ..............V._..............................-......................■■■■■...... A Mikrofon nevű adó alkalmi munkatársa Kutyabokorban megkérdezte a Tejesembert: mit fog tenni, ha a hétvégén a több mint 300 milliós lottófőnyeremény az ő markát, pontosabban az ő bőröndjét üti. A Tejesember borgőzös hangon szinte énekelte: Temetném a munkát, didadada. A rámenős riporter tovább kérdezősködött a bokortelepüléseken, majd Trabantjával kipöfögött a Szatmári Síkságra és a különlegesen hátrányos helyzetűek, meg a különlegesen előnyös helyzetben lévők körében érdeklődött. Csak az érdekelte, hogy ki mire költené. Kovács XIII. János volt szocialista brigádvezető, jelenleg munkanélküli, mielőtt válaszolt, mondott egy cifrát. Aztán arról szólt, hogy Macskabokorral a kutya sem törődik, itt se munka, se iskola, se bolt. Ha megnyeri a temérdek pénzt, rögvest vállalLottóláz kozásba kezd, bekötő utat, iskolát, tanyai kollégiumot, butiksort épít és bekapcsolódik a tanyai turizmusba. A palatetős ház előtt üddögélő Pista bácsi kiszívta pipáját,s mivel nem a szavak embere, másfél óra alatt nyögte ki azt a három mondatot, amelynek az a lényege, hogy ő már nem vállalkozik semmire. Akármennyit is nyerne, ha vett volna szelvényt. Ha viszont szelvény nélkül is neki adnák azt a sok pénzt, megtartana magának vagy százezret, a többit odaadná a kisebbik fiának. A nála maradt ötezresekből venne egy fekete öltönyt, egy pár fekete csizmát, hogy el tudjon járni a templomba. S hálából tele tömné a templom perselyét. Mari néni tápot szórt a libák elé és a tiszta szobában fogadta a riportert. Még mielőtt a riről van szó. Válaszában elsorolta, hogy kertes házsort építtetne a pereputtyának, lovat és stráfszekeret vásárolna a Gazsinak, egy kis traktort szerezne a Bélának. A mezítlábas, fekete hajú szomszéd asszony ruhákat venne mindenkinek, kocsmát és fagy- laltozót építtetne, hogy ne kelljen bejárni a falu közepére. Az újgazdagról tudni lehet, hogy hat osztálya és hatvan- millió forintja van. Hangosan tiltakozott, hogy nem nyilatkozik. Még, hogy az adóhatóság a nyereménybe is bele kössön! A maffia meg ne tudja, hogy ő nyereményről beszél! Végül a neve kezdő betűinek említése utána következőket nyilatkozta •w-w őrt, Búzát, Szerencsét M-e néven pártot alapíta- U nék, belépnék a NATO- ba és a Közös Piacba. Egyszóval gyarapítanám a saját kis vagyonomat. Farkastörvények Galambos Béla M iközben a nagy állami cégek alkalmazottai régi kedvezményeiknek az új kollektív szerződésbe való átmentéséért szálltak!szállnak harcba, eszembe jut egy privatizált szabolcsi élelmiszeripari vállalat munkásának „elsuttogott” panasza. Mint mesélte, náluk egyáltalán nincsen kollektív szerződés. Viszont a dolgozókkal kény ük-kedvük szerint packázhat a menedzsment. A hajdani vállalatot végül megvásárló társaságnak a kezdeti lendület után finanszírozási gondjai támadtak, de talán termékeik minősége is közrejátszott abban, hogy „felségterületükön” fokozatosan elvesztették piacaikat. Az egyre nehezebb körülmények közé került cég vezetésében, érthetően egyre idegesebb lett a hangulat. Olyannyira, hogy amikor hónapokkal ezelőtt egy nagyobb lopásra derült fény, a tulajdonosok a történelem viharaiban már annyiszor bevált módszerhez folyamodtak. A mindent bevalló tettes híján egyszerűen megtizedelték a dolgozókat. Ezzel azonban még nem térült meg a lopásból eredő kár, így az eltűnt anyag árának megtérítését a kirúgásokkal már kellően „megpuhítottnak” vélt dolgozókra varrták. Keresetarányoson mindenkitől levonta a lábakéit áru egy főre vetített értékét. A dolgozók a munkaügyi bírósághoz fordultak. A főnökség azonban figyelmeztette őket: akiről kiderül, hogy másutt keresi az igazát, az másnap ki van rúgva. Ezek után nyilván senki nem fordult sehová. Munkahelyét féltve behúzta fü- lét-farkát valamennyi dolgozó, és még nevét sem merte adni egy sem a nyilvánosság előtti szerepléshez. Az én panaszosom is csak szigorúan négyszemközt dohogott ekként: „nem egészen úgy van minden ebben az országban, ahogy azt a munkaadók mondják; jó részük úgy facsarja ki a dolgozóit, ahogyan csak bírja”. Te Lajos! Csinálj már valamit a bajuszoddal, mert ha rád nézek mindig a Bokros-csomag jut eszembe Ferter János rajza Kommentár __. w Közháztartás Tóth Kornélia r essék már mondani, miért kell még több vezetőt betenni a kormányba? A takarékosság rájuk tán nem vonatkozik ? A kisegítő munkakört betöltő asszony már töviről-hegyire megtárgyalta az urával az említett kérdést, s csak most, hogy az újság hasábjain is elmondhatta véleményét, fogalmazott ilyen sarkosan. Nevezetesen arra gondol, hogy az ésszerűbb megoldásokat, a takarékos gazdálkodást megnézhetnék az arra illetékesek bármelyik falusi vagy tanyai parasztasszony háztartásvezetésében. Az idősebb korosztály tagjai még abban a szellemben nevelkedtek: bármennyi is a jövedelmük, annak egy bizonyos százalékát félre kell tenni a szűkösebb napokra. Japánban is olyan természetes, hogy nem költik el mindazt, amit megkeresnek. Ugyanakkor nemrég egy amerikai felmérés arról szólt: a hitelkártyára történő vásárlás révén a fiatalabb nemzedék rég leszokott arról, hogy takarékoskodjon, mielőtt nagyobb beszerzésre vállalkozik. Amikor egyre szorosabbra húzatja velünk azt a bizonyos nadrágszíjat a kormányzat, az emberek tűrőképessége soha nem látott méreteket öltött. Igaz, hogy nemcsak a türelem és a hétköznapi megélhetéshez szükséges pénz fogyott el szép lassan, hanem akkor dühösek az emberek —joggal —, amikor azt látják: „odafenn” vizet prédikálnak és bort isznak. Vagyis nyugodtan tarthatnák magukra nézve is kötelezőnek a mértéktartást, a költségek kímélését, a bérek visszafogását, s akkor a közteherviselés is egyenlőibbjnek tűnne. S újabb, magas fizetéssel járó posztok létesítése helyett hatékonyabban látnák el feladataikat a kormánytagok. Sok igazság van ebben, bár azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy százával történtek leépítések a minisztériumokban, s ennek nyilván később érezhetjük a hatását. vj? j $£ | J||| porter kérdezett, sopánkodni kezdett, így: „Szegény uram, Isten nyugosztalja, ledolgozta az életét és ennyit hagyott hátra. Az özvegyi nyugdíj csak tejre, meg kenyérre elég. A rádió intéz nekem valami segélyt?” A riporter végre elmondhatta, hogy ő egészen más pénzről szeretne kérdezni. Majd a néni vissza kérdezett: „Oszt abbul a pénzbül mit lehet ma venni?” A riporter rávágta, hogy ebből megvehetné a környező tanyavilágot szőröstől bőröstől. Mire a néni: „Nekem csak egy szép ház kellene, nagy, nagy baromfiudvarral.” A szegény kis faluban a derék polgármester a riporter lelkére kötötte: „Le ne írja, hogy szegény, írja, hogy hátrányos. Ne írjon cigánysort, írja azt, hogy az etnikum során.” Nos, az etnikum során Lakatos Lajos visszadugta zsebébe az éles borotvát, amikor megtudta, hogy pénz-
