Kelet-Magyarország, 1995. augusztus (52. évfolyam, 179-205. szám)
1995-08-24 / 199. szám
1995. augusztus 24., csütörtök A FŐSZERKESZTŐ POSTÁJA Riasztót a postáknak Árnyas fák között található a postaépület Sóstón Harasztosi Pál felvétele erre úgy tudom lehetősége van nemcsak a postának, amennyiben vállalják a költségeket. Továbbiakban érdemes lenne ehhez a biztosítónak is egy bizonyos összeggel beszállni, mert hisz nekik is érdekük, hogy ne fizessenek a postának azért, mert bűncselekményt követtek el. Ezen túl számos lehetőség lenne még arra, hogy az ilyen és hasonló jellegű bűncselekmények elkövetését megelőzzék, mert a bűn megelőzése nemcsak a rendőrség feladata, hanem minden becsületes állampolgárnak, de különösképpen a postai vezetőknek, ahol a veszélyeztetés továbbra is fennáll. Tisztelettel V.Gy. nyíregyházi lakos Gazdátlan folyópart Fájdalom és köszönet Még mindig nagy fájdalommal írok Önöknek és köszönöm a szerkesztő úrnak, hogy nagy tragédiámban segítségemre volt. Hálámat és köszönetemet szeretném amiatt is kifejezni, hogy igen szépen meg voltam tisztelve, és a fiam nagyon szépen le volt festve, mintha ma is élne, kiszakad a vérző szívem úgy szeretem a fiaimat. (Györ- ke László cikke, KM, augusztus 9.) Mint az életemet, óvtam őket a fúvó széltől is, most vénségem- re négy fal között egyedül maradtam. Már sokszor úgy gondolom, minek is élek ezen a világon... Szeretném, ha megjelenhetne az is, hogy kik voltak a temetésen és kik osztoztak fájdalmamban. Mert már a cikk megjelenése is jó volt, a falu végéről hozták, hogy olvassam csak el, szegény fiamról mit írnak, én meg csak sírok bánatomban, magamban. Még egyszer köszönöm szépen a fáradságot, és tiszta szívvel kívánok jó egészséget Önöknek. Egy bánatos szívű édesanya Valahol Magyarországon Az 1995. augusztus 16-i késő esti hírműsor, az Objektív, megrázó riportban számolt be a 6 éves áldozat, Mencsik Attila tragikus haláláról. Megdöbbentőek és elgondolkodtatóak voltak az esemény hátterével foglalkozó rendőri nyilatkozatok és a vonatokat ért támadásokról szóló tájékoztatók. Az illusztrációnak szánt filmbejátszás a Valahol Európában című filmből viszont elhibázott, sőt ízléstelen ötlet volt. Jóérzésű ember nem vonhat párhuzamot a háború pusztította Magyarországon törvényen kívüliként tengődő, létükért küzdő, támasz nélküli gyermekekből összeverődött bandák és a mai Magyarországon passzióból randalírozó galerik között Túl azon, hogy ez a háború nyomorult kis túlélő áldozatainak emlékét gyalázza, ellentétes a film alkotóinak szándékával. Nem ezért készítették a filmet, ezt tessék figyelembe venni, akkor is, ha ők már nem tiltakozhatnak. Elismerem, hogy a vonatokat ért kőzáportámadá- sok és általában manapság egyre gyakrabban észlelt agressziók, a fiatalkori bűnözés és vandalizmus kérdése bonyolultabb annál, hogy társadalmi hátterének elemzésétől eltekintsünk, a szerda esti tévéműsor viszont nagyon szerencsétlenül használta fel e filmremek soha nem felejthető kockáit egy nem létező párhuzam sugallására. Dr. Noviczki Miklós Nyíregyháza A szerkesztőség fenntartja magának azt a jogot, hogy a beküldött leveleket rövidítve közölje. A főszerkesztő postája az olvasók fóruma, a közölt levelek tartalmával a szerkesztőség nem feltétlenül ért egvet. Tisztelt Szerkesztőség! Mint rendszeres olvasójuk, nem hagyhatom szó nélkül a „Két év alatt három támadás” című cikküket. Minden becsületes állampolgár elítéli a különböző törvénysértő cselekményeket, de különösen a rablást, amely nem csak a pénz megszerzésére, hanem az ember életére is irányulhat. Sóstógyógyfürdőn mint a cikkből kitűnik, két év alatt három esetben fordult elő rablás, ennek ellenére úgy értékelem, hogy a posta illetékesei nem tettek meg mindent a megelőzés érdekében. A nyomozásnál ezt vizsgálni kellene és ha mulasztás fordult elő, úgy az illetékes vezetővel szemben hanyag kezelés miatt eljárást kellene kezdeményezni a kár egyidejű megtérítésével együtt. Amit az illetékes postahivatal vezetője elmondott, hogy mit tettek, úgy hiszem, nem eleget ahhoz, hogy újabb cselekmény ne fordulhasson elő. Mi lenne a teendő? A videó- felszerelésen túl ajánlatos lenne a riasztórendszer rendőrségre történő bevezetése, mert Tisztelt Főszerkesztő Úr! Az 1995. augusztus 10-ei számukban a Tüskés sarokban megjelent Térképtelenség című írást, — amely Gyüre Ágnes újságíró tollából származott — olvasva igen nagy tüskéket döfött belénk, itt élő emberekbe, mert olyannal vádolnak bennünket, amiért nem vagyunk felelősek és hibásak. Tiszabecs neve elhangzik a cikkben, de a kft. neve nem, amit sajnálattal veszünk tudomásul. A folyóparti terület jelenleg gazdátlan, nincs kijelölve fürdőhely. Ennek ellenére önkormányzatunk által van kihelyezve 2 db WC és 3 db szeméttároló konténer, melyek kiürítéséről a közhasznú munkásokon keresztül gondoskoA magyarországi cigányságnak a társadalom gazdasági törekvéseihez nemcsak a fejlett technika kell, hanem művelt, jól képzett munkaerő is. A cigányság sajnos nem ilyen. A cigányság szellemiekben jóval alatta van a társadalomnak, bár annak számottevő részét képezi. Nem képzett munkaerő csak önmagát adhatja segédmunkásként, ha erre szükség van. Ez idáig önmagának és a társadalom igényeinek is megfelelt. Ma már más a helyzet. A privatizált cégek arra törekszenek, hogy az a munkás, akit foglalkoztatnak gazdaságosan termeljen, mert ettől függ a létük. A cigányságnak nincs meg az alapfeltétele, sem a szellemi képessége ahhoz, hogy gazdaságosan termeljen, ezért egyre inkább kiTörténelmi nap volt településünk életében augusztus 20-a. Ettől a naptól van a településnek címere, zászlaja, hősi emlékműve, aszalóüzeme. Az aszalóüzemet Dr. Bíró Boldizsár helyettes államtitkár adta át, az emlékművet Korsós László dandártábornok és Ré- nyai János leplezte le. Az egyházak vezetői gyászszertartás keretében temették el a halottakat, megszentelték az új dunk. A fürdőhely kijelölésére azért nem került sor 1995-ben, mert a belügyminiszter 6/1995. (in. 22.) BM számú rendelete a szabad vizeken való fürdőzésről, a fürdőhelyről szóló rendeletben foglaltaknak nem tud az önkormányzat eleget tenni. Sajnos, a terület privatizálása rányomta bélyegét a területté. Ha megkeresett volna a kolléganője, lehet, hogy a cikke nem fért volna el ilyen kis helyen és nem a Tüskés sarokban, hanem Tiszabecs fájdalmát és tehetetlenségét ecsetelte volna. Az újságírónő azt íija a cikk befejezéséül, „Mert az ember mindig elhiszi, hogy Európában él és zokon esik neki, ha az ellenkezőjéről kell megbiszorul a munkahelyekről. A szociális támogatás, munkanélküli-segély viszont nem fedezi sem a kulturális, sem a szociális igényeket. A cigányságon belül bizonyos mértékben, így újratermelődik az elmaradottság, a visszafejlődés jelei egyre inkább megmutatkoznak. Egyre kevesebb munkalehetőségük van a cigányoknak. A munkaerő-szolgálati irodáknak mind több gondot jelent a foglalkoztatásuk. A vállalatok nem szívesen alkalmazzák őket akkor sem, ha történetesen szükségük van képzetlen munkaerőre. Pedig valamiből ezeknek az embereknek is meg kell élniük, és a családjaikat is el kell tartaniuk. Árról nincs kimutatás, hogy a segélyt kérők közül mennyi cigány származású. zászlót és az új kenyeret. Délután az általános iskolában gyűltek össze a településről elszármazottak egy csoportja, hogy megalakítsák a „Szakolyért Baráti Klubot”. Elhatároztuk, hogy valamennyien tenni akarunk településünkért. Szilágyi János úr, az OFO- TÉRT nyugalmazott vezér- igazgatója, aki eddig is igen sokat tett szülőfalujáért, 500 ezer forinttal alapítványt tett zonyosodnia.” Szerintünk a cikket úgy is be lehetne fejezni: „A Tiszabecsen élők azt hiszik, hogy európai emberek jönnek településünkre és minden vonatkozásban európai normáknak megfelelően viselkednek és zokon esik nekik, ha az ellenkezőjéről kell megbizonyosodniuk.” Aki azt a cikket olvasta, nem biztos, hogy valaha is megérti teljes egészében gondjainkat, a turisták által tapasztalt gondokat, ha ilyen cikket, vagy ne adj’ isten, ilyen cikkeket írnak egy-egy településről. Tisztelettel Balogh Sándor polgármester, Tiszabecs Mindenesetre az alkalmi munkából élő szegényeket kiszorították a segélyfolyósítás lehetőségéből. Aki ugyanis a munkából való kiesését megelőző három éven belül legalább másfél évi munkaviszonnyal rendelkezett kap segélyt. A munkahellyel előzőleg nem rendelkezőknek viszont nem jár munkanélküli-segély, s a kutya itt van elásva, nem is túl mélyre. Mert vajon, melyik munkanélküli cigány felel meg ezeknek a feltételeknek? Legtöbbjükben eleinte fel sem merült a segélykérés lehetősége, mert attól féltek, hogy köz- veszélyes munkakerülésért a végén még felelősségre vonják őket. Balogh Gyula MCDSZ országos alelnök, megyei elnöke azért, hogy segítse a tehetséges, rászoruló szakolyi fiatalok felsőbb tanulmányait. Nehéz lenne felsorolni a sok jószándékot, segítőkészséget. A klub tagjai legközelebb november 5-én, vasárnap találkozunk. Szeretnénk, ha minél többen eljönnének azok, akik szeretik szülőfalujukat és tenni akarnak érte. Tamás Miklós a művelődési ház igazgatója A munkanélküli cigányokról Szakoly: címer, zászló, emlékmű Debreceni kertbarátok Nagyecseden A kertbarátok ismerd meg hazádat mozgalma keretében a debreceni Mathyász János kertbarátklub 45 fős csoportja az elmúlt héten Nagyecsedre látogatott el. A nagyecsedi kertbarátok a művelődési házban fogadták a debreceni vendégeket, ahol baráti beszélgetésen Ozsváth Sándor a nagyecsedi kertbarátklub életéről, működéséről, majd részletes tájékoztató előadást- hallhattak a vendégek a volt ecsedi vár több évszázados történetéről, az Ecsedi láp múltjáról, lecsapolásáról és jelenéről. A művelődési házból a vendégeket a nagyecsedi kertbarátok, a tájegység egyik jellegzetességének — a Kraszna folyó jobb partján a múlt század utolsó éveiben épült, de azóta már többször átalakított és 1988-ban pedig már ipari műemlékké nyilvánított — szivattyú és villanytelep megtekintésére kalauzolták el. Az ipari műemlék megtekintése után kertlátogatásra került sor, ahol Somfalvi István mintakertjében gyönyörködhettek a vendégek a tájegység termékeiben. A kertlátogatás után a vendégek a múlt század végén az ecsedi vár lebontott anyagából épült református templomot nézték meg, ahol nagytiszteletű Muzs- nai László vezető lelkész mondott részletes tájékoztatást. Templomlátogatás után a Berey József nevét viselő helytörténeti gyűjteményt látogatták meg a kertbarátok, ahol tájegység jellegzetes régiségeit csodálhatták meg. A helytörténeti gyűjtemény múzeuma megtekintése után vettek búcsút a vendég debreceni kertbarátok a nagyecsedi vendéglátóiktól. Ozsváth Sándor nagyecsedi kertbarát klubvezető A viszályok forrása Kedves Jóska Barátom! Számos írásodat szó nélkül hagytam — a Magad kárára alakítasz ki véleményt —, most azonban bőven ténybeli tévedéseket írtál le. A Próbakő lehet című kommentárodban (aug. 9.) a következők végképp nem stimmelnek: — Dabas-Sáriban nem az egyházi iskolára voksoltak többen, hanem fordítva. Ebben a mélységesen vallásos településen ma lényegesen többen járnak a semleges iskolába, mint a katolikusba. A viszályok forrása éppen az, hogy abban az iskolában, amely sosem volt az egyházé — lévén új építésű — a töredéknyi tanulóra a katolikus iskola épp annyi tantermet követelt magának, mint amennyi a másik felének jut. A semleges iskola túlzsúfolt. Valótlan az az állításod, hogy az új kormány idején leállt az egyházi tulajdonok visszaadásának folyamata. Nem állt le. Emiatt van óriási fölháborodás a főváros némely iskolája esetében (amelyek egyháziakká válnak), és van Debrecenben kialakulóban egy engedetlenségi mozgalom is. Más kérdés az egyházak fogadó- készsége. Székelyben például már rég odaadták volna a két iskolát — az egyházak eddig nem fogadták, és a hírek szerint nem sürgetik... — Lehetséges, hogy a válaszfal lebontásának azonnali engedélye törvénysértő, ezt majd az arra illetékes fórumok ítélik meg, de az engedély nélkül beépített, tűz- és egyéb veszélyforrásokkal jelentkező válaszfal léte sem különösebben a törvényeink szerint való. írom mindezt akként, hogy sem a koalíciós pártokhoz, sem a katolikus egyházhoz nincs semmi közöm, pusztán olyan újságolvasó vagyok, aki tárgyilagosságot követel(ne) egy napilaptól. Üdvözöllek: Kun István Nagyon örülök a levelednek, barátom. Ez is megerősít abban, hogy bár két év telt el a dabas-sári események kezdete óta, a tényeket még mindig kevesen ismerik. Szerintem a média „objektív” tájékoztatásának következménye, hogy a mégoly olvasott ember sem ismerte meg az igazat, mint te vagy. Ezért éreztem kötelességemnek a korrekt, tényszerű, tárgyilagos tájékoztatást és a nevemmel jegyzett magánvéleményt közreadni. Baráti üdvözlettel: Balogh József Becsületes munkával Tisztelt Főszerkesztő Úr! Én mint hatgyermekes családanya és laikus úgy képzelem el az államot, mint egy nagy család. Ha a család csődbe megy, összeülnek és meghozzák a szigorításokat. Igen ám, de ha mi, a nép, az állam polgárai vagyunk, az állam bácsi, akarom mondani Bokros bácsi gyermekei, akkor — mint minden rendesebb családban — elvárjuk, hogy az apánk jó példát mutasson. Ha a gyermekek vacsorára sovány kenyeret majszolnak, akkor az apuka ne egyen kaviárt. Vagy ha akad egy kis fusi pénze, ne a szomszédoknak adja, költse családjára. Ezt a gyermekek látják, bőrükön tapasztalják és előbb-utóbb megbokrosodnak. Már ott tartunk, hogy az „unokák” is lázadoznak a munkanélküliség, a kilátástalanság ellen. Nem mernek családot alapítani, nincs életcéljuk, és mi nem várhatjuk az utódokat. Nem mindenki akar milliomos lenni, de az úgynevezett középrétegben igen is szeretnénk megmaradni becsületes, tisztességes munkával, csak legyen. Berta Józsefné Kisvárda, Váralja u. 1.
