Kelet-Magyarország, 1995. augusztus (52. évfolyam, 179-205. szám)

1995-08-23 / 198. szám

KULTÚRA 1995. augusztus 23., szerda Évforduló Kallóban Nagykálló (KM — K. J.) — Méltán titulálhatjuk nagymúltú iskolacent­rumnak Nagykállót, szű- kebb pátriánk egykori megyeszékhelyként funk­cionált városát. Az állami középfokú oktatás alapja­it százhuszonöt éve rak­ták le itt a település törek­vő polgárai. Ez év októberében emlé­keznek meg a jeles évfor­dulóról a helybeli szakkö­zépiskolában, a hajdani Szabolcs Vezér Gimnázi­umban (a mai „Budai”- ban), valamint a belőle kö­zel három évtizede kivált Korányi Frigyes Gimnázi­umban. Az elsőbbség — ki­ket illet meg a százhuszon­ötödik évforduló igazán — kérdése kisebb-nagyobb ri­valizálásra adhatna okot a két jubiláns között, de en­nek a lényeg szempontjából aligha van jelentősége. Az októberre tervezett ünnepség rendezvényeiben is nyilvánvalóan sok lesz a közös vonás, mivelhogy ugyanarra az oktatástörté­neti aktusra emlékeznek visszá mindkét alma mater­ben. A Korányi Frigyes Gim­názium — mint megtudtuk — október 9-től 14-ig bo­nyolítja le a múltbatekintés programjait. Az egy hétig zajló rendezvények csúcs­pontjának ígérkezik az ok­tóber 14-i nagyszabású ta­lálkozó, melyre az iskola elvárja volt és jelenlegi di­ákjait, tanárait, dolgozóit. Az évforduló alkalmából Nagykálló két középiskolá­ja egy-egy (önálló) könyvet ad ki, melyekből az érdek­lődők átfogó képet kaphat­nak az intézmények törté­netéről, jelenéről, jövőbeni elképzeléseiről. A korányisok több élő bemutatóval szeretnének kedvébe járni az összese- reglőknek. Fellépnek majd a gimnázium színjátszói, a sporttagozat kiválóságai, a suli-zenekar, lesznek kü­lönböző kiállítások. Októ­ber 13-án és 14-én pedig az öregdiákokból verbuválódó kosárlabdacsapatok mérik össze erejüket. Malom a Tóháton Wächter Gáspárné Tarpa — A kirándulók, nyaralók lassan búcsút inte­nek a nyárnak. Bereg sok turistát látott vendégül az idén. A megérkező kerék­páros, autós családok bi­zony nem kis meglepetéssel és csodálkozással álltak meg Tarpán a nem minden­napos építészeti remeklés: a szárazmalom előtt. A műemlék jellegű épü­let üzenet a letűnt évek mal­mainak történetéből. Az Árpád utca sarkán, amit őseink Tóhátnak neveztek az 1800-as évek végén ifj. Tokai János egy malmot épített. Ekkor a községnek már négy szárazmalma és egy szélmalma működött. Építésének különlegessé­ge, hogy két elkülöníthető részre osztották: a kerengő­sátorra és a malomházra. A kerengősátorban a 12 db vastag tölgyfa oszlopra he­lyezett 12 szögű, gúla alakú sátortető állt. A malom haj­tására szolgált a fafogakkal ellátott nagykerék, a hozzá­tartozó huzatórúddal, ahová a vonóállatokat (ló, ökör) befogták. Természetesen oldalt le­hetett billenteni a bálvány­tengelyt és az ahhoz csapolt kerengőt, hogy az állatok beférjenek a kerék küllői közé. így a nagykerék fafo­gaival közvetlenül hajtotta a malomházban levő orsót, ez pedig tengely segítségé­vel forgatta a felső őrlőkö­vet. A malom gépezeti szer­kezete a kőpad volt, mely alsó darázskőből és forgó felsőből állt. Az őrlemény a garaton át az etetőbe, ott egyenletes adagolás mellett a kövek közé, innen pedig a daráskő kifolyónyílásán a darásládába került. Emlékezet szerint 1929- 30-ban szűnt meg az őrlés. Ekkor a zsindelyt bádogte­tőre cserélték és az oszlo­pok közét vályoggal befa­lazták. Ebben a helyiségben működött az első tarpai mo­zi, ez volt a bálok színhe­lye, de itt gyűjtötték a mák­gubót és tárolták azt, amire éppen szükség volt. 1981- ben helyreállították eredeti formájába. A régi kontyolt nyeregtetős, fazsindelyes malom ma színes színfoltja a falunak. Igazi élmény, ha olykor lovat fognak be, és megmutatják, hogyan mű­ködött. I [' > $ ij5» ' S. ■. y \ v \/ s vÁ .. , s , ^ '' A Világpremier... ...című, augusztus 14-én la­punkban megjelent írás — melyet az MTI-Press bo­csátott rendelkezésünkre — szerzője Sz. Kürti Katalin. Munkácsy Mihály... ...Krisztus-trilógiájának be­mutatóját tartják augusztus 25-én 11 órától a debreceni Déri Múzeumban. Beveze­tő gondolatokat mond Göncz Árpád, a Magyar Köztársaság elnöke. (KM) A harmadik... ...nemzetközi kézműves meterségbemutatót, kiállí­tást és vásárt szeptember 9- én és 10-én rendezik meg a nyíregyházi Váci Mihály Városi Művelődési Köz­pontban. Az ünnepélyes megnyitót szeptember 9-én 15 órától tartják; ezt köve­tően kerül sor a kézműve­sek szakmai konferenciájá­ra. (KM) Antal Attila... ...Felelhetsz bármely kód­ban című kötetét mutatják be augusztus 23-án 19 órá­tól a Váci Mihály Irodalmi Kör és a Rím Könyvkiadó alkotótáborában, a sóstóhe­gyi Szent Anna Otthonban. Ezt megelőzően, 17 órától irodalmi zenés műsort tar­tanak. (KM) Vár az iskola... ...címmel indul útjára egy könyvsorozat. A széria első két kötete — Öröm iskolá­ba menni, Öröm ügyesked­ni — a közelmúltban jelent meg. Sokoldalú, egyszerű, könnyen megoldható fel­adatok, gyakorlatok kaptak bennük helyet. (KM) Az elismerés aranykeresztje Az ÉVISZ alapító igazgatója kitüntetést kapott Szent István királyunk ünnepén Kállai János Nyíregyháza (KM) — Meg­hívó érkezett a közelmúlt­ban dr. Farkas Károly — immár nyugdíjas — igazga­tó úr részére. A Parlamentbe invitálták, augusztus 18-ra, az államalapító Szent István királyunk emlékezetére ren­dezett ünnepségre. A nyíregyházi Vásárhelyi Pál Építőipari és Vízügyi Szakkö­zépiskola idén „elköszönt” di­rektora nem titkolja: igencsak meglepődött, amikor a Köztár­sasági Elnöki Hivatal levelét olvasta. — A több évtizedes mun­kám eredményeségét városi szinten már elismerték; nyug­díjazásomkor megkaptam, a szolgálati érdemérmet. Úgy gondoltam, ezekkel a dolog „le van tudva”. □ Egészen pontosan: nem­zeti ünnepünkön milyen kitün­tetést vehettél át az ország há­zában? — A Magyar Köztársasági Arany Érdemkeresztet; Göncz Árpád adta át. A kitüntetésre a művelődési és közoktatási miniszter előterjesztése alap­ján tartottak méltónak. Amint a rövid indoklásban elhang­zott: több évtizedes, magas színvonalú és eredményes is­kolafejlesztési és vezetői mun­kámért. O Az EVISZ jubileumi ren­dezvényén tudtam meg: te vol­tál iskolád alapító igazgatója. — Biológia-földrajz szakos tanári diplomával a zsebem­ben kerültem 1969-ben az igazgatói székbe. Iskolát kel­lett teremteni, működőképessé tenni, tanári kart formálni. El­sőszámú vezetőként sem sza­kadtam el a katedrától; mind­két szakomat tanítottam, de sok diákot bevezettem a filo­zófia tudományának a rejtel­meibe is. □ Régmúlt igazgatói érte­kezletek emlékét idézve, eszembe jut: mindig a haszno­san, jobbítani akaróan hozzá­szólók, az okosan kérdezők kö­zött voltál. — Közel három évtizeden át voltam igazgató, ebből hu­szonhat évig megyei — szak­középiskolai — igazgatói munkaközösség-vezető. Álta­lános tanulmányi felügyelő­ként szintén munkálkodtam, úgyhogy mind a város, mind a megye oktatáspolitikájára volt rálátásom. Számomra nagyon fontosak az emberi kapcsola­tok; építgettem, ápolgattam őket, aminek köszönhetően a legtöbb nehézséget sikerült át­vészelni. Mindig érdekelt a Dr. Farkas Károly igazga­tó Balázs Attila felvétele közélet, a politizálástól inkább csak az utóbbi években távo­lodtam el., □ Az ÉVISZ mint oktatási intézmény a te irányításod ide­je alatt jutott a megyei és az országos ranglista élvonalá­ba. Mennyire tekinted ezt személyes sikerednek? — Csak annyira, amennyire illik... Mert a siker hátterében a szerencsésen alakult nevelői gárda munkája keresendő. Megyei szinten mindig a leg­jobb szakközepek közé tartoz­tunk, országosan pedig a fel­sőfokú felvételi, illetve a vere- senyeredmények minősítették a tevékenységünket. Az utóbbi húsz évben az országos lista első tízesébe mindig bekerül­tünk. Két és fél évtized alatt huszonöt országos helyezést értünk el a tanulmányi verse­nyeken. □ Mint címzetes igazgató hogyan viszonyulsz majd volt iskolád ügyes-bajos dolgai­hoz? — Ha jut óra, akkor tanítást vállalok. Egyébként pedig az élő kapcsolatot továbbra is tar­tani szeretném. Beleszólni a folyamatokba nem akarok, de ha a tanácsaimat, a segítsége­met kérik, állok elébe. □ Hogyan tudnád egy-két gondolatban összegezni pá­lyafutásod ars poeticáját? — Az emberi hang... Ezen múlik majdnem minden. Min­denkivel, mindenkor emberi módon kell(ene) tárgyalni. Ál­láspontunkat elfogadtatni másként aligha lehet, hacsak nem erőszakkal. De annak mi értelme, ha a meggyőzés nem használ? A kollégákat pedig értelmes célokért kell felsora­koztatni, s ha sikereket érnek el, mellettük nem szabad ész­revétlenül elmenni. Az elisme­rés, ha csupán egy mosoly, egy kézfogás, egy jó szó erejé­ig — mindannyiunknak lét- szükséglete. Ezért örültem na- gyon-nagyon az aranykereszt­nek... Ha az iskola az életre tanít... Csak a gyerekek érdekében modernizálják az oktatást • Lesznek kritikus pontok Takács Ilona Budapest (MTI-Press) — Még itt a nyár. Ki gondol ilyenkor az őszi tanévkezdet­re? Hogy ki? Hát például a tanárok és a diákok, meg például a Hallgatói Önkor­mányzatok Országos Szer­vezete (HÖKOSZ), amely­nek vezetői már meghirdet­ték: szeptember közepén — a tanárokkal közösen — is­kolákon belüli sztrájkot szerveznek. Az egynapos akció, amit a ter­vek szerint a Parlament előtti ülősztrájk egészít majd ki, a tandíjrendelet visszavonására irányuló követeléseknek ad nyomatékot. Ugyanakkor a pedagógusok erősödő sztrájk­hangulata hasonlóképpen bor­zolja a közvéleményt. Ez sok­féle, olykor egymással szem­benálló, szélsőséges véle­ménynek is tápot ad. Hogyan vélekednek ezekről a legilleté­kesebbek, a pedagógusok, il­letve képviselőik? Ezt megis­merendő kerestük föl Kopcsik Istvánt, a Pedagógusok Szak- szervezetek érdekvédelmi tit­kárát. Nem modernizáció □ Van-e erkölcsi alap ahhoz, hogy felnőtt, hivatásos nevelő az érdekérvényesítését gyer­mekek, serdülők érdekeinek csorbításával óhajtsa elérni? — Szó sincs arról, hogy a magyar pedagógusok esetle­ges sztrájkja a gyermekek ér­dekét sértené! Jelenleg ugyan­is nem a saját bérükért tennék ezt, hanem az intézmények megvédéséért, az oktatás lehe­tőségeinek és feltételeinek megteremtéséért. Ez utóbbiak legalább húsz éve rosszabbod­nak. Ami most történik — példá­ul intézmények bezárása, csu­pán a pillanatnyi megtakarítás érdekében — pedig beláthatat­lan károkat okozhat! Koránt­sem tagadjuk a modernizációs törekvéseket, ha világos meg­fogalmazásokkal és financiális alapvetéssel történik, ám ha csak arról van szó, hogy e percben megtakarítást érjenek el, ezzel nem tudunk egyetér­teni. Ez nem modernizáció, hanem éppen a fordítottja. Több száz iskolát akarnak, ki­fejezetten anyagi megfonto­lásból bezárni. Ezáltal a vidé­ki, a kistelepüléseken élő gyermekek hátrányos helyzete fokozódnék. □ Nem demoralizál-e, ha a pedagógussztrájk esetén a fő­városban, nagyobb vidéki vá­rosokban több tízezer tanuló kirekesztődik az iskolából, jobb híján az utcára? — Hosszú idő óta apellál­nak a pedagógusok hivatástu­datára, mindig éppen olyan­kor, amikor a sérelmeiket kel­lene orvosolni. Nem lehet a hi­vatástudattal örökké visszaél­ni! Be kellene végre látni, hogy a pedagógusnak is van­nak állampolgári jogaik, ezek­kel ők is élhetnek. A felelőssé­gük pedig addig terjed, amíg a tanuló az iskolában van. A tárca ódiuma... — Ezen túl a szülőt terheli a felelősség, s nem hárítható a pedagógusokra. Mindemellett az olyan rövid, jól szervezett, a szülők és tanulók által támo­gatott pedagógussztrájk lehet hatásos, amelyik nem bénítja meg az egész országot, de fi­gyelmeztet ennek lehetőségé­re. Az esetleges munkabe­szüntetés alatt szakszerű, ren­des oktatás nem folyhat, a szükséges minimális ellátás főképpen a kollégiumokra, a fogyatékos gyermekekre és konkrét megegyezés alapján óvódásokra, kisiskolásokra szorítkozhat. Szeretném hozzáfűzni, hogy nem lehet a pedagógusok nya­kába varrni a munkabeszünte­tések ódiumát, amikor az ille­tékes tárca felelős személyisé­gei, a törvény által előírt ér­dekegyeztető tárgyalásra egy éve nem hajlandók. □ Nem rendíti meg a tanári tekintélyt a sztrájk? A tanulók annak is hangot adnak, ha a tanárok sztrájkolhatnak, meg­tehetik a ők is. — Igazuk van, sztrájkolhat­nak. Ez a diáknak is joga, adott keretek között. Erre néz­ve minden nemzetközi egyez­ményt aláírtunk. Jogállamban élünk, a jog biztosította érdek­érvényesítési eszközökkel mindenki élhet. Ha az iskola az életre tanít, akkor ezt a jo­got is meg kell ismertetnie. Nálunk mindenki most tanulja a demokráciát, az iskola sokat segíthet, hogy a tanulók felké­szüljenek állampolgári jogaik gyakorlására és kötelességeik­re. □ Lehet-e, hogy a tanulók — sokallva a dolgozatírást vagy a feleltetést — esetleg sztrájkot szerveznek egy tanár ellen? — Ilyen nem lehetséges. A szakmai követelményrend­szerben senkinek, semmilyen sztrájkjoga nincs. A tanár kö­telessége a szaktárgy tanítása, az igazgató feladata a szemé­lyi és tárgyi feltételek biztosí­tása. Viszont a tanuló szemé­lyiség-jogait sértő bánásmód esetén az igazgató kötelessége az illető pedagógusok ellen fellépni. Ha ez elmarad, a ta­nulók élhetnek a sztrájkjoggal. Végső eszköz □ Osztja-e azt a felfogást, hogy a pedagógusok, mint a társadalom mértékadó értel­miségi rétege, képviselőik út­ján képesek az érdekérvénye­sítés magasabbszintű, intellek­tuális módozataira? — Alapjában ezzel egyetér­tek, ám a mai, vadkapitalista viszonyok között a sztrájk a leghatékonyabb fegyver. Árui­kor értelmes emberek tárgyal­nak értelmes emberekkel, ak­kor kétségtelen mód van az ér­dekegyeztetésre, még mielőtt kikerül az eltérő álláspont a sajtónyilvánosság elé, vagy a parlamentbe. A kezdeteknél megállapíthatók a kritikus pontok. Tisztázódik: ki, med­dig juthat el az ellentétes állás­pont elfogadásában és meny­nyire kész a kompromisszu­mokra, amelyek nélkül nincs komoly megegyezés. Nem le­hetséges, hogy az oktatási tör­vényt a szakszervezet és a szaktárca az újság hasábjain vitassa meg. Hangsúlyozom: jól tudjuk, hogy nem lehet minden iskolát fönntartani, minden pedagógus státuszt megőrizni! Ahol az intézmé­nyek összevonhatók, ott az ésszerűség határain belül erre lehetőséget kell adni. Visszau­talok az első kérdésére: a gyér- , mekek érdekére. Hiszen csakis ez lehet minden modernizáció és racionalizáció kiinduló­pontja és célja. A modernizáció értünk legyen! Harasztosi Pál (archív) felvétele

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents