Kelet-Magyarország, 1995. augusztus (52. évfolyam, 179-205. szám)
1995-08-19 / 195. szám
1995. augusztus 19., szombat HATTER Első a gazdasági biztonság Gondolkodni kell rajta, hogyan tudjuk közelebb vinni a döntést a polgárokhoz A megyeszékhely legújabb beruházása a Metropol Üzletközpont Balázs Attila felvétele Balogh József Nyíregyháza (KM - B. J.) — Nyíregyháza polgármestere elkészítette az önkormányzat négyéves programjára vonatkozó javaslatát. Valamikor a tavasz végén elkészült ennek az első változata, a testület alapnak ezt jónak tartotta, de úgy határozott: később egy kidolgozottabb változatot szeretne látni. Minthogy szocialista vezetésű koalíció irányítja az önkormányzatot, az MSZP városi elnöksége és városi választmánya úgy gondolta: ez olyan súlyú kérdés, amit véleményezni kell. Megtörtént. Milyen véleményt mondtak a testületek? — erről kérdeztük Tu- kacs Istvánt, a városi képviselő-testület szocialista frakciójának vezetőjét. Szembe a gondokkal — Számunkra, képviselők számára azért jó, hogy a két testület véleményezte a programot, mert támpontokat tudtak adni a frakció álláspontjának kialakításához, így szélesebb körből merített véleménnyel megerősítve indulhatunk neki a 21-ei testületi ülésnek. A program a megfogalmazások szerint nagyon kockázatos helyzetben készült el, hiszen ki az, aki ma négy évre előre bármit is tudna jelezrji, amikor a következő költségvetési év számai, irányai is be- mérhetetlenek. — Két megoldás kínálkozott — állapította meg az elnökség. Az egyik az lett volna, hogy egy nagyon szűk, a kockázatokat kikerülő program készüljön, a másik pedig az, ami feltárja a Nyíregyházán meglévő összes lényegi problémát, erre választ ad, az ön- kormányzati testület feladatokat szab magának és négy év alatt ezt megpróbálja megoldani. Volt aki úgy fogalmazott: nem is négy évre, hanem — a jelenlegi pénzügyi realitásokat fjgyeimbe véve — 15 évre készül ez a program. Ennek ellenére a programkoncepciót az MSZP városi elnöksége és választmánya támogatta, mert látta, hogy az ön- kormányzati vezetés — s ha elfogadja, akkor a testület is —, szembe akar nézni a nyíregyházi gondokkal. Lakás és közlekedés — Három fő iránya volt a programnak. Egyik a testület és a bizottságok, valamint a városi apparátus működése. A másik az önkormányzati kötelező feladatok, az intézmény- hálózat, a szociális gondok, a harmadik pedig a fejlesztési irányok voltak. Ebből lényegesnek érzem az intézményműködtetéssel kapcsolatos gondokat és a fejlesztési irányokat. Az önkormányzatnak az intézményeit működtetni kell és ezt akarja is. A megállapítás az volt, hogy a szocialista frakció támogasson egy olyan programot, amely azt mondja: első a gazdasági biztonság és az intézmények működése. — A másik fő blokk a fejlesztésekkel kapcsolatos. A programtervezet három fő prioritást jelölt meg. A környezetvédelem, a közlekedés és a lakáshelyzet javítása. Ebben az volt az álláspont, hogy nem lehet a három fő gond között prioritásokat szabni, mindig a megszerezhető országos támogatásoktól kell majd függővé tenni, melyiket preferálja az önkormányzat. — Legnagyobb gondot az jelentette, hogy mit tegyünk olyan kérdésekkel, amelyben az önkormányzat nem tud megoldást kínálni, csak segíteni. Ilyen pl. a szociálpolitika, amely döntően állami feladat, ilyen a közbiztonság helyzete, hisz nem mi oldjuk meg a köz- biztonsággal kapcsolatos problémákat, de segíthetünk benne. Ilyen a munkanélküliség helyzete, amelyben az ön- kormányzat nem léphet fel munkahelyteremtőként, de segítheti nagyon hatásos eszközökkel a vállalkozókat, hogy munkahelyeket teremtsenek. Lényeges probléma volt még a város tisztasága, amely a városlakók komfortérzetét jelentősen növelheti. — Kellemetlen döntésekre is felhívta a figyelmet az elnökség. Ezek pedig azok, hogy amennyiben az önkormányzat pénzügyi lehetőségei az elkövetkezendő négy évben nem bővülnek, márpedig ez elég nagy biztonsággal prognosztizálható, akkor sajnos hozzá kell nyúlni olyan eszközökhöz, amellyel saját bevételeit növeli. A helyi adókról van szó, hiszen gyakorlatilag nincs más lehetőség a bevételek növelésére. Az adókoncepció 1996-ra elkészült, elfogadta a testület, eszerint nem várható új adónem bevezetése. Ugyanakkor foglalkozni kell pl. azzal, hogy valamikor az elkövetkező években az építményadó és a kommunális adó megjelenjen a városban, de ehhez ki kell dolgozni az adókivetés feltételeit. Közelebb a polgárokhoz Kényelmetlen döntés lesz az önkormányzat és a testület számára, de sajnos ezeket előbb vagy utóbb fel kell vállalni. Ha lesz ilyen adó, akkor viszont gondolkodni kell rajta, hogyan tudjuk közelebb vinni a döntést a polgárokhoz, hogy beleszólhassanak, mire használják fel amit ők adó címén a város kasszájába fizettek. Vízparti örömök Szja-laz Máthé Csaba A hét elején Bokros Lajos pénzügyminiszter 7:0-ás vereséget szenvedett a hét önkormányzati szövetség képviselőivel szemben az önkormányzatok finanszírozásáról szóló vitában, ugyanis az utóbbiak leszavazták a Pénzügyminisztérium javaslatát és a Belügyminisztérium előterjesztését pártfogolták. Emiatt utólag a miniszterelnök a két szaktárca vezetőjének adott egy ejnye- bejnyét, amiért már megint kiszivárgott a nézeteltérésük. Az önkormányzati szövetségek képviselői a tanácskozáson ugyanakkor hangsúlyozták, bármennyire a Pénzügyminisztérium vesztett a miniháborún, az ön- kormányzatok 1993 óta vesztésben vannak, mert azóta nem emelkedik a normatív támogatás. Csütörtökön megszületett a kormánydöntés, amely az ön- kormányzatok reformját három évben határozta meg és jövőre 414,5 milliárdos plafon támogatást határozott meg számukra. A tervek szerint csökken a: szja arányában járó, viszont növekszik a lakosság lélekszámúhoz viszonyított összeg. A pénteki nap szinte valamennyi önkormányzatnál lázas számolgatással telt, vajon az új metódus több, vagy kevesebb pénzt hoz a konyhára? Azok az önkormányzati vezetők, akik már értesültek a népességarányos támogatásról, tamás- kodva vetették fel: a végelszámolásnál mikori és milyen lakcímbejelentkezési adatot vesznek figyelembe? Nem szeretnék ugyanis, ha pont emiatt érné hátrány őket. Ebben a témakörben az is felvetődött, hogy egy középiskola ne csak egy város finanszírozási, hanem több településé legyen, hiszen tanulói között nemcsak városlakók szerepelnek. A tanácskozáson a PM részéről felvetették, az ön- kormányzatoknak teljesen mindegy, állam bácsi melyik zsebéből kapják az apanázst. Azonnal kontráztak a polgármesterek, hiszen a célzott támogatásokkal nem, viszont az szja-be- vételekből valamennyi szabad pénzeszközhöz jutnak, amelyből ha nagyon kis mértékben is, de szabadon tudnak gazdálkodni, ebből lehet átcsoportosítani. Ehhez pedig tíz körömmel ragaszkodnak az önkormányzatok. Ott lent. Délen is inkább ilyen tűzijátékot rendeznének... Ferter János karikatúrája Hazára lelni Páll Géza okán joggal megkon- V gatták már az idők so- kJ rán a vészharangot; fogy a nemzet. A közismert okok mellé—alacsony születési, magas halálozási, művi beavatkozási arány — még egy kívánkozik. Még nem tömeges méretű, nem drámai, de nem is jelentéktelen annyira, hogy szemet lehessen hunyni fölötte. Ez pedig a következő: a romló életviszonyokkal arányban növekszik az országot elhagyni kívánó, a nagyvilágot, a kivándorlást választók száma. Vagy legalábbis azo- ké, akik ilyen terveket melengetnek. Egyes vélemények szerint az elkövetkező négyöt évben egy közepes magyar város lakossága választja majd lakóhelyül, a hazai köztudatban leginkább vonzó országokat, Kanadát, az USA-t, Ausztráliát, Uj-Zélandot. Magyarország is „ameri- kanizálódik”, állapította meg több társadalomkutató, s ehhez nem is kell szakembernek lenni, hogy e hatásokat bárki a napi élet ezernyi mozzanatából kiolvassa. Addig még nincs is baj, amíg a felnövekvő nemzedék tagjainak többsége itthon akar „amerikai” lenni. Am legyen, majd kijózanodik, ha tud és akar. De az már veszélyesebb tünet, ha azt hallja az ember tizenéves gyerekektől, hogy Amerikát tekintik csak olyan országnak, ahol érdemes élni, s egyetlen vágyuk, hogy valamikor ott kössenek ki. Jóllehet ilyenkor le kell számítani az egyébként minden korban meglévő romantikus, kalandkereső álmokat, de azért kézlegyintéssel sem lehet elintézni az ügyet. Ha aggódunk — s ezt joggal tesszük — az erdélyi, felvidéki, a délvidéki magyarság jövőjéért—nem árt egy kicsit aggódni az elvágyó, netán ténylegesen is kivándorlások miatt is. Itthon kellene belátható időn belül jobban hazára lelni mindenkinek... wmmmmmeí i
