Kelet-Magyarország, 1995. augusztus (52. évfolyam, 179-205. szám)
1995-08-18 / 194. szám
1995. augusztus 18., péntek HATTER Szafari és hátrányos helyzet Ingyenes étkeztetésre törekednek Nyírmadán • Korszerű tanműhely épül Reménytelen vállalkozás Ferter János rajza | Lakástrükkök Kováts Dénes Az emberi leleményesség határtalan, s a jelek szerint egyesek a törvényekre csak annyiban figyelnek, hogy mi az, amit ki lehet játszani. A minap két kezdeményezésről is hallottam, ami az ügyeskedők tevékenységére utal, bár valószínűleg nem a legtörvényesebb módszereket, eszközöket alkalmazzák. Hírlik: vannak olyan építési vállalkozók, akik bizonyos népréteg 'számára csupán a szociálpolitikai (lakásépítési) támogatásból építik fel a lakásokat, sőt, még ebből vissza is juttatnak az építtetőknek. így nemhogy befektetés nélkül jut otthonhoz a család, de még némi készpénzre is szert tesznek. Jó! jön az az 50-100 ezer forint másra... Először talán nem is ütközik meg a hír hallatán az ember, de ha tovább gondolja a dolgot, akkor kételyek támadnak benne. A támogatás — elvileg — az új otthon megépítésének 65 százalékát fedezné, a többi saját erő lenne. Jó-jó — mondhatja bárki — de mi van akkor, ha szegény az eklézsia, s nincs miből megindulni? Még talán glóriát is érdemelne a vállalkozó, aki felkarolja a szegényeket, nemcsak olcsón építve fel a házat, de némi tőkéhez is juttatva őket. Igenám, de az árak ismeretében erősen megkérdőjelezhető az így épült házak, lakások színvonala és komfortfokozata. Mert nehezen képzelhető el, hogy hatvan százalékos áron megfelelő minőségű' építőanyagot használnak, megfelelő építési módszerek alkalmazásával, s hogy ebből a pénzből vizesblokkok, s mindaz, ami szükséges a mai körülmények között, elkészülnek. Lakni kell valahol, ez tény, de nem mindegy, hogyan és miképp. Az semmiképpen nem lenne szerencsés, ha újabb telepek, „C” lakások emelkednének városon vagy falun, fürdőszoba, szennyvízakna vagy vezeték, és hasonló, ma már nélkülözhetetlen dolgok nélkül. Nem visszafejlődni kell, s különösen nem a törvények kijátszásával. Nyírbátor, Vásárosnamény (KM — B. I.) — Közeledik a tanévkezdés ideje. Még néhány nap és megszólal az iskolákban a csengő, megkezdődik a tanítás. Egy általános és egy középiskolában néztünk utána annak, hogyan készülnek az új tanévre. Ausztriában jártak a múltkorában a nyírmadai gyerekek. Kevesebb szakkör A helyi iskola szervezésében mintegy harminc tanuló kerekedett fel, hogy megnézze szomszédunk nevezetességeit. Nagy élmény volt számukra a Szafari park megtekintése. A szurdokpüspöki táborban is vakációzott néhány madai gyerek, 25 tanuló pedig egy zempléni környezetvédelmi táborba készül. Az élménydús nyár ellenére Ferencz István, a nyírmadai általános iskola igazgatója fenntartásokkal várja az új tanévet. A gazdasági helyzet itt is áldozatot követel, de a hátrányos helyzetű iskolában sok mindent nem akarnak feladni. —Elébe szeretnénk menni a megszorításoknak. Mi szeretnénk eldönteni hol lehet takarékoskodni. Ezért átvizsgáltuk az iskola munkáját. Úgy tűnik, 1,5 millió forintot meg tudunk spórolni azzal, hogy nagyobb létszámú tanulószobát szervezünk, és több szakkört nem indítunk. Még mindig jobb, mintha 3-4 álláshelyet meg kellene szüntetni — magyarázza az igazgató. Nincs könnyű helyzetben az iskola vezetése, az önkormányzat, hiszen a 600 tanulóból 230 cigány származású. A gyerekek 45 százalékának a szülei munkanélküliek, 35 százalékának pedig vagy a papa vagy a mama az. így a hátrányos helyzetű kisdiákok szociális gondozásának jó része az iskolára hárul. Számukra sikerült elérni az ingyenes étkeztetést, és azt, hogy tanuA szafariparkban lószobába is járhassanak, egész napos elfoglaltságban lehessen részük. A vakáció ellenére az igazgatói irodában nagy munka folyik. Készül a tanterv és a különböző beosztások. Megtudom, hogy 60 szakképzett pedagógus várja szeptemberben a kisdiákokat. Szerencsére a szép iskola viszonylag új, nagyobb javításokra, felújításra nem kell költeni. Nyírmadán az új tanévben 30 osztályban kezdődik majd a tanítás, az idén csak két első osztály indul. Támogatással Tanműhely is épül a Vásáros- naményi Ipari, Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakiskolában: fémipari műhely segíti majd a jövőben a gyakorlati oktatást. Ha a műhelyek szeptemberre még nem is készülnek el, remélik, hogy néhány hónap múlva már itt is dolgozhatnak majd a tanulók. Az iskola ily módon is takarékoskodni kíván. Az új tanévben mintegy 350-360 új növendék kezdi meg a tanulást az iskolában. Az intézmény vezetése jobban szeretne alkalmazkodni az élet követelményeihez, ezért néhány szakon megszűnik az oktatás, indulnak helyettük újak. Világbanki támogatással már a második évfolyamot kezdik el a kereskedelmi menedzser ismereteket tanulók, ősztől pedig vendéglátás-idegenforgalom osztály indul. Az itt végzők négy év múlva az érettségi mellett szakmát is kapnak és nagyobb lesz a továbbtanulásuk esélye is. Az iskolavezetés nagyon szeretné, ha a diákok minél több nyelvvizsgát tennének le sikerrel: angol, német, francia és orosz nyelven lehet majd sikereket elérni. A nyelvtanuláshoz adottak a feltételek, képzett Amatőr felvétel tanárok állnak a gyerekek rendelkezésére. Színvonalas képzés Bizonyára nem lesz gondjuk az elhelyezkedéssel a vendéglátósoknak, az iskola színvonalas, korszerű képzésre törekszik. Beregben is évről évre több a lehetőség az idegen- forgalomban, és a vállalkozók is szívesen alkalmaznak fiatal, jól képzett szakembereket. Szintén második évfolyam kezdi el a tanulást gázvezetékszerelő szakmában, a környéken egyre több helyre jut el a korszerű fűtőanyag, és ez szakembereket igényel. Ami a beiskolázást illeti, az iskola jó helyzetben van. Sok vállalat, vállalkozó „taníttat” tanulót, és vállalja a szakmai képzésüket. Az intézmény egyik tágas udvarán a már említett épülő tanműhelyek, lassan befejezéséhez közeledik az építkezés. Idegen földben Az fáj a legjobban, hogy nem tudtam rábeszélni a volt feleségem, hogy hazahozathassam a fiunkat. Itthon pihenjen, hazai földben. De hiába, a volt feleségem hallani sem akart róla. 0 már végleg kint marad, Németországban él az új férjével, s nem volt hajlandó beleegyezni, hogy a fiunkat itthon temessük el. Az apa, vagy inkább a fia drámája jó tizenöt évvel ezelőtt kezdődött, amikor a válás után a volt feleség magával vitte az alig tíz-tizenkét éves kisfiút Németországba, az anya nemsokára férjhez ment egy gazdag kereskedőhöz. A fiú igazában maradt volna az apával — aki időközben megházasodott—de a törvény az anyának ítélte a gyermeket, így teljesen jogszerűen ő is követte az édesanyját. De odakint kevés idő és főként törődés, szeretett jutott az éppen kamaszodó fiúra. Beíratták egy magániskolába, ahol — mint később az apa megtudta —ferdehajlamú tanárok kezébe került. Evekig tartották érzelmi fogságukban a fiút, aki a drogokhoz, a kábítószerekhez menekült... — Egyszer láttam, a szegény fiam, amióta az anyja kivitte, de azt sem fogom elfelejteni amíg élek. Olyan vékony volt a lába, karja, a nyaka, mint egy angolkórosnak, a feje megnőtt, a szeméből eltűnt minden, ami a régi gyermekünkre emlékeztetett. Már erősen a kábítószer hatása alatt volt, az egész testét, lelkét lerombolta a drog, amiről nem tudott, talán nem is akart leszokni. Az anyja egy svájci intézetbe utaltatta be, de ez sem segített. Viszont itt ismerkedett meg egy milliomos csemetéjével, akivel később bejárta a világot. Majdnem két évig éltek együtt. Még küldött egy-egy képeslapot, de olyan zavaros szöveggel, hogy már meg sem értettük... Még felcsillant egy kis reménysugár, úgy fél évvel ezelőtt, hogy emberi roncsként ugyan, de talán megállítható a szakadék szélén. Egy dél- koreai csodadoktor ígérte a fiú anyjának, hogy kigyógyítja a szenvedélybetegségből. De amikor alaposabban megvizsgálta, az volt a válasza: már késő. Ezután egy ismeretlen délázsiai szekta telepén kötöttek ki a szintén drogos barátjával, ott is érte a vég néhány hónappal ezelőtt. A volt felesége telefonon értesített a szomorú hírről, meghalt a fiuk, ekkor és ekkor lesz a temetése... — Ekkor láttam másodszor a fiamat. Nem tudom elmondani, hogy nézett ki. Mindig csodáltam azokat a szülőket, akik el tudták viselni a legszörnyűbb megpróbáltatást, a gyermekük elvesztését, de most nem elképzelni, hanem átélni kellett. Hónapokig kezeltek idegösszeomlással a kórházban. Nem tudtam szabadulni az önvádtól; miért engedtem az anyjával külföldre, miért nem voltam erősebb, határozottabb, ha kell, erőszakosabb. De ez már mind hiába. A szegény fiam ettől már nem támad fel, nem tud válaszolni a kérdéseimre, miért tette... Talán nagyon-nagyon idegennek érezte magát az idegen világban. y—y gy önpusztító, magáB-j nyos fiatalember helye A. _J már végleg üres marad egy itthoni, kisvárosi temetőben. A szülőföld szegényebb lett egy halott fiával... Ligno Novum Sopron (MTI) — A Ligno Novum elnevezésű asztalos- és faipari szakkiállítást, illetve a Wood Tech nemzetközi erdőgazdálkodási szakvásárt augusztus 23. és 26. között tartják Sopronban. Az előbbinek ötödik, az utóbbinak harmadik alkalommal ad otthont az Ikva-parti város. A programra 250 cég jelentette be részvételét, a hazaiakon kívül 12 ország, egyebek között Szlovákia, Dánia, Norvégia, Finnország és Spanyol- ország képviselteti magát a bemutatón. A kiállítók felvonultatják az asztalos, az ács és a kárpitos kisgépeket, szerszámokat, bemutatják a faipari szakmákhoz kapcsolódó alap- és segédanyagokat, felületkezelői megoldásokat. Kiállítják az erdőművelés és a növény- védelem gépeit, eszközeit. A rendezvény szakmai értékét a kiállítás ideje alatt tartandó tanácskozások, konferenciák emelik. Ezeken szó lesz az erdőgazdálkodás gondjairól, a kárpitosáruk piacának változásairól, a kültéri felületkezelés legújabb módszereiről. Az eseményhez a Soproni Erdészeti és Faipari Egyetem nyújt szakmai hátteret. Mérték Balogh József-m t égy évvel ezelőtt ka- J\l pott utoljára támo- jL V gatást pályázatára a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei önkormányzat. Azóta is folyamatosan küldte pályázatait, de mindig elutasították valamilyen indokkal. Legutóbb például azzal, hogy beruházásokra is költ, holott csak a kórház elavult műszereinek cseréjére adott néhány milliót, de az is az okok között szerepelt, hogy az önkormányzatok számára nem kötelezően előírt feladatok megoldását támogatja. Tény, hogy segítettek néhány sportkörnek, s lehetőségeikhez képest adtak ki- sebb-nagyobb összegeket olyan kulturális, művészeti együtteseknek, amelyek a megye kulturális életének reprezentánsai. Volt még egy másik indoka is a Belügyminisztériumnak, mégpedig, hogy drága a közgyűlés működése. Amikor megalakult a választások után a közgyűlés, s elkészült az első költség- vetése, valóban úgy látszott, mintha sokat költené a testület saját működésére, aztán most kiderült: csak két megyében költenek kevesebbet, s miközben másutt a közgyűlési elnök fizetésének 25 százalékát kapják a testület tagjai — hiszen nekik is pénzbe kerül a tagsággal járó feladat ellátása —, addig Szabolcsban 20 százalékot szavaztak meg. Persze ha csak a végösszegeket nézték a minisztériumban, amikor elutasították a pályázatot, biztosan nagyobb számot láttak, mint mondjuk Komárom vagy Nógrád megye mögött, de hát ennek ésszerű magyarázata van: a képviselők számát nem a megyék határozzák meg, hanem a megyék lakosságának számától függ, s nyilván egy 600 ezer lelkes megyében több képviselő ül a megyei közgyűlésben, mint ahol annyian élnek, mint nálunk néhány évvel ezelőtt egy járás lakónépessége volt. A megyei közgyűlés elnökének minapi sajtótájékoztatóján olyan adatokkal ismerkedhettünk meg, amelyek egyértelműen arra utalnak: ott ahol a pénzeket osztják, olykor elvétik a mértékegységet. Ami nem is lenne elviselhetetlen, ha jól alkalmaznák az egységes mértéket. V jEzzrözrm
