Kelet-Magyarország, 1995. augusztus (52. évfolyam, 179-205. szám)

1995-08-17 / 193. szám

1995. augusztus 17., csütörtök Nem nőnek a Törpék Az Uniterv Rt. a lakóházak befejezéséhez az önkormányzattól vár segítséget Nyíregyháza (KM - MCS) — A Hófehérke és hét törpéből megismert apróságokhoz ha­sonlítják a megyeszékhely legújabb lakónegyedét, a Tör­pe utcai házakat, ahol a falak ugyanúgy nem nőnek, mint a törpék. Az egész építkezés las­san már meseszerű jelleget ölt, hiszen az építtetők — számuk eléri a 70-et — szerint a fő­szervező Uniterv Rt. lassan olyanokat ígér, amelyek a me­sében sem teljesíthetők. Az építtető közel 70 család a szerződésben vállalt összeg közel 95 százalékát, van aki a 100 százalékot már befizette, ami kb. 270 millió forintra be­csülhető, viszont az építkezés műszaki állapota 50-60 száza­lékos, ami a jelek szerint soká­ig ilyen marad. Májusban ki­lenc építtető (augusztusban újabb 15 csatlakozott hozzá­juk) a mátészalkai Szatmárber Kft.-t bízta meg, hogy vizsgál­ja meg a házak műszaki álla­potát, illetve képviselje őket az Uniterv-vel folytatott tár­gyalásokon. Ketyeg a kamat — A jelenlegi helyzet: az épít­tetők a szerződésben foglalt pénzeket kifizették, egy fillér­jük sem maradt, a házukat el­adták, abból ki kell költözni­ük, a többségük több tízezres albérleti díjat fizet, emellett ketyegni fog számukra az OTP-hitelkamat — kezdi az építtetők vagyoni helyzetének ismertetését Sípos Miklós, a Szatmárber Kft. ügyvezető igazgatója, akinek lánya is az építtetők közé tartozik. — Eb­ben a helyzetben kezdtünk tár­gyalásokat az Uniterv Rt.-vel és kértünk segítséget a helyi önkormányzattól. Azért az ön- kormányzattal is, mert az Uni­terv Rt. hirdetéseiben ugyanis úgy szerepelt, a Törpe utcai összközműves lakótelkek és szerkezetkész lakóházak érté­kesítését az Uniterv az önkor­mányzat megbízásából és an­nak felügyelete mellett végzi teljes aláírási joggal. — Az építtetők azért jelent­keztek ilyen szép számmal — magyarázta a beruházási szak­ember—, mert a hirdetés alap­ján az önkormányzat garancia­Építkezés a Törpe utcán vállalásáról értesültek. Ráadá­sul a telek eladásakor az adás­vételi szerződésben az szere­pel, hogy a Nyíregyháza Me­gyei Jogú Város Önkormány­zata, mint eladó a szerződés aláírására is feljogosítja teljes körű képviselőjét, az Uniterv Rt.-t. Ebben a szerződésben az is szerepel, hogy az építtetők kötelezettséget vállalnak arra, hogy a megvásárolt telken csak az Uniterv Rt.-vel kötött külön vállalkozási szerződés alapján szerkezetkész lakóhá­zakat építtetnek. Újabb levelet mutat Sipos úr: ebben az önkormányzat azt kéri, az Uniterv Rt. által közölt összeget az építtetők az OTP számlájára fizessék be és ezzel egyúttal az építtetők ismerjék el, az eddigi pénzügyi teljesí­tés azonos a vállalkozó által elvégzett műszaki teljesítés mértékével, vagyis a befize­tendő összeg teljes mértékben fedezetet nyújt a hátralevő munkákra. Felháborodás — Erre a levélre az építtetők felháborodtak és kérték a pol­gármesterasszonyt ennek a résznek a korrigálására — folytatta az ügyvezető igazga­tó. — Az építtetők szerint az önkormányzat sem gondolhat­ja, ha valaki közel 95 százalé­kát a vételárnak befizeti és a jelenlegi műszaki állapot kb. 60 százalék, akkor a maradék 5 százalékból a munka meg­maradt 40 százalékát be lehet fejezni? Ráadásul úgy, hogy a Balázs Attila felvétele már átadott építményeknél hi­bás a vasbeton gerendarács, hőszigetelési hiányosságok je­lentkeznek, a parapetekbe ál­talában a betonacélok nem ke­rültek beépítésre, jelentős a közműhiány. — Az Uniterv-vel folytatott tárgyalások minden erőfeszí­tésünk ellenére megrekedtek, bár június 2-án Lencsés Ist­ván, az Uniterv Rt. vezérigaz­gatója még hajlandóságot mu­tatott az.építkezés befejezésé­hez, a kötbér, a minőségi ér­tékcsökkenés kifizetésére és az ehhez szükséges fedezet zá­rolására. Június 9-én jegyző­könyvbe foglalták a késedel­met, az építési készültség le­maradását, a minőségi hiá­nyosságokat, amit a vezérigaz­gató elfogadott, viszont a rész­vénytársaság által készített he­ti ütemtervben rögzített ké­szültségeket nem tartották be, így az építkezés teljesen leállt. Mivel egyértelmű az Uniterv Rt. szerződésszegése, Lencsés István vezérigazgató ellen csalás és sikkasztás alapos gyanúja miatt feljelentést tet­tünk. A 9 építtető, akiket kép­viselünk, 34 297 500 forintot fizetett az Uniterv-nek, a befizetés aránya 92,35 száza­lék, a készültségi állapot viszont a felépítményeknél kb. 60 százalék, a teleknél kb. 70 százalék. A június 30-i ál­lapot szerint a lemaradás, a kötbér, a szakszerűtlen kivite­lezés miatti értékcsökkenés a 9 lakásnál összesen 20 050 000 forint, az újabb tizenöt megbí­zó lakásánál szinte ugyanez a helyzet. Alapos gyanú Sipos Miklós összeállításából kitűnik: a szerződésszerű tel­jesítés elmulasztását csak tu­datos intézkedések sorozatá­val lehetett elérni, hiszen anyaghiány, valamint az építő­iparban kivitelezői kapacitás- hiány nem volt. Mivel az épít­tetők a vételár szinte teljes ré­szét kifizették, alapos a gyanú, hogy a befizetett pénzt más célra használták fel, ezzel visszaéltek az építtetők bizal­mával. A megyei rendőr-főka­pitányság a nyomozást bűn- cselekmény hiányában megta­gadta, indoklásában az szere­pel, bár az Uniterv Rt. szerző­désszegő magatartást tanúsí­tott, ennek oka elsősorban a cég likviditási problémája mi- ,att következett be. — A nyomozás megtagadá­sa miatt panasszal éltünk a vá­rosi ügyészséghez, amely mindezt elfogadta és nyomo­zást rendelt el, határidőként az október 4-i dátumot jelölte meg — folytatta az ügyvezető igazgató. — Indoklásában az ügyész leírja, a feljelentés kie­gészítéseként beszerzett ada­tokból megállapította, a bűn- cselekmény alapos gyanúja fennáll. Információnk szerint a közműcégeknek jelentős, 25-30 milliós összeggel tarto­zik az Uniterv Rt., amely a tel­kek vételárát sem fizette ki az önkormányzatnak. Ebben a helyzetben az önkormányzat hathatós segítségét várva to­vábbra is hajlandóak vagyunk bármilyen megoldásról tár­gyalni, amely az építkezés be­fejezését jelenti. Augusztus 9- én két alternatívát ajánlott az Uniterv, ha az építtetők a hát­ralékot kifizetik, akkor az rt. befejezi az építkezést, vagy a jelenlegi állapotot figyelembe véve elszámol a megbízókkal és az általa kiszámított össze­get visszaadja. Minderre ga­ranciát az Uniterv nem vállalt, ugyanis hiába hangoztatta az rt. vezetése cégük jelentős va­gyoni hátterét, az építkezésre nincs vagyoni fedezetük, az önkormányzattól várják a helytállást. L egtöbb háztartásban megtalálható néhány szerszám, ugyanúgy mint a házi állatok. A szer­szám az ember ősi barátja a dorong óta, hűséges társa, se­gít neki ha bajban van, mun­káját könnyíti meg. A köröm- reszelőt a szépasszonyok használják, hogy is nézne ki ha fogukkal kellene díszeiket gondozni. A varrótűt a szor­galmas háziasszonyok döfkö- dik nap mint nap, a kamaszok biciklijéhez nélkülözhetetlen egy-egy csavarhúzó, kombi­nált fogó. Kések, kalapács, csípőfogó nélkül el sem képzelhető egy család ottho­na. Persze vannak, akik na­gyobb méretű szerszámokat is tartanak, mint a fran­cia kulcs, satu, fejsze, Samu — a nagykalapács. A tanyá­kon élőknél természetesen nem ritka a vasvilla, a kasza sem. A szerszámokkal bánni tudni kell. Amíg azok gazdá­juk kezéhez idomulnak sokat kell gyakorolni. Végül aztán olyanok lehetnek, hogy ke­zünk meghosszabbításának érezzük és mindent meg tu­Vérengző harapófogók dunk csináltatni velük, amire rendeltettek. Mindig voltak azonban ügyetlenek és vannak indula­tos emberek. Az egyik elejti, a másik eldobja szerszámait, és azok önálló életet élnek. Ebből aztán sok baleset szár­mazik szerte az országban. A baleseti sebészek nem győzik összefoldozni a sérülteket. Mára azonban új divatok hó­dítanak. Egyre veszélyesebb eszközök kerülnek felelőtlen emberek kezébe. Mondják, hogy a közbiztonság romlá­sával összefüggésben. Az emberek bokszén el járkál­nak, szaporodnak a rugós ké­sek, lassan besorol a házi szerszámok közé a pisztoly és a harapófogó is. Ezek az esz­közök ha ki vannak képezve nagyon veszélyesek lehetnek. Fegyverviselési engedély kellene—használatukhoz ki­vétel nélkül. Láttam már kiír­va telkek kapujára, hogy „Harapófogóval őrzött terü­let" . Sokan a harapófogók rej­tett tulajdonságait idomítás- sal és sok gyakorlással odáig fejlesztik, hogy önálló életet él. Olyan hamis lesz, hogy amit megfog, gazdája paran­csára sem engedi el. Megha­rapja pofájával és vagy le kell fűrészelni arról, vagy csak akkor engedi el áldoza­tát, ha hideg vízbe merítik. Egyre több beteget ápolnak harapófogótól származó sé­rülésekkel. Az elkóborló ha­rapófogók gyanútlan járóke­lőket, gyermekeket marnak meg. Nemrég egy öreg­asszony belehalt sérüléseibe. Sok újgazdag státusszim­bólumnak tekinti ezeket a ke­zelhetetlen harapófogókat. De hallani olyan híreket is, hogy egyesek viadalokat ren­deznek harapófogókkal — életre-halálra. Természete­sen közönség előtt, és a nézők fogadásokat kötnek a győz­tesre. Nagy pénzek forognak kockán, — a rendezőknek és a szerszámok tulajdonosai­nak nagy üzlet ez. A résztve­vők nem fecsegnek, minden titokban történik, informális csatornákon szerveződik. A rendőrség tehetetlen, csak tettenérés esetén léphetnének fel a törvény szigorával. De ki ismeri fel a szerszámos lá­dában ártatlanul lapuló kö­zönséges harapófogóban a vérengző ragadozót. Sokan azt mondják, hogy a tartásukat be kellene tiltani. Ott a kombinált fogó, jól he­lyettesítheti. Mások meg sza­porítják őket, és idomítják, kiképzik. Az újságok apróhir­detéseiben naponta olvashat­juk, hogy kis harapófogók kaphatók. Több tízezer forin­tért cserélnek gazdát. y annak akik törvény híján azt szeretnék el­érni, hogy ne lehessen szaporítani őket. Ellenőrizni kellene a szerszámkészítőket, lakatosokat, kovácsokat. Ha kijön egy újabb darab a gyár­tó szalagról, vagy a kovács ül­lőjéről, le kellene törni a fo­góját vagy lefűrészelni az egyik pofáját. Ekkor már sem­mire se használható, senkinek se kellenének —, kutyába se vennék őket... Szőke Judit-y -m- a én lennék a kor- I i mány, félretenném A A összes centralizá­ciós törekvésemet, s határo­zott mozdulattal azonnali hatállyal kineveznék kétféle minisztert. Az egyiket a kor­rupcióellenes ügyek intézé­sére, a másiknak, mert hogy elvárnám magamtól, legyen a hatalom mellé némi szoci­álpszichológiai érzékenysé­gem is, az együttérzési bár­sonyszéket adnám. Mindket­ten tárcaközi jogot is kapná­nak, tevékenységük át- meg átszőné az egész kormány­zást. A korrupcióellenes mi­niszter feladata világos: minden gazemberséget, disznóságot felderíteni. Ne­ki bezzeg a kezébe adnám az egész titkosszolgálati esz­közrendszert, a legkiválóbb számviteli szakembereket, a dörzsölt jogászokat. Első­rendű kötelessége lenne, hogy akit fiilönfogtak (na­ponta igénybe venné az In­terpol közbenjárását), azt azonnal pellengérre állítsák (nem ám csak egy kicsit el­marasztalni, mondjuk az ál­Orága kincsünk Ferter János karikatúrája Komntentá Szív és ész Kovács Éva >»oBwooroBoowBwoc»MWBCwgacoocowwwcocicooi»OQWooawcwww»»aoCT-» -*■ em áll tőlem távol a l\l szocialisták mun- i V kacsoportjának el­képzelése — nyilatkozta Kuncze Gábor belügymi­niszter az önkormányzatok­nak juttatott pénzekkel kap­csolatos egyeztetések után, az e tárgyban megtartott so­kadik sajtótájékoztatón. Aki kicsit is érdeklődik a belpolitika iránt, az tudja: jelenleg a legtöbb vita az önkormányzatok adóbevé­telei körül zajlik, mivel — meglepetés-e még egyálta­lán? — a témában nincs egyezség a felek között. Bokros Lajos hajthatalan és szigorú. Az ország gaz­dasági állapotára hivatkoz­va a megszorítások elvét vallja, és továbbra is ra­gaszkodik a könyvelésében szereplő 414,5 milliárdos főösszeghez, aminek feltéte­le, hogy csökkentsék az ön- kormányzatoknak juttatott központi pénzeket. Kuncze és az önkormányzatok ter­mészetesen elvetik azt a pénzügyi elképzelést, amely az idei harmincöt százalék helyett csak tizenöt százalé­kot engedne át a települé­seknek. A két miniszter vé­leménye mellé az önkor­mányzati szövetségeké is felsorakozik. Ok nemhogy csökkentést nem akarnak, á falvak, városok anyagi helyzetére hivatkozva egye­nesen növelésre vágynak, s váltig állítják, gazdálkodá­sukban már így is pattaná­sig feszítették a húrt... Nem irigylem a vitatkozó feleket. Bokros bizonyára pontosan ismeri az ország anyagi helyzetét, tudja, ad­ni csak abból lehet, ami van, s ha hihetünk neki, a kincstár bizony üres. Az ön- kormányzatok képviselői ugyanakkor naponta ta­pasztalják, miképpen nő azoknak a száma, akik tőlük remélnek segélyt, segítsé­get, s ismerik az érzést, mit is jelent jogos igényekre ne­met mondani. Elvek, elvárások vannak, a pénz azonban kevés. A kormány helyzete eközben olyan, mint a településeké. Ha szíve szerint adna is, esze szerint tudja, hogy nincs miből. Kérdés csak az, ezúttal mi győz: a szív vagy az ész? _ HÁTTÉR ___ * t* j ti Ha én lennék a kormány lami pénzek nyilvánvaló két kézzel szórásáért, nem ám eltávolítani a nyilvánosság elől, ha már gátlástalanná ' válik a közpazarlás, nem ám pártprotekcióhoz folyamod­ni...). Az együttérzési szaktárca vezetőjének nem is kellene iroda, mert állandóan úton lenne, hol itt, hol ott buk­kanna fel, mindig, ahol igazságtalanság történik. Hatásosan lépne fel a kár­pótlási jegyek ügyében, fel­kapna egy surcot, s beállna az eke szarva mellé, krétás köpenyben sajnálkozna az értelmiségieken, lyukas kórházi lepedőket cserél­getne, pályakezdő munka- nélküliekkel köpködné a maghéjat, s beszállna a negyvenesek OTP-törlesz- tésébe. O lenne a legnép­szerűbb, bizalmat keltene, személye erkölcsiségben pompázna, melynek fénye kisugározna az egész kor­mányra, szavahihetősége átragadna a már nem sza­vahihetőkre is, az emberek megnyugodnának: na, azért, ugye-ugye... Már ha én lennék a kor­mány.

Next

/
Thumbnails
Contents