Kelet-Magyarország, 1995. augusztus (52. évfolyam, 179-205. szám)
1995-08-01 / 179. szám
1995. augusztus 1kedd HÁTTÉR Kelei-Magyarország 3 A cél: megélni egymás mellett Igaz-e a tétel, hogy a nagy hal megeszi a kicsit, vagy éppen a fordítottja áll elő A vásárlók tekintélyes részének a nagy és a kicsi boltban egy a gondja: mit, mennyiért kap meg A szerző felvétele Cselényi György Nyíregyháza (KM) — A vállalkozások korát éljük, amelynek az üzletek egymás hegyen-hátán nyitása is jellemzője. A nagy ABC-k hogyan állják a versenyt? Er- vényesül-e az örök tétel: a nagy hal megeszi a kishalat, vagy éppen a fordítottja igaz? — Ha ez az örök tétel nem is fordult meg, de annyi bizonyos, a kishalakkal történő versenyfutásban, vagy úszásban igencsak lefogytunk — mondta Kassai Bertalan, a Nyíregyházi Afész kereskedelmi főosztályának vezetője. — Jelenleg hat ABC-áruhá- zunk van, a nyíregyháziakon kívül Kótajban, Nyírszőlősön és Nagycserkeszen is. Nem túlzók, ha azt mondom, az elmúlt években valamennyiük vonzáskörzetében 40-50 hasonló profilú kisbolt nyílt. A forgalom immár sok kereskedelmi egység között oszlik meg. Tiszteletben tartják A főosztályvezető elmondta: a nem könnyű helyzet ellenére sem adják meg magukat, még akkor sem, ha számos kis bolt a maga előnyére olyasmit is bevethet, mint a hitelben történő áruértékesítés, a számla nélküli árubeszerzés, a pénztárgépen kívüli eladás, s az alkalmazottak tb-járulék és személyi jövedelemadó nélküli foglalkoztatása. Az áfész ilyesmivel nem tud és nem is akar versenyezni. — A piaci versenyszabályokat tiszteletben tartva igyekszünk megélni — folytatta Kassai Bertalan. — Akciókat tartunk, s jó néhány árut közvetlenül a termelőtől szerzünk be. Az árak ilyesmivel is mérsékelhetők. Előnyösnek bizonyul az áfészek áruvásárlásait koncentráló Nyír-Coop Kft. működése is, amely mivel nagy tételek beszerzéséről tárgyalhat, a gyártóknál képes árengedményt elérni. Bővítjük a választékot, s a nyitvatartási időnket közelítjük a kisvállalkozókéhoz, beleértve a hétvégeket is. Az áfész-tagok a tagsági kártyájuk felmutatásával kedvezményesen vásárolhatnak nálunk. Ezek körébe tartozik a Kelet-Magyarország-elő- fizetési kártya is. — Tervezzük, hogy ősztől az alapvető élelmiszereket, mint az étolajat, a rizst, a lisztet és a cukrot diszkontáron kínáljuk. Kiemelt gondot fordítunk az ABC-k műszaki feltételeinek javítására. A Búza téren és a Damjanich utcai ABC-ben új, kevesebb energiával és hatékonyabban működő tej- és tejtermékhűtőt állítottunk üzembe, amelyek kedvező hatása már érezhető. Erre remélhetően a többi üzletünkben is sor kerül. A Ferenc körúti ABC pedig egy magyar kézben lévő országos Coop- üzletlánc része lesz. Ez minden bizonnyal a versenyképességére kedvezően hat. A frontvonalban Ezek után 3 ABC-áruházba látogattunk el, hogy megtudjuk, a nagyhal-kishal dilemmát miként látják ők, ott a frontvonalban. Hankóczi Károlyné, a Korányi Frigyes utcai ABC helyettes vezetője. — A kis boltok megjelenése negatívan hatott ránk — vélekedett. — Pincékben, garázsokban, különböző tárolókban rendeztek be üzleteket. Az áruk megrendelésekor oda kell figyelnünk, hogy a kis méretű, s emiatt jóval kevesebb rezsivel működő boltok áraival tudjuk tartani a versenyt. — Beszélgetünk a vevőkkel — vette át a szót lvanov Györgyné, aki a vezető másik helyettese. -— Valaki elmondta, hogy kapros tartósítót keres. Megígértük, s néhány napon belül be is szereztük. A mi boltunkban az ár mindig ki van téve. A kis boltoknak egy adott vevőkörhöz való közelsége nagy előnye. — Mi is szeretnénk a hűtőket modemekkel felváltani — szólt a terveikről Hankócziné. — Korábban ebben az egységben más vezetőség volt. Akkor a havi forgalom 2,2 millió forint volt, de immár egymillió forinttal nőtt. Ha itt a környéken nem lenne annyi munka- nélküli, még jobb eredményt érnénk el. Huncsik Sándorné ABC-ve- zető: — Az új kisboltok mindenképpen vesznek le a forgalmunkból — mondta. — Oda főként az megy, aki valamit elfelejtett. Leszalad, s kész... Én is úgy lennék vele. Mindent elkövetnek □ A kis boltoktól fél? — Nem. Inkább azokra haragszom, akik az utcán autóból, papír nélkül árulnak kenyeret. Akinek a kereskedelem nem szakmája, tehát nem ért hozzá, az előbb-utóbb úgy is bezár. Azok nagy része kényszerből, amolyan talán megpróbálom alapon vágott bele. Ez a hivatás teljes embert kíván. A férjem gyakran rám szól otthon, hogy már megint a boltban vagy... Csak szeretettel és odaadással lehet jól kereskedni. Szeretem és látom a boltomat. Gyakran hazulról telefonálok be, vagy a bent lévők szólnak nekem, nehogy elfelejtsünk valamit. Ebből nem lehet kikapcsolódni. Az első fél évre nem panaszkodunk, hiszen százmillió forint értékű árut forgalmaztunk. Új tejhűtőt kaptunk, amelyben több árut, méghozzá a korábbiaknál esztétikusabban helyezhetünk el. Palicz Miklósáé, a megyei kórházzal szembeni ABC vezetője. — Talpon kell maradnunk. Több mint 15 éve vagyok ebben az üzletben. Hajdan császárok voltunk, mert rajtunk kívül csak egy lángossütő volt erre. Akkoriban szép eredményeket értünk el. De 4-5 éve a helyzet gyökeresen megváltozott. Sose felejtem el, amikor panaszkodtam, az elnök azt mondta: Ilike, próbálja az új helyzetet elfogadni. A piacon is megél minden árus, pedig egymás hegyén-hátán vannak. Hátha így leszünk mi is. így lettünk. De tény, a napi bevételből egy-egy új egység 15-20 ezer forintot elvesz. Minden tőlünk telhetőt elkövetünk, hogy a dolgozóinknak legyen munkahelye. A létszámunk fele annyi, mint valamikor. De ennéi kevesebben a feladatok már nem lennének megoldhatók. niaov István Attila tárcáia A furcsa történetek ugyanúgy teremnek ma is az emberek képzeletében, mint hajdanán. Ugyanúgy, mint a vadvirágok, csak le kell értük hajolni. Vállalni az útról való letérést, a töviseket, vagy a vastag pókhálók megakasztó szövetét. Mert a vadvirágok nem mindegyike kínálja magát a zöldtengerű mezőn, hanem rejtőzködik, félti a szépségét. Valamikor a folyó menti sűrű erdőben élt egy remete. Ez még akkor volt, amikor nem számított különcségnek a világtól való elvonulás, mert nem volt filozófiai tartalma. Ez a remete már több mint harminc éve élt az erdőben, talán a szakálla is éppen annyi esztendős volt. Összegubancolódott, mint maga a rengeteg, amelynek a lakója volt. Hosszú bajusza alatt alig látszott a szája, amelyet csak akkor nyitott ki, ha evett. Egyébként már a saját hangjára is alig emlékezett, nem volt kivel szóba elegyednie. Szegényes volt a ruházata, talán ijesztő is lett volna, ha véletlenül szembetalálkozik vele valaki. De erre nagyon ritkán került sor. Tíz évenként, ha egyszer. A lelke A remete és a lány azonban legalább olyan gazdag volt, mint az erdő, amelyben élt. Kora reggel ébredt, még azelőtt, hogy a harmat útjára indult volna. Kiült a odúja elé, nekitámasztotta a hátát egy fatörzsnek, és várta az első madarak ébresztő párbeszédét. Gyönyörködött. Egy alkalommal a folyópartra indult. Akkoriban még tiszta volt a víz, az öreg is abból ivott minden reggel, majd telemerített egy üveget, amit napközben az odújában tartott. Amint megtörölte le- csorgó bajuszát, kirázta a szakállábái a vizet, s felpillantott, csaknem megijedt. Egy vékony derekú, mosolygós tekintetű lány állt előtte. A ruhája alól szinte kivilágított a teste, a haja olyan volt, mint a parti homok. A lány állt, várakozott. Az öreg sem mozdult, nem akarta elijeszteni, mert azt azért tudta, hogy a külseje nem nagyon emlékeztet már emberi formára. Álltak és nézték egymást. Aztán az öreg tett egy fél fordulatot, s elindult az ösvényen. Jobb kezében az üveget szorongatta, hátra sem nézett, mert a csodálkozása csak néhány másodpercig tartott. Amikor megérkezett, csak akkor fordult vissza. A lány ott állt mögötte, ráemelte zöldeskék szemét. Nézték egymást. Az öreg tett néhány lépést, s odanyújtotta az üveget. A lány mohó kortyokban ivott, majd ugyanazzal a mozdulattal, ahogyan a remete szokta, megtörölte az ajkát. Az öreg bement az odúba, a leghűvösebb helyre állította az üveget. Szöszmö- tölt egy ideig, majd ismét kiment. A lány nem volt sehol. Ez így ismétlődött néhány napig. Egyikük sem szólt egy szót sem, mégis egy idő után az öreg azt érezte, hogy régen elfelejtett indulatok futnak végig a bőrén. Olyan szemmel néz körül az erdőben, mint még sohasem, egyszerre látja önmagát kívülről és belülről. Belenéz a folyó vizébe, idegen arcot lát benne: ijesztőt, félelmetesei. Egy reggel, amikor az első fénysugár alig suhogott végig áfákon, az odú előtt megállt a lány. A remete éppen kidugta a fejét a bejáraton, kis híján fellökte a jövevényt. Az ellépett mellette, s máris bent volt. Azt mondják, ettől kezdve nagyon megváltozott az öreg. Nem kelt fel kora hajnalban többé, nem hallgatta a madarak reggeli ébresztő üzenetét, levágatta a szakál- lát is. Amikor belenézett a folyó tükrébe, éppen úgy nézett ki, mint akármelyik ember. Sötétbarna szeme riadtan kereste a régit, de nem találta. A remete minden éjszaka magához ölelte a lányt, akinek a haja olyan volt, mint a folyóparti homok színe, amikor visszaveri a nap sugarait. A bőre világított az éjszakában, s a remete úgy érezte, hogy képes lenne megsemmisülni ebben a ragyogásban. e miközben egyre fia- f 1 talodott, nem vette JLS észre,y hogy meglepte az öregség. így történt, hogy' egy alkalommal a nap már fent járt az égen, az erdő betolakodott a remete odújába, kérdezgették a fák és a virágok, a szemtelenül izgága szitakötő, de nem válaszolt. Akkor már halott volt. Gáz van... Orémus Kálmán A nnak idején, a kormányváltáson túl, de a rendszerváltáson innen még a vízcsapból is az folyt, milyen előnyei vannak a gázfűtésnek. Az illetékes helyeken sokszor elmondták, mennyire olcsó, környezetbarát és kényelmes energiaforrás ez, így aztán aki tehette szerte az országban a zsebébe nyúlt és befizetett a gázberuházásra. A településeken sorra avatták fel a hálózatot, s egyszer csak kiderült, a gáz nem is olcsó, pontosabban csak azért olcsó, mert az állam dotálja, de ez tovább már nem tartható. Emelték is az árát annak rendje s módja szerint, mégpedig, ha hinni lehet a híreknek, akkor nem utoljára. Mostanában aztán egyre gyakrabban olvashatunk arról, hogy a gáz környezetvédelmi szempontból sem az igazi, egy ilyen országban, mint a miénk sok helyen biológiai energiával is meg lehetett volna oldani ezt a kérdést. A szakértők szerint ezzel a ma még parlagon heverő, silány termőföldek hasznosítása is megoldható lenne, mi több ez az energiaforrás kimeríthetetlen, mert megújuló, ami egyáltalán nem mellékes egy ilyen szegény országban. Csak az a furcsa, hogy annak idején ezek a szakértők hallgattak, vagy egyszerűen nem kérdezte őket senki. Akár így, akár úgy, az állampolgárnak egyre nehezebb eldöntenie ezek után, mi a korszerű. Hiszen joggal hihette, hogy az állam nem támogat hatalmas pénzekkel olyan beruházást, mely nem felel meg a kor igényeinek. Ha pedig eldöntötte, akkor sem tehet sokat, hiszen a gázvezetékek megépültek, s egyesek még most is nyögik az erre felvett kölcsönöket. A laikus ezek után legfeljebb azt a következtetést vonhatja le, hogy sajnos mi mindig utólag vagyunk okosak, amikor már teljesen mindegy, mi az igazság. És ha a jövő azt igazolja, hogy a laikus következtetése valóban helytálló, akkor már tényleg gáz van. Nagy gáz. Napjaink ideális gyümölcspultja Ferter János rajza Kommentár Beszűkült tánctér Kállai János Ö rvendetesen megsokasodtak megye- székhelyünkön a tánc- és mozgásművészet iránt elkötelezett csoportok, együttesek, klubok. Látványos koreográfiáikban gyönyörködhetnek városunk polgárai, csakúgy, mint a határainkon innen és túlról idelátogató vendégek. A sikeres és immár nevet szerzett közösségek egyike a Slip Táncklub mintegy nyolcvan főt számláló csoportja. Közel tíz éve mutatkoztak be először a közönségnek, s 1990 óta önálló társulatként teremtik elő működésük any ági feltételeit. Tevékenységük kezdettől fogva összekapcsolja a slipeseket a nyíregyházi KPVDSZ Művelődési Házzal, mivelhogy ez az intézmény adja mindmáig a teret (pontosabban: a termet) próbáikhoz. A ház támogatása —főként a kezdetkor — korántsem csak a helybiztosításban merült ki. Most, hogy nem csak a táncparkettek világa zsugorodott össze jórészt a pénztelenség miatt, összekuszá- lódni látszik az eddig harmonikus kapcsolat. Augusztus 1-jétől ugyanis a próbatermet csak hozzájárulási díjért tudja a művelődési ház odaadni a versenytáncosoknak. Merthogy a házigazda bukszája majdnem üres; fogja a garast, ahol tudja. Élmenni vagy maradni a KPVDSZ-bőH-ben ? — a SLIP számára ez a dilemma okoz gondot. A klubvezető és a tagság nem szeretne változtatni, hiszen a közös múlt, a megszokott hely, a személyes kötődés a maradás mellett szól. A művelődési ház szintén ragaszkodna az együtteshez. A patthelyzetben igencsak elkelne a város önkormányzatának céltámogatása, ami egyben a hét éve színpadképes SLIP munkájának elismerését is kifejezné. Ha gálán, bemutatón, különböző ünnepi alkalmakon szükség van a mindig készséges táncosokra, akkor a hétköznapok munkafeltételeit is jobbítani kell, lehetőség szerint. A klubnak a tagdíjakból, a fellépések honoráriumából, no meg a polgár- mesteri hivatal százezer forintjából terembérre már nem futja. Kicsúszik alóluk a parketta, és ingyenes próbahelyszín máshol sem igen kínálkozik. Szűkült térben, gúzsba kötve nemhogy ropni, mímelni sem lehet a táncot. A, MJKU.1.1.1.11
