Kelet-Magyarország, 1995. augusztus (52. évfolyam, 179-205. szám)
1995-08-15 / 191. szám
1995. augusztus 15., kedd HATTER» Kelet-Magyarorszag 3 mm Öntözés egynyaras engedéllyel A víz ugyanúgy, mint a szántás, a növényvédelem a termelési rendszer része A növények meghálálják az ajándék millimétereket Elek Emil felvétele Cselényi György Nyíregyháza - Rakamaz (KM) — Talán az idén nincsen olyan aszály mint tavaly, de a földek nagy része most is szomjazik. Milyen lehetőségek kínálkoznak az öntözésre, s azt ki, s hogyan próbálja kihasználni? — ennek néztünk utána. — Az idén eddig (július végéig) a sokévi átlagnak megfelelő mennyiségű (átlagosan 350 milliméter) csapadék hullott megyénkben — tájékoztatott Horváth Gábor, a Felső-Ti- sza-vidéki Vízügyi Igazgatóság osztályvezetője. — Ez kedvezőnek mondható, különösen, ha az 1985-öt követő meglehetősen aszályos időszak adataival hasonlítjuk össze. Változó csapadék De mindez nem jelenti azt, hogy öntözésre ne lenne szükség. Júliusban már egyébként is csekély mennyiségű eső esett, átlagosan mindössze 20 millimétemyi. De ez erősen változó, mert volt olyan hely, ahol 62, de akadt ahol 2 milliméter. — Megyénk évente körülbelül 100 milliméterrel kap több csapadékot, mint az alföldi területek — folytatta Horváth Gábor. — Emiatt Sza- bolcs-Szatmár-Beregben az öntözési igény is kisebb, mint arrafelé. Egyébként a Mátészalka-Vaja-Rohod-Fehér- gyarmat-Gulács—Nagyecsed térségére nagyobb mennyiségű, a nyírségi részre viszont kevesebb csapadék hullik. Ráadásul az utóbbinak a talaja homokos is. Ezért errefelé az öntözési szükséglet fokozott. Már csak azért is, mert a dohány, a burgonya és zöldség — ezeket itt nagy mennyiségben termesztik — meglehetősen vízigényes. A baj nem jár egyedül, hiszen ahol kevesebb csapadék hullik, ott kisebb a folyók vízhozama, illetve mélyebben találhatók a réteg- és talajvizek is. Mindennek következménye, hogy a Nyírségben található hét víztározóban összesen 13 millió köbméter víz fér, de azokban most mindössze 3 millió köbméter található. Emiatt a Nyírségben nyakló nélkül öntözni sem lehet, mert ha azt tennék, nagy területeket kiszáradás fenyegetne. Nem beszélve arról, hogy a tározókban lévő vízmennyiséget sem lehet teljesen felhasználni, mert víznek az élővilág, például a halak számára is maradni kell benne. Eltérő módszerek — Egyébként az öntözésnek két módja lehetséges — mondta a FETI-VIZIG osztályvezetője. — Vagy a vezetékekkel és egyebekkel kiépített, úgynevezett főművi rendszerről, vagy a folyókból, tavakból történő közvetlen vízkivétellel. Hogy hol, melyiket kell, vagy célszerű igénybe venni, mérlegelés kérdése. — A Nyírségben (Rakamaz, Vencsellő...) főművi öntözést alkalmaznak. Rakamaz és Vencsellő környékén eddig 1300 hektárt öntöztek meg, főként burgonyát, kukoricát és cukorrépát. A Nyírségben másutt kutakból ezer hektár dohányt öntöztek. Akik öntöztek, a műszaki feltételek megteremtéséhez 40 százalékos állami támogatást vehettek igénybe. Mindenki tisztában van vele: a víz ugyanúgy, mint a szántás, a növényvédelem stb. a termelési rendszer nélkülözhetetlen eleme. A legtöbb növénynél aszályos időszakban versenyképes, egyenletes és magas termésátlag csak öntözéssel érhető el. Természetesen vannak olyan gazdálkodók, akik a szűkös anyagi helyzetük miatt képtelenek a földjeiket kellőképpen öntözni. De szerencsére már számos helyütt, például az uborkánál, vagy az új almaültetvényeken a vizet csepegtetőöntözéssel juttatják a talajba. Gond, hogy a talajvíz megyénkben évek óta alacsonyan van, ami főleg a Nyírségben káros. — A vízügyi igazgatóság az aszályos időszakban az öntözni kívánókat úgynevezett egynyaras engedéllyel segítette — említette Horváth Gábor. — Ennek lényege, hogy a víznyeréshez nem kell vízjogi engedély, vagyis az érintettek az öntözést hamarabb megkezdhették. Az idén eddig összesen 476-an kértek és kaptak egynyaras engedélyt. Erre csak ott volt mód, ahol a szükséges vízkészlet rendelkezésre áll. Reggeltől estig Ezekután a Rakamazi Növénytermesztő Kft.-hez látogattunk el. A táblák közötti földúton Filetóth János helyettes ügyvezető gépkocsijával imbolygunk. A kukorica szemmel láthatóan szép. Látszik rajta, hogy megkapta, ami járt neki. Némi gyaloglás után egy hatalmas sárga, kábeldobhoz hasonló dolgot látok. Több száz méterről — amerre a cső húzódik — a vízsugár nesze hallik. — Ez egy Walthauser típusú öntözőberendezés — mutatta. — A berendezésre 270 méternyi, 120 milliméter belső átmérőjű műanyagcső csévélhető fel. A szerkezet könnyen mozgatható, átállítható. Egy állásból mintegy két hektár öntözhető meg. A csatlakozóját a vezetékhez kapcsolják, s máris mehet a víz... — Néhány évvel ezelőtt 8 ilyen berendezésünk volt — szólt Filetóth János. — Már csak néggyel rendelkezünk, a többit eladtuk. Ha akartak, a maszekok is öntözhettek. A kft. jelenleg 900 hektáron gazdálkodik. Vetett búzát, kukoricát, napraforgót, burgonyát... Az öntözőberendezést naponta reggel 4-től este 7-ig működtetik. Tapasztalataik szerint az ilyen földeken 3Ó-40 százalékkal több a termés, mint másutt. Minden bizonynyal tavaly a növények megfelelő mennyiségű vízhez juttatása is szerepet játszott abban, hogy a kft. nyereséggel zárt. Fizetési gondjuk nem volt, a követeléseket készpénzben teljesítették. Öntözésre évente körülbelül százezer köbméter vizet használnak fel. A Rakamazi Győzelem Tsz- ből három kft. alakult. Az egyik növénytermesztéssel, a másik állattenyésztéssel, míg a harmadik a hűtőházzal foglalkozik. Önállóak, de laza kapcsolatban vannak egymással. Például a növénytermesztők az állattenyésztőknek szalmát adnak, viszont pedig trágyát. A téeszből kiváltak számára pedig igény esetén — megfelelő díjért — különböző, például kombájnolási, szállítási és szárítási szolgáltatást végeznek. V alahol Karcag, Kisújszállás táján röpített a gyors. A fülkében nyolcán ültünk, rajtam kívül valamennyien negyven év alattiak. Az ablakon át egy hatalmas búzatábla terült elénk, rajta kombájnok motolái terelték a kalászokat a vágószerkezeten át a felvivő csigákra, hogy a cséplőszerkezetbe jussanak. Ezt valamennyien legalább egy kitekintéssel észrevettük. Látszott, hogy fiatal útitársam számára mindennapos, közömbös a látvány. Egyedül én tettem egy megjegyzést: „Hol van ez a nyomtatástól.” Az egyik utastárs a nyomtatás szóra felfigyelt és a következőképpen reagált. „Az igaz, hogy a nyomdában nem éget a nap, nincs por, de ott sem könnyű. A festékszag, sok helyen még mindig mérgező ólom, szóval a nyomtatás se kutya.” Nyomtatás „Nem egy malomban őriünk—folytattam a gondolatot — én a gabonacséplés egy régi-régi módját tettem szóvá.” Megemlítettem nekik, hogy biztosan ismerik azt a szólás-mondást, hogy nyomtató lónak nincs bekötve a szája. Bólogattak. Majd közkívánat lett, hogy ismertessem meg velük, milyen is volt az a bizonyos nyomtatás. A learatott, behordott kalászos kévékből nyomtatással csépelték ki a termést, ilyenkor, aratás végén az udvar tágas részén kerestek egy 10- 12 méter átmérőjű sima területet, amit keményre döngöltek. Ez volt a nyomtató-szérű. A művelet azzal kezdődött, hogy a kör kerületétől befelé olyan kétméteres szélességben teregették a kioldott száraz kévéket. Két lovat egymás mellé kötve egy megfelelő hosszúságú pányvakö- télen körbe-körbe járattak a kioldott kévéken, hogy kitapossák a szemet a kalászokból. A művelethez legalább két személy kellett, egyik a kör közepén állt, a kötélen tartotta a lovakat egy ostorral a kezében járásra biztatta, a másik segítség egy villával a kézben forgatta, igazgatta a nyomtatandó anyagot. Amikor a lovak elvégezték a „cséplést” lehúzták a szemről a szalmát, majd azt összegyűjtve kitisztították. Ahol volt rosta azon, ha nem akkor kedvező szelet vártak, majd falapáttal feldobálva a szemet kifúvatták a pelyvát és egyéb könnyebb gazt. Jöhetett a magtár, majd a malom. Ez a cséplési módszer a múlt században volt általános, de még én is láttam belőle, ezelőtt ötven-hatvan évvel. Ekkor ugyan már önjáró cséplőgépek voltak, de volt gazda, akihez csak szeptember elejére állt be a gőzgép vagy a traktor. Az árpát pedig már június végén arattuk, a nyári hónapokban szükség volt a hizlalandó sertések javítására. Kukorica csak szeptember végétől volt. Ezért nyomtattak több helyen árpát már júliusban. A z, hogy volt, hogy nyomtató lónak nincs bekötve a szája. Úgy hogy a lovak kötőfékkel voltak egymáshoz kötve, zabolát nem tettek a szájukba, ha szép kalászcsomót láttak, bele tudtak harapni. Innen tevődött át a szólás-mondás az élelmiszert, gyümölcsöt csomagoló munkásokra, ők haraphatnak, kóstolhatnak. IUI ÄJPÄ AA >1 # AVpVfl Cr Repül a kő Kováts Dénes M egdöbbentő, mi több, esztelen cselekedetek sokkolták a hét végén a közvéleményt: egy halálos és egy életveszélyesen sérült ártatlan áldozata van a csínytevésnek nem nevezhető vo- natdobálásoknak. Két vonaton is a békésen utazókat érték a szerelvényre hajigáit kövek, egy hatéves kisfiú életét veszítette, a tinédzser leány élete e sorok írásakor még bizonytalan az agyműtét után. Nem először történt hasonló eset, de ilyen súlyos véget ért viszonylag ritkán fordult eddig elő, noha a korábbiakban is talán csak a szerencse mentette meg az utazókat. Azokat, akik nyugodtan haladtak úticéljuk felé, nem sejtve, hogy milyen őrült cselekedetre készülnek egyesek. Sajnos vannak, akik nem tudnak magukkal mit kezdeni, s gyerekes csínynek, jó heccnek vélt „szórakozással” múlatják az időt. Az egyik célpont a vasút: jelzőtáblák tűnnek el, kövek, s más tárgyak kerülnek a sínekre, vagy éppen kőzápor száll a haladó szerelvényre. Az elkövetők talán nem is sejtik, milyen súlyos következménnyel jár( hat) tettük, nem gondolnak arra, hogy a tragédia szele körbelengi őket, s az utazókat. A dobálok talán tudják már, milyen szörnyűséghez vezetett esztelen játszadozásuk. Ha tudják, esetleg bánják is, a megtörténteken változtatni már nem lehet. A hozzátartozók fájdalmát, akik az értelmetlenül meghalt kisgyereket siratják, a bűnbánót sem enyhítheti, s a fiatal leány életéért reme- gők sem sokra mennek az együttérzéssel. Kérdés, reménykedhetünk-e abban, hogy e tragédiák visszatartó hatással lesznek a csínyt az esztelen tettekkel össze- keverőkre. De talán e két ügy mégis felnyitja kicsik és nagyok szemét egyaránt: magunkra és másokra egyaránt vigyázni kell. Souvenir Ferter János karikatúrája Bi k v*T| IJT 3I í ff Nyári programok Bodnár István / gazán nem panaszkodhatunk: gazdag programot kínált a nyár a kultúra barátainak megyénkben. Igényes és választékos színházi produkciók, koncertek, kiállítások és más műsorok várták az érdeklődőket. Mindenki megtalálhatta a számítását, könnyebb és fajsúlyosabb műsorok szórakoztatták a nagyérdeműt. Sok nézőnek szerzett emlékezetes színházi élményt Kisvárdán még a nyár elején a Nemzetiségi Színházi Fesztivál. Legalább harminc színházi produkciót mutattak be a határontúli színházak a vígjátéktól a modernebb, abszurd darabokig. Dicséretre méltó hagyomány szerint nemcsak Felső-Szabolcs központjában szerepeltek Thália papjai, hanem más településeken, egészen kis falvakban is. Olyan nézők is részesei lehettek a színház varázsának, akik esetleg sohasem láthatnának élő színházat. Ismeretes, a fesztivál kapuzárásával nem fejeződött be a Várszínházban a produkciók sora, több olyan rangos előadást is színre vittek. amelyet a televízió is rögzített, és későbbi időpontban a képernyőn is láthatunk. Az anyagi gondok ellenére júliusban is felhangzottak Nyírbátorban a Zenei Napok keretében a színvonalas koncertek. Sok hallgatója volt a város, és a környék templomaiban a hangversenyeknek, amelyek sok zenebarátnak emlékezetes élményt jelentettek. Gazdag program várta és várja a nyár hátralévő részében a könnyebb kikapcsolódás kedvelőit a nyíregyházi Szabadtéri Színpadon. A megszépült környezetben, a nyári kánikulát feledve sokan tértek be ide néhány igazán Jó előadás kedvéért. Érdemes odafigyelni még a további programokra is, hiszen éppen a héten látogat el a Thália Színház az Apácák című produkcióval Nyíregyházára. Említést érdemelnek a sétálóutcái programok, és a képzőművészet barátai is több tárlatot tekinthettek meg. Érdemes odafigyelni az augusztus 20-i kínálatra is. Dicséret illeti a szervezőket, a kultúra napszámosait, akik nyáron is a közönség szolgálatában álltak.
