Kelet-Magyarország, 1995. augusztus (52. évfolyam, 179-205. szám)
1995-08-14 / 190. szám
1995. augusztus 14., hétfő HATTER Szerényen ma is lehet élni Pillanatképek a kedvező döntésre váró pócspetri állattartó családok portáján A szalma nélkülözhetetlen az állattartáshoz Harasztosi Pál felvétele Cselényi György Pócspetri (KM) — A mező- gazdaságról, azon belül az állattartók helyzetéről gyakran riasztó híreket hallani. Valószínűleg a maga szemszögéből mindenkinek lehet némi igaza. Ezúttal néhány pócspetri gazda véleményére, meglátására voltunk kíváncsiak. A faluhoz közeledvén az út bal oldalán egy kékzakós, gumicsizmás, svájcisapkás férfi kerékpárt tol. A csomagtartón szép, zöld és kövér dudva. A sertésnek viszi. Tőle Pócspetri állattartókról érdeklődök. A neveket kapásból sorolja.... — Nekem is van kettő — teszi hozzá. Jól megvagyunk A Kossuth utca 15. számú ház felé két tehén ballag. — A második a miénk — mondja Bacsó Sándor. — A legelőn jóllakott, mert igencsak kigömbölyödött... — Netene...! — szól rá a gazda, amikor a ház előtti virágot is enni kezdi. — Reggel elment a csordával, s most jött haza — közli a felesége, Franciska néni. Közben a férje Katit, mármint a tehenet, az istállóba köti. Van ott egy fiatalabb állat is. — Szépek — dicsérem. — Szépek — hagyja jóvá Sanyi bácsi büszkén. — Csak a másik egy kicsit hamis — teszi hozzá, s mutatja a bekötött jobb csuklóját. — A múltkor a kezem a jászolhoz vágta. — Régóta tartunk tehenet — szól Sanyi bácsi. — Valamikor volt itt nyolc is. Ez a mostani nem olyan jó, mert decemberben ellenie kellett volna, de nem jött össze. így még nem jártunk egyikkel sem. OSok velük a munka? — Ilyenkor nyáron nem, mert a csordára jár. Inkább télen több a tennivaló körülötte, mert reggel-este trágyázni, etetni s itatni kell. Ráadásul hozzánk a víz nincs bevezetve. A kútról hordjuk... O Úgy látom, nincsenek elkeseredve... — Nem vagyunk — felel Franciska néni. — A térdem fáj, egyébként jól megvagyunk. Azt mondják, a jövő évtől a hasas kocát tartókat anyagilag támogatják. Jó lenne. Nekünk most kettő van. Az egyik idén októberben fial, a másik november utolján. Tartunk egy hízónak valót is. Kettőt már levágtunk. Az egyiket füstöltük, a másikat a hűtőládába tettük. Szóval itt, faluhelyen könnyebben megélünk, mint, akinek a városban csak a nyugdíja van. Panasz nélkül A Lenin utca 67. alatt. Sitku Andráséknál a fejőgép zöm- mögése az udvarra hallik. — A feleségem tejbegyűjtő volt, de a betegsége miatt leszázalékolták — tájékoztat a házigazda. — Helyette én lettem vállalkozó. Egyébként a szakmán erős- és gyengeáramú villanyszerelő. Valamikor Budapesten, a Hídépítő Vállalatnál dolgozott, majd hazahívták a KPM- hez, de volt idő, amikor a helyi téeszben tevékenykedett. O Tönkrement? — Nem. Csak adódott a tagok kiválásának lehetősége, s úgy gondoltuk, a vagyonúnkat magunk működtetjük. Hogy a kellemest a hasznossal összekössük, vásároltunk négy vörös holstein üszőborjút, s azokat beneveltük. Már három éve csináljuk. A fizetést kiegészíti. A tejbegyűjtő vállalkozásért kapott pénz a rezsire megy el. O Mi várható? — A minőségi tejtermelésre mindannyiunknak nagy gondot kell fordítanunk. Októbertől a tejátvétel az európai szabvány szerint történik, vagyis nemcsak a fizikai, hanem a bakterológia tisztaságát is vizsgáljuk. Aki kitűnő minőségű tejet hoz, az majdan a jelenlegi felvásárlási árnál jóval többet is kaphat érte. Akié pedig nem felel meg a követelményeknek, annak a mostaninál is kevesebb pénz fogja ütni a markát, sőt megtörténhet, hogy tőle a tejet át sem veszik. — Most már nem szabad úgy tehenet tartani, hogy a csípejétől a körméig tiszta trágya — veszi át a szót, Piroska, Sitku András felesége. — Az istállóba lefolyó kell, s a fejőberendezést is rendben szükséges tartani. Aki nem ezt teszi, gondjai támadnak. — Jelenleg két fejős tehenünk van — újságolja a férj. — Néhányat leselejteztünk. Lent — mutat a kert vége felé — a nyári kifutóban öt növendék állat van. — Szerintem nem lenne itt komolyabb baj, ha a fiatalok kicsit ambiciózusabbak lennének. Tisztelet a kivételnek. Akkor nem kellene annyi munkanélküli-segélyt kifizetni. Pócspetriben is sok istálló üresen áll. Kezdeni kellene velük valamit. Másképp nem megy. Jönnek haza a gyerekeim, s nem várhatom őket üres kamrával. Nem sírni kell, meg bármit is Nyugattól várni, hanem lelkesen, szorgalmasan dolgozni. Mert szépen, szerényen, a tömegben meghúzódva, ma is meg lehet itt élni. Rengeteg a munka a földeken is. A vejünk és a kisfiúnk is segít a betakarításban. Hetven mázsa búza és 150 mázsa kukorica, egy hektár lucerna és 1,5 hektár réti széna — ez mind-mind ide kerül. Engem apám szántani, vetni, betakarítani, szóval mindenre megtanított. És nem esett le a gyűrű az ujjamról. Áldozattal jár O Ha Pestről a Hídépítő Vállalat vezérigazgatója ide jönne, s hívná vissza, menne? — Nem. Pedig annyira szerettek, hogy amikor eljöttem, a munkatársak az Árpád-hídi villamosmegállóig kísértek. O Ha egy tapasztalatlan fiatal tanácsot kérne Öntől, adna neki? — Bármiben és őszintén. Ezzel nem mindenki van így. Nyíltan elmondanám, mit, miért és hogyan csinálok. Például csak fémzárolt vetőmagot használok. Ez a munka áldozattal jár, itt minden reggel fél 5-kor kelni kell. Nincs se szombat, se vasárnap... Ötvenéves fejjel, amíg bírom, szívesen csinálom. — Mit kívánok? Azt, hogy a szomszédos országokban zajló háború ide át ne terjedjen, s az unokáinkat békében nevelhessük fel. És bízunk benne, hogy a vemhes tenyészüsző beállítást célzó, vagy segítő állami támogatás ügyében — amely a kormány előtt van — ránk, állattartókra nézve — kedvező döntés születik. Ántal Attila tálcája Y y ősünk egy verőfé- i—M nyes reggelen arra A A ébred, hogy kapar a torka. Bosszankodva tapogatja a nyakát, krákog, köhint néhányat. Közben, mert a baj nem jár egyedül, fejében is tompa fájdalmat érez.—Semmi kétség, megfáztam—állapítja meg kedvetlenül, s ágyából kikecmeregve elvánszorog a fürdőszobába. A tükörből nyúzott arc, gyulladt szempár néz vissza rá. — Mi lenne, ha ma nem mennék be dolgozni? — merül fel benne az ötlet, de aztán a határidős munkára gondol, ami hetek óta dolgoznak a csoportjukkal, s lassú mozdulatokkal mégiscsak nekikezd a mosakodásnak. Míg törülközik, kiszól a feleségének a konyhába: — Képzeld csak, anyukám, megfáztam valahol! Gyalázatoson érzem magam. — Megmondtam neked este, hogy vegyél fel valamit — jön a zsörtölődő hangú válasz, ami emberünknek, persze nem esik jól. Előző nap szalonnát sütöttek a szomszédokkal a kertben, s ő valóban atlétában üldögélt éjfélig a tűz mellett, de hát... meleg Egy nyári nap krónikája volt.—Nem létezik, hogy akkor történt volna — mormolja magában —, talán inkább hajnalban. A nyitott ablak miatt. Reggeli után megméri a lázát. Az üvegrudacska normális testhőmérsékletet mutat. —Nagy baj nincs—nyugtatja magát, s megenyhült élete párja óvó szavaitól kísérve, ám a szokásosnál kissé később elindul a hivatalba. — Hol vagy te, mikor az ég zeng? — somolyognak szemébe a kollégái negyed kilenckor, amint betoppan a közös dolgozószobába. > — Itt járt a főnök, s ránk parancsolt, hogy a holnapra kért munkát még ma adjuk le. Egyébként érdeklődött utánad — teszik hozzá „megkutatásul”. Emberünk egész napját a kényszerű hajrámunkában tölti. Közben telefúj egy csomagnyi papír zsebkendőt, percenként dörzsöli égő szemeit, s olykor akkorákat tüsszent, hogy íróasztaláról a papírlapok szerteszét röppennek a szobában. A munka végül, derekas túlórázással ugyan, de elkészül. A kollégák vidáman indulnak a közeli sörözőbe egy kis „levezető" csevegésre, amelyre hősünk is szívesen velük tartana, ha maradt volna rá energiája. De nem maradt. Ezért aztán fájó szívvel és nyúlt arccal szabadkozik, hogy nem, most tényleg nem..., s alig várja, hogy elválhasson a harsány kompániától. Hazafelé éviekéivé már előre örül az ágynak, a citromos teának, a nyugalomnak. Otthon azonban újabb meglepetés fogadja. A felesége kiöltözve és idegesen toppan elé: —Igyekezz már, mert elkésünk! Reggel elfelejtettelek figyelmeztetni, hogy mára elígérkeztünk a barátnőmék- hez, de azért reméltem, így se felejted el. Tudod, hogy ő is meg a férje is mennyire kíváncsi rád. Barátunk mentegetőzésbe kezd, majd megpróbál kibújni a megtisztelő kötelezettség alól, de hiába. Asszonya határozott egyéniség. —Hónapok óta halogatjuk ezt a látogatást. Csak nem képzeled, hogy egyedül megyek? — vágja el a beszéd fonalát, s már adja is párjára a lerángatott helyébe az új inget, nadrágot. A vendéglátók, kik sok más ismerősüket is meghívták, meglepetéssel állnak elő: a kertjük végében minden készen áll a szalonnasütéshez. És valóban: ropog a tűz, körül tálcákon ital, gyümölcs, a nyársakon felszúrt és gusztusosán bevagdalt szalonnaszeletek... Másfél óra múlva hősünk egy pokróccal a vállán egyedül üldögél a lohadó tűz mellett. Ölében egy tányéron szénné égett szalonnája. A házból a nyitott ablakon át tánczene és ka- carászás szüremlik felé. Ó összébb húzza magát, köhög egy sort, majd lehunyja a szemét. Arra gondol, hogy hosszúnak tűnt annak idején a katonaidő, de elmúlt. Amikor az anyósáékkal laktak együtt, az az idő is nehezen akart eltelni, végül mégiscsak eltelt. így hát ennek a napnak is vége lesz egyszer. Lehetetlen. hogy vége ne legyen. Ami a lényég Kovács Éva j T- edden napközben front éri el az orszá- A \. got, ezért nagy valószínűséggel állítható, hogy estére helyi zápor, zivatar kialakulhat a Népstadion felett, de nem zárható ki az sem, hogy az időjárás szélsőségesre válik, tehát jégeső és szélvihar lesz. Ennek ellenére az is előfordulhat, hogy száraz marad az idő, bár jobbnak tűnik esőkabáttal készülni a koncertre ”. Ha hiszik ha nem, ezt a hivatalos előrejelzést adta a meteorológia arra a napra, amikor a világhírű Rolling Stones fellépésére Budapesten sor került. Irigylem a meteorológusokat, s néha azt hiszem, a politika és a meteorológia valahol rokonszakmának számítanak. Ha a fenti szakvéleményt magyarra fordítjuk, az derül ki belőle, lehet hogy eső lesz, de lehet hogy nem. Megeshet hogy esni fog, de megtörténhet, hogy kisüt a nap. Válassza mindenki magának amit akar, higyje, amit hinni szeretne, senki ne mondhassa, hogy irányítják, befolyásolják. Az óvatosabbja vigyen ernyőt, az optimistábbja meg rakja el a napszemüveget. Tegye amit akar, demokrácia van... Az embernek olykor az az érzése, manapság a politika is valami hasonló recept szerint működik. Lehet hogy fellendül a gazdaság, de lehet, hogy a jelenleginél még mélyebbre süllyed. Lehet, hogy lesz végre bevétel a privatizáciából, az is lehet, hogy egyetlen fülérrel sem lesz a magánosítás által az ország gazdagabb. Lehet, hogy átalakul a kormány, de az is lehet, hogy változatlan marad... A sor persze tetszés szerint folytatható, s biztos vagyok benne, ki-ki a saját szájaíze szerint be is fejezi a fent megkezdett mondatokat. Mert úgy látszik, a meteorológiában és a politikában szinte mindent lehet, ígérni és ígéretet visszavonni, nyilatkozni, majd a nyilatkozatot megmagyarázni, megbántani és meg- bántódni, összefogni és széthúzni, sértegetni és megsértődni. Egy a lényeg, hogy mindig történjen valami, s lehetőleg olyasmi, ami nem a lényeget fedi. Vagy ami a figyelmet épp a lényegről eltereli? Szöveg nélkül Ferter János karikatúrája Hotel Röfi Nábrádi Lajos A feketemunkásoknak egy kissé átalakított disznóólban tömeg- szállást rendeztek be. Ez hangzott el péntek reggel a Kossuth Rádiónak abban a műsorában, amely körképet adott a hazánkban zajló feketemunkáról. A vidéki tudósító azt is elmondta: a tömegszállás környékén lakók találóan és gúnyosan az „intézményt" Hotel Röfinek nevezték el. Ez a „hotel” nem megyénkben van, de akár megyénkben is lehetne. Esorok írója a megyei munkaügyi központ ellenőreivel Újfehértón és Rakamazon tapasztalt hasonló áldatlan állapotokat. Hogyan lehet minősíteni annak a vállalkozónak a cselekedetét, aki létrehozta a Hotel Röfit? A minősítés röviden és stílusosan ez lehet: disznóság. Újfehértón egy omladozó viskóban penészes szalmán aludtak a vendégmunkások, almásládákból rögtönöztek maguknak asztalt és ülőalkalmatosságokat. A gazdag vállalkozó, aki a szomszédban építette az emeletes házát. még a lavórt is sajnálta azoktól az emberektől, akik napközben 10-12 órát dolgoztak 4-500forintért. A téma időszerű. Hamarosan kezdődnek a nagy őszi munkák, indul az almabetakarítás. A feketemun- kaerő-kínálatából bizonyára most sem lesz hiány, hiszen egész építőmesteri brigádok importjáról is hallani. Pedig a szankciók júliustól jelentősen szigorodtak. Megnőtt a munkaügyi ellenőrök jog- és hatásköre. A polgármesteri hivataloktól pedig elvárják, hogy helyben lehetőségeikhez mérten lépjenek fel a feketemunka ellen. A jó szándékú lakossági bejelentésekre is számít a munkaügyi szervezet és a rendőrség. A polgármesteri hivatalok ebben a témában általában pasz- szívak, „nem tudnak semmiről”. Pedig a feketemunkásokat az utcán, a kocsmában könnyű felismerni külsejükről, beszédjükről. Sajnálni lehet ezeket az ágról szakadt embereket, akik olcsó munkájukkal a munkára, vagy alkalmi munkára váró magyarokat fosztják meg a munkalehetőségektől. siiiiiit rj «Y» g & I j|
