Kelet-Magyarország, 1995. augusztus (52. évfolyam, 179-205. szám)

1995-08-11 / 188. szám

1995. augusztus 1 1., péntek HÁTTÉR Kelet-Magyarország 3 Mai találkozás az ősökkel A Phare-program támogatta a múzeumfalu terveit • Épül a csarodai parókia Páll Csilla Nyíregyháza (KM) — A Sós­tói Múzeumfalu Eszakkelet- Magyarország egyetlen sza­badtéri néprajzi múzeuma. Az intézmény fennállása óta immár harmadik esztendeje — ami a látogatottságát ille­ti — a megyében az első he­lyen áll. Igazi varázsa van annak, hogy a szabadban ta­lálkozhat az ide érkező ősei­nek a kultúrájával, évszáza­dos múltjával. Itt az eredeti tervek alapján egységes falu­keretet tekinthetnek meg az erre kíváncsiak. A közel nyolc hektárnyi terü­leten már elkészült öt néprajzi tájegység: Szatmár, Rétköz, Nyírség, Bereg, Nyíri-Mező- ség. E mellett „tirpák tanya”, és cigánykunyhó is áll. Orsós faluközpont A lakó és gazdasági épülete­ken kívül az Eszak-Tiszántúl- ra jellemző orsós faluközpont­ban találhatók a közösségi épületek. Ezek közül az iskola, a harangtorony, a tűzoltószer­tár, a kocsma és a szatócsbolt elkészült, a templomot ebben az esztendőben fejezik be. An­nak ellenére, hogy Szabolcs- Szatmár-Bereg múzeumai kö­zül a legtöbb látogatót vonzot­ta az utóbbi esztendőkben — ötvenöt-hatvanezer — nincs jobb helyzetben, mint többi „társa”. Mégis, hogyan tudják a falut tovább építgetni, erről beszélgettünk a múzeum igaz­gatójával, Páll Istvánnal. — Az idei év anyagi szem­pontból teljes csőd és kataszt­rófa volt számunkra. Tavaly annyi pályázatot adtunk be, hogy a legszükségesebb dol­gokra jutott. Bár a megyei ön- kormányzat biztosította az el­Utca a múzeumfaluban múlt évben kapott összeget a megyei múzeumok fenntartá­sára, de az arányok a közalkal­mazotti bértábla miatt felbo­rultak. Minimális támogatás A bérek elviszik a kapott tá­mogatás jelentős részét. Szinte semmi nem maradt, amit to­vább oszthattunk volna. A munkatársak bérén kívül az el­múlt három évben 2,5 millió forintot kapott az intézmény fenntartásra, továbbfejlesztés­re, programok szervezésére. Döbbenetes, hogy mennyi pénzből gazdálkodunk. Míg a szentendrei skanzenben egy épületet akár több tízmillióért szállítanak a múzeum területé­re, addig mi ezt a legtöbb eset­ben egymillióból kell, hogy megoldjuk. □ Miből tudják mégis a mú­zeumot üzemeltetni? — Ha a pályázatokból, belé­pőkből, különböző támogatá­sokból nem tudtunk volna még 2-4,5 millió forintot össze­szedni, működésképtelenné vált volna az intézmény. Eb­ben az évben be kellene fejez­nünk több megkezdett beruhá­zást, hiszen jóval nagyobb kár keletkezik azzal, ha a már felé­pített földfalak tető nélkül ma­radnak, mintha befednék őket. Másfél millió hiányzott Tavaly kezdtük meg a csaro­dai parókia építését. Már meg­kötöttük a szerződést egy ro­mániai céggel, akik be is hoz­ták a szükséges faanyagot. A munkálatok elkezdéséhez szükséges pénz hiányzott. So­káig úgy tűnt, nem tudjuk megoldani az összeszerelést. A közelmúltban tudtuk meg a jó hírt: a Phare-programtól kaptunk hárommillió forintot, a megyei önkormányzat 1,5 millióval támogat minket. így Harasztosi Pál felvétele tulajdonképpen lehetőségünk van arra, hogy azokat az terve­ket, amiket elkezdtünk, tehát a templom és a parókia, be tud­juk fejezni. Ügy néz ki: a nagyhalászi magtár is egy esz­tendőn belül végső formát kap. így tulajdonképpen régi nagy álmunk teljesül: teljes lesz a hosszú évek óta építge­tett falu. A templom felé ki­szélesedő, majd ismét záródó szerkezettel. Ebből a pénzből a jármi kisnemesi ház építését is tudjuk fedezni. Egy olyan épületet, a gyula­házi parókiát telepítünk a ka­pott pénzből, mely tulajdon­képpen egy ilyen intézmény­ben elengedhetetlenül fontos. A három helyiségében egy ki­állító-, egy pénztár- és egy fogadótermet szeretnénk létre­hozni. így ez egy olyan „ház” lehetne, ahol a vendégeinket méltó körülmények között tudjuk majd fogadni. Kulcsár Attila tárcája A légyvadász A z idei nyáron a legyek túlságosan elszapo­rodtak városunkban. A labilisabb idegzetűeket az őrületbe kergették állandó támadásaikkal, az allergiá­sak kiütéseket kaptak tőlük. A marcona vagyonőrök arcát pofátlanul ugyanúgy össze- köpdösték, mint a város cí­merét a közgyűlési teremben. Sok éléskamrában tettek kárt a húsokban, ételekben. A fagylaltozókban és kifőzdék­ben egymást érték a legyek ál­tal terjesztett fertőzések, számtalan gyermek és felnőtt került kórházba. Úgyhogy a közgyűlés, a zöldek tiltakozása ellenére feloldotta a vadászati tilal­mat, és megindult a totális támadás a szemtelen raga­dozók ellen. Az idősebbek a ragacsos papírcsíkkal pró­bálkoztak, mások az üvegbú­ra csaliba cukros vizet öntve ejtettek el sok musca domes- ticát, vagyis házi legyet. A jobb módú vadászok a hatlö­vetű rovarirtó spréket hasz­nálták. A központi hadművelete­ket a városi fővadász irányí­totta. 0 a szakma nagy öreg­je. Több legyet ölt már meg életében, mint amennyi szú­nyog van az égen. Képes puszta kézzel is ölre menni a legyekkel, és ő még ma is a saját készítésű, mogyoró­vesszőbe csíptetett bőrlef- fentyűs légycsapóval vadá­szik. A városi fővadász első ak­ciója a városháza megtisztí­tása volt. A közgyűlési te­rem, ahol a helyi rendelete­ket kifőzik, a vadászatra zsú­folásig megtelt. A képviselők vállalták a csali szerepét. Amikor a vitáktól felhevült arcukra merészkedtek a le­gyek, mint forrásra az őzek, inni, a fővadász egy-egy vil­lámgyors légycsapó ütéssel leterítette őket. A plafonon tanyázó vezérkart idomított szürke légykapó madarával szedette le. A következő feladatot a kórházigazgatótól kapta, akinek a szobájába befész­kelte magát egy szuronyos istállólégy. Ez tudvalévőén rendkívül fertőző sebeket ejt áldozatán. Nos, a rettenhe- tetlen fővadász éjszakára félmeztelen testtel kikötöz- tette magát az egyik fotelbe és úgy várta a ragadozót. Egyetlen ökölcsapással sem­misítette meg az orra he­gyén. Sajnos, a küzdelemben a vadász is megsérüli, de a halálosan megsebzett légy belefulladt a vértócsába. Felépülése után a főva­dász a 101 -es számú óvoda konyháját légytelenítette. Itt egy kockás húslégyfalka ga­rázdálkodott. A dadák és a konyhalányok vállalták a hajtők szerepét. Sikerült be­terelni őket konyharuháikkal a mosogatóhelyiségbe. Itt a fővadász ezúttal a kifárasz- tásos módszert vetette be el­lenük. Órákig nem hagyta leszállni a legyeket. Amikor aztán kellően elfáradtak, marokszámra fogdosta össze őket, és a mosogatóvizébe fojtotta valamennyit. A nyár közepére a frontok eldurvultak. A város falai te­le voltak légytetemekkel, mégis az Aranyhomok étel­bárból tömeges ételmérge­zést jeleztek. A fővadász ki­szállt és magaslest épített ki a mellékhelyiségben. Innen be lehetett látni az összes fülkébe. És valóban, délután felbukkant egy csapat lucilia caesar, magyarul fémzöld döglégy, amelyek ingajárat­ban közlekedtek egy macs­katetem és a húselőkészítő között. A WC-be rakták le petéiket. A fővadász óvato­san követte őket, és sikerült csapdába ejteni valamennyit a tálaló szúnyoghálóval vé­dett helyiségébenv Lélek az ajtón se be, se ki. És megkez­dődött az ütközet. Úgy járt a fővadász keze a légycsapó­val, mint a motolla. A rusnya férgek a tányé­rok alá, a poharak mö - gé rejtőztek. Estére te­le lett a padló cserepekkel, de légy szárny a benn, se künn nem hallatott, megsemmisí­tette az egész bagázst. Azóta városunkban nincs különösebb panasz a legyek­re. Újra létrejött a biológiai egyensúly. A fővadászt is el­engedték szabadságra. Sátoi^ bontás Nagykálló-Harangod (KM ­Gy. L.) — Augusztus 9-én sát­rat bontottak Harangodon. A tíznapos hagyományőrző nép­táncos- és fúvóstáborban összesen 180 általános és kö­zépiskolás diák töltötte hasz­nosan az időt. Almási Katalin táborvezetőtől megtudtuk, hogy a táborozáson 13 német (Kaufbauenből), 27 erdélyi (Barátosról), 15 kislétai gyer­mek vett részt. Rajtuk kívül a Rozmaring táncegyüttes 23, az Áfonya tánccsoport 36 (Nagy- kálló) tagja, valamint 62 fúvós töltötte igen hasznosan a tíz napot. Ahogy közeledett a búcsú pillanata bizony sok gyermek szeme vált párássá. Főleg a né­metek sajnálták nagyon, hogy már vége. Úgy összebarátkoz­tak a tolmácsokkal, hogy meg­ígérték, még a nyáron vissza­jönnek — saját költségükön. A fúvósokkal foglalkoztak többek között Rimóczi Péter és Kovács Lajos zenetanárok, akik elmondták: a résztvevők között akadtak, akik nem szá­mítottak ilyen kemény munká­ra, s már a második nap itt akarták hagyni. A végén ők sajnálták a legjobban, hogy befejeződött. A napi 4-6 órás gyakorlás, próba tulajdonkép­pen felkészülés volt a miskolci nemzetközi fúvóstalálkozóra, mely e hó 18-19-én lesz, s az itt összekovácsolódott zenekar (ha nem is teljes létszámban) a kisvárdai majorettekkel együtt vesz részt a fesztiválon. Az újító Ferter János rajza „Színes" ötlet Kovács Éva ■y jr a igazak a hírek, -— l—l s ezek bizony azok, A A akkor csak az év ed­digi részében közel 30 mil­lió forintos kárt okoztak a vasútnak a rongálok, tolva­jok, akik erre a „ dicséretes” teljesítményre kizárólag a különböző színesfémek jog­talan eltulajdonításával ju­tottak el, az összeg tehát nem tartalmazza az egyéb, ki tud­ja miféle vandalizmusból származó károkat. Zala megyében például az utóbbi két hónap alatt közel ötvenkét kilométernyi bronzvezetéknek veszett nyoma, s majdnem negyven útmenti jelzőtábla, fényso­rompó-alkatrész tűnt el a tolvajok keze között. Az ille­tékesek, a meglopottak szét­tárják kezüket. Mint mond­ják, egyetlen dolgot tehet­nek, a balesetek elkerülése végett csökkentik a síneken a sebességet. A rendőrség meg nyo­moz, többnyire eredményte­lenül. Egyenlőre nem talál­ják a módját, miképpen le­hetne a színesfémtolvajok nyomára bukkanni, pedig arról már van tudomásuk, hogy helyenként egészen nagyban játsszák a partit, titkos színesfémkohókban olvasztják össze és indítják útjára a bronzot, rezet. A rendőrség keresi a tet­test, aki eközben a lopott holmiból származó bankó­kat számolva vígan röhög a markába. Nem vagyok rendőr, nem is kívánok a rendőröknek tippeket adni. Mégis azt gondolom, a „nyomozás eredményessé­ge érdekében” talán elég lenne a józan paraszti észre hagyatkozni. Mint tudjuk, bronzot, rezet, aranyat — főleg rúdban vagy drót­alakban nem igen lehet minden utcasarkon venni, ha meg lehet, akkor nem ér­demes. Hulladékként sem gyűlik halomra a háztartá­sokban, nem szokás bele ke­nyeret, szalámit tekerni. Ha mindez igaz, — s naná hogy az, akkor bizony ezt az érté­kes holmit leginkább csak lopni lehet. Ebből pedig az következik, hogy elég lehet­ne az is, ha elkezdenék a MÉH-telepeket, felvásárló­helyeket ellenőrizni az ille­tékesek. Egyszerű az ötlet, de ta­lán az eddiginél több siker­hez vezet. Kommentár Agyonülésezők Kováts Dénes A magyar vállalatok többségében a mun­kaidő 20 százaléka értekezletekkel telik el, de ezek nem hozzák meg a kí­vánt eredményt, mivel haté­konyságuk nagyon alacsony —tette közzé egy tanácsadó cég a felmérésének eredmé­nyét. Azt is megállapították, hogy a pontatlan kezdések is fölöslegesen pazarolják a munkaidőt, ráadásul a hosszas értekezések során konkrét intézkedés, ered­mény alig-alig születik. Akik rendszeres résztve­vői értekezleteknek, azok minden bizonnyal egyetér­tenek a tanulmány főbb gondolataival, hiszen gya­korta tapasztaljuk: az érde­mi munka helyett a szócsép- lés jellemzi az összejövete­leket, jó néhányszor az ön- agyonülésezés hibájába esünk—s nem csak a válla­latoknál. Vannak, akik szinte örö­met lelnek abban, hogy sa­ját hangjukat hallják, s a lé­nyegre törő értékelés, a konkrét, érdemi munka, a pontos feladatmeghatáro­zások helyett oda nem illő, vagy túlságosan szó- és időpazarló szónoklatokat tartanak. A hatékony munka felté­tele lenne az értekezletek, megbeszélések megfelelő előkészítése, a valóban (és csak) a témához kapcsoló­dó dolgok megvitatása. Saj­nos, nem ez jellemzi honfi­társaink többségének visel­kedését. De nemcsak az elő­adók, témafelelősök bűne az időpazarlás, hanem időnként a hozzászólóké is, mert konkrét javaslatok he­lyett szóvirágfűzérekkel akarják jelezni fontosságu­kat, mert talán azt hiszik, a felszólalás időtartama je­lenti annak értékét is, nem pedig az elmondottak hasz­nossága. Az említett tanulmányt minden bizonnyal célszerű lenne megismertetni felső- és középvezetőkkel egya­ránt, tanulságait kis odafi­gyeléssel le lehetne vonni, s hasznosítani. Az önagyon- ülésezések ugyanis a tény­leges munkától vonják el az időt és energiát, a szócsép- lések helyett a valóban ér­demi, és eredményeket hozó munkát kellene előnyben részesíteni. Egy-egy ember értékét ugyanis nem az ha­tározza meg, milyen a be­szélőkéje, hanem hatékony munkavégzése. ■ rwOJT O p©n i j§

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents