Kelet-Magyarország, 1995. július (52. évfolyam, 153-178. szám)

1995-07-08 / 159. szám

1995. július 8., szombat HÁTTÉR BÚCSÚZÓ Balogh Géza Nagyhódos (KM) — Másfél évvel ezelőtt, 1994. március elsejétől hazánkban egy szo­katlan szervezet kezdte meg tevékenységét, a falugaz­dász-hálózat. Megyénkben ötven agrárszakemberből állt a szervezet, csaknem 200 jelentkező közül válogatták ki őket. Nagy reményekkel indultak, de csupán szűk másfél esztendő adatott meg nekik, hogy e felállásban be­bizonyítsák létjogosultságu­kat, életrevalóságukat. A múlt esztendő végén már kezdtek terjedni a hírek, hogy átszervezik a falugazdász-há­lózatot. átkerülnek az agrárka­marához, s gazdasági okok miatt jelentősen csökkentik a létszámot, a tervek szerint har­mincra. Hogyan tovább? Az akkori tervezet ma már va­lóság, július elsejétől a Ma­gyar Agrárkamara vette át a Földművelésügyi Minisztéri­umtól a szakembereket. Pon­tosabban csak húszat, a fenn­maradó tíz helyre új szakem­berek kerültek. A régiek a keleti végeken, Nagyhódoson találkoztak a napokban még egyszer utoljá­ra, hogy számba vegyék az el­múlt tízegynéhány hónap leg­fontosabb eseményeit, s szót váltsanak a hogyan továbbról, a megye mezőgazdaságának helyzetéről. — Személy szerint én rop­pant mód sajnálom, hogy szét­széled ez a társaság, hiszen be­bizonyították, rendkívül fon­tos volt a munkájuk, s az érin­tettek is elégedettek voltak a tevékenységükkel — foglalta össze véleményét Szénégető László, a megyei FM-hivatal vezetője. — Igaz, az indulás­kor rengeteg gyanakvás kísér­te a munkájukat. Sokan, afféle emdéefes komisszároknak tar­tották őket, akiknek az lesz a feladatuk, hogy tűzön-vízen át érvényesítsék a párt agrárpoli­tikáját, amire persze nagyon gyorsan rácáfoltak a munká­falugazdászok a végeken A jó gabonaterméshez szakértelem kell Harasztosi Pál felvétele jukkái. Mert ők aztán valóban nem politizáltak. Annak idején az ötvenfős testületbe négy szakember jutott be némi poli­tikai akarat segítségével, de az érintett települések vezetői­nek, gazdálkodóinak vélemé­nye szerint hárman még közü­lük is maximális teljesítményt nyújtottak. Gyanakvás Utólag visszagondolva rá, ma­guk a falugazdászok is úgy vé­lekednek, hogy az induláskor nem volt véletlen a velük kap­csolatos gyanakvás. Azt ugyanis lehetetlen megmagya­rázni, hogy miért csak tavaly állították fel a hálózatot, hi­szen a földek felparcellázása évekkel korábban megkezdő­dött. A szkeptikusok azt tartot­ták: a hálózat megszervezése is csak egy választási fogás, így akarja a kormány maga mellé állítani a gazdákat, az újonnan földhöz jutókat. De mi is volt a feladatuk a falugazdáknak, s mi lesz az utódoknak, a mai gazdajegy­zőknek? — Nagyon remélem, hogy a gazdajegyzőkre is ugyanazon tennivalók várnak, mint a ko­rábbiakra, s nem valamiféle adminisztratív feladatokkal nyomják majd agyon őket — fejtette ki a véleményét a fő falugazdász, Rácz Ferenc. — Ma mindennél nagyobb az igény a szakmai tanácsokra, az információra. Gondoljunk be­le: a megye lakóinak' több mint harmada ilyen vagy olyan for­mában kötődik a földhöz, de a lakosságnak csupán négy szá­zaléka rendelkezik valamiféle szakmai végzettséggel, ta­pasztalattal. Ki kell monda­nunk, még az ötven falugaz­dász is kevés volt. Nem be­szélve a csökkentett létszám­ról. Gazdajegyzők A jelenleg rendelkezésre álló információk szerint a gazda­jegyzők dolga sem lesz keve­sebb a korábbiakénál, akiktől többek között azt várták el, hogy nyújtsanak segítséget a különféle pályázatok elkészí­téséhez, működjenek közre a piackutatásban, a könyvelés­ben, az értékesítésben, a tulaj­don rendezésében..., egy szó­val mindenhez érteniük kellett. A nagyhódosi találkozóra eljöttek azok is, akiknek nem sikerült elnyerniük a kamarai megbízatást, az ő hangulatok természetesen nem volt vala­mi rózsás, hiszen pillanatnyi­lag munkanélküliek. Közülük a nagyhalászi körzetből érke­zett Horváth András foglalta össze talán a legfrappánsab­ban a mezőgazdaság jelenlegi helyzetéről a véleményét. — Az embe­rek iszonyatos információhi­ánnyal küzde­nek, az új gaz­dálkodók jó ré­sze az alapvető tennivalókkal se igen van tisztában — mondta egye­bek mellett. — Jellemző a helyzetre, hogy én ugyan nem vagyok a pá­lyázat nyertesei között, de még most is sokan jönnek hoz­zám, hogy se­gítsek. Persze hogy segítek. Azt viszont hozzá kell tenni, ennek nem ez lenne a módja. Az országnak nem a kisgazdaságok kárára kellene takarékoskodni, mert ha patetikusan is hangzik, el kell ismemi, az ő búzájukból sütött kenyeret esszük. Vannak persze szerencsé­sebbek is, Rimócziné Babják Juliannának sikerült megtarta­nia az állását, pontosabban fo­galmazva neki sikerült elnyer­nie a gazdajegyzői állást. A rendszerváltás idején a biri té- esz növénytermesztő ágazatá­nak volt a vezetője, de a szin­tén téeszdolgozó férjével együtt nagyon hamar az utcán találták magukat. — Kilátástalan helyzetben voltunk, ott volt a két gyer­mek, a félig kész házunk..., két év után tudtam csak elhelyez­kedni — idézte a keserves idő­ket. — Kilenc jelölt közül nyertem el a falugazdászi ál­lást, s az igazat megvallva na­gyon megrémültem, mikor meghallottam, hogy átszerve­zik a hálózatot. Ezt a posztot is pályázat útján kaptam, persze örültem, de egyben borzasztó­an sajnáltam is azokat, akik­nek nem sikerült mindez. Rendkívül értékes szakembe­rek, remélem, hogy megtalál­ják a boldogulásukat. Nagyon nagy kár lenne, ha hagynák veszendőbe menni az ő szak­tudásukat. l|Wfl pga 1 igpfMl Per és költségek Cservenyák Katalin L apunkban a napok­ban beszámoltunk arról, a Nyíregyháza és Térsége Víz- és Csatorna­mű Vállalat szerdán az Ószőlő utca 103. és a 109. szám alatt korlátozta a hi­degvíz-szolgáltatást, a Do­hány utca 1-19. alatt pedig kikapcsolta a meleg vizet. A téma természetesen a csü­törtöki városházi sajtótájé­koztatón is szóba került. Csabai Lászlóné polgár- mester elöljáróban elmond­ta: a városban több 20-87 lakásos épületben a lakók 90 százaléka nem fizeti a költ­ségeket, s van, ahol már 3 millió forintra rúg a tarto­zás. Tarthatatlan ez az álla­pot, már segélyekkel sem ke­zelhető. A polgármesteri hi­vatalnak rendelkezésére áll a rosszhiszemű, jogcím nél­küli lakáshasználók névso­ra, akik semmif nem fizetnek a lakhatásukért. A hivatal ezentúl nem lesz elnéző, au­gusztusban megkezdi az egyedülálló nem fizetők ki­lakoltatását. A városban két szolgálta­tó cég, a Nyitvicsav és a Nyírtávhő bíróságon perle­kedik egymással. Ezért kér­deztük a polgármestert: mi­ként érinti az önkormányza­tot, hogy két saját vállalata képtelen leülni tárgyalni. Azt a választ kaptuk: egyál­talán nem tölti el örömmel. Úgy látszik, a vezetők pre­mizálásának eszközét is fel kell használni a méltatlan helyzet megszüntetéséhez. Úgy gondolom, a közüze­mi díjakat tisztességesen fi­zetőket méltán irritálja, hogy a notórius nem fizetők miatt esetleg őket is kizár­ják a szolgáltatásból. Sokuk fejében még az is megfor­dul: a sorozatos áremelé­sekkel szeretnék csökkente­ni kintlevőségeiket a szol­gáltatók. De az is: ha a Nyitvicsav csakis a bíróság előtt tárgyal a Nyírtávhő- vel, akkor valami baj van, s nem csak a stílussal. Végül az is: a per költségekkel jár. A fogyasztó szempontjából majdnem mindegy, ki a vesztes, a perköltségeket a városlakónak kell lenyel­nie. Az ital rabja Ferter János karikatúrája Ifonsiüeffitár Jogvadászat >}»»»»w»oe»«e«c»c«oo»5we«oeec«Moooo»»»»»»oí»»» Bartha Andrea ólértesültség, pontos­ság fitogtatása? Ne­tán csak megszokás? Esetleg dilettantizmus? Míg a demokráciában oly­annyira megnőtt a szemé­lyiségi jogok védelme, hogy az már-már túlzásnak hat, a sajtó egyes képvise­lői — a fent említett okok­ból-e, vagy más miatt, ki tudja? — törvények fölött állónak képzelve magukat, fittyet hánynak e joga­inkra. Minap riportot vetítettek a felsőszentiváni állami gondozottakról. Premier plan-ban mutatták a fia­talkorúakat, s kivétel nél­kül valamennyinek megje­lent a teljes neve is a képer­nyőn. Nem lett volna ezzel igazából gond, ha valami­féle pozitívummal kapcso­latosan szólaltatják meg őket — csakhogy a fiúk csoportszexről, betöréses lopásokról vallottak. Nyil­vánvaló volt, jogaikról senki nem világosította fel őket, a riporter pedig úgy gondolta, ha ők „beis­merő vallomást” tesznek, vagyis vállalják, amit csi­náltak, miért ne tudhatná meg ország-világ a nevü­ket. Aztán itt volt az elrabolt ózdi kislány, Horogh Tímea esete is. Ha már az újság­írók nem, legalább a szülők gondolhattak volna rá, hogy a gyereket ne filmez­zék szemből; így, miután az arcát mindenki láthatta, akár az utcán felismerhetik, s ismét bűncselekmény ál­dozatává válhat: „ez az a kislány, akiért 16 millió fo­rintot is kifizettek volna!" Valószínű, ez akkor, a meg­találás felett érzett öröm pillanataiban eszébe sem jutott a Horogh házaspár­nak — de hogy a sajtó kép­viselőinek sem?! Persze, nagyon hatásos, bájos volt Tímea a képernyőn, kár lett volna ezt a lehetőséget ki­hagyni... Csak azon csodálkozom, a fent említett műsor szer­dai adásában mégis miért „maszatolták” el egy ben­zinkút képét, amely szóba jött annak kapcsán, hogy a honvédségtől beszerzett erősen mérgező, üzem­anyagnak alkalmatlan vegyszerrel hígította fel a náluk árult benzint? Netán tartottak tőle, hogy a cég hitelrontás miatt azonnal bepereli őket?!... Ili i <p X * Jpl I $ | Ip. X 'W& * \ # ITzJ» J * f # 8 | Séta a parkban

Next

/
Thumbnails
Contents