Kelet-Magyarország, 1995. július (52. évfolyam, 153-178. szám)
1995-07-08 / 159. szám
1995. július 8., szombat HÁTTÉR BÚCSÚZÓ Balogh Géza Nagyhódos (KM) — Másfél évvel ezelőtt, 1994. március elsejétől hazánkban egy szokatlan szervezet kezdte meg tevékenységét, a falugazdász-hálózat. Megyénkben ötven agrárszakemberből állt a szervezet, csaknem 200 jelentkező közül válogatták ki őket. Nagy reményekkel indultak, de csupán szűk másfél esztendő adatott meg nekik, hogy e felállásban bebizonyítsák létjogosultságukat, életrevalóságukat. A múlt esztendő végén már kezdtek terjedni a hírek, hogy átszervezik a falugazdász-hálózatot. átkerülnek az agrárkamarához, s gazdasági okok miatt jelentősen csökkentik a létszámot, a tervek szerint harmincra. Hogyan tovább? Az akkori tervezet ma már valóság, július elsejétől a Magyar Agrárkamara vette át a Földművelésügyi Minisztériumtól a szakembereket. Pontosabban csak húszat, a fennmaradó tíz helyre új szakemberek kerültek. A régiek a keleti végeken, Nagyhódoson találkoztak a napokban még egyszer utoljára, hogy számba vegyék az elmúlt tízegynéhány hónap legfontosabb eseményeit, s szót váltsanak a hogyan továbbról, a megye mezőgazdaságának helyzetéről. — Személy szerint én roppant mód sajnálom, hogy szétszéled ez a társaság, hiszen bebizonyították, rendkívül fontos volt a munkájuk, s az érintettek is elégedettek voltak a tevékenységükkel — foglalta össze véleményét Szénégető László, a megyei FM-hivatal vezetője. — Igaz, az induláskor rengeteg gyanakvás kísérte a munkájukat. Sokan, afféle emdéefes komisszároknak tartották őket, akiknek az lesz a feladatuk, hogy tűzön-vízen át érvényesítsék a párt agrárpolitikáját, amire persze nagyon gyorsan rácáfoltak a munkáfalugazdászok a végeken A jó gabonaterméshez szakértelem kell Harasztosi Pál felvétele jukkái. Mert ők aztán valóban nem politizáltak. Annak idején az ötvenfős testületbe négy szakember jutott be némi politikai akarat segítségével, de az érintett települések vezetőinek, gazdálkodóinak véleménye szerint hárman még közülük is maximális teljesítményt nyújtottak. Gyanakvás Utólag visszagondolva rá, maguk a falugazdászok is úgy vélekednek, hogy az induláskor nem volt véletlen a velük kapcsolatos gyanakvás. Azt ugyanis lehetetlen megmagyarázni, hogy miért csak tavaly állították fel a hálózatot, hiszen a földek felparcellázása évekkel korábban megkezdődött. A szkeptikusok azt tartották: a hálózat megszervezése is csak egy választási fogás, így akarja a kormány maga mellé állítani a gazdákat, az újonnan földhöz jutókat. De mi is volt a feladatuk a falugazdáknak, s mi lesz az utódoknak, a mai gazdajegyzőknek? — Nagyon remélem, hogy a gazdajegyzőkre is ugyanazon tennivalók várnak, mint a korábbiakra, s nem valamiféle adminisztratív feladatokkal nyomják majd agyon őket — fejtette ki a véleményét a fő falugazdász, Rácz Ferenc. — Ma mindennél nagyobb az igény a szakmai tanácsokra, az információra. Gondoljunk bele: a megye lakóinak' több mint harmada ilyen vagy olyan formában kötődik a földhöz, de a lakosságnak csupán négy százaléka rendelkezik valamiféle szakmai végzettséggel, tapasztalattal. Ki kell mondanunk, még az ötven falugazdász is kevés volt. Nem beszélve a csökkentett létszámról. Gazdajegyzők A jelenleg rendelkezésre álló információk szerint a gazdajegyzők dolga sem lesz kevesebb a korábbiakénál, akiktől többek között azt várták el, hogy nyújtsanak segítséget a különféle pályázatok elkészítéséhez, működjenek közre a piackutatásban, a könyvelésben, az értékesítésben, a tulajdon rendezésében..., egy szóval mindenhez érteniük kellett. A nagyhódosi találkozóra eljöttek azok is, akiknek nem sikerült elnyerniük a kamarai megbízatást, az ő hangulatok természetesen nem volt valami rózsás, hiszen pillanatnyilag munkanélküliek. Közülük a nagyhalászi körzetből érkezett Horváth András foglalta össze talán a legfrappánsabban a mezőgazdaság jelenlegi helyzetéről a véleményét. — Az emberek iszonyatos információhiánnyal küzdenek, az új gazdálkodók jó része az alapvető tennivalókkal se igen van tisztában — mondta egyebek mellett. — Jellemző a helyzetre, hogy én ugyan nem vagyok a pályázat nyertesei között, de még most is sokan jönnek hozzám, hogy segítsek. Persze hogy segítek. Azt viszont hozzá kell tenni, ennek nem ez lenne a módja. Az országnak nem a kisgazdaságok kárára kellene takarékoskodni, mert ha patetikusan is hangzik, el kell ismemi, az ő búzájukból sütött kenyeret esszük. Vannak persze szerencsésebbek is, Rimócziné Babják Juliannának sikerült megtartania az állását, pontosabban fogalmazva neki sikerült elnyernie a gazdajegyzői állást. A rendszerváltás idején a biri té- esz növénytermesztő ágazatának volt a vezetője, de a szintén téeszdolgozó férjével együtt nagyon hamar az utcán találták magukat. — Kilátástalan helyzetben voltunk, ott volt a két gyermek, a félig kész házunk..., két év után tudtam csak elhelyezkedni — idézte a keserves időket. — Kilenc jelölt közül nyertem el a falugazdászi állást, s az igazat megvallva nagyon megrémültem, mikor meghallottam, hogy átszervezik a hálózatot. Ezt a posztot is pályázat útján kaptam, persze örültem, de egyben borzasztóan sajnáltam is azokat, akiknek nem sikerült mindez. Rendkívül értékes szakemberek, remélem, hogy megtalálják a boldogulásukat. Nagyon nagy kár lenne, ha hagynák veszendőbe menni az ő szaktudásukat. l|Wfl pga 1 igpfMl Per és költségek Cservenyák Katalin L apunkban a napokban beszámoltunk arról, a Nyíregyháza és Térsége Víz- és Csatornamű Vállalat szerdán az Ószőlő utca 103. és a 109. szám alatt korlátozta a hidegvíz-szolgáltatást, a Dohány utca 1-19. alatt pedig kikapcsolta a meleg vizet. A téma természetesen a csütörtöki városházi sajtótájékoztatón is szóba került. Csabai Lászlóné polgár- mester elöljáróban elmondta: a városban több 20-87 lakásos épületben a lakók 90 százaléka nem fizeti a költségeket, s van, ahol már 3 millió forintra rúg a tartozás. Tarthatatlan ez az állapot, már segélyekkel sem kezelhető. A polgármesteri hivatalnak rendelkezésére áll a rosszhiszemű, jogcím nélküli lakáshasználók névsora, akik semmif nem fizetnek a lakhatásukért. A hivatal ezentúl nem lesz elnéző, augusztusban megkezdi az egyedülálló nem fizetők kilakoltatását. A városban két szolgáltató cég, a Nyitvicsav és a Nyírtávhő bíróságon perlekedik egymással. Ezért kérdeztük a polgármestert: miként érinti az önkormányzatot, hogy két saját vállalata képtelen leülni tárgyalni. Azt a választ kaptuk: egyáltalán nem tölti el örömmel. Úgy látszik, a vezetők premizálásának eszközét is fel kell használni a méltatlan helyzet megszüntetéséhez. Úgy gondolom, a közüzemi díjakat tisztességesen fizetőket méltán irritálja, hogy a notórius nem fizetők miatt esetleg őket is kizárják a szolgáltatásból. Sokuk fejében még az is megfordul: a sorozatos áremelésekkel szeretnék csökkenteni kintlevőségeiket a szolgáltatók. De az is: ha a Nyitvicsav csakis a bíróság előtt tárgyal a Nyírtávhő- vel, akkor valami baj van, s nem csak a stílussal. Végül az is: a per költségekkel jár. A fogyasztó szempontjából majdnem mindegy, ki a vesztes, a perköltségeket a városlakónak kell lenyelnie. Az ital rabja Ferter János karikatúrája Ifonsiüeffitár Jogvadászat >}»»»»w»oe»«e«c»c«oo»5we«oeec«Moooo»»»»»»oí»»» Bartha Andrea ólértesültség, pontosság fitogtatása? Netán csak megszokás? Esetleg dilettantizmus? Míg a demokráciában olyannyira megnőtt a személyiségi jogok védelme, hogy az már-már túlzásnak hat, a sajtó egyes képviselői — a fent említett okokból-e, vagy más miatt, ki tudja? — törvények fölött állónak képzelve magukat, fittyet hánynak e jogainkra. Minap riportot vetítettek a felsőszentiváni állami gondozottakról. Premier plan-ban mutatták a fiatalkorúakat, s kivétel nélkül valamennyinek megjelent a teljes neve is a képernyőn. Nem lett volna ezzel igazából gond, ha valamiféle pozitívummal kapcsolatosan szólaltatják meg őket — csakhogy a fiúk csoportszexről, betöréses lopásokról vallottak. Nyilvánvaló volt, jogaikról senki nem világosította fel őket, a riporter pedig úgy gondolta, ha ők „beismerő vallomást” tesznek, vagyis vállalják, amit csináltak, miért ne tudhatná meg ország-világ a nevüket. Aztán itt volt az elrabolt ózdi kislány, Horogh Tímea esete is. Ha már az újságírók nem, legalább a szülők gondolhattak volna rá, hogy a gyereket ne filmezzék szemből; így, miután az arcát mindenki láthatta, akár az utcán felismerhetik, s ismét bűncselekmény áldozatává válhat: „ez az a kislány, akiért 16 millió forintot is kifizettek volna!" Valószínű, ez akkor, a megtalálás felett érzett öröm pillanataiban eszébe sem jutott a Horogh házaspárnak — de hogy a sajtó képviselőinek sem?! Persze, nagyon hatásos, bájos volt Tímea a képernyőn, kár lett volna ezt a lehetőséget kihagyni... Csak azon csodálkozom, a fent említett műsor szerdai adásában mégis miért „maszatolták” el egy benzinkút képét, amely szóba jött annak kapcsán, hogy a honvédségtől beszerzett erősen mérgező, üzemanyagnak alkalmatlan vegyszerrel hígította fel a náluk árult benzint? Netán tartottak tőle, hogy a cég hitelrontás miatt azonnal bepereli őket?!... Ili i <p X * Jpl I $ | Ip. X 'W& * \ # ITzJ» J * f # 8 | Séta a parkban
