Kelet-Magyarország, 1995. július (52. évfolyam, 153-178. szám)

1995-07-01 / 153. szám

MAGÁNVÉLEMÉNY Bokorlakók Szánom őket, mégis, rettenete­sen irritál a je­lenlétük. S azt hiszem, bevall- va-bevallatlanul mindenki más is így van vele. Amikor a játszó­tér bokrai alatt holmi kartonpa­pírokon, paplanfoszlányokon lakó hajléktalan beszopja azt a napi más­fél-két liter borát, s utána — csak úgy magának — nyomdafestéket nem tű­rő szavakkal, hangerejét csöppet sem visszafogva szidja, átkozza életét, gyermekeim pedig nem értik, mit csi­nál ott az a bácsi, miért fekszik a föl­dön, kinek kiabál, és egyáltalán, mi­ért nem engedem őket épp ott hintáz­ni, bizony, felmerül bennem a kérdés: óhatatlan, hogy a demokráciával jár­jon ez a jelenség? Tisztában vagyok vele, struccpolitika, amit folytatok, hogy elcibálom őket a játszótérről, el­terelem figyelmüket a bácsiról, hogy lehetőleg ne kelljen választ adnom, hisz’ oly kicsik még, amíg nem fel­tétlen szükséges, nem szeretném őket az élet árnyékos oldalával terhelni. Minap a tornapályára kívánkoztak, hónapok óta nem jártunk ott, hát mentünk boldogan a beütemezetlen, de annál kellemesebbnek ígérkező hétköznapi családi kirándulásra, a tornapálya szélén azonban gyökeret vert a lábunk; az esőházikót ugyan­is, melyben boltost szoktunk játsza­ni, elfoglalta, s „lakásnak” rendezte be valaki. Polcot vert a falára, egy ki­selejtezett díványt tolt be, s a „kony­hában”, vagyis a fák között gyújtott tűzön épp valami szalonnafélét sütö­getett. Első pillantásra visszatetszést vál­tott ki belőlem a torzonborz alak, ar­cáról ellenben jámborságot, szeren­csétlenséget olvastam le, így aztán módosítani voltam kénytelen vélemé­nyemet, gondolván, még jó is, hogy itt van, ki tudja, talán biztonságosab­bá válik jelenlététől az erdő ezen sza­kasza. Eljátszottam a gondolattal: mi lenne, ha valaki (legyen az önkor­mányzat, erdőgazdaság vagy rendőr­ség) park- vagy erdőőrként alkalmaz­ná ezeket az embereket, hozzájárulva a fizetéssel létfenntartásukhoz, ugyan­akkor legalizálva jelenlétüket? ...Persze ki tudja, kik ezek az em­berek? Honnan jöttek, milyen a múlt­juk, hogyan süllyedtek a hajléktalan­ság kilábalást lehetetlenné tevő mo­csarába? Sejthető ugyan, hogy kisem­berek ők, a legkisebbek, akik ebben az országban élnek, mégis, nem a leg­jobb lehetőség lenne a világ szeme elől közéjük bújni? Hajat, szakállt meg­növeszteni, a testet alaktalanná torzí­tó toprongyokba burkolózni, s lehet az illető bűnöző, csirkefogó, netán szexuálisan aberrált, mindjárt nem fog senkinek szemet szúrni. Hát ezért haragszom rájuk a játszótéren, s ezért nem bánom, ha végül megjelenik a rendőrautó, s legalább alaposan szem­revételezik az illetőt, netán elérik, hogy néhány hétre megváljon otthon­ná kinevezett bokraitól. Bartha Andrea Egyensúlyozó együttműködést A világszövetség azok érdekeiért is dolgozik, akik idegen országban élnek A KM hét végi melléfdete ’95. VII. AKTUÁLIS INTERJÚNK mány valamilyen fiókszervezete volt, til­takoztunk az ukrán-magyar alapszerzó'dés megkötése ellen, mert nem láttunk kellő garanciát az ottani magyarság egyetemes és kollektív jogainak védelmére és arra, hogy esetleg itt a Kárpát alján kialakul­jon egy korszerű, olyan vámszabad terü­let és olyan gazdasági övezet, amely en­nek a térségnek a felemelkedését szolgál­hatta volna. Sajnos az alapszerződés eze­ket a reményeket szertefoszlana, mert úgy látszik, nem volt meg a kellő szándék az ukránokban. Csak ígérgettek, de az adott szavu­kat nem tartották be. Gyakor­latilag tehát a magyar kor­mány nem tudott kellő ered­ményt elérni ennek az alap- szerződésnek a megkötésével. Most — látván például az anyanyelvi törvénnyel kapcso­latos szlovákiai fejleményeket — sajnos azt kell mondani: megint beigazolódott a világ- szövetségnek az az aggálya és aggodalma, hogy ilyen feltéte­lek mellett nem szabad alap- szerződést kötni, csak ha meg­van a kellő garancia, ha meg­van a kollektív jogok érvénye­sítésének lehetősége. Ennek a kollektív jognak nem csupán a nyelv használatát, hanem a gazdaság, a kultúra, a műve­lődés és a vállalkozás szabad­ságát is jelentenie kellene. Mi­után úgy látszik, hogy ez egy­re nehezebb, egyre nagyobb akadályokba ütközik és azok­nak az európai kormányoknak és orszá­goknak a képviselői, akik ezt nagyon erő­szakolják ránk, nem kívánnak a végrehaj­tás ellenőrzésében és kiegyensúlyozott ér­vényesítésében részt venni, úgy tűnik, ma­gunkra maradunk. És ez mindenképpen azt involválja, hogy a világszövetség a továb­biakban is emelje fel szavát nemcsak Ma­gyarországon belül, hanem különböző nemzetközi fórumokon is, hogy a magyar­ság kollektív jogvédelme, érdekérvényesí­tése minden tekintetben és minden terüle­ten megvalósuljon. O Ha a hivatalos politika sokrétű infor­mációt akar szerezni, akkor ki kell kérnie egy olyan érzelmi kapcsolatok kialakításá­ra alkalmas szervezetnek a véleményét is, mint a Magyarok Világszövetsége. Kérnek ilyen információt Önöktől? — Azt hiszem, a kormánynak is megvan a maga feladata és világszövetségnek is. Megbeszéléseinken többször is próbáltuk deklarálni, hogy más a hivatása és más a feladata a világszövetségnek és a kormány­nak. Nem szeretnénk egyetlen kormány­nak sem a fiókszervezetévé válni, viszont szeretnénk tisztességes munkamegosztást kialakítani, mert úgy érezzük, hogy bizo­nyos tekintetben és bizonyos területeken többet tehetünk, mint bármelyik magyar kormány. És hallathatjuk a hangunkat, olyan hangokat is, amelyeket a magyar kormány nem tehet meg. Tabajdi Csabá­val termékeny és jó kapcsolatunk van — ez nem mondható el több minisztériumról —, gyakran találkozunk, ilyenkor szok­tuk megbeszélni: ki mivel foglalkozik. Ezek az egyeztetések, ugyanakkor egymást erő­sítő fellépések nagyon hasznosak. Balogh József Csütörtökön megalakult Nyíregyházán a Magyarok Világszövetségének Szabolcs- Szatmár-Bereg megyei szervezete. Az ala­kuló ülésen részt vett a világszövetség Ung- várra és a vereckei hágóhoz tartó elnök­sége is. A világszövetség tevékenységéről, a körülötte kialakult feszültségekről, azok okairól beszélgettünk Bakos István főtit­kárral. □ Kérem, mutassa be olva­sóinknak a Magyarok Világ- szövetségét! — A világszövetség olyan nemzetközi, nem kormányza­ti szervezet, amelyik tagszerve­zetei és tagjai révén a világ negyven országában fejti ki te­vékenységét. Összességében mintegy egymillió tagja van, a tagság többsége szervezetek­nek a tagja. Három régióra építkezik a világszövetség. A tagság fele az elszakított terü­leteken élő magyarok szerve­zeteinek és egyéneiből, negyed­része a nyugati, az úgynevezett szórvány magyarság képvise­lőiből áll, a harmadik negye­de az anyaországi magyar. A világszövetség fő célja a ma­gyar kultúra, a magyar nyelv ápolása, elsősorban ott, ahol erre a legnagyobb szükség van, ahol idegen környezetben és idegen országban él a magyar­ság. Ugyanakkor fontos a ma­gyar-magyar kapcsolatok ápolására, tehát az anyaországi szervezetekre is szükség van, mert nem a világszövetség budapesti központja és budapesti tagjai éltetik ezt a nemzetépítő mozgalmat, hanem mindazok a magyarországi szervezetek, iskolák, egyé­nek, akik a magyar nyelv és a kultúra meg­tartásában fontos közvetítő szerepet ját­szanak. □ Mi volt az oka, hogy — különösen egy-két évvel ezelőtt — egymást érték a Magyarok Világszövetsége ellen indított durva támadások? . — Bár a szövetség pártpolitikák fölött álló szervezet, ezzel együtt kénytelenek va­gyunk bizonyos politikai kérdésekben han­gunkat hallatni. Nem kívánunk mi sem a választásokba, se aktuális napi politikai ügyekbe beleszólni, de olyan nemzetpoliti­^ Az igazi ok a magyarság egyetemes érdekeit sértő akciókra történő reagálás volt. yy kai kérdésekben, mint például volt az uk­rán-magyar alapszerződés, vagy a szlovák­magyar alapszerződés, vagy a most készü­lőben lévő román-magyar alapszerződés, a világszövetség nem hallgathatja el a vé­leményét. Sokaknak ez nem nyerte el tet­szését, s emiatt esztelen sajtótámadás in­dult ellenünk, amit sikerült egyfajta gaz­dasági köntösbe bújtatni. A világszövet­ség elég szegény szervezet ahhoz, hogy azt a kevés pénzt, amit részben a költségveté­si támogatásból kap, részben a tagdíjak­ból szed össze, kénytelen kamatoztatni. Megpróbáltuk nagyobb kamattal kihelyez­ni egy olyan céghez, amelyikben nem lá­tott elég biztonságot néhány világszövet­ségen belüli elnökségi tag. Megírták ezt magánlevélben a Csoóri Sándornak, ám a magánlevél a sajtó kezébe került, s úgy próbálták beállítani a dolgot, mintha a sző­N vétség pénzét egyes vezetők elherdálták vol­na. Azóta a kihelyezett 60 millióból 20 mil­liót és annak 4,5 milliós kamatát vissza­kaptuk és minden remény megvan rá, hogy a másik 40 milliót is visszakapjuk idő előtt. Egy évre adtuk kölcsön, de a támadások hatására a felügyelő bizottság úgy döntött, hogy idő előtt visszakéri. Valójában tehát a Világszövetségnek a magyarság egyete­mes érdekeit sértő szerződésekre illetve ak­ciókra történt reagálás váltotta ki gyanúnk szerint a támadásokat. Ez nemcsak gya­nú, sajnos meg is nyilvánult, hiszen a ma­gyar sajtóra hivatkozva a román és a szlo­vák kormánylapok is támadták a világszö­vetséget, tehát mintegy eszmei alapot is szolgáltattak a magyarsággal nem feltétle­nül rokonszenvező kormányoknak és saj­tóknak arra, hogy támadjanak bennünket érdekvédelmi tevékenységünkért. O Az a kritika is gyakran elhangzik, hogy nem tud együttműködni a szórvány­magyarság a tömbmagyarsággal a világszö­vetségben. Erről mi a véleménye? — Az együttműködés rendkívül nehéz egyensúlyozó feladatot igényel. Miután a világszövetség vezetésének az összetétele olyan, hogy hét tagot delegál a nyugati régió az elnökségbe, harminc tagot a vá­lasztmányba, nyolcvan tagot a küldöttköz­gyűlésbe és ugyanígy a kárpát-medencei régió, és az anyaország is, ezért tulajdon­képpen az elnökségi üléseken történik meg az a kiegyenlítődés és az a kompro­misszum, ami lehetővé teszi az együttmű­ködést a szórványmagyarság szervezeteivel mind a tömbmagyarság, vagy az anyaor­szági magyarság képviselőivel. Éppen az októberben Bécsben tartandó elnökségi ülé­sünk témája lesz a szórványmagyarság • « ..................... " Nem láttunk kellő garanciát az ottani magyarság kollektív jogainak védelmére, yy helyzete és megtartásának lehetősége, a vi­lágszövetség ezzel kapcsolatos feladatai. □ Milyen hatása lehet a megkötött vagy megkötésre váró szerződésekre a Magya­rok Világszövetségének? —- Elég nehéz helyzetben vagyok, mert a Magyarok Világszövetsége minden eddig megkötött alapszerződést ellenzett. Az An- tall-kormány idején is. Hiába vádolják a világszövetséget azzal, hogy az Antall-kor­M Más a hivatása és más a feladata a világszövetségnek és a kormánynak, yy \ Harasztosi Pál felvétele Bakos István

Next

/
Thumbnails
Contents