Kelet-Magyarország, 1995. július (52. évfolyam, 153-178. szám)

1995-07-06 / 157. szám

1995. július 6., csütörtök HÁTTÉR Nincs, aki kirakja az árut Változás a szatmári szárnyvonalakon • Hét végén ünnepelnek a vasutasok Nábrádi Lajos Nyíregyháza, Debrecen (KM) — Átszervezik a szat­mári szárnyvonalakat és a nyírségi kisvasutat. A lét­számleépítés nem lesz drasz­tikus. lljabb kedvezménye­ket kaptak az utasok. Bővül­tek a nemzetközi kapcsola­tok. Tovább épül a nyíregy­házi állomás. A sztrájk elle­nére köztiszteletben állnak a vasutasok. Ezekről a témákról beszélget­tünk a közelgő vasutasnap je­gyében Sárái Gyulával, a MÁV Rt. Debreceni Üzlet- igazgatóságának vezetőjével. O Miért jutott vakvágányra a vasút, látják-e már a kiveze­tő utat? Csökkenő forgalom — A személyszállítás mindig is veszteséges volt, ám finan­szírozták a nyolcvanas évek közepéig. Ettől kezdve a te­herszállítás bevételéből cso­portosítottak át. Az utas a je­gye árával csak egyharmadát fizeti annak, amibe az ő szállí­tása kerül. A 90-es évek válsá­ga a vasutat is érintette, a te­herszállítás a korábbinak 60, a személyszállítás 35 százaléká­ra csökkent. Érdekességként említem, hogy a keleti régió­ban kisebb mértékben csök­kent a személyszállítás. A fi­nanszírozás elmaradása miatt már 250 milliárd forint bevé­telkiesése van a MÁV-nak. Hiteleket vett fel a vasút, a tör­lesztés, az adórendszer, a tár­sadalombiztosítás szabályai viszont különösen sújtotta a céget. A kivezető út halványan már látszik. O Milyen konkrét intézkedé­sekkel akarják a MÁV-ot talp­ra állítani? Talpraállás — Az elmúlt ősztől új me­nedzsmentje van a MÁV-nak. Az új vezetők összefüggései­ben vizsgálják a témákat. A korábbi vezetés irreális igé­nyeket fogalmazott meg, ezért is nem került még a közleke­dési koncepció a parlament elé. Az új vezetés reális igé­nyei, tervei közé tartozik bizo­nyos fejlesztés, ésszerű lét­számleépítés. A Nyíregyháza- Vásárosnamény közti vasúti pálya például elavult, nem jut pénz a felújítására, több mel­lékvonal felújítása is késni fog. Ám a kocsipark felújítását a sürgős feladatok közé sorol­ták. Azért is, mert a hagyomá­nyos tehervagonjainkból a nyugati országokban nincs aki kirakja az árut, önrakodó ko­csikra. az anyagmozgatás kor­szerűsítésére nagy szükség van. Kisebb, a mai igények- nekhez igazodó vasutat aka­runk. A vezetés szintje nem sokára háromról kettőre csökken. Bel- és külföldön új szállíttató partnereket kere­sünk, bővítjük szolgáltatásain­kat. O A külföldi kapcsolatokról mit érdemes megemlíteni? — Az ukrán és az orosz va­sutakkal szorosabb lett a kap­csolatunk, hozzájárulunk a ka­mionforgalom gyorsításához. Közvetlen gyorsvonat közle­kedik Debrecen és Bécs kö­zött, később Nyíregyháza és Bécs között fog közlekedni ez a vonat. Főleg a határainkon túl élő magyarok közlekedésé­nek megkönnyítésére formál­tuk a menetrendet. Brassó- Nyíregyháza-Miskolc vona­lon közlekedik egy expressz­vonat, Budapest-Miskolc- Kassa vonalon szintén. A me­nettérti kedvezmények igen jelentősek ezeken a külföldi vonatokon. Szeretnénk beindí­tani a rendszeres ingajáratot a nyíregyházi nagyállomás és a KGST-piac között. O Döntöttek-e már a kis­vasutak és a szárnyvonalak sorsáról? — Január 1-jétől önellátó, önelszámoló lesz a Nyíregy­háza és Balsa, illetve a Nyí­regyháza és Dombrád közti kisvasút. Ugyanígy a Máté- szalka-Zajta, Mátészalka- Csenger, Mátészalka-Ágerdő- major közti vonal. Társaság­ként működnek majd ezek a vonalak, például bérbe adha­tók lesznek a kihasználatlan vasúti épületek. E vonalak me­nedzselése igazgatósági szin­ten már elkezdődött, hamaro­san a térség polgármestereit fogjuk ebben az ügyben meg­keresni. Balázs Attila felvétele O Mikor folytatják a nyír­egyházi állomás átépítését? Átépítés — A régi kormány által terve­zett, illetve elkezdett beruhá­zások közül több nem valósult meg, így a nyíregyházi is ké­sik. Nagy remény van arra, hogy a jövő évi költségvetés már biztosít pénzt a nyíregyhá­zi beruházás folytatására. Ám az építkezés tovább vitelére ta­lán nem kell addig várni. Van olyan kivitelező, amely szep­tembertől hajlandó a munkála­tokat folytatni hitelbe. Majd jövőre megkapja a pénzét. O A hétvégén vasutasnap lesz-. Igaz, hogy megkopott en­nek az ünnepnek a fénye? — Más formában, de ünne­pelünk és azt hiszem, inkább minket ünnepelnek. A társada­lom elismeri a nehéz, összetett munkánkat. A szakszerveze­tek javaslata alapján igazgató­ságunk területén kétheti fize­tést kap minden vasutas az ün­nepre. A különösen jól dolgo­zók vezérigazgatói, illetve igazgatói elismerésben része­sülnek. •m—j Igondolkodva. kissé B-I még álmosan balla- JLJ gok a nyirkos regge­li időben szokott utamon, mely a házak sűrűjéből kiér­ve egy ligetes, erdős részen át kanyarog tovább. A fák lombja alatti járdaszakasz­hoz érve halk neszezést hal­lok magam körül, s csak szét­tekintve veszem észre, hogy díszkíséretet kaptam: fekete­rigók ugrálnak mellettem a tavalyi avarban, majd mint­ha incselkedni akarnának velem, a cipőm orra előtt szökdécselnek át keresztben az aszfalton. De jó kedvetek van, srácok! — biccentek feléjük, s elcsodálkozom, hogy ilyen bizalommal van­nak irántam. Viselkedésük­ről egy régi élmény jut az eszembe. Utaktól, településektől messze eső, magányos ház­ban laktunk, kertünket erdő ölelte körül. A veteményeken túli, az egyik hátsó sarokban apánk szalonnasütő helyet épített, vendégeinkkel sok­szor éjszakába nyúlóan itt tanyáztunk. Egy alkalom­Lehetséges barátaink mai, vacsora után, elcsende­sedve néztük épp a roskadó parazsat, amikor ágropo­gást hallottunk a kerítésen kívüli sötétből. Ki, vagy mi lehet az? — aggodalmas­kodtak többen is. Zseblámpa került elő, s az erdő sötétjét pásztázó fénycsóvában — mindnyájunk csodálkozásá­ra — két őz alakja rajzoló­dott ki. Nem voltak messzebb tőlünk tíz lépésnél. Meredten álltak, néztek felénk, szemük csillogott a lámpafényben. Amikor aztán újra sötét­ség borult rájuk, megira­modtak, csörtetésük éles visszhangot vert az éjszakai csendben. Vajon mi csábította őket ide, a közeliinkbe? — ta­nakodtunk a történtek után. Egyik vendégünk vadászati tapasztalataira hivatkozva elmondta, hogy az őz ne­hezen becserkészhető állat, száz méterre is nehéz meg­közelíteni, úgyhogy maga se érti, hogyan jöhettek ezút­tal ilyen közel. Volt, aki a vacsora illatát vélte a leg­főbb csábító tényezőnek, volt, aki a fényt. Végül se tudtuk azonban eldönte­ni, hogy esti látogatóink érdeklődése mire irányult. Talán ránk voltak kíván­csiak — kockáztatta meg nagy derültséget váltva ki a húgom, s a téma ezzel le is került a napirendről. A rigók hancúrozásá­tól körülvéve megfor­dul a fejemben: mennyivel szürkébben in­dult volna a napom e liget­béli látvány s az általa fel­idézett emlékek nélkül. S míg kilépek áfák közül, egy­re bizonyosabbnak érzem a már oly sokszor és sokfé­leképpen megfogalmazott gondolat igazságát: ha szorosabb kapcsolatban len­nénk az erdők és mezők jámbor lakóival, derűsebb, harmonikusabb életet élhet­nénk. Tartalék alap Fehérgyarmat (KM - N. L.) — Évek, sőt évtizedek óta egyenletes, jó teljesítményt nyújt a Fehérgyarmati Sza- mosmenti Ruhaipari Szövet­kezet Nyereséggel zárta a múlt évet, erre az évre 180 millió forintos termelési érté­ket és tisztes nyereséget ter­veztek. Az üzem idei kapacitá­sát már lekötötték, július 1 -jén tíz most végzett szakmunkás járul hozzá a megnövekedett feladatok teljesítéséhez. — A 240 fős kollektíva sta­bil — nyilatkozta Tankóczi László elnök. - Ez annak is köszönhető, hogy a könnyű­iparban szokásos bérek itt az átlagosnál jobbak, és év végi prémiumokat is fizetnek. A dolgozók többsége bejáró, fő­leg busszal ingáznak naponta az asszonyok. A szövetkezet idén nem kevesebb mint 2,5 millió forintot fizet közlekedé­si hozzájárulás címén. A nye­reséges gazdálkodás így is le­hetővé tette, hogy hatmillió forint tartalékalapot képezzen a szövetkezet. Gépi beruhá­zásra idén 16 millió forintot fordítanak. A közeli hetekben korszerű japán gépek érkez­nek a szatmári üzembe. ««»MNoemBNeesoBMseNoswoooeeeoeeHONMMQMoe^esoeomwsoK Szőke Judit-wersona non grata — hangzik a jólismert A diplomáciai kifeje­zés, mely azt jelenti: nemkí­vánatos személy. Ez jutott eszembe, amikor meghallot­tam, újabb kandidátus távo­zik megyénkből. Nem tudom pontosan a számadatokat, de emlékezetem szerint az el­múlt néhány évben mintha többen is elköltöztek volna. S mostanában is nem egy-két értelmiségitől hallom: talán jobb lenne máshol szeren­csét próbálni. Elgondolkodtató, hogy vállalnák inkább a gyökér­nélküliséget, mint itt a... De mit is?! Mert mi kell a leg­kiemelkedőbb értelmiségi­eknek, kutatóknak, jelen esetben az idecitált kandi­dátusnak, akik nélkül—ha­zudik, aki az ellenkezőjét állítja — egy lépést nem tu­dunk előre mozdulni? Pénz, siker, csillogás? Nem, csak egy parányi anyagi függet­lenség, mely megnyugtató hátterül szolgálhat, hiszen, ha nem is könnyű emberek ők, de nem telhetetlenek, nem nagymenők akarnak lenni, s nem is ők a balfácá­nok. De megkérdezi-e néha valami vezetőféle tőlük egy csésze kávé mellett: aztán jól vagy, nincs szükséged valamire, haver, miben se­gíthetünk? Autokrata dilet­táns a főnököd? Együttér- zünk, meglátjuk, mit tehe­tünk. Az üvegezett erkélyen dolgozol? Ez méltatlan hoz­zád, kitalálunk valamit. Be­folyással szeretnél lenni a dolgok alakulására? Értel­miségi betegség, de szüksé­ges illúzió, megadjuk a le­hetőséget. Fáj a gyomrod, mert belelátsz a kártyákba, azért kell menned? Mondd el, megbizonyosodunk s gáncsolunk... De nem, a fülbegyónás elmarad, hagyják, hadd menjenek, szakadjanak szét a családok, mert a főváros­ban nem lesz azonnal lakás — miből is lenne. Az ilyen kandidátusokba és egymás­ba kapaszkodhatnánk, va­lamiért mégsem tesszük. Totyogunk, mint a tojóga­lamb, és sápítozunk válság­régióról, hátrányos helyzet­ről, országrészek között szakadékról, miközben pe­dig tele vagyunk kincsem­berekkel, csak fogalmunk sincs róluk. Akik nemhogy nem non grata-k, de nélkü­lözhetetlenek. Bokros Szabó Balogh Géza A z emberek nem iga­zán szeretik a pénz­ügyminisztereket. Különösen igaz ez hazánk­ra, ahol politikus soha nem volt még talán annyira nép­szerűtlen, mint Bokros La­jos — egyik politológusunk találó megjegyzése szerint végre valamiben egyöntetű a nemzet —, de ha jól bele­gondolunk, nem sokkal ma­rad el mögötte a savanyú ké­pű Békési, vagy a folyton asztalt csapkodó Szabó Iván sem. Békési azóta már eltűnt a süllyesztőben, s nem nehéz megjósolni Bokros politiku­si pályafutását sem, hiszen akkora terhet egyetlen párt sem bír el, mint egy közutá­latnak örvendő pénzügymi­niszter. (S ezt még az sem zárja ki, hogy a pénzügyi életben minden bizonnyal nagy jövő várhat rá, hiszen lassan rájövünk, a magyar bankárok ritkán vesznek el.) A volt pénzügyminiszte­rek közül egyedül Szabó Ivánnal történt meg az a csoda, hogy az egykori ve­zető kormánypárt társelnö­ki székébe avanzsált, ahon­nan most, mint vezető ellen­zéki politikus egreciroztatja a szorult helyzetben lévő mai kormányt. Tévedés ne essék, a Horn-kabinet meg­érdemli a sorsát, hiszen az emlékezetes Bokros-cso­mag kivételével szinte nem sokat tett csúcsra kerülése óta, de azért mindennek van határa, ez pedig Szabó Iván szakértői szereplése. E te­vékenységének leglátvá­nyosabb percei azok voltak, amikor az Alkotmánybíró­ság által megsemmisített Bokros-pontokat úgy érté­kelte, hogy „ha a kormány ránk hallgat, megspórol­hatta volna ” e malőrt. Nos, az országban még sokan emlékeznek Szabó pénzügyminiszter tevékeny­ségére, többek között a hír­hedt bankkonszolidációra, amikor százmillárdókat ajándékoztak a csődbe ju­tott bankoknak, ahelyett, hogy a körmükre néztek volna. Az persze az MDF beliigye, hogy kit választa­nak pártelnökké, s az is az ő dolguk, hogy a párt népsze­rűsége lassan a Bokroséval vetekszik. De hogy még her­gelik is az embereket... Nemkívánatos Bf L J j i ¥ 51 X'-í il mmm

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents