Kelet-Magyarország, 1995. július (52. évfolyam, 153-178. szám)

1995-07-29 / 177. szám

1995. július 29., szombat HATTER Kelet-Magyarország 3 Az Opel, sohasem köp el... A Nyírautótól megvonták a márkakereskedés jogát • A bank a pénzét akarja Amikor a Nyírautó Opel-márkakereskedés volt... Elek Emil felvétele Kovács Éva Nyíregyháza-Bu da pest (KM) — A mai magyar vál­lalkozások között számtalan sikertörténet található, s bi­zony olyan is akad, amely egy látványos fellendülés után ugyanezzel a sebesség­gel a porba hull. A különbö­ző történeteket vizsgálva egyértelműen leszögezhető: a sikerek lehetnek különbö­zőek, a bukások koreográfi­ája azonban legtöbbször ugyanaz. A felvett hitelek törlesztése, a bankok állító­lagos szigora a bajok legfőbb okozója, no meg az, hogy so­kan kissé túlbecsülik saját képességeiket. Nem könnyíti a vállalkozók dolgát, hogy a helyzet szinte naponta változik, a jogszabá­lyok, törvénymódosítások oly­kor egyik napról a másikra új helyzetet teremtenek. Ilyen körülmények között valóban nehéz a hosszú távú tervezés, a reális gondolkodás. Az alábbi történet sem mentes a tanulsá­goktól, sőt, akár talán tipikus­nak is nevezhető... „Tisztelt Opel-tulajdonosL. Tájékoztatni szeretnénk, hogy a gépkocsiját értékesítő Nyír- autó Kereskedelmi és Szolgál­tató Kft. Opel márkakereske­dői szerződése sajnálatos mó­don megszűnt, így a jövőben már nem jogosult a kötelező átvizsgálások és garanciális javítások elvégzésére. Leve­lünkhöz mellékeljük a ma­gyarországi hivatalos márka- szervizek listáját... Bármilyen meghibásodás, javítás esetén csakis szakszervizhez fordul­jon, mivel a garanciának, a szavatosságának is feltétele a szakszerűen elvégzett javítás.” — eddig a levél, amelyet az Opel Hungary Autóforgalma­zó és Kereskedelmi Kft. nevé­ben a területi értékesítési igaz­gató és a területi szervizigaz­gató látott el kézjegyével, s amelyet nemrég közel ezeröt­száz megyebeli Opel-tulajdo- nos kapott meg. Mi a levél oka, mi volt a fel­adók szándéka, s hogyan to­vább a Nyírautóval? Ezekre a kérdésekre kerestük a választ, a hiteles magyarázatot. — Bevezetőben szeretném leszögezni: a Nyírautó Kft.- vel márkakereskedésre és szervizelésre kötöttünk szer­ződést, s mivel a szerződésben foglaltakat az egyik fél, neve­zetesen a Nyírautó Kft. nem tartotta be, ez a szerződés megszűnt — mondja Tóth Csaba, az Opel Hungary Au­tóforgalmi Kft. területi igazga­tója, aki pontos részletekről, a szerződésben foglaltakról és azok megszegésének módoza­tairól nem kíván többet szólni, mondván, a két fél által aláírt szerződés nem nyilvános, tar­talma nem tartozik a közvéle­ményre. Legyen elég annyi, folytatja a területi igazgató, hogy július második hetétől a Nyírautó nem Opel-márkake­reskedés és nem Opel-szerviz többé. Aki ezt a típust szeretné vásárolni, az a megye többi Opel-szalonjában, a szálkái Magocsa Kft-nél, a kisvárdai Bulláinál vagy a záhonyi Csősz autókereskedőnél vásá­rolhatja ezt a márkát. Szerződésbontás A szerződés felbontása az­zal is jár, hogy annak dátumá­tól a Nyírautó épületéről el kell távolítani a márkajelet. — A nyíregyházi szerződés- bontás nem általános eset — mondja Tóth Csaba — aki el­ismeri, a gazdaság visszaesé­sével az autókereskedők már­kától függetlenül nehéz hely­zetbe kerültek. A nyíregyházi és környékbeli Opel-tulajdo- nosok szervizügyben sem ma­radnak magukra, mindenkép­pen ki lesznek szolgálva, hi­szen az átmeneti időre a szá­mukra kiküldött levélben fel­sorolt helyeken változatlan feltételek mellett elvégzik az aktuális javításokat, ellenőrzé­seket. A megoldáson dolgozik az Opel Hungary. Mint képvise­lőjük megerősíti, hivatalos márkaszerviz mindenképpen lesz a megyeszékhelyen, s re­méli, rövidesen. Pályázatot ír­tak ki, a nyertesnek el kell fo­gadnia a cég szigorú előírásait, melyek megszabják, mikép­pen nézhet ki egy Opel-üzlet, milyen előírások, útmutatások vonatkoznak az árusításra és szervizelésre, s természetesen a cég gondoskodik a megfele­lő színvonalú reklámról is. Betett a Bokros-csomag — Fejétől büdösödik a hal — mondja magyarázatul a történ­tekre Balázs József, a Nyírautó Kft. tulajdonosa, aki nem iga­zán örül az újságírónak, több­szöri megkeresés után sem kí­vánja kommentálni. Nyilat­kozni akkor szeretne, „ha majd a dolog rendeződik.” Né­mi politikai eszmefuttatás után annyi mégis kiderül, tények még nincsenek, szerinte a do­log korántsincs eldöntve, leg­inkább az érdekli, kik azok, akik az újságírónak informáci­ókat szolgáltattak. Mint mond­ja, sokan meglopták, megcsal­ták, majd magára hagyták, ilyen körülmények között a Bokros-csomaggal nehéz fel­vennie a harcot. Szerinte meg egyébként sincs szükség egy ilyen szegény megyében ennyi Opel-kereskedésre, s ő nem számított arra, hogy mellette a cég még másokat is támogat. A Nyírautó tetszetős épülete ez idő szerint a Kereskedelmi Bank Rt. tulajdona. Mint Bedő Károlyné, sajtófőnök lapunk­nak elmondta, bankja a kihe­lyezett hitel fejében jutott az épülethez, a tárgyi eszközök­höz. Ugyanakkor levelet írtak Balázs Józsefnek, melyben arról értesítték, hogy amennyi­ben július 31-ig az épület és a tárgyi eszközök árát a banknak kifizeti, ismét minden az övé lehet. Azt, hogy pontosan mennyiért, a sajtófőnök a pénzintézeti törvényre hivat­kozva nem árulta el, csak sej­tetni engedte, annyi az ár, amennyi a tartozás, és az azóta felmerült további költségek együttes összege. Hogy Balázs József ezt a pénzt honnan te­remti elő, — akár újabb hitel formájában szerzi meg, ez ki­zárólag az ő, és esetleges bankja magánügye. Aki adja a bankot — A hitelvizsgálat, melynek során a Nyírautó pénzügyi hiá­nyosságaira fény derült, szo­kásos rutinvizsgálat volt, melynek eredményeképpen döntöttünk úgy, hogy meg­tesszük a szükséges intézkedé­seket. Mi nem rontjuk ügyfe­leink esélyeit — ha Balázs úr kap hitelt, akkor neki adják el az épületet és eszközöket, ha nem tudja megvásárolni mind­ezeket, akkor áruba bocsátják, és annak adják el, aki a legtöb­bet, a legjobb feltételek mel­lett fizeti érte. Arra a kérdésre, hogy a bank szerint mennyi az annyi, a sajtófőnök így vála­szolt: — Mindennek annyi az ára, amennyiért el lehet adni... A Nyírautó tündöklése és (esetleges) bukása nem egyedi példa. Akad ilyen nem kevés ma ebben az országban. Egy biztos: vállalkozni nem köny- nyű dolog. Nehéz fába vágja a fejszét, aki elkezdi, s még ne­hezebb annak, aki hosszú táv­ra gondolkodik... ■mil^l.j^.1^------------- , , 11 ’ ' í 1 ............ JJ........... f ......__ ______ —* ; A tévében épp amerikai gépkocsikat, majd eredeti dél-bolgár hajhullasztót reklámoznak, midőn villámcsapásként ér a felismerés: hazagyönnek a kölykök, s nincs itthon egy fa­lás élelem sem! — Mert borra költötted! — kiált absztinens nejem. Elit­tad a pénzt az ártatlan kisde­dek elől...! — No, no — válaszoltam —, azért mégsem olyan kis­dedek. A Marci tegnap ka­pott tantestületi megrovást, mert föl akarta robbantani az oskolát! A Dani pedig csúzlival lelőtte a postást! —Akkor is elittad! Tegnap is legalább három fröccsöt nyeltél le, te lelketlen, szadis­ta ál-atya! — No, jól van. Ne vesze­kedjünk, ennek semmi értel­me, már a múltkor elmagya­Pénz és kultúra ráztam, hogy olcsóbb boroz- gatni, mintsem rostos üdítőt vagy ásványvizet inni, az uszodaárakról nem is szólva; egészségesebb a tespedés. Mindenki jól jár, ha előbb ki­purcan az állampolgár, ke­vesebb ideig kell fizetni a nyugdíját, nem zaklatja az orvosokat... De koncentrál­junk a feladatra. Én úgy em­lékszem, a múltkor eldugtam valami papírpénzt valame­lyik könyvbe! Hogy melyik­be..:? / — Es most lapozzuk at ezt a pár ezer porfogót? — kiál- tá a szakérettségizett feleség. —Nincs más választásunk. Legalább művelődünk kissé. — Gyermekeimért még ol­vasni is hajlandó vagyok, hé­vül föl az anyapárduc. — S valóban, lapozgatni kezdünk. Magyarország bar­langjai, jé, csodálatos szép ez a könyv, ezt eddig miért nem olvastam? — csudálko- zik párducné. Jeszenyin ver­sei! — Ezt sem volt szeren­csém. És miért? Mertfőztem- mostam-robotoltam! Közben te mint egy basa, terpeszked­tél a fotelban és faltad a könyveket! — Jobb híján... valamit csak ennem kellett.—Am hi­ába a szurkapiszka, a bőszült nej nem figyel, olvas. Sorban veszi kézbe a könyveket, sze­retettel nézegeti, el is feled­kezett tán eredeti célunkról, a bizonyos bankó megtalálá­sáról, az utódok tragikus éhenhalásáról... (Akik mel­lesleg tíz bundáskenyeret fal­tak föl reggelire, fokhagymá­val, hadd örüljenek az isiben a csókos osztálytársnők!) — Izé, Zsuzsikám, talán mégsem most kéne kiolvasni Ady összes költeményeit, már délután fél kettő, nem lesz kész az ebéd... (Én sok min­dent hallottam már, de hogy a szegénységtől olvashatnék- ja támadjon valakinek, ez ku­riózum lehetne az elmekór- tan történetében.) — Csoda történt! Az igaz­ságügyi orvostan című tan­könyv lapjai közül kihull egy ötszázas! — Na látod, te részeges disznó, becéz föllelkesülve arám, ugye érdemes volt Adyt olvasnom?! Megidéztük s megjelent. Erre a bornírtságra már nem válaszoltam. Ha nem iszom fröccsöt, hány napra lesz elegendő a dohány...? Kormány(z)ár Angyal Sándor M ár akkor gyana­kodni kezdtünk, amikor kormány­körökből nyugtatgattak ben­nünket: az alkotmánybíró­sági döntés miatt kieső 12 milliárd forint pótlását úgy oldják meg, hogy annak kel­lemetlen hatását ne viseljék a széles néptömegek. Nem akárkik vélekedtek ekképp, hiszen még maga a minisz­terelnök hangsúlyozta, most már a terhelés határán va­gyunk, más megoldást kell keresni. Biztatónak érezték ezt sokan azok közül is, akik nem kérdőjelezik meg a kor­mány valamennyi lépését, mert tudják, hogy nagyon nagy a baj a gazdaság terü­letén, bármit lép a kormány, valakiknek az mindig fáj. Miután a miniszterek az el­ső nekifutásra nem foglaltak állást a Bokros-elképzelés­ről, mi is azt írtuk: most job­ban megfontolják, aludni akarnak rá néhányat. Ehhez képest a mostani bejelentés az energiaárak előrehozott felemeléséről, mintha nem lenne össz­hangban a fentebb mondot­takkal. Mert ahhoz valóban csodatévőnek kellene lenni, hogy bárki is elhitesse ve­lünk: ez az energiaár-eme­lés közvetlenül nem érinti a széles néprétegeket. Az a három lépcső, amit végül is a minden háztartásban, szinte az egész életünkben jelenlévő energia árának emelésére szánnak — bár­mennyire is igyekszik meg­érteni az ember a világpiaci árszintet meg a törvényi előírást—iszonytatóan fáj­dalmas lépés lesz. Az már csak hab a tortán—illetlen ide ez a hasonlat, hiszen ép­pen nem tortáról, hanem lassan kenyérről van szó —, hogy a 12 milliárd elő­teremtésére többek között másfél milliárd forintot vonnak el a foglalkoztatási alapból, a kormány stabili­zációs intézkedések kom­penzálására szánt 2,5 milli­árd elé is stoptáblát tesz, és zárolja a központi költség- vetés mintegy 3 milliárdos tartalékát. Az egész orszá­got érinti ez, de bennünket itt, a legnépesebb és a leg­kevesebb embert foglalkoz­tató megyében még inkább. Bizonyára a képzett köz­gazdászok s akik országos szintű összehasonlító ada­tok birtokában vannak, meg tudják magyarázni ezt a mostani sarcot. Akiken viszont az ostor csattan, azok nem közgaz­dasági kategóriában gon­dolkodnak. Ok azt látják, hogy egy vékony réteg gát­lástalanul zsírosodik, míg újabb milliók néznek far­kasszemet a fogyó tartalék­kal, vagy a napi megélheté­si gondokkal. Országúti dugó Ferter János rajza Határtorlasz Györke László A hét egyik nagy feltű­nést keltő eseménye volt határszempont­ból, hogy a lányai átkelőhe­lyen július 26-án szünetelt az autósforgalom. Az ok: az uk­rán oldalon, Haranglábnál mintegy ötven (az MTI sze­rint hetven) ukrán gépjármű torlaszolta el az utat. Más­nap pedig már Mezőka- szonynál is blokádot emel­tek. Állítólag azért tiltakoz­tak, mert a magyar vámszer­vek szigorúan ellenőrzik az általuk Magyarországra ho­zott üzemanyag mennyisé­gét. Kétségtelen, hogy az ál­datlan helyzet a ma­gyar-ukrán kishatárátkelő- kön elsősorban a maszek üzemanyag-szállítók miatt alakult ki. Annak idején 1989-ben azért nyitották meg ezeket a határátkelő­ket, hogy a határ két olda­lára szakadt rokonok, isme­rősök gyakrabban találkoz­hassanak és könnyebben el­érhessék egymást. Csak­hogy a gazdasági helyzet romlása mindkét oldalon elsősorban a határ menti településeken rengeteg munkanélkülit „teremtett”. A megélhetés egyre nehe­zebbé vált itt is, ott is, s aki­nek lehetősége és főként hajlama volt rá, rájött, hogy az üzemanyag-szállí­tásból (jól) meg lehet élni. Ez az „üzleti” tevékeny­ség azzal kezdődött, vállal­kozó szellemű, ám munka- nélküli fiatalemberek régi dízel Mercedeseket vásá­roltak, a tankot többnyire kicserélték nagyobbra. De nem volt igazán jó a jövede­lem, ha csupán egyszer for­dultak. Tettek tehát még egy kört. Evés közben jön meg az étvágy: nyitva tartásig annyiszor fordultak, ahány­szor csak lehetett. Aztán az ukránok is rákaptak erre az pénzkereseti lehetőségre. Most a magyar vámszer­vek próbálnak gátat emelni a folyamnak. És ez nem tet­szik ezúttal az ukrán „szál­lítóknak" .

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents