Kelet-Magyarország, 1995. július (52. évfolyam, 153-178. szám)

1995-07-04 / 155. szám

1995. július 4., kedd HÁTTÉR . Keiet-Magyarország 3 Ásó, kapa, földprogram... Az egyik legfontosabb cél, hogy a családok munkával jussanak jövedelemhez Szőke Judit Fehérgyarmat (KM) — A szociális földprogram gon­dolata a húszas években ép­pen megyénkben fogalmazó­dott meg, bár akkor a csalá­dok önellátása, s nem a piac­ra termelés volt a lényeg. Je­lenleg 75 település bekapcso­lásával 44 szervezettel mű­ködik a rendszer. Egy 1994-es kormányhatáro­zat indította útjára a projektet azzal a jól megalapozott céllal, hogy ezzel is segítse a telepü­lési önkormányzatok szociális feladatainak teljesülését, mi­közben mozgósítja a helyi erő­forrásokat. Megyénkben a programhoz minden „szomo­rú” feltétele adott: a válságö­vezetnek minősülő térségek, a drámai módon küszködő fal­vak, a sokszor bizony nincste­len munkanélküliek serege. Ez a munkanélküliség tartós és mezőgazdasági jellegű, jelen­tős a lekötetlen munkaerőka­pacitás. Van ám bizonyos mértékű termelői tudás is, s aktiválható az agrárágazat inf­rastruktúrája. Csak rászorulóknak „A differenciált mértékű szo­ciális normatíva nem követi eléggé a települések közötti szociális célú anyagi ráfordítá­sokat igénylő társadalmi prob­lémák különbségét. A helyi bevételekkel sem rendelkező falvak gazdáinak szükségsze­rű szociális ráfordításai gyak­ran finanszírozhatatlanok az e célt szolgáló központi költség- vetési bevételekből. A szociá­lis kiadások különösen a hátrá­nyos helyzetű térségek telepü­lésein nem növelhetők jelentő­sen” — így szól a szaktárca il­letékes irodájának helyzete­lemzése. A már működő sike­res módszerrel kiváltható az önkormányzatok szociális ki­adásainak legalább egy része. Az lenne a jó, ha még kellő mennyiségű minőségi földte­rület is lenne, hiszen a szoci­ális földprogramhoz főleg föld kell... A hálózati tevékenység most öt megyére terjed ki. Borsod megye után nálunk kapták a legtöbb pénzt a célra, A családról télen, nyáron, ősszel és tavasszal is gondoskodni kell Balázs Attila felvétele 1994. év végéig több mint 48 millió forintot. A különbségek szinte minden tekintetben sok­színűséget mutatnak. A szer­vezeti forma lehet az e célra létrehozott nonprofit szerve­zet, közhasznú társaság, köz- alapítvány, alapítvány, avagy elkülönített elszámolású ön- kormányzati szervezet. Kik kapják a támogatást a sziszté­mában? Azok a rászoruló ön­álló családi gazdaságok, aki­ket az önkormányzat határoz meg, ugyanis a családok bérlik a földterületet, s részesül­nek különféle mezőgazdasági szolgáltatásokban. Kidolgo­zott az érdekeltségi rendszer is. Nagyon fontos az a mo­mentum, hogy így a kiegészítő jövedelemhez munka révén le­het hozzájutni. Nemrégiben Fehérgyarmaton 17 környéki település polgármesterei és jegyzői tanácskoztak a témá­ról Nagy Károlyné térségme­nedzser kezdeményezésére. Hiányzik az összhang A konzultáción megoszthatták gyakorlati tapasztalataikat a pályázatokat kiíró, magát a projektet pedig komoly lehe­tőségként kezelő Népjóléti Minisztérium mellett működő válságiroda képviselőjével. Vannak biztató próbálkozá­sok, s nyertes, már a megvaló­sulás útján elindult pályáza­tok, mégis nagyon hiányzik a lehető legsegítőkészebb NM mellől a Munkaügyi és a Föld­művelésügyi Minisztérium partnersége. Egységes kor­mányzati szabályozásra is szükség lenne, hiszen a pró­bálkozás nem más, mint pro­duktív szociálpolitikai eszköz. Az eddigi országos tapaszta­latok pozitívak, igazolják a várt előnyöket, jó esélyei van­nak a bővítésnek is. Sarkad város a minta. Hasz­nos volt, hogy a sarkadi szoci­ális központ igazgatója is részt vett a megbeszélésen. Mint adataiból kiderült, náluk már szinte állami gazdasági szintű az, ami máshol még kísérleti stádiumban van. Pedig 100 ezer forinttal, s 48, majd to­vábbi 50 hektárral indultak. A pályázaton nyert pénzből gé­peket, műtrágyát, vetőmagot vettek. Ok a kézi munkaigényes gazdálkodásban, a szabadföldi kertészkedésben látják a meg­oldást. Mára már 460 hektár földet vontak be a földprog­ramba, kombájn- és öntözőbe­rendezés vásárlásra készülnek. Világossá vált elmondásai alapján a hármas érdekkör: a család, a vállalkozási, s az ön- kormányzati. A kedvezmény­ben részesülő családok nem mennek segélyért, azon a kör­nyéken három-négyszeres a túljelentkezés. Hármas érdek A jelenlévő szatmári szakem­berek maguk is arról a tapasz­talatukról számoltak be, hogy a minisztérium és a földprog- ramosok között a legnagyobb vita az arányok tekintetében van. A pályáztató nem jó né­ven veszi, ha üzleti, vállalko­zási irányba tolódik el a pro­jekt — nyilván tartanak a gaz­dálkodási trükköktől. Ők az 1:1 hívei, míg a gyakorlat a 2:1 sikerét bizonyítja. Elhangzottak meglepő szá- , mok is. Gacsályban a kispar- cellás uborkatermesztés a kal­kulációk szerint egy évben egy családnak 150-200 ezer forint jövedelmet hozna — ám a pá­lyázatukat át kellett dolgozni­uk... Volt, ugyanis, aki Buda­pesten ezt sokallta. A nnak szólt a harang, aki jó negyven-vala- hány évig húzta a ha­rangkötelet. Sőt, nemcsak ő húzta, hanem az apja, a nagy­apja is harangozó volt a Tisza menti faluban. Nem is hívták másként, mint Harangozó Kis Bálintnak. Apáról fiúra szállt a harangozás művészete, mert ne gondolja senki, hogy a ha­rangozás annyiból áll, hogy elég megfogni a kötelet és máris engedelmeskedik az emberi akaratnak ez az ősi hangszer. Egészen más a ha­rangozás ritmusa, ha isten- tiszteletre hívja az embereket, más, ha temetésre, megint más, ha fiatalnak, vagy öreg­nek szól a harang. Erről nagyon sokat beszélt Harangozó Kis Bálint, a di­nasztia utolsó tagja, aki egész életében csodálója volt a harangoknak. Néhány kül­földi városba is eljutott a het­venes években egy turista- csoporttal, ott is elsőnek a harangok zúgását, játékát csodálta. Ezt az emléket hoz­ta magával a Tiszta menti kö­zségbe. Meg annak az üzene­tét, ahol csak megfordultak. Harangok nélkül sehol nem találkoztak egyet­len harangozóval sem. Min­denütt az áram helyettesítette őket... Egy gombnyomás, és megszólaltak a harangok... — Nagyon szeretném, ha az én életemben még én ha­rangozhatnék, nem pedig a villanygép. De ha a presbite­rek tanácsa mégis úgy hatá­roz, hogy haladni kell a kor­ral, állok elébe. Természete­sen beletörődöm a döntésbe. Ezt akkor mondta, a halála előtt jó négy-öt hónappal, amikor felröppent a hír a fa­luban, hogy a helyi egyház- község vezetői fontolgatják, áttérnek a villanyharango- zásra. — Ha villanyáram húzza majd a harangokat, mert hogy három is van belőle, jobban járunk. Azután nem kell tb-járulékot fizetni, meg­spórolhatjuk a harangozó fi­zetését is. Sajnáljuk ugyan Kis Bálintot, de a kényszer bennünket is szorít. Minden forintot meg kell fogni. —így vélekedett a község köztiszte­letben álló polgára, az egy­házközség pénzügyminiszte­re, aki a nagy változást a presbiterek elé terjesztette. Sokan nehezen tudták elfo­gadni, hogy ezután ne Ha­rangozó Kis Bálint szólaltas­sa meg a harangokat, hanem egy érzéketlen, rideg gép. Egyetlen gombnyomással. De a nincs az egyháznál is nagy úr. Egy ezermester egy­házfi vállalta a szükséges au­tomata beszerzését és felsze­relését. Ment is minden a ma­ga útján. És Kis Bálint sorsa is megpecsételődött... Kis Bálint csendes beletö­rődéssel fogadta a döntést, hogy néhány héten belül már nem tartanak igényt a mun­kájára. Talán a lelke mélyén egy kicsit örült is a változás­nak. Elég sok lépcsőt mászott meg a negyvenvalahány év alatt, s igazában a hallása sem volt már a régi. Ót sem kerülte el a harangozókat fe­nyegető munkahelyi ártalom, a halláscsökkenés. Olykor már akkor is zúgtak a fülében a harangok, amikor már az utcán ballagott hazafelé. Még éjjel is, mert talán álmá­ban sem engedte el a harang­kötelet,r — Én találkoztam vele azon a napon — mesélte az egyik falubeli. — Bálint már a templomkertben járt, ami­kor megkérdeztem, hová, ho­vá? Ó pedig rám sem emelte a tekintetét, sietősen tovább­ment. Alig hallhatóan annyit mondott, hát hová mennék, harangozni. Nem tudom jól tettem-e, sokat gondolkod­tam azóta is ezen, de utána kiáltottam, Bálint, hát elfelej­tetted, hogy már nem kell ha­rangozni...? Olyan furcsán megrándult a feje, aztán a karja, s mint akit valami nagy erő kezd megpörgetni, körbe-körbe forgott, majd hanyatt vágódott... Hívtuk az orvost, az meg a mentőt. Agy­vérzést állapítottak meg, sú­lyosat. Az vitte el... gy hát nemrég a haran- gozónak szólt a harang, aki talán mégsem tudta túltenni magát azon, hogy a harangok nélküle is szólnak. • «j »T» 1 f j < Bevall(ogat)unk Kováts Dénes rdekes képet mutat- í-f nak a személyijöve- « J delemadó-bevallá- sok megyénkben. A statiszti­ka szerint ugyanis a nyere­séges egyéni vállalkozók jö­vedelme 139 ezer forint, jó­val kevesebb, mint a bérből és fizetésből élőké. S talán még az alkalmazottakénál is kevesebb. Kissé furának tű­nik ez a szám bizonyos kül­ső jeleket látva, bár minden bizonnyal meg lehet magya­rázni. A mérleg egyik serpenyő­jébe tehető, hogy az iparo­soknak, kereskedőknek ki­adásaik, költségeik is jócs­kán akadnak, s az is, hogy természetszerűleg kihasz­nálják a jogszabályok adta lehetőséget és kiskapukat, ha már módjuk van rá. A másik oldalon viszont a vásárlók, illetve a szolgál­tatást igénybe vevők állnak, akik, ha a fizetésre kerül a sor, bizony mélyen a zse­bükbe nyúlnak, vastagítva a mesterek pénztárcáját. S míg a bérből élők gyakorla­tilag minden bevétele nyo­mon követhető, így minden­féle jövedelmük után kőke­ményen adóznak, addig a vállalkozókra ugyanez nem mondható el. így adódhat, hogy a milliós autóval érke­ző mesterember elmegy a Trabantoshoz, közben eset­leg felhívja mobiltelefonján ismerősét, majd megkéri munkája árát, s mégis a Trabantos adózik többet, ha oda kerül a sor... Félreértés ne essék, nem sajnálom én senkitől sem a jövedelmet. Igazából azt se tudom elítélni, ha valaki ki­használja a törvény adta le­hetőségeket, hiszen min­denki keresi a maga és csa­ládja boldogulását. Csupán az zavar kissé, hogy így még inkább fokozódnak az aránytalanságok, mivel nem a tényleges bevételek után fizetik jó néhányon adójukat. Ez persze tovább fokozza a pénzügyi kor­mányzat megszorító intéz­kedéseit, ami általában me- gintcsak a bérből élőket sújtja, akik nem igazán tud­nak kibújni az adóprés alól. Fizetnek tehát még a kisjö­vedelmű vállalkozók helyett is, miközben a jövedelmi vi­szonyok a befizetett adóval fordítottan arányosak. Nyári infrastruktúra Ferter János karikatúrája „ # 1 Kommentár'' 4v?ys$&^ ^ ...... ...........................^ ........ Uj normatívák Kállai János icséretilletiakezde- # 1 ményezőket, hogy 1^/ ideszervezték Nyír­egyházára a tanintézményi igazgatóhelyettesek első al­kalommal megrendezett or­szágos konferenciáját. Ha csupán azt nézzük, hogy kö­zel négyszáz szakmabelit ér­dekelt a tanácskozás, mond­hatnánk: máris megérte. Most, hogy sikeresen túlva­gyunk az egészen, megáll­apíthatjuk: a bajokkal-gon- dokkal terhelt, gyakran az összeziláltság benyomását keltő oktatásügyünk szinte valamennyi kardinális kér­dése terítékre került a három nap alatt. Megtisztelte a rendez­vényt jelenlétével, tartal­mas expozéjával a Művelő­dési és Közoktatási Minisz­térium közigazgatási ál­lamtitkára, Honti Mária. Érintőlegesen szólt — rész­ben személyes, gyakorló pedagógusi és helyettesi ta­pasztalatai alapján—az is­kolák „második emberei­nek” változó funkcióiról, szerepük mind fontosabbá válásáról. Majd következtek az álta­lános, korántsem csak az „ighákat” érintő, országos jelentőségű ügyek. Ami ki­bomlott a gondolatívből, egyszerre adott halvány re­ményt, s konzervált megle­vő bizonytalanságokat. Az államtitkár beszélt — töb­bek között—arról, hogy az oktatási törvénymódosítást két lépésben — összefüg­gésben az államháztartás reformjával—kell elvégez­ni, mivel csak a kettő szoros relációjában születhetnek meg azok a pénzügyi ga­ranciák, melyek a tanintéz­ményekre nézvést sorsdön- tőek. Kifejtette: az iskolák új szemléletű normatív fi­nanszírozása nem azonos a jelenlegi fejkvótás rend­szerrel. Bevezetésével nem­csak az iskolatípus alapján bontják majd le a központi költségvetésben levő pénz­összeget, hanem több krité­riumot vesznek figyelembe. Nevezetesen: a térségi, re­gionális szempontokat, a speciális feltételeket, az in­tézmények helyi adottságait tükröző momentumokat. Az államháztartási reformter­vezet augusztusban elké­szül; ezt követően az MKM 1996-ban kidolgoz egy igazságosabb, pontosabb pénzellátási koncepciót. Egy gazdag mutatókkal fel­szerelt normarendszert, mely az iskolák belső jel­lemzőiből többet tud érvé­nyesíteni.

Next

/
Thumbnails
Contents