Kelet-Magyarország, 1995. július (52. évfolyam, 153-178. szám)

1995-07-25 / 173. szám

1995. július 25., kedd HATTER A madaraink még hűségesek Film készült a nemzetközi kutatótábor munkájáról, a partifecske életéről Nyéki Zsolt Tiszatelek (KM) — Több szempontból is számos érde­kességgel szolgált az idén ti­zedik alkalommal megren­dezett Akció Riparia Nem­zetközi Kutató Tábor. Ám az Európa-szerte egyedülál­ló partifecske-állomány Ti­szatelek határában végzett felmérése egyre több problé­mára is fényt vet. Mindjárt az idei helyszínen szerzett szomorú tapasztala­tokkal kezdi a beszélgetést dr. Szép Tibor ökológus, a Ma­gyar Madártani és Természet- védelmi Egyesület Nyíregyhá­zi Helyi Csoportjának vezető­je­Letarolt fészkek — Ugyancsak vitatható az a folyamat, amit Tiszatelek ön- kormányzata az esztétikus és igényes környezet kialakításá­nak jelszavával elindított, rá­adásul egy olyan országos je­lentőségű természetvédelmi területen, amelyet európai ber­kekben is nyilvántartanak. Döbbenetes látványt nyújtott a védett partszakaszon végzett pusztítás, amit vegetációs fá­zisban, a költési időszak köze­pén buldózerek végeztek az ártéri erdőrészek letárolásával — mondja leplezetlen keserű­séggel az ökológus. — A helyi vezetés sajtóban is közzétett szándéka egy olyan felka­pott strandszakasz kialakítása, amilyennel Ibrány, Dombrád, vagy Gergelyiugomya is büsz­kélkedhet. Pedig a védett ho­mokfövenyhez hasonló part­szakasz egy-két kilométer tá­volságban is rendelkezésre áll, ez a mentalitás éppen hogy gáncsolja a természetvédők munkáját. Az évről évre romló állapo­tok ellenére a tábor egyébként sikeresen zárult, a korábbi évek francia, svéd, szlovák vendégei után a magyar kollé­gáik mellett idén dán, ameri­Óvó kezekben, biztonságban a partifecske Amatőr felvétel kai és ukrán kutatók vettek részt a munkában. Az eltelt tíz év alatt az Akció Riparia a ve­zető nemzetközi madármoni­toring kutatások közé küzdötte fel magát. Rövid fogság A legfontosabb feladat a parti­fecskék állományának felmé­rése a Felső-Tisza vidékén, egy-egy nagyobb előfordulási helyen végzett gyűrűzésekkel. A globális klímaváltozás a vándorló madarak életére is komoly veszélyt jelent, közü­lük egyre több pusztul el a hosszú út során, erről is fontos adatokkal szolgál a rendszeres níegfigyelés. Az eredménye­ket a legnagyobb nemzetközi ornitológiái központokhoz to­vábbítják, ahol a részinformá­ciókból készítik el az egész vi­lágot lefedő madártani térké­peket. Ebben az évben a tábor szolgált néhány meglepetés­sel, ezek körül a legnagyobb szenzációt az első tábor ide­jén, tíz évvel ezelőtt meg­gyűrűzött partifecske befogása jelentette. E madárfaj átlagos életkora 2-3 év, így érthető volt a kutatók nagy öröme. A madarak befogása egyéb­ként bizonyítottan nem zavar­ja meg a kis szárnyasok életét, a fiókák etetését ugyanúgy folytatják, mintha mi sem tör­tént volna. A tábor tagjai haj­nali ébresztőt követően 4 és 9 óra, valamint délután 18 és 21 óra között feszítették ki speci­ális hálóikat a fészkeket rejtő homokfalak előtt. Az 5 ezer befogott madár gyűrűzése igen óvatos munkát követelt, minden példánynál megvizs­■j-'k itka alkalom: Nyugati magyarok Kárpótol- X V ján. S nem csupán ket- ten-hárman, hanem egy egész autóbusszal. Többségük 56- ban hagyta el Magyarorszá­got, és sokan közülük az eg­zisztenciateremtés kénysze­rétől hajtva (vagy csupán ka­landvágyból ) a fél világot be­járták. Most velük járjuk a vi­déket majd egy egész héten át. Lessük a tekintetüket, ahogy befogadják az eléjük táruló látványt. Egy arcmozdulat, egy halovány rángás a száj szögletében — arra is oda kell figyelni, az is egyfajta vé­lemény. Rendőrposzthoz érkezünk, s mivel már estébe hajlik az idő, a géppisztolyos egyen­ruhások egyike bejegyzi au­tóbuszunk számát egy vastag kockás füzetbe. — Akárcsak Tripoliban — bólogat József, az olajmér­nök, aki évtizedeket töltött Afrikában. Jellemző, és egyben mega­lázó, hogy rólunk már csak a fekete földrész jut a fehér eu­rópainak az eszébe. Vendégeinket szinte min­den érdekelte, sokat kérdez­tek, s mi igyekeztünk őszinte válaszokat adni. Már ha tud­tunk. Mert néha csak a vál­lunkat vonogattuk. Valahol Bereg-Kövesd környékén az autóbusz letér egy mellékút­Ablaktalan házak ra, hogy innét úgymond kö­zelebb esik szálláshelyünk. A szemfüles Tóni bátyánk fi­gyel fel a szokatlan látvány­ra. — Nézzétek, egy elhagyott falu. És valóban. Ócska, vihar­vert házak sora, elölről be- deszkázott, farostlemezzel bevont ablakokkal. Minde­nütt a pusztulás jele, a bécsi­ek által másutt is szegényes­nek ítélt virágoskerteket em­bermagasságúra nőtt gaz lepte el. De hát kinek is nyíl­nának a virágok, ha egyszer a házakat nem lakja senki?! Vagy mégsem? Az útszélen kecskét legeltető lányka ül­dögél, amott háziasszony mos a kútnál. Itt meg ni, két öreg beszélget a lócán. De a bedeszkázott abla­koknak csak nem akar vége szakadni. Este a szanatóriu­mi őr fejtette meg a titok nyitját. — Van annak öt esztende­je is, hogy az útépítők tojás nagyságú kavicsokkal szór­ták fel ezt az utat—hangzik a magyarázat. Aztán elfo­gyott a pénz, a munkások el­vonultak. Úgymond, a mun­kájukat is elvégezték, hisz az elegyengetett darált kövön már jó tempóban haladhat­tak a járművek. De nem telt bele három hét, a fél kilomé­teres útszakaszon alig ma­radt ház ép ablakkal. Hiába üzengettek a falusiak az út­építőknek, az aszfaltozó gé­pek csak nem akartak megje­lenni. Mit volt mit tenni? A népek elkezdték elölről be- deszkázni az ablakokat. S ami különös — állt meg em­berünk az elbeszélésben — lassan egy esztendeje elké­szült a rendes műút, az abla­kokról mégsem került le a „védőpajzs.” Valaki azt ál­lítja, így nem jön be annyira a hőség, mások meg csak le­gyintenek: őszre úgyis tele lesz kátyúkkal az egész út­szakasz, hozzák tavasszal új­ra a sódert, minden kezdődik elölről. Nem érdemes a desz­kát leszedni annyi kis időre. —No, és a kiskert, a virá­gok? — szól közbe a roman­tikus lelkületű Zsuzsa asz- szony. Y y a nincs mód rá, hogy 1 i délutánonként a X X nagylány kikönyö­köljön az ablakon, akkor an­nak sincs értelme, hogy virá­gokkal beültessék a kiskertet. Ez csak természetes. Vagy maguk ott Bécsben másképp gondolják? gálták a testsúlyt, a tollazatot, a nagyságot, mindez fél, vagy legfeljebb egy percnyi fogsá­got jelentett a fecskék számá­ra. A partifecskék megfigyelé­sén túl ez a tábor a környezet változásainak, más madarak életének megfigyeléséhez is jó alkalmat teremt. így kerül a fi­gyelem középpontjába a kaba­sólyom is, amely a partifecske legjelentősebb ragadozója. Ez évben több árhullám is levo­nult a Tiszán, így a parti fész­kelőhelyekről a madarak a bel­ső árterekre, a környező ho­mokbányákban vájtak maguk­nak 60-70 cm mély üreget. Ezek endoszkópos vizsgálata adatokat szolgáltatott arról, hogy mennyi tojást rak le egy tojó, abból mennyi kel ki, hány fiókát reptet ki egy szü­lőpár. Táplálék nélkül Idén a júliusi esőzések sok fió­ka pusztulásához vezettek, mi­vel a legfontosabb táplálékul szolgáló rovarok állománya a nyirkos, nedves időben csök­kent, így kevesebb táplálék állt rendelkezésre. A szúnyog- irtás ádáz hívei közül kevesen gondolnak arra, hogy a mada­rak és a halak fő táplálékforrá­sát pusztítják el. Szerencsére már a második költés nemze­dékeit nevelik a szülők. Az egyhetes tábor Tiszate­lek határában ugyan véget ért, de Szép Tibor egészen Szege­dig folytatja a partifecskék ál­lományának felmérését. Au­gusztusban Budapesten rende­zik meg az Európai Ökológiai Kongresszust, itt külön elő­adásban számol majd be az egy évtizedes munka eredmé­nyeiről. A táborról film is ké­szült, amelyet a helyi csator­nák is bemutatnak. Külön öröm, hogy a megfigyelés munkájába olyan fiatalok kap­csolódnak be, akik továbbta­nulva sem szakítanak a témá­val, s ma már egyetemi tanul­mányaikra alapozva szakíta­nak időt e táj védelmére. Járulék Nyíregyháza (KM) — A Bok­ros-csomag bizonyos intéz­kedéseinek az Alkotmánybí­róság által történt felfüg­gesztésével együtt, egyelő­re nem kerül bevezetésre a vállalkozók által havon­ta kötelezően fizetendő „Baleseti járulék” tervbe vett tetemes megemelése — tudtuk meg a megyei Társa­dalombiztosítási Igazgatósá­gon. A második fél évtől az volt tervbe véve, hogy a 10400 fo­rintos minimálbér 44 százalé­kát kell minden hónapban bal­eseti járulék címen befizetni a Társadalom Biztosításnak. Mint azt Tőkés Olga a TB Ügyfélszolgálati . Irodájának munkatársa kérdésünkre el­mondta, egyelőre csupán any- nyi a változás július 1-jétől, hogy minden vállalkozó szá­mára kötelezővé tették a havi 1050 forint baleseti járulék megfizetését. Korábban ugyanis csak az engedélyüket 1995. április 1- jétől kiváltott vállalkozóknak tették ezt kötelezővé, mostan­tól viszont mindazoknak a régi vállalkozóknak is rendszere­sen — a tárgy hónapot követő hónap 10-éig — fizetni kell az 1050 forintot, akik főállásban a törvényes munkaidőt ledol­gozzák, illetve öregségi, vagy rokkantsági nyugdíjban része­sülnek. A mi mércénk Angyal Sándor géret szerint e héten, a kétnapos kormányülé­sen kerül terítékre az az elképzelés, mit kell tenni az Alkotmánybíróság által nemrég hozott döntések okozta bevételkiesés pótlá­sára. A nyári politikai ubor­kaszezonban már ez a fenti mondat is hordoz egyfajta újdonságot. Ellentétben a március eleji puccsszerű be­jelentéssel, az újabb Bokros elképzelésekre most aludt néhányat a kormány, s mint hírlik, olyan megoldásokat keresnek a lyukak betömésé­re, amelyek nem jelentenek újabb pluszsarcot a széles néprétegeknek. (Az utóbbi időben volt ebből már elég!) Összecseng mindezzel a kormányzó szocialisták egyik frontemberének, a frakcióvezető Szekeres Im­rének a véleménye is, ame­lyet az egyik tegnapi orszá­gos lap tett közzé. Bár óhaj­nak tűnik az írás címe: „Élenjáró reformorszá­got!”, a sorok között már mintha meg-meg csillanna az igény: csakis a realitá­sok talaján lehet változtatá­sokat elérni. Lehet és kell is vitatni persze a frakcióve­zető helyenként utópisztikus megállapításait (Mint pél­dául azt: „... A szocialisták nem akarják azt, hogy a magyar társadalom ketté­szakadjon, széles rétegek a gazdaság, majd a társada­lom perifériájára kerülje­nek... Célunk a lakosság testi és lelki állapotának ja­vítása...") Mintha ismerő­sek volnának nem is olyan régről ezek a szavak, ám azóta mindennek az ellen­kezője következett be, s a változtatások már-már sú­rolják a tűrőképesség hatá­rát. Úgyszintén megkérdő­jelezhető az a kitétel is: „Nincs piacképes termék, sem toleráns társadalmi magatartás, ha nincs ele­gendő szellemi tőke... Japánban a fiatalok na­gyobb hányada végzi el az egyetemet, mint Magyaror­szágon a középiskolát ”. Ehhez képest az oktatás ellehetetlenülése idehaza mintha minimum nem volna összhangban e vélemény­nyel. Határozottságot sugall az a kitétel is — Szekeres szerint —, a jelenlegi kor­mánynak kellő súlya van, hogy radikális gazdasági reformokkal megfékezze az eladósodást és a „ vadkapi­talizmust", majd a „szoci­ális piacgazdaság” irányá­ba mozdítsa el a jövendő fejlődést. Ez lesz szakértel­münk mércéje is — vonja le saját következtetését a frak­cióvezető. Ebben egyetértünk. így könnyű Ferter János rajza Programfrissítés Marik Sándor jy ülönösen fontos té- mák megvitatására x V kerül sor pénteken a megyei közgyűlés ülésén. A területfejlesztési osztály — az illetékes szakbizottság aktív közreműködésével —- előkészítette az 1995-98 kö­zötti infrastruktúrafejleszté­si elképzeléseket, progra­mokat. Ezek a vízügyi ága­zat, a közlekedés és hírköz­lés valamint az energia- ágazat terén feltárják a me­gye jelenlegi helyzetét és ezt elemezve javaslatokat tar­talmaznak a további fejlesz y tések változataira. Azért alapvetőek ezek az elképzelések, mert ismétel­ten kiderült, hogy nemcsak a tervgazdaság keretei kö­zött lett volna fontos, ha­nem a vállalkozói szféra döntéseiben is alapvető az infrastruktúra fejlettsége. A legjobb lehetőségek is ki­használatlanul maradnak olyan helyen, amely példá­ul rosszul közelíthető meg, ahonnan és ahová körülmé­nyesen lehet telefonálni. Több kormányprogram — legutóbb az 1991. évi „1073-as” — fogalmazta már meg, hogy elősegíti az észak-keleti országrész csatlakozását a fejlettebb régiókhoz. Bizonyos terüle­teken születtek is számotte­vő eredmények: javult a távközlési helyzet, jelentős lakossági és önkormányzati áldozatvállalással megol­dódott a vezetékes ivóvízel­látás, kiépült a gázhálózat. Ezekre építve többet lehet tenni, de egyben újabb gon­dokat is hoztak, hiszen pél­dául megoldatlan a szenny­vízkezelés és megannyi pró­bálkozás és ígéret ellenére állni látszik az M3 autópá­lya ügye. Ez utóbbi nem­csak a mi megyénk esélyeit veti vissza, hanem az egész észak-keleti régióét, sőt je­lentős nemzetgazdasági ér­dekek is sérülnek. Ilyen helyzetben is van­nak azonban lehetőségek. Ezekre irányítja most a fi­gyelmet a közgyűlés, ami­kor a megye egészére készít újabb terveket, fog össze térségeket, segíti a telepü­lési önkormányzatokat tá­mogatások megpályázásá­ban, hogy megyénk az újabb kormányzati progra­mokban is megjelenhessen. X jj^nSeSagyarorszá^^^^^H Kommentár

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents