Kelet-Magyarország, 1995. július (52. évfolyam, 153-178. szám)

1995-07-24 / 172. szám

1995. július 24., hétfő HATTER A pénztelenség szorítása Az önkormányzatok megpróbálják elkerülni a fájdalmas intézkedéseket Zsúfolt utak Orémus Kálmán Pusztadobos, Rohod, Petne- háza, Nyírmada (KM) — A megszorító intézkedések kü­lönösen érzékenyem érintik az amúgy is kritikus helyzet­ben lévő települési önkor­mányzatokat. Néhány tele­pülés első emberét arról kér­deztük, milyen takarékossá­gi intézkedéseket terveznek, és egyáltalán, van-e még mi­ből megtakarítani. Biró Györgyné, Pusztadobos polgármestere: Csak a leg­szükségesebb feladatokat ter­veztük az idei költségvetés­ben, már csak azért is, mert pénzügyi helyzetünk kataszt­rofális. Az év első napjaiban négymillió forint hitelt vet­tünk fel, mivel nem tudtuk fi­zetni a számlákat. Biró Györgyné Rákényszerültük arra, hogy drasztikus, sőt olykor fájdal­mas intézkedéseket hozzunk. A pedagógusoktól például megvontuk a területi pótlékot, mivel nem tartozunk a hátrá­nyos helyzetű települések kö­zé, ez nálunk nem kötelező. Az iskolában csak a kötelező­en előírt szakkörök megtartá­sát engedélyezzük. Az óvoda egész nyáron zárva tart, itt át­szerveztük a munkát, hogy a táppénzen lévők helyettesítése ne kerüljön több pénzbe. Két pedagógus és két kony­hai dolgozó vonult nyugdíjba, ami kétségkívül megtakarítást jelent. Hogy hány álláshelyet töltünk majd be, azt nem tud­juk, mivel nem ismert, hogy hány napközis csoport lesz. Éles Dániel Miként az is tisztázatlan még, hogyan tudjuk kisebb létszám­mal megoldani a szakosellá­tást. Különben, az esetleges ál­láshelyek betöltése egyáltalán nem lesz egyszerű, mivel csu­pán egyetlen szolgálati lakás­sal rendelkezünk. A fájdalmas intézkedések közé tartozik, hogy augusztu­sig 28 idős ember étkeztetését sem tudjuk biztosítani, egy­szerűen nincs rá fedezet. Csak a legszükségesebb karbantar­tást végeztetjük el az idén, azt is közhasznú munkásokkal. Pályázatot nyújtottunk be az iskolaépítésre, mert a gyere­kek nagyon mostoha körülmé­nyek között tanulnak, és a tan­termek egy része egyházi in­gatlanban kapott helyet, amit vissza kell adnunk. Meg is kaptuk a támogatást, de olyan szegények vagyunk, hogy a saját erőt még nem tudtuk elő­teremteni. Márpedig néhány hónapon belül kellene talá- nunk valamilyen megoldást, mert így a támogatás is elvész. Nem tudjuk, mit hoz a jövő. Bizakodunk, de elkeserítő, hogy a településen szinte nincs munkalehetőség, a lakosság nagy része állástalan, mind többen szorulnak segélyre, jö­vedelempótló támogatásra. Éles Dániel, Rohod polgár­mestere: A közismert belügy­miniszteri körlevélben java­solt tízszázalékos közalkalma­zotti létszámleépítést minden­képpen szeretnénk elkerülni, de nem kizárt, hogy a későbbi­ekben erre is rákényszerülünk. A köztisztviselők olyan keve­sen vannak, hogy itt nem való­színű a létszámcsökkentés. Most vizsgáljuk, hogy a konyha működtetésénél nem lenne-e olcsóbb, ha az ebédet egy szomszédos településről hordatnánk ki. Akár így, akár úgy, a konyhán valószínűleg mindenképpen leépítésre kerül sor. Fejlesztésekre persze nem nagyon futja. Nemrég indult be a szervezett szemétszállí­tás, amiért a lakosság havonta száz forintot fizet. Molnár Bertalan, Petneháza polgármestere: Forráshiányo­sak vagyunk, most csak abban reménykedünk, hogy megkap­juk az önhibájukon kívül hát­rányos helyzetbe került tele­püléseknek járó támogatást. Kénytelenek voltunk egész sor takarékossági intézkedést bevezetni. Leszereltük például a közkutak felét. Az így meg­takarított pénzből létrehoztunk egy alapot, mely lehetővé te­szi, hogy kamatmentes köl­csönnel támogassuk azokat az idős embereket és fiatal háza­sokat, akik be szeretnék vezet­tetni a vizet. Sajnos, a közgyógyellátás költségeit sem tudjuk teljes egészében magunkra vállalni, csupán átmeneti segélyeket adunk az igénylőknek. Házior­vosunk néhány hónapja vállal­kozásban végzi tevékenységét önkormányzati támogatás nél­kül. A karbantartási munkák kö­zül valószínűleg csak a leg­szükségesebbeket tudjuk elvé­gezni, bár ha megkapnánk a már említett állami támoga­tást, akkor talán többre is ké­pesek leszünk. Sajnos, a szol­gálati lakások egy része a régi, erősen leromlott kastélyépü­letben található, így fenntartá­Dr. Kapin Béla A szerző felvételei suk nagyon drága, ezért ezeket szeretnénk eladni. Dr. Kapin Béla, Nyírmada alpolgármestere: Nem tudjuk még, hogy mennyi pénzt nye­rünk az önhibájukon kívül hát­rányos helyzetbe került tele­pülések számára kiírt pályáza­ton, így ma még nehéz megjó­solni, hogy milyen takarékos- sági intézkedésekre kerül sor. A költségvetésünk hiányos, de az idén talán egyelőre nem kerül sor leépítésekre. Fejlesz­tésekre például egyáltalán nem futja. Az első lakáshoz jutók támogatását szolgáló ke­ret például gyakorlatilag már kimerült, útfenntartásra pedig 300 ezer forintot irányoztunk elő, ami egy ekkora települé­sen szinte semmire sem elég. Az iskolaigazgatót minden­esetre már felkértük, hogy a következő tanévre ne tervezze az úgynevezett adható pótlé­kokat. Ez talán jelent némi megtakarítást. Holtomiglan Nyíregyháza (KM — Sz. J.) — Életünk minden fontos ese­ményénél ott vannak az anya­könyvi csoport munkatársai. Munkájukról hallhattunk a mi­nap érdekes részleteket^ egy sajtótájékoztatón. Veres Agnes csoportvezetőtől többek kö­zött megtudhattuk, hogy a me­gyeszékhelyen a májustól szeptemberig tartó időszak a házasságkötések fő szezonja, amikoris reggel 8-tól este 9 óráig félóránként mondják ki a fiatal párok a boldogító igent. A házasságkötő terem kapaci­tása nehezen bírja a terhelést, s így a futószalagszerű körül­mények tulajdonképpen mél­tatlanok is. Ezen az áldatlan állapoton próbál a város javí­tani, amikor azt tervezik, hogy egy másik hasonló, az ünne­pélyes külsőségekre alkalmas helyszínt is kijelölnek. Érde­mes tudni különben, hogy a házasságkötési szertartáson legnagyobb szerepe az „igen” két, cselekvőképes tanú előtti kimondásának van — ehhez képest az aláírás másodlagos. Ézen köztisztviselők foglal­koznak különben immár a ho­nosítással összefüggő teen­dőkkel, s például a névváltoz­tatási kérelmekkel, s az ese­mények szervezésével is. Egy­re több újszülött látja meg egyébként Nyíregyházán a napvilágot, ugyanis a környé­ken több szülőotthont bezár­tak. A házasságkötések száma csökken, szemben a halálese­tek arányával, mely sajnálatos módon évről évre növekvő. Balogh Géza V ezető politikusaink­nak nincs szerencsé­jük Észak-Kelet-Ma- gyarországgal. Egy eszten­deje Horn Gyula szenvedett kis híján végzetes balesetet, néhány nappal ezelőtt pedig az országgyűlés elnökének kocsija karambolozott, a kö­vetkezmény három halott, két súlyos sérült. Nem a hivatali gépkocsik műszaki paramétereiről, a biztosítók felkészültségéről akarok most értekezni, lai­kusként csupán néhány megjegyzést szeretnék fűzni az említett országrész úthá­lózatához. Sokakkal együtt állítom, a helyzet már-már tragikus. Minden út Rómá­ba vezet, tartották a régi ró­maiak, ez nálunk úgy módo­sult: minden út Budapestre vezet. Nincs még egy ország talán egész Európában, amelynek ilyen szerencsét­len volna az útszerkezete, intézményhálózata, így a vidéki embernek ha tetszik, ha nem, a fővárost szinte minden hosszabb útja során érintenie kell. S minél távolabb vagyunk a fővárostól, annál gyat­rábbak az utak. Nemcsak a Nyéki Zsolt f-'Y enki sem irigyli mos­V tanában az önkor- L/ mányzatok vezetőit, hiszen a polgármesterek, jegyzők és az egész testület többsége súlyos anyagi gon­dokkal küzd, izzadva keresik választópolgáraik boldogu­lásához vezető utat. A gaz­dálkodás szűkös lehetőségei mellett valóságos aranybá­nya, ha egy település sok em­bert vonzó természeti adott­ságokkal rendelkezik. A ter­mészet ingyen nyújtotta alapjain már viszonylag kis beruházással elindítható vállalkozás, teremthető be­vételi forrás, mint arra me­gyénkben oly sok példa akad. A romló állapotok el­lenére is páratlan szépsége­ket rejtő Felső-Tisza tájai egyre kedveltebb célpontjai a szórakozásra vágyóknak, ezzel a lehetőséggel több, korábban alig jegyzett tele­pülés él. Mert hiszen ha va­lahol szóba kerül Ibrány, Dombrád vagy Gergelyiu- gornya neve, ezekhez legha­marabb a mozgalmas tiszai strandok képét társítja a képzelet. A puha, gyorsan melege­dő homokpadok szinte kí­leginkább érintett térségek lakói, hanem az országirá­nyítók is kezdik már felis­merni a helyzet tarthatat­lanságát, nem véletlenül születtek meg a különféle koncepciók a déli, illetve északi autópályákról. Ben­nünket, szabolcsiakat első­sorban az utóbbi érint, ép­pen ezért vettük örömmel a nagyra törő terveket, s foly­tattunk késhegyre menő vi­tákat még arról is, hogy melyik ponton hagyja majd el az országot. A kezdeti eufória azon­ban már a múlté, a délibá­bos álmok a pénzhiány mi­att lassan szertefoszlanák. Persze csak nálunk, mert a főváros közlekedésének korszerűsítése rendületlen, s a már épülő lágymányosi híd mellett újabb Duna-híd felhúzását tervezik közvet­lenül Budapest fölött. Ne­künk, a gyepűn élőknek pe­dig marad, mint az elmúlt években, évtizedekben, csu­pán a remény, hogy egyszer talán mi is sorra kerülünk. S addig persze maradnak a lehetetlenül zsúfolt, kes­keny, kanyargós utak, me­lyeken a három legfőbb közjogi méltóság közül ket­tőt már majdnem elért a végzet. nálják magukat a strand ki­alakításhoz, a vállalkozó szellem a közelben már az üdülőközpont megépítését tervezi, s a csábításnak ke­vesen állnak ellen. Valahol ez alapvető ide­genforgalmi cél is, hiszen szeretnénk ide csalogatni hazánk s más országok tu­ristáit, hogy ismerjenek meg minket, tájainkat, kul­túránkat. Csakhogy nem könnyű meghúzni a beruhá­zások határát, a zsúfoltság éppen azt a vonzerőt teszi tönkre, amelyre építenek a pénzforrásra szomjas fal­vak, városok. Az már csak ráadás, hogy a Tisza part­jain a túlméretezett fejlesz­téseknek egyre több termé­szetvédelmi terület esik ál­dozatul, mert az közelebb van a település határához, így az aszfaltozás költsége is lefaragható. Pedig egy strand körülte­kintő megtervezése még mindig könnyebb feladat, mint mondjuk áttelepíteni egy természetvédelmi terü­letet a maga növény- és ál­latvilágával. Pillanatnyi pénzzavarunkban pazarló módon tesszük tönkre érté­keinket. S ezt ki kéri majd számon a rég leköszönt ve­zetőktől? r 1 ■ ......■" ■i » IFI 4l Y -r égé az iskolának, fel- I / szabadult ujjongó \ gyerekarcok minde­nütt. Ahogy Ady Endre mond­ta: „Most gyertek szabad mellű örömök, / s pusztulja­tok bilincses iskolák." Ez az öröm megvan, hiszen nem kell készülni az órákra, az is­kola kalodában tartó falai, s a padba kényszerítő pedagó­gusi szigor is eltűnik. Most végre lehet élni a játékoknak, s szinte parttalanul kell ez a kitágult élet, nyitogatni a szárnyakat, nyaralni menni vagy éppen egy kis zsebpénz­re valót keresni valamilyen szünidős munkával. És ekkor megállunk egy pillanatra, mert ez a szünidős munka hi­bázik, sántít valahol... Amikor én diák voltam, de még néhány évvel ezelőtt is, az üzemek, gyárak tárt ka­rokkal várták a szünidősö­ket. Több oknál fogva is hasznos volt a diákmunka. A szünidősök elvégeztek olyan feladatokat, amelyekre mun­kaerőhiány révén nem volt idő. Még a hivatalokban is sok-sok diákarc böngészte az aktákat, statisztikákat ké­szítettek, kézbesítettek. En­nek sok jó, és sok rossz hatá­sa volt. A diák belekóstolt a munkába, megismerte a mű­helyszagot. De látta azt is, hogy milyen a műhelybeli munkanélküliség, hogyan la­zítottak itt-ott a dolgozók. Némi pénzkeresethez is ju­Szünidős diákmunka tolt, és ami a legfontosabb, nem csellengett összevissza, kitéve a baleseteknek. Ez már a múlté, pedig nem is olyan régen volt, hiszen öt-hat évvel ezelőtt rendes divatját élte. Még a legendás KISZ-táborok is eltűntek, ahol néhány hetet ugyancsak elfogyasztott a nyárból a di­ák, s programot is biztosított a számára. Mára komoly problémát jelent a diákok el­helyezése. A szünidős mun­kák megszűntek, hiszen hol vannak már azok a vállala­tok, amelyek százszámra foglalkoztattak tanulókat? A létrejött magáncégek, vállal­kozások még kevésbé vannak ráutalva, hiszen a kapun kí­vül ott toporog a több száze­zer munkanélküli. Legfel­jebb kereskedelmi, vendég­látó cégek, vagy kisvállalko­zások, alkalmanként és főleg a rokonságból foglalkoztat­nak egy-egy tanulót. Mi lesz a szünidős diák­kal? Egy részük, akik min­denáron keresethez akarnak jutni, elmennek újságárus­nak, reklámbrosúrákat osz­togatni nevetséges bérért. Másik részük szervezi a nya­rát, tehetősebb barátokkal, ismerősökkel elmegy nyaral­ni. Ilyenkor tele vannak az országutak kivezető csomó­pontja autóstoppos, hatal­mas hátizsákkal ácsorgó gyerekekkel. A másik részük, és a nagy többséget ez alkot­ja, nem tud sehová elmenni. A szülők nem tudják megfi­zetni a beutalókat, a magán­erőből való nyaralást is csak a tehetősebbek szervezik. A legtöbb szülőnek gondot je­lent az iskolás gyerek elhe­lyezése, mert nincs minde­nütt nagyszülő sem. Egyre több a kulcsos gyerek, a cso­portosan csellengő diák. Ezek vannak leginkább kité­ve a bűnözésnek, a balese­teknek, kikerülve a szülői fel­ügyelet alól mindenféle ha­tásnak, beleértve a táplálko­zási hiányokat is. Ezeknek a problémáknak a megoldásán kellene gondolkodni. Van­nak szervezetek, vállalkozá­sok, amelyek ezeket a gondo­kat már felismerték, és értel­mes elfoglaltságot tudnak nyújtani az iskolásoknak. Y'y e a szülők önerőből 1 1 még ezeket nem tud­ják megfizetni. A tár­sadalomnak kellene valami gondoskodást felvállalni, de jelen helyzetben ő sem tud se­gíteni. így válik a felszaba­dult „júniusi ujjongás” a köl­tő szavaiban is a „körülöt­tünk már az élet csörtetett” megkomolyodott hangú .fele­lősségteljes vallomássá. Strand vagy fészek E i~-^----------------'------------^ ■ t. -nalM ■■■■■■NÉ Molnár Bertalan Magyar mezőgazdasági grafikon Ferter János rajza

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents