Kelet-Magyarország, 1995. július (52. évfolyam, 153-178. szám)

1995-07-20 / 169. szám

1995. július 20., csütörtök KULTÚRA Tér-effekt Páll Csilla Nyíregyháza — Igazán kü­lönleges és meglepő dolog­ra vállalkozott néhány fia­tal: két hónapon át, szep­tember 15-ig, a hét négy napján 11 és 17 óra között a nyíregyházi Nyírfa téri Ze­nepavilonban kulturális programokat szerveznek a tisztelt nagyérdeműnek. Er­ről a kezdeményezésről faggattuk Bory Beátát, a „vállalkozás” egyik szerve­zőjét. — Nem idegen ez a vá­roslakók számára, hiszen az utóbbi hetekben pénteken­ként a sétálóutcában lehet­nek nézői mindenféle ren­dezvénynek. Ezzel a kezde­ményezéssel a városköz­pont meghitt hangulatú te­rét szeretnénk bekapcsolni a kulturális vérkeringésbe. Bemutatkozhatnak a Nyír­egyházán és a megyében működő művészeti csopor­tok, zenei együttesek. Le­hetőséget szeretnénk biz­tosítani képzőművészeti ki­állításoknak, bármilyen művészeti ágat képviselő együttesnek illetve egyéni képviselőiknek. A nyitó na­pon, július 18-án az Újfe­hértói Trió mutatkozott be. Ezen a héten fellépnek a Mandalások és a Banchieri együttes. Szeretnénk tartalommal megtölteni ezt az építészeti­leg Európa szintű belvárost. Minden kedden, szerdán, csütörtökön és pénteken különböző, a tér hangulatá­nak megfelelő programok várják az érdeklődőket és az arra sétálókat. így bemu­tatkoznak utcazenészek, pantomimesek, néptánco­sok, amatőr portrérajzolók is. Sajnos, a nyári szabadsá­gok miatt nem tudunk min­denkit elérni, így ezúton kérjük azon személyek vagy együttesek jelentkezé­sét, akik kedvet éreznek egy kis tér-effekthez keres­senek meg minket a hely­színen vagy a városi műve­lődési központ épületében a Roland hangszerboltban. A gávavencsellői Tisza-part, Krutilla József tollrajza KM-reprodukció Hírcsokor A Nyírbátori... ...Zenei Fesztivál keretében a máriapócsi Görög Katoli­kus Bazilikában kamaraze­nekari hangverseny lesz jú­lius 20-án. Közreműködik a Nemzetközi Ifjúsági Zenei Tábor kamarazenekara. Hetvenöt éve... ...halt meg Dolányban Benczúr Gyula festő, Nyír­egyháza szülöttje. A XIX. századi magyar akadémi­kus történeti festészet egyik legnagyobb alakja volt. El­ső és nagy jelentőségű tör­ténelmi műve a Hunyadi László búcsúja. Híres képe a II. Rákóczi Ferenc elfoga- tása. (KM) A Mandala Nyár '95... ...rendezvénysorozat kere­tében mutatják be július 22-én Tolcsvai-Müller- Bródy: Doktor Herz című darabját a Nyíregyházi Sza­badtéri Színpadon. (KM) Reneszánsz... ...és barokk hetek kezdőd­tek július 18-án Keszthe­lyen. A július 28-ig tartó rendezvénysorozat kilenc koncertet kínál a közönség­nek. A nyitóhangversenyt a Camerata Hungarica együt­tes, a Lassus énekegyüttes, az Arbeau Historikus Tánc­színház és Lorenz Dávid adta a Festetics-kastélyban. (MTI) Élni és élni hagyni Mizser Lajos Ezt a szállóigét jobbára Go­ethéhez szokták kötni. Né­mi logika van is benne, hi­szen e szállóigének úgy­mond fausti hangulata van. Ne bántsuk Goethét, inkább nézzük azt, akihez e szólá­sunkat lehet kötni. Baltha­sar Grácián spanyol jezsui­ta (1604-1658) jelentette ki 191. aforizmájaként: „para vivir dejar vivir”. Grácián szentenciáit vi­szonylag hamar lefordítot­ták Európa több nyelvére, így németre is a következő­képpen: „leben und leben lassen”, kissé szabadon for­dítva: élj és hagyj másokat is élni. A fordítók közül Fa- ludi Ferenc jeles költőnk nevét kell kiemelni. O nem tudott spanyolul, ő a német szállóigét öltöztette magyar ruhába. A XVIII. század végén, de még a XIX.-ben sem volt ritka a német nyelv közvetítő szerepe. Gondoljunk csak arra, hogy pl. Shakespeare-1 Kazinczy nem angolból, hanem né­metből fordította. Arany János Gogol Köpenyegét a német fordítás után ültette át nyelvünkre. így tehát nem volt véletlen, hogy az „élni és élni hagyni” szálló­igét is németnek gondoltuk. Es ráfogtuk a legnagyobb német költőre. Napjainkban egyre többször idézzük. Strassbourg messze van A nemzetiségeknek joguk van saját anyanyelvükön tanulni minden szinten Máriás József Nyíregyháza — A minap ro­mán ismerősöm azzal a kér­déssel állt elém, minek ez a nagy lárma a tanügyi tör­vény körül, amikor annak XII. fejezetében ott olvasha­tó: a nemzetiségeknek joguk van saját anyanyelvükön ta­nulni az óvodától az egyete­mig. Igen, így van, de ott van még egy fél mondat: a jelen törvény előírásai szerint. Na és mi van azzal, nem a jelen törvény szabályozza azt? Valóban az szabályozza, de épp az a baj, hogy nagyon is szűkmarkúan, mert a tiltások egész sorát tartalmazza, oly mértékben behatárolja, hogy már szinte nem marad benne semmi. Az óvodával nem is volna baj, ahol a kellő létszám adott, létrehozható az anya­nyelven működő intézmény. Úgyszintén az általános isko­lák I-IV. osztályában, ahol a negyedikben Románia törté­nelmét és földrajzát magyarul taníthatják, sőt a román nyelv tananyaga differenciált mó­don, valóban a második nyel­vet elsajátító gyermekek hely­zete alapján történik. Innen kezdve azonban jön­nek az „e törvény értelmében” előírt megszorítások. Első, hogy ötödik osztálytól kezdve a román nyelv és irodalom a román nemzetiségű gyerekek­kel azonos program szerint történik, nyolcadik osztályban Románia történelmét és föld­rajzát románul kell tanulni. Románul A főbb gondok a szaklíceu­mok és a szakiskolák esetében merülnek fel; a szakoktatás csakis román nyelven történ­het, szakiskola évtizedek óta nincs anyanyelven. Joggal várhattuk volna egy magát de­Ök még magyarul tanulnak mokratikusnak nevező állam­tól azt, egyenlő esélyt teremt gyermekeink számára. Nem! Ezzel szemben farizeus mó­don megfordítja a kérdést, azt hangoztatja, hogy akkor van esélyegyenlőség a tanulásban, elhelyezkedésben, ha a nem­zetiségi gyermekek is románul tanulják meg a szakmát. Hogy eközben anyanyelven nem is­merik meg? Ugyan kérem, nem Romániában élünk? Egyházi iskolák Ennél is súlyosabb az egyházi iskolák helyzete. 1990-ben nagy kegyesen megengedték, hogy a római katolikus, a re­formátus, az unitárius egyhá­zak újra nyissanak néhány sze­mináriumi líceumot. E megje­lölés is jelzi, hogy azokat csakis az egyházi személyzet utánpótlás nevelésére engedé­lyezték. Szó sem esett nagy múltú erdélyi iskolák újra­élesztéséről, épületek, javak visszaadásáról. Nem zárják, záratják be azokat, csupán a magániskolák kategóriájába sorolják, az állam semmit sem költ rájuk. Ugyanakkor ez az­zal is járhat, hogy érettségit majdan egy állami bizottság előtt kellene tenni. Ejtsünk szót a főiskolákról, a jelen törvény előírásai sze­rint értelemben. Mily szépen hangzik: az óvodától a főisko­láig... Csakhogy egy más pa­ragrafusban ott van, hogy ez nem jelent mást, mint az okta­tási hálózat szakember után­pótlását, tehát tanárok képzé­sét. Igaz, hosszas huzavona után megengedték, hogy a marosvásárhelyi orvosi egye­temen megmaradjon. Csak néhány vonatkozását említettük fel annak a törvény­nek, amellyel kapcsolatban a romániai magyarság felelős vezetői fel kívánnák venni a harcot. Igen kevés esélyt lá­tunk arra, hogy bármiben, akár egy vessző erejéig is enged­ményt érhetnénk el. Az Alkot­mánybíróság már a határille­ték törvényesítésében is meg­Balázs Attila felvétele mutatta, annak ellenére, hogy januárban még alkotmányelle­nesnek minősítette, kinek az oldalán áll a nagy pártatlan­ságban. Az államelnök az RMDSZ honatyákkal való ta­lálkozáson pedig ismételten kinyilvánította, az európai szellemű törvény, sőt annál is több, azaz az európai standar­don felüli jogot biztosít szá­munkra. Funar szerint annál is jóval „többet”... Ki segít? Ki segít rajtunk? Talán Euró­pa? Balga remény. Európának épp elég Bosznia. Európának a magyar kisebbségek sorsa mitsem jelent. Hogy lassan el­sorvad egy néptöredék, s an­nak kultúrája... Veszett Euró­pában több is, nagyobb is... Nekik alapszerződés(ek) kell(enek), hogy jól aludhas­son. Hogy annak mi az ára? Strassbourg messze van, ott az ünnepélyes ceremóniát szere­tik s nem a sirámokat, bár­mily fájdalmasak is azok. Zseni-e Pedro Almodóvar? A filmrendező szereti a bolerót, a pletykáló nőket... Madrid (MTI) — Pedro Al­modóvar, a fiatal spanyol filmrendezők üdvöskéje az egyetlen, aki külföldön is is­mert, és biztos sikert arat. A magyar mozikban is láthatóak a filmjei, a Matador, a Nők az idegösszeroppanás szélén, a Köss meg és szeress, a Kika. Most új filmet forgat, melynek ideiglenes címe: Létezik-e esély arra, bármilyen csekély is, hogy rendbehozzuk a ket­tőnk dolgát? A kritikusok, a sajtó, a szak­ma és a közönség újra meg új­ra felteszi a kérdést: zseni-e Pedro Almodóvar? Művésze­tével kapcsolatban legtöbb kritikusa a humorérzékét di­cséri, hogy a legtragikusabb helyzetekhez is iróniával, sőt — kissé morbid — gyönyörű­séggel képes hozzáállni. Hangsúlyozzák, sikere való­színűleg azzal is magyarázha­tó, hogy stílusa egyáltalán nem purista, hanem eklekti­kus, mindent mindennel összevető, furcsa és vonzó ke­verék. Almodóvar majdnem mindig ugyanazokkal a színé­szekkel dolgozik, közülük nem egyet ő fedezett fel. Egész stábja feltétel nélkül ki­áll mellette. Victoria Abril — a Köss meg és szeress női fő­szereplője — így nyilatkozik róla: Pedro a legjobb és a leg­rosszabb, külön-külön és egy­szerre is. Minden szempontból nagyon magánakvaló, de ezt meg is tudja osztani másokkal. A fiatal spanyol rendező többször elmondta, a színé­szekkel végzett munkát szereti a legjobban, tulajdonképpen azért lett rendező, hogy színé­szekkel dolgozhasson. Ez a munkám szent oldala, ezzel töltöm a legtöbb időt, ezt élve­zem a legjobban, és ettől szen­vedek a legtöbbet. A színé­szekkel való kapcsolat olyan erős érzelmeket vált ki belő­lem, amelyeket csak a szere­lemhez lehet hasonlítani. Az elkeseredésből az extázisba jut az ember, mégpedig minden átmenet nélkül — vallja a ren­dező. Eleinte ő maga is szí­nész akart lenni — hobbiból még most is táncol és énekel, és néha nyilvánosan is fellép —, de aztán rájött, nem igazán átütő tehetség. — Akkor felfedeztem, hogy a színészeken kívül ott van a forgatókönyvíró és a rendező is. Rájöttem, hogy igazából ők irányítják a játékot. Almodóvar így vall a mozi­hoz fűződő kapcsolatáról — Kiskoromban igazából a mo­zin nevelkedtem. És mivel a mozi pont az ellenkezője volt annak, amit a papok akartak belém nevelni, hát végül is be­lenyugodtam, hogy perverz alak vagyok, mivel Tennessee Williams jobban meghat, mint a zsoltárok. Pedro Almodóvar egyébként La Manchában szü­letett, 43 évvel ezelőtt. Katoli­kus iskolába járt, papok nevel­ték (ez akkoriban általános volt Spanyolországban). Ti­zenegy éves koromban, isteni kinyilatkoztatás hiányában, felhagyok az istenhittel. Isten helyét ekkortól a mozi foglalja el — vallja ezzel kapcsolat­ban. Hobbiból kezd forgatni, egy szuper 8-as kamerával. így ke­rül kapcsolatba a madridi avantgárd akkori képviselői­vel. Ettől kezdve énekel, tán­col, pomo-punki képregénye­ket rajzol, újságokba, folyóira­tokba ír. Mindig magamról, vagy arról, amit szeretek — mondja. Lássuk tehát, mit sze­ret és mit nem (meglehetősen mániákus). Szereti: a karibi kultúrát, a vitalitást, a folyó­kat, a vonós hangszereket, a miniszoknyát, a spanyol házi- kosztot, a mexikói akcentust, a háziasszonyokat, az ágyban olvasást, a pingpongozást, a mambót, a flamencót, a bole­rót, az olasz és a görög népze­nét, a pletykáló nőket, az ek­lekticizmust, a keveréket (mindenben), a színeket, és „azt a módot, ahogy a spanyol nép a vallást megéli, vagyis a pogányságot és a bálványimá­dást”. Nem szereti: a Pápát (ha nyilatkozik), a bürokráciát, a televíziót, a fajgyűlöletet, a fa­natizmust, az entellektüelle- ket, a szolidaritás hiányát a vi­lágban, a nagyvárosi életet, a falusi életet, a népszerűséget (bár a sikert igen), a heroint, a vicceket, a válltömést. Kékszakáll Cividale (MTI) — Az észak-olaszországi Friuli tartományban, Cividaléban az idén negyedszer rende­zik meg a közép-európai színházi, zenei, tánc-, Elm­és bábosfesztivált. A július 19. és 23. közt sorra kerülő rendezvények középpont­jában, Bartók Béla, Kurtág György, a lengyel színház- művészet kiválósága, 7a- deusz Kantor és az olasz Pier Paolo Pasolini állnak. Bemutatásra kerül Bartók Béla A kékszakállú herceg vára című egyfelvonásosa. Az ünnepélyes megnyitó előadáson lipicai lovasba­lettet láthat a közönség Be­ethoven zenéjére, fellép a klagenfurti városi zenekar és magyar népi együttesek játszanak. Friuli (német nevén Friaul) történelmi tartomány Észak-Olaszor- szágban, a VI. századi lon- gobard hercegség, majd a VIII. századi frank grófság területén. Történelme so­rán tartozott Bajorország­hoz, Karintiához, Velencé­hez, majd a Habsburg biro­dalomhoz. 1919 óta része Olaszországnak. Központ­ja Trieszt. A longobardok (hosszúszakállúak) egyko­ri fővárosa, Cividale del Friuli eszményi színhely a több kultúrájú fesztivál számára, — elvégre a hosszúszakállúak is a Pan­non-síkságon át érkeztek az Elbától Itáliába.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents