Kelet-Magyarország, 1995. július (52. évfolyam, 153-178. szám)
1995-07-19 / 168. szám
1995. július 19., szerda HATTER Kiemelt haszon, kiemelt övezet Vállalkozók birodalma lesz Záhony • Máris megvannak az ellendrukkerek? Záhony, kelet sokat emlegetett kapuja nagy jövőnek néz elébe — de nem ilyen nehézkes átkeléssel... Balázs Attila felvétele Záhony-Budapest (KM - K. É.) — Régóta téma, sokak álma, hogy Záhony és térsége valamiféle kiemelt gazdasági övezet legyen, olyan része az országnak, ahol a lehetőségek egy átlagosnál nagyobb fejlődést, jó értelemben vett kivételezést illetve megkülönböztetést jelentenek. Most végre megvalósulni látszik az álom, hiszen a 1995. június 13-án kelt kormányhatározat szerint „a Kormány egyetért azzal, hogy Záhony és térsége gazdasági fejlesztésére — a területfejlesztésről szóló törvényjavaslat elfogadásáig — kísérleti jelleggel, vállalkozási övezet kerüljön kialakításra. A Kormány ennek megfelelően állást foglal — folytatódik a szöveg — hogy a Záhony és Térsége Vállalkozási Övezetet vállalkozói alapon kell létrehozni és üzemeltetni, a program megvalósítására gazdasági társaságot kell alapítani.” Kiknek lesz jő ezután? Az illetékesek döntöttek arról is, hogy „elismerve eddigi munkásságát” a Koordinációs Bizottság vezetésével Bajor Tibor MSZP-s országgyűlési képviselőt, Záhony egykori polgármesterét bízzák meg. □ A hírnek akár örülhetnénk is, hiszen régi álom látszik megvalósulni. Záhony kiemelt jelentőségét immár kormányszinten is elismerik. Mégis sokan vannak, akik egyáltalán nem értenek egyet azzal, hogy mindez úgymond vállalkozói alapon történik. Tényleg, az elismerésen kívül mivel támogatja az ötlet megvalósítását a kormány? — A határozat szerint a területfejlesztési alapból minimálisan kétszázmillió forintot ad, ha úgy tetszik, ez a kormány tulajdonrésze a vállalkozásban. □ Mondják azt is, vállalkozóké lesz a haszon... — Erről szó sincs. A tény viszont az, hogy a felsőszabolcsi kiemelt övezet gondolata eredetileg is vállalkozóktól származik, az ő kezdeményezésük nyomán indult útjátra az ügy, amiből mára kormány- szintű határozat születetett. Érthető tehát, ha az ötletnek megvannak a megyén belüli ellenzékei is, mégpedig azok, akik most kimaradtak a vállalkozásból, illetve azok, akik korábban uralták a megye gazdasági életét, akiknek jó volt az eddigi zűrzavaros állapot, s akiknek nem jó, hogy most új, potenciális gazdasági súlypont jön létre, hogy rend lesz az ukrán-magyar határon s nem lehet többé a zavarosban halászni... Amit a régió jelent... □ Egyesek veszni látják a szabolcsi lehetőségeket... — Szeretném hangsúlyozni, hogy a sokak által emlegetett szabolcsi régió nincs. A regionális szó azt jelenti, hogy határokon átnyúló, országokat összekötő gondolatról van szó, nem pedig megyei, belterjes programról. Tény az is, hogy a nemzetközi pénzvilág nem megyéket, nem településeket, egyedi elképzeléseket, hanem inkább konkrét, regionális programokat támogat szívesen. Ez a mostani most ilyen program. □ Hasonlítható a nyugati határunkon nemrég megalkult Aranyháromszöghöz? — Bécs, Budapest és Pozsony három három ország nevében fogott össze azért, hogy a határok átjárhatóbbak legyenek. Nekem nagy szomorúság, hogy a keleti országrészen ép- pencsak elkezdődött végre valami, egyesek máris azon munkálkodnak, hogyan lehetne a tervet ellehetetleníteni. □ Mi a Koordinácós Bizottságfeladata? — Az, hogy a határozatban előírt programhoz, ha szükséges, törvényhatározatok, módosítások tervezetét készítse el, terjessze a kormány elé, illetve megfogalmazza a Részvénytársaság üzleti tervét és szervezeti felépítését, mégpedig ez év november 30-ig. Éd- dig kell elkészíteni azt a szindikátusi szerződést is, melyben az rt.-ben részt venni szándékozók és a kormány közötti kapcsolatot tisztázzuk. □ Milyen előnyökkel jár majd, ha valaki ebben e különleges övezetben vállalkozik? — Azok a vállalkozók, akik az rt. keretei között vállalkoznak, adó- és eljárási kedvezményben részesülhetnek, s jelentős támogatást élvezhetnek az átképzés területén is. A Pénzügynminisztérium még ebben a hónapban leteszi az erről szóló első változatot, a konkrét végleges formák a tárgyalások során alakulnak ki. Előnyök itt... □ Kikre, milyen vállalkozásokra számítanak? — Minden érdeklődőre. Szeptember közepétől megkezdjük a tárgyalásokat a jelentkező cégekkel, szeptember végére pedig — természetesen a banktitok megtartása mellett- már róluk is bővebb információt tudunk adni. □ A legszebb ötlet, a legjobb vállakózás is keveset érhet az M3-as autópálya nélkül. Ön szerint mikor lesz belőle valami, s mi lesz, ha nem Záhonynál lépi át a magyar határt? — Az autópálya ügyében még nincs végleges döntés. A döntéshozóknak addig is csak annyit szeretnék ajánlani, nézzék meg, vasút- és autópálya Európában mindenütt egy ponton lépi át a határt. Ahol ezek az utak találkoznak, ott van Európa kapuja. Ha az autópálya Záhonyt szeli át, akkor ott lesz ez a kapu, s abból az egész ország profitálhat. Ha másutt, akkor más országoké lesz az előny, a haszon. / fjabb Kaczagó Ignác egy isten háta mögötti tanyán nőtt fel, ahová nem nagyon jut el a világ zaja. Mindig jókedélyű ember volt, a reggeli rigófüttynek éppúgy tudott örülni, mint egy korty friss víznek az izzasztó kapálás idején. Am az iskolából kinőtt, kapálni való meg egyre kevesebb akadt, egyéb munkalehetőség meg se távol, se közel. Szedte hát a batyuját, felvette az egyetlen öltönyét, s a fővárosba indult szerencsét próbálni, már csak ezért is, mert ott élt a keresztapja, aki befolyásos ember hírében állott. Boldog izgalommal készült a nagy kalandra, s amikor fütyürészve beállt a vasúti pénztár előtti sorba, a többiek megbotránkozva húzódtak félre, tán részegnek nézték. A fülkében épp egyetlen üres hely volt, aminek örült is, mert mindig szerette a társaságot. Hamar rá kellett azonban jönnie, hogy ezzel a társasággal nem sokat ér. Az ablaknál egy anyuka Az ifjabb Kaczagó ült, aki egész úton a kisfiára üvöltözött, s ezzel teljesen lefoglalta magát. Vele szemben két némileg beszeszelt atyafi bóbiskolt, mellettük két asszonyság a férfiakat, két úriember pedig a kormányt szidta. — Hogy ityeg a fityeg, mester úr? — kérdezte az unatkozó Ignác a kalauztól, hogy egy kis életet leheljen az áporodott társaságba, de az értetlenül nézett rá, majd morogva távozott. A vonatról leszállva csinos, miniszoknyás nőt pillantott meg a peronon. Közelebb érve széles mosollyal jelezte neki egyre élénkülő érdeklődését. — Pofátlan szatír! — kiáltott fel erre a hölgy, mérgesen elnyomott egy cigaretta- csikket egy hirdetőoszlopon, aztán elrohant. Ignác metróra szállt. A következő megállónál egy punk lépett be a szerelvénybe, borotvált fejjel, lilára festett hajtaréjjal. Soha nem látott még ilyet, így hangosan elkacagta magát. — Valami drogos lehet ez a gyerek, azért kacarászik— jegyezte meg mellette valaki. A keresztapa tényleg nagy ember volt, igazgató. Nem is volt könnyű bejutni hozzá. Az előszobában csupa gondterhes pofa ült. Ignác a titkárnőt is hiába próbálta jobb kedvre deríteni, olyan elkeseredett képpel reszelte a körmét, mintha a karját fűrészelte volna. —Nagyon örülök neked— mondta Ignácnak a rokon amikor beljebb került az ajtón, de egyáltalán nem látszott rajta. — Munkát is tudok neked ajánlani, de figyelmeztetlek, légy egy kicsit komolyabb. Manapság nem divat ez a sok mosoly. Egy-két főnöki telefon után már indulhatott is jövendőbeli munkahelyére. Annak rendje és módja szerint barátságos mosollyal mutatkozott be felettesének, az meg bevezette a műhelybe. — Jó napot, mindenkinek! — kiáltotta túl a gépzajt Kaczagó Ignác, amikor meglátta a szaktársakat. — Látom, megy itt minden, mint a karikacsapás. — Nekem itt ne viho- rásszon, nem szanatórium ez, hanem munkahely! — för- medt rá a főnök. — És ne is vigyorogjon, mert ez a mai gazdasági helyzetben csak hergeli a dolgozókat. Ezt már Ignác sem bírta tovább. Megfordult, kiment a pályaudvarra, és az első vonattal hazaindult. Otthon így fogadták. — Már ott sincs munkahely? Még neked sincs? — kérdezték tőle. M unkahely még csak lenne. Talán szállást is lehet találni — szólt szomorúan. — De nagyon egészségtelen hely lehet az, ahol már nevetni sem szabad. Mert lehet, hogy ott jobb az élet, de én csak itthon lehetek Kaczagó. Mégis, megsem Kovács Éva M égis ingyenes a nyugdíjasok, köz- gyógy ellátottak egyes fogászati kezelése, mégsem zárják be a namé- nyi kórházat. Az első mondat a továbbiakban úgy folytatódik, hogy a korábbi hírekkel ellentétben mégiscsak térítésmentes a fogszabályozás illetve pótlás a közgyógyellátottaknak, s a nyugdíjasok nem fizetnek a technikai munkákért sem. A második folytatásából meg az derül ki, hogy bár korábban a vásárosnaményi kórház bezárását, illetve átalakítását eldöntött tényként kezelték az illetékesek, a múlt hét elején megtartott tüntetés, a miniszterhez eljuttatott petíció hatására most úgy döntött a tárca első embere, marad minden a régiben. Igaz, óvatosságból, vagy más okból hozzátette, legalábbis december végéig. Július elsejétől fizetünk a fogászati kezelésekért, de ha az Alkotmánybíróság úgy dönt, előfordulhat, hogy a társadalombiztosítás bizonyos kezelések bizonyos árait a betegeknek visszafizeti, mert az eljárásról kiderülhet, jogtalan. Mégis, mégsem — talán ezek a leggyakoribb szavak, amelyeket manapság az egészségügy házatájáról hallani, s szerintem ez nagy hiba. Bizonytalanságot, sőt, káoszt sejtet, miközben senkinek nem használ, hogy ami ma biztos volt, holnapra már teljesen bizonytalan, s az sem mindegy, hogy amivel hetekig, hónapokig dolgoztak egyesek, rendre feleslegessé lesz. Azt persze, hogy a magyar egészségügy megérett a változtatásra, senki nem tagadja, s maguk az érintettek is elismerik: ahogyan most van, tovább úgy nem maradhat. Mégis, mégsem — halljuk szinte naponta, pedig ha valahol, a gyógyításban, az egészségügyben a bizonytalanság szigorúan tilos! A pénznek szűkében vagyunk, ezt mindenki tudja. A magyar egészségügy korszerűsítésre szorul, ezt mindenki elismeri. Már csak az kellene, hogy a jogszabályok megalkotói a mostanában alkalmazott tánclépésen változtassanak. Egyet előre, egyet hátra. Ezt járjuk most, pedig ez nem tánc, ez inkább hely- benjárás. Aki ezt a figurát formázza, sehová nem halad... Uborkahelyzet Ferter János karikatúrája Ifoiti mentál w Gombabomba Nyéki Zsolt Y y °ldlos áldozatokat M—J szedett az emberi fe- A. X lelőtlenség, a nyíregyházi kórházban két ember életét nem sikerült megmenteni azok közül, akik néhány nappal kórházba kerülésük előtt mérges gombával csillapították éhségüket. Valamikor nem csak a pusztító háborúk idején adott éltető táplálékot a természet, a folyókból, mezőkről, erdőkből békeidőben is került néhány jő falat gazdagok és szegények asztalára egyaránt. Nem beszélve azokról a növényekről, amelyek boldog-boldogtalannak jelentettek gyógyírt a legkülönbözőbb bajokra — mindenfajta térítés nélkül. Később aztán a lecsúszó, lassan elszegényedő réteg szorult a természet ingyenkonyhájára, ám a vadon élő növények nemzedékről nemzedékre öröklött ismeretanyaga lassan feledésbe merült, éppen most, amikor egyre többen fordulnak a Földanyához táplálékért. Megfelelő tudás nélkül pedig az ingyenkonyha könnyen boszorkánykonyhává válhat, ahol gyötrelmes halált okozó mérgek bugyognak a levelekben, magvakban, más növényi részekben. Mende-mondák szólnak arról, hogy a francia ínyencek kellő szertartást megadva alaposan belakmároz- nak a párját ritkítóan ízletes, ám halálos mérgű gombákból, s a ritka gasztronómiai élmény után rögtön gyomormosást kérnek. Igaz-e vagy sem a hóbortos úri történet, az életével játszik, aki e gombákhoz nyúl. Esőzések után egy-egy hétvégén gombagyűjtők tömege lepi el az erdőket, bízván abban, hogy a családi költségvetés tehermentesíthető a természet néhány morzsájával. Elszegényedő, egykor bocskorosként _ emlegetett nép asztalán egyre gyakrabbanfordul elő az elcsent hal és vad, ehető és gyógyító növény. Ezek között azonban van könyörtelen gyilkos is, mint amilyen hazai mérgezésért leginkább felelős gyilkos galóca. Nem lehetünk annyira szegények, hogy egy kis múló boldogságért életünkkel fizessünk. S ebben nem csak az egyént terheli a felelősség. ISI ©uö pofiit I —- ji I Orémus Kálmán tárcája .........- — ----------------- —- -----------
