Kelet-Magyarország, 1995. július (52. évfolyam, 153-178. szám)

1995-07-17 / 166. szám

1995. július 17., hétfő Ahogy most van, úgy nem maradhat Vélemények a tervezett vízumkényszerről az érintettek széles köréből Munkában a záhonyi határőrök és vámosok Balázs Attila felvétele Izrael... Azóta tart a vita, amióta Horn Gyula bejelentette: el­képzelhető, hogy keleti, illet­ve déli határainkon ismét be­vezetik a vízumkényszert. Az alábbiakban véleménye­ket adunk közre a legkülön­bözőbb érintett területekről. Összeállításunk készítésében a Kelet-Magyarország, a Hajdú-Bihari Napló és az ISB munkatársai vettek részt. Bánhegyi János alezredes, a Nyírbátori Határőr Igazgató­ság rendészeti igazgató he­lyettese: — Én is csak most értesül­tem a vízumkényszer esetle­ges bevezetéséről, melyet két­élű fegyvernek tartok. Köztu­dott, hogy a rossz hatások ezekről, az általunk felügyelt keleti végekről jönnek, s az is, hogy határőr igazgatóságunk naponta szerez negatív élmé­nyeket az ukrán és román ha­társzakaszon, ahol ráadásul a forgalom egyre nő. Július 9-ig összesen 9 millió 55 ezer utas és 3,4 millió gépjármű lépte át ezt a határt, a tavalyihoz ké­pest tehát máris ötvenszázalé­kos emelkedésről beszélhe­tünk. Bizony a határátlépők között vannak olyanok, akik­ről első pillantásra látszik, hogy nem kívánatos szemé­lyek, de jelenleg nincs mó­dunk visszaküldeni őket. Azt hiszem, nagyon nehéz egy olyan szűrőt találni, amely nem jelent vitát, nem lesz a politika tárgya. Egy biztos, ahogyan most van, úgy sokáig nem maradhat, tehát a magunk részéről támogatjuk a vízum- kényszer bevezetését. Bajor Tibor országgyűlési képviselő, az Ukrán-Magyar Kormányközi Vegyesbizott­ság Regionális Munkacso­portjának vezetője, korábbi záhonyi polgármester: — Kell a vízum, amennyi­ben rövid időn belül nem áll be Magyarország közbiztonsá­gában pozitív változás, — s ugyan mitől is állna be? A rendőrség adatai egyértelműen bizonyítják, a Keletről jövő forgalmat igenis ellenőrizni, szűrni kell, s a vízum ezt a célt szolgálja, mégpedig többszö­rösen. A vízum kiadásakor először, a határátlépéskor má­sodszor, s a határ húsz kilomé­teres sávján belül a határvadá­szok által esetleg harmadszor is megtörténhet a szűrés. Na­gyon fontosnak tartanám, hogy végre néhány rossz álla­potú kocsit, s rossz állapotú embert is megnézhessenek az illetékesek, s tisztázzák, mi­lyen szándékkal jön, mi van a zsebében. Nem hiszem, hogy a határon túli magyarok ezáltal hátrányba kerülnének, meg­győződésem, nekik sem min­degy, kik jönnek, kik marad­nak. Ami pedig az ukránok ál­tal máris bejelentett viszontin- tézkedést illeti, azzal kapcso­latosan szeretném elmondani, hogy Ukrajna felé valójában eddig is volt bizonyos vízum- kényszer, hiszen úgynevezett szolgálati rendelvény vagy meghívólevél nélkül tőlünk eddig se léphette át senki a ha­tárt. Mónus Levente az élelmiszer­kereskedelemmel foglalkozó Continvest Kft. képviselője: — A vízumkényszer beve­zetése minket és ukrán partne­reinket mindenképpen hátrá­nyosan érintene. Bár kevés uk­rán partnerünk van, előfordul, hogy ők többször fordulnak a határon, ráadásul olykor kami­on és vasút kombinált szállí­Jk tásról is szó lehet. Megesik, hogy az ukrán partnerünk na­ponta háromszor kényszerül átlépni a határt, amit a vízum- kényszer csak nehezítene. Mi ritkábban utazunk, de tény, hogy a vízum az üzleti életben hátrányt jelent, megnehezíti azt. Főképpen, hogy gyakran megesik, este derül ki, másnap már utaznunk kell. Hajnal László és Kiss Péter, a Volán Tefu kamionsofőrjei a magyar-román határon, út­ban Törökország felé (ahová most is kell vízum), így fogal­maztak: Ha Magyarország rászánja magát erre a lépésre, biztos le­het benne, hogy a válasz sem marad el. Ez pedig hátrányo­san érintené a magyar állam­polgárokat is. Nekik ebben az esetben is a budapesti közpon­ti vállalatuk intézné az ügye­ket, de mindenképpen számí­taniuk kellene a határátkelők leterhelésének növekedése mi­att a várakozási idő emelkedé­sére. Igaz az is, hogy a hátrá­nyok ellenére szükség lehet a vízum bevezetésére, hiszen a szigorúbb beléptetés a bűnö­zés visszaszorításában haté­kony eszköznek bizonyulhat. Kőműves József alezredes, a határőrség helyettes szóvivője az MTI-nek nyilatkozott: A határőrség technikailag felkészült a vízumkényszer tervezett bevezetésére Ukraj­nával, Romániával és Kis-Ju­goszláviával szemben, de ez jelentősen megnövelné a vára­kozást a hazánkba érkezők számára. Mint mondta, a testü­let jelenleg is ad ki vízumot a külföldiek az első fél évben közel 10 ezer alkalommal igé­nyeltek beutazási engedélyt. Ha döntés születne a vízum- kényszer bevezetéséről, akkor a hozzánk érkezőknek lehető­leg saját hazájukban kellene megszerezniük a magyaror­szági beutazási engedélyt, mert a határőrség aligha győz­né ezt a munkát. Egyébként az első fél évben csaknem 160 ezer külföldi be­léptetését tagadták meg, mert nem rendelkeztek a beutazás­hoz szükséges feltételekkel. Döntő többségük 80 százalé­kuk román és ukrán állampol­gár volt. Amennyiben meg­születik a döntés a vízumkény­szer bevezetéséről, és a ma­gyar ellenőrzési rendszert az Európai Unió tagországai is megfelelőnek tartanák, ak­kor felgyorsulhatna a ma­gyar-osztrák határállomások forgalma, illetve elősegítené Magyarország csatlakozását a schengeni egyezményhez. A vízumkényszer ugyanakkor feltehetően azzal a következ­ménnyel is járna, hogy az uk­rán, a román és a szerb határ- szakaszon jelentősen megnőne az illegális forgalom, a csem­pészek, a feketekereskedők a zöld határon próbálnának át­jutni. Azaz meg kellene erősí­teni a határszakaszok védel­mét. Az átkelőkön szolgálatot teljesítők azonban nem örül­nének egy újabb feladatnak. Többen úgy vélik a keleti or­szágrészben már most is rend­kívül leterhelt az állomány, rossz a technikai ellátottság és alacsonyak a fizetések, a je­lenlegi feltételek mellett sze­rintük elképzelhetetlen, hogy az átkelőkön állítsák ki az em­lített engedélyeket. Teodor Dorobantu, budapesti román konzul a BBC román nyelvű rádióműsorának nyi­latkozott: Az egész nagykövetség mélységes csodálkozásának adott hangot, ugyanis a ma­gyar illetékesek egyszer sem értesítették arról, hogy nagy gondot okozna számukra a magyar munkaerőpiacon talál­ható jelentős számú román ál­lampolgár. A budapesti konzul azt is elmondta, hogy a hír hal­latára a magyar külügyminisz­térium illetékes ormán osztá­lyán próbált részletek iránt ér­deklődni, de csak a konzuli osztály tájékoztatási hivatalá­tól tudott meg annyit: hivata­losan ők sem tudnak nyilat­kozni a kormányfői kabinet döntéséről, ám tudomásuk van arról, hogy a román és ukrán illegális munkaerő nagy szám­ban van jelen Magyarorszá­gon, s ez a vízumkötelezettsé­gi szándék oka. Teodor Doro­bantu szerint a bejelentésnek nincs nemzetközi jogi megala­pozottsága, ugyanis a meglévő konzuláris egyezményt nem lehet egyoldalúan megváltoz­tatni, csakis mindkét fél közös megegyezésével, ez pedig hosszadalmas egyeztetési fo­lyamatot igényel. Kuncze Gábor belügyminisz­ter: — A kormány még nem döntött a vízumkényszer beve­zetéséről. Egy ilyen lépést na­gyon alaposan meg kell fon­tolni. A mérlegelés szempont­jai lehetnek gazdaságiak és politikaiak is. Való igaz, hogy bizonyos irányokból megfi­gyelhető a feketemunka, a fe­ketekereskedelem megnöve­kedése, aminek áldatlan hatá­sai vannak, és amelyeket jó lenne kiszűrni. Ugyancsak je­lentkezik bizonyos esetekben a közbiztonság veszélyezteté­se is. — A gazdasági szemponto­kat figyelembe véve azonban azt is mérlegelni kell, hogy ezekből az irányokból mint­egy 12-15 millió ember utazik hazánkba évente, többségében turisztikai jelleggel vagy ro­konlátogatás céljából, ami ki­fejezetten bevételt jelent az or­szág számára. Lehet, hogy he­lyesebb megoldás az ellenőr­zés fokozása azokon a terüle­teken amelyek veszélyeztetet­tek, így továbbra is lehetővé tennénk azok számára a meg­felelő bejutást, akik tisztesé- ges szándékkal érkeznek Ma­gyarországra. — A politikai szempontokat illetően figyelembe kell venni, hogy egy ilyen lépés a szom­szédos országokkal kapcsolat­ban egyoldalúan nem műkö­dik, mert ez a kapcsolatokat ronthatja. Kölcsönösségi ala­pon pedig a magyar állampol­gárok számára is megnehezíti ezekbe az országokba a beuta­zást. Visszahat a gazdasági ügyekre is, hiszen azt eredmé­nyezi, hogy a magyar vállal­kozók is nehezebben juthatnak be ezekbe az országokba, to­vábbá a gazdasági kapcsolato­kat is bonyolíthatja a vízum- kényszer. — Magyarország esetében nem hagyható figyelmen kívül a határainkon túl élő többmil­liós magyarság sem, akik szá­mára rendkívül fontos dolog, hogy könnyedén juthatnak be hazánkba, őket jelentősen kor­látozná a vízumkényszer be­vezetése. Ez egy különösen ér­zékeny pont, ezért nagyon ala­posan figyelembe kell venni a vizsgálatok során. — Ha a döntés mégis az, hogy bevezetik a vízumkény­szert, megfelelő időre van szükség a felkészülésre is. Ép­pen a 12-15 millió ember beu­tazása miatt nagy adminisztrá­ciót feltételező kérdéskör, amit alaposan kell előkészíte­ni. A külügyminisztériumban megtudtuk; Széleskörűen vizsgálják, hogyan lehet a gazdasági bűn- cselekményeket csökkenteni, így merült fel a vízumkény­szer is, mint lehetséges lépés, de a kormány még nem dön­tött ebben a kérdésben. Ha mégis a bevezetése mellett döntenek, akkor is csak év vé­ge felé valósulna meg. Egye­lőre Ukrajnát, Romániát és Kis-Jugoszláviát érintené ez a lépés. A francia... ...vezetés lemondott arról a korábbi kezdeményezésé­ről, hogy katonai erővel ál­lítsák vissza a kelet-boszni­ai, srebrenicai „biztonsági övezetet,” — legalábbis ez tűnik ki abból az interjúból, amelyet Charles Miliőn francia védelmi miniszter adott a Le Journal du Di- manche című, vasárnapi francia lapnak. (MTI) Három szudáni... ...diplomatát ért támadás vasárnap Kairóban. Az egyik sértett állítása szerint a külön-külön elkövetett erőszakos akciókat az egyiptomi biztonsági szol­gálat hajtotta végre. Basir Mohamed Hasszán nagy­követi ranggal rendelkező diplomata elmondta, hogy otthonából éppen egy gyógyszertárba igyekezett, amikor legalább 15-en — a diplomata szerint az egyip­tomi titkosszolgálat ügynö­kei — megtámadták, és vérző sebet ejtettek a lábán. ...és a PFSZ vasárnap az Iz­rael északi részén lévő Zis- ron Jaakov településen ti­tokban megkezdte a tárgya­lásokat az autonómia Cisz- jordániára történő kiterjesz­téséről — állapította meg a helyszínen a francia hírügy­nökség. A megbeszélések Úri Szavir, az izraeli Kül­ügyminisztérium főigazga­tója és Ahmed Koréi pa­lesztin gazdasági „minisz­ter” tárgyalásaival kezdőd­tek. (MTI) Taraszov,... ...Viktor Csemomirgyin orosz miniszterelnök kül­politikai tanácsadója úgy véli, hogy a „gyakorlatilag már elkezdődött választási kampány,” semmilyen kö­rülmények között nem gya­korol befolyást Oroszor­szág külpolitikájára. — A kormány Borisz Jelcin el­nök külpolitikai irányvo­nalát követi, és nem szán­dékozik belebonyolódni a választási csatározásokba. Ötven éve történt... Horváth Sándor «wwwwwMwwwwTOwwígwwwwwoíMmwjKwwmftM««« Nyíregyháza 1945. július 17.: Potsdam. A világhábo­rú lezárása, és a hideghábo­rú kezdete A baráti szavak és hang­zatos köszöntők, amelyek az államférfiak szájából a Németország fölött aratott győzelem alkalmával el­hangoztak, többé-kevésbé hű kifejezői voltak a népek gondolatainak, és békevá­gyának. Mégsem leplezhet­ték a szép szavak, hogy a jaltai egyezményt követő hónapokban, a háború utol­só szakaszában megszapo­rodtak a konfliktusok és né­zeteltérések a Szovjetunió és a nyugati szövetséges hatalmak között. A nézetel­térések a következő kérdé­sekben voltak a legéleseb­bek: a megszállási öveze­tek, valamint Lengyelor­szág határainak meghúzá­sában, továbbá a lengyel kormány, a német jóvátétel és a németek kitelepíté­se Lengyelországból, Cseh­szlovákiából és Magyaror­szágról kérdésében. A három győztes hatalom kormányfőinek 1945. július 17-én délután 5 órakor a potsdami Cecilienhof-kas- télyban kezdődő és 16 na­pig tartó tanácskozására igen népes amerikai, szov­jet és angol delegációk ér­keztek Truman, Sztálin és Churchill vezetésével. A Postsdami Konferenciának döntenie kellett Németor­szág sorsáról, és meg kellett oldania a fentiekben vázolt vitás kérdéseket. A német- országot érintő megállapo­dások célja az volt, hogy Németország a jövőben de­mokratikus, békeszerető ál­lamként fejlődjön. A konfe­rencia záróközleménye ez­zel kapcsolatban leszögez­te: „A német militarizmust és nácizmust gyökerestül kiirtják, és a szövetségesek egymással egyetértésben, most és a jövőben, más olyan intézkedéseket is fo­ganatosítanak, amelyek szükségesek ahhoz, hogy Németország soha többé ne fenyegesse szomszédait vagy a világbékét.” Német­ország valamennyi fegyve­res erejét, és valamennyi fa­siszta szervezetét feloszlat­ták, a német hadiipart pedig felszámolták. Döntöttek a háborús bűnösök nemzet­közi bíróság elé állításáról is. Több olyan kérdés volt azonban, amelyekben július végéig nem tudtak meg­egyezni a győztes hatal­mak. Churchill — mint az em­lékirataiban is olvashatjuk — azzal az elhatározással utazott el Londonból a kon­ferenciára, hogy ha javasla­tait Sztálin nem fogadja el, akkor „nyílt szakításra” ke­rül sor Anglia és a Szovjet­unió között. Az angol mi­niszterelnök nem értett egyet azzal, hogy Sziléziát és Pomerániát Lengyelor­szághoz csatolják, és hogy a német lakosságot kitele­pítsék Lengyelországból, Magyarországról és Cseh­szlovákiából. A lengyel kormány összetételével sem értett egyet. Éppen így nem volt hajlandó hozzájá­rulni ahhoz sem, hogy Né­metország keleti felében az angol-amerikai csapatokat 200 kilométerrel visszavon­ják, és Lipcse, Weimar, Wittenberg, Magdeburg, Torgan és Chemnitcz váro­sát átengedjék a szovjet megszállási övezet számára. A sors azonban másképp akarta, mert végül is Sztálin javaslatai győztek. Július 26-án ugyanis Churchill ha­zautazott Londonba, mert ezen a napon hirdették ki az angliai választások vége­redményét. Churchill kon­zervatív pártja megbukott, és így Churchill helyét a konferencián július 28-án az új miniszterelnök, a munkáspárti Attlee foglalta el. Az új angol miniszterel­nök pedig engedett Sztálin­nak. A bizalmatlanság és a szunnyadó ellentétek ezen a konferencián vették kezde­tüket. Egy világháborút le­zártak a győztes nagyhatal­mak és kezdetét vette egy évtizedeken át tartó új há­ború, mely hidegháború névvel került be a történe­lembe. A hidegháború első jele néhány nappal később a hiroshimai atombomba volt, és néhány év múlva Koreában nyílt háborúban öltött testet és csak Gorba­csov hatalomra jutásakor fejeződött be. / — MEGYÉN INNEN, MEGYÉN TŰI .........jE2nFSSTC‘ 111 - 4 s!' §

Next

/
Thumbnails
Contents