Kelet-Magyarország, 1995. július (52. évfolyam, 153-178. szám)
1995-07-01 / 153. szám
1995. július 1., szombat HATTER A kór után az ár is betegít A társadalombiztosítás szorít a nadrágszíjon • Fizetünk szinte mindenért Kovács Éva Nyíregyháza (KM) — Nincs könnyű dolga annak, aki mostanában a társadalom- biztosítás változásairól szeretne hiteles képet kapni. A Bokros-csomag részeként számos olyan megszorító intézkedés történt és történik napjainkban is, melyek egyértelműen a megvonások, a növekvő kiadások felé vezetnek. Nehezíti a dolgot, hogy a helyzet szinte naponta változik: amit ma tényként tudhatnak az állampolgárok és a szakemberek, az holnapra mind bizonytalanná, esetlegessé válhat. Néha úgy tűnik, már a múlt idő sem biztos, a változások olykor visszamenőleg is érvényesek. Napi változás Mindezen szempontok előre bocsátásával ültünk le beszélgetni dr. Havasi Sándorral, a Megyei Egészségbiztosítási Pénztár egészségügyi főosztályának vezetőjével. — Rendkívüli módon megnehezedett a munkánk mostanra, hiszen az elképzelések szinte naponta változnak. A pénzügyi megszorító intézkedéseket általában késve tudjuk meg, van olyan rendelkezés, amelyeket mi magunk is csak a lapokban olvashatunk. Mindeközben a betegek és orvosok szinte óránként keresnek bennünket, tőlünk várnának pontos, részletes információt Most éppen a fogászati ellátás a legfontosabb téma, a kilátásba helyezett fizetések miatt sok ember zaklatott, ideges, miközben nemhogy a betegek, az orvosok sem tudnak pontos részleteket. Biztos legfeljebb csak az, hogy a tb. kiadások a tendenciát figyelemDr. Havasi Sándor Harasztosi Pál felvétele be véve 43 milliárd forintra voltak tervezve, ezzel szemben az egészségbiztosítási pénztárnak erre az évre 37 milliárdja van. Ha innen nézzük a dolgot, akkor a szigorítások, a csökkentések igencsak indokoltak. O Vannak akik azt mondják, nem csökkentésről vagy megvonásról, sokkal inkább a pazarlások megszüntetéséről van szó... — Van alapja a dolognak, hiszen bizonyított tény, számos területen szükség van a szigorításokra. Talán nem véletlen, hogy a legtöbb változás a táppénz területén várható. A táppénzsegély az a pénz, amit azért kap az állampolgár, hogy betegsége esetén anyagi helyzete jelentősen ne romoljon. Ezzel szemben nyílt titok, hogy az őszi munkák idején némelyik vidéki gyár, üzem szinte elnéptelenedett, az emberek táppénz alatt kerestek egy kis plusz jövedelmet. Mostanában azok menekülnek táppénzre, akiknek munkahelyét veszély fenyegeti. Elismerve az emberek gondjait, mégis azt kell mondani, hogy a változtatás indokolt. O Hogyan módosították a táppénzrendszert? — A táppénzrendszer módosítása két részletben történt. Az egyikre április elsejétől, a másikra július elsejétől kerül sor. Leglényegesebb szabály, hogy ezentúl táppénzre az jogosult, aki a biztosítás tartama alatt vagy annak megszűnését követően az eddigi két hét helyett három napon belül keresőképtelenné válik. Új dolog az is, hogy a tárgyi jogosultság csakis azokra vonatkozik, akik a négyszázalékos egészségbiztosítási járulékot fizették, fizetik. Passzív jogon — Úgynevezett passzív jogon három napon belül lehet felvenni táppénzre bárkit is, ha ezt az időt túllépte, elesett a betegállomány lehetőségtől. Nagy változás az eddigiekhez képest, hogy a korábbi két év helyett ezentúl csak egy évig lehet valaki táppénzen, és hosszabbításra sincs lehetőség. Kivételt képeznek az üzemi balesetek és a foglalkozási betegségek. Változás továbbá, hogy az orvosszakmai intézet, az ŐSZI meghosszabbíthatja a táppénzes időt, de mostantól nemcsak két évre, de akár tíz évre is. Hozzá kell azonban tenni, hogy úgynevezett végleges, kialakult állapotoknál a táppénzes idő meghosszabbításáról szó nem lehet, ebben az esetben a munkaképesség csökkentését, a leszázaléko- lást kell kezdeményezni. O Sok a zűrzavar és számos bizonytalanság hallható a betegszabadsággal kapcsolatban is. — Annyi bizonyos, hogy évente 25 nap betegszabadság jár, de tekintve, hogy a rendelet évközben lép életbe, töredékévről beszélünk, így idén ez húsz nap. Táppénzre egyébként a 26. naptól, illetve ebben az évben a 21. naptól jogosult bárki is. Ezentúl 25 nap betegszabadságot a munkáltató fizet, ráadásul az első három, illetve öt napot nem köteles a dolgozónak kifizetni, csakis abban az esetben, ha erre a kollektív szerződés őt kötelezi. A táppénz és a betegszabadság utáni járandóság mértéke az átlagkereset 70 százaléka lehet, kórházi kezelés esetén ez 60 százalék. Változás még, hogy azok a nyugdíjasok, akik nyugdíj mellett dolgoznak, s nem kötelezettek a 4 százalékos biztosítás fizetésére, ezentúl nem kaphatnak táppénzt, s ugyanez vonatkozik a munkanélküli-járadékban, illetve a pályakezdők munkanélküli segélyében részesülőkre is. A dolgozó nyugdíjasok csak üzemi baleset esetén jogosultak a baleseti táppénzre, és ugyanazon betegség esetén két járandóságot nem kaphatnak. Az orvos szempontjából mindezek a szigorítások közömbösek, nekik a táppénzes utalványt minden esetben ki kell állítaniuk. Szigorítás — Az Országos Egészség- biztosítási Pénztár mindezekkel együtt úgy ítéli meg, hogy nemcsak joga, hanem kötelessége is a biztosítottak érdekének figyelemmel kísérése, a szigorúbb ellenőrzés bevezetése. Ráadásul nem is annyira a beteg, mint az egészségügy dolgozója számíthat e szempontból a korábbinál nagyobb figyelemre. Az ellenőrök ezentúl gyakrabban járnak és azt nézik, megfelelő volt-e a beteg ellátása, kivizsgálása, gyógyszerezése, s tudni szeretnék majd azt is, egy-egy praxisban vagy településen milyen betegségek, betegség- csoportok jellemzőek, s vannak-e szezonális kórok. Következik: Gyógyszer, fogsor még drágábban Valahol a Tiszán, a vadregényes folyón eveznek a víz szerelmesei. Csodaszép hely, érintetlen környezet várja és csalogatja az embereket ebben az igazán kellemes, ismét nyáriasra, lassan kánikulaira forduló időben Harasztosi Pál felvétele M osolytalanná váló világunkban minden apró epizódnak örülni kell, amely ha csak néhány percre is, de feledteti a napi gondokat. Nemrég a sóstói strandon lettem véletlen fül tanúj a egy baráti csevegésnek, amely nagyon is komolynak indult. Aztán, hála az ember született derű iránti vágyának, mégis a hallgatók arcára csalt egy parányi mosolyt. Egy középkorú hölgy vitte a szót. — Sokáig tépelődtünk az urammal, mitévők legyünk. Csak a lakás rezsije elviszi a keresetünknek a felét, mert még fizetnünk kell a társasházra felvett hitel kamatát is. Szerencsére még mind a ketten dolgozunk. De az én munkahelyem nagyon bizonytalan. Nem maradt más ötletünk, mint a lakás, azzal A sárga mosoly kellene kezdeni valamit. Nem arra gondoltunk, hogy eladjuk, hanem, hogy kiadjuk. Legalábbis az egyik kis szobát. A fiunk májusban bevonult katonának, ketten maradtunk, s különben is egy fél szoba mindig is kihasználatlanul állt. A barátnő némán hallgatta a lassan bontakozó történetet, csak akkor kezdett felélénkülni, amikor a mesélő arca, hangja mind nagyobb titokzatosságot sejtetett. Elvégre abban nincs semmi rendkívüli, hogy az ember szorult helyzetében keres egy általa megfelelőnek vélt albérlőt, hozzászokik a gondolathoz, hogy ezután nincs teljesen egyedül a család, eggyel gyarapodott a létszám. Megalkuszik a helyzettel, a kényelmetlenséggel, mert kell a pénz. De minek erről ennyit beszélni? — Lassan fél éve lakik nálunk Jancsi, ahogy mi nevezzük az albérlőnket, s azóta teljesen megváltozott az életünk. Szinte észrevétlenül fokozatosan történt minden. Nem akart ő a világért sem beleszólni, pláne még átalakítani a megszokott napi életritmusunkat. De az övé annyira érdekesnek, jónak látszott, hogy sok mindenben elkezdtük őt utánozni. Bármilyen furcsa, tőle tanultuk meg a helyes, egészséges, pihentető ülést, bevezetett a jóga, a meditáció titkaiba, megtanított mind a kettőnket a jó alvásra, és még sorolhatnám a végtelenségig, mi mindent hozott az életünkbe az albérlőnk. Már nem is úgy tartjuk, hanem mint családtagot. Még azt is megjegyezte, hogy az albérlő megtanította őket mosolyogni. Jancsi mindig mosolyog, lehetetlen nem viszonozni a mosolyt. — Nem is annyira Jancsi ő, mint Cen a neve, ugyanis kínai. Otthon matematika-fizika szakos tanár volt, nálunk pedig kínai ruhával kereskedik. Nagyon rendes, újabban a katonafiunkat kínaiul tanítja. Takarít, mos, főz, sétáltatja a kutyát. Es mindig mosolyog. Ha mást nem, azt megtanultuk tőle, hogy a mosoly olyan érték, amit senki nem tud elvenni vagy megadóztatni. Teljesen áfamentes, és már ez is nagy dolog a mai világban... Gazdaváltás Nyéki Zsolt / elentősen megfogyva bár, de törve nem folytatják munkájukat a falugazdászok, igaz, az év második felében immár kamarai gazdajegyzőként — vált bizonysággá a korábbi tervezet a megye önkormányzatai és az ügyben közvetlenül vagy közvetve érintettek számára. Az elmúlt év márciusában 50 falugazdásszal induló, időközben 42 tagra apadt hálózat átalakítása mellett már az év elején állást foglalt az agrártárca, most leginkább a gazdaváltás személyi kérdései foglalkoztatták az érintetteket. A Földművelésügyi Minisztérium és a Magyar Agrárkamara egyezségének értelmében ez utóbbi szervezet július 1-től átveszi a falugazdászt hálózat feladatkörét és a működtetésre elkülönített pénzalapot. Mivel az önkormányzatoktól közvetlen anyagi segítségre az év hátralévő részében nem számítanak, ez az anyagi háttér további létszámcsökkenték tett szükségessé, így a hálózat harminc emberre apad. Erre a harminc gazdajegyzői állásra közel száz pályázat érkezett be, s a megyei Agrárkamara elnökségéből alakult bizottság döntése 18 volt falugazdászt erősített meg pozíciójában, kettőnek pedig szakmán belül más beosztásban ajánlott munkalehetőséget. A mérnökökből és szakmérnökökből álló gazdajegyzői hálózatra a falugazdászok megkezdett munkájának folytatása, tapasztalatainak hasznosítása vár, mely során szakmai kérdésekben a jegyzők rendelkezésére áll a megyei Földművelésügyi Hivatal — búcsúztatta láthatóan fájó szívvel a hivatal elnöke a falugazdászokat, egyben sok sikert kívánva az új szervezetnek. Az esetleges nézetkülönbségeket békévé szelídítheti a közös cél és óhaj: a megye gazdasági támaszát jelentő mezőgazdaság érezhető fejlődése, az agrárágazat egyénekre vetített sikere. Minden bizonnyal kritikus szemek kísérik majd figyelemmel a gazdajegyzők munkáját, akiknek megnövekedett feladatkörben kemény munkával és eredményekkel kell bizonyítaniuk. [ | Szövetkezők ünnepe Nábrádi Lajos zűkebb és tágabb ha- V zánk valamennyi te- kJ lepülésén megtalálhatók a szövetkezeti mozgalom valamelyik, vagy mindhárom ágának képviselői. Őket ünnepeljük most, ezen a szombaton. Növeli az ünnepség fényét, hogy éppen száz éve alakult meg a Szövetkezetek Nemzetközi Szövetsége. Megyénkben alig van család, amelynek valamelyik tagja ne kapcsolódna valamelyik mezőgazda- sági, ipari, vagy fogyasztási-, és értékesítő szövetkezethez. Ily módon össznépi ünnep ez a mai. Köszöntjük, ünnepeljük azokat, akik mezőgazdasági és ipari értékeket teremtenek, forgalmaznak. Megyénkben különösen sokan vannak, mindhárom ágazatban. A mezőgazdasági jellegünk érthető, a nagyipar sosem volt jellemző ránk, középüzemeket, ipari szövetkezeteket hoztak létre mifelénk az ötvenes, hatvanas években. Az áfészek pedig behálózzák valamennyi településünket. Újfehértótól Fehérgyarmatig sok olyan szövetkezet van, amely az elmúlt évtizedekben országos hírnévre tett szert. A privatizáció, a karcsúsítás ellenére most is fontos szerepet töltenek be a szövetkezetek megyénk gazdasági és politikai életében. Ezek a középüzemek jól megférnek az állami és magáncégek mellett, bizonyítják létjogosultságukat. E jeles ünnepnek üzenete van. Az Országos Szövetkezeti Tanács kéri hazánk illetékeseit, hogy végképp rendezzék az összekuszáló- dott tulajdon- és birtokviszonyokat, a szövetkezetek kapjanak támogatást, hogy egyenlő eséllyel vegyen részt a piacgazdaság teremtette versenyben. Jó érzés olvasni a nemzetközi szövetség centenáriumi közleményét: „Az ENSZ bátorítja a kormányokat, a legteljesebb mértékben vegyék figyelembe a szövetkezeti erőket a nemzeti fejlesztési stratégiák kialakításában.” Az ünnepen mi is megfogalmazhatjuk: a szövetkezetek ügye valóban nemzeti ügy, mindnyájunk ügye. ■mnMi — Mégis, hová megyünk Lajos? Ferter János rajza
