Kelet-Magyarország, 1995. július (52. évfolyam, 153-178. szám)
1995-07-14 / 164. szám
1995. július 14., péntek HATTER A csengőszó már csak emlék A központi akarat szerinti tizenöt százalékos leépítés elmaradt Sánta János Nyíregyháza — Emlékezetes dátum lesz július 16-a jó néhány, az oktatásban dolgozó közalkalmazott számára. Ekkortól mentik fel a létszámleépítés miatt feleslegessé vált tanítókat, tanárokat, óvónőket, és egyéb, nem pedagógus munkakörben foglalkoztatott dolgozókat. Békési Elemértől, a nyíregyházi polgármesteri hivatal humán irodájának helyettes vezetőjétől kértünk tájékoztatást: mi várható a közgyűlési döntés után? Járandóság — Az elbocsátottak döntő többségét július 16-tól mentik fel az iskolák igazgatói. Ez alól kivételt képeznek azon óvónők, akiknek az állása az óvodai összevonások miatt szűnik meg. Kilenc óvónői álláshelyet kell visszavonni (4 álláshelyen van aktív dolgozó). Náluk a felmentés kezdete szeptember 1. A dolgozó szempontjából legfontosabb dátum az utolsó munkában töltött nap. Ekkor kell ugyanis megkapniuk az összes járandóságukat. A Jósa András (15- ös) Iskola dolgozói estében ez a nap július 31., hisz ekkortól megszűnik az itt működő általános iskola. Az épületet teljesen átadjuk a római katolikus egyháznak, az általuk indított gimnázium számára. — A többiek esetén az utolsó munkában töltött nap augusztus 31. Szeptember 1-jétől pedig felmentik őket a munkavégzés alól. Valamennyiük felmentésére a régi KJT (Köz- alkalmazottak Jogállásáról szóló Törvény) szerint kerül sor. Tehát a dolgozókra nézvést kedvezőbb eljárást alkalmazza a város vezetése. Ezért a felmentés adminisztrációs munkáit június 29-i dátummal kellett elvégezni a munkáltatóknak, mivel a módosított KJT június 30-án lépett hatályba. Nyílt és titkos A tanév utolsó negyedében elkészült emlékeztetők tartalmazzák a felmentésre kerülők neveit, ezt a legtöbb intézményben ismertették is az igazgatók. Néhány vezető viszont — a megállapodástól eltérő módon — titkosan kezelte a listát. O Indokoltnak tűnik a kérdés: ugyanazokat küldték-e el az intézményvezetők, mint akik neve az emlékeztetőben szerepelt? Nem csereberélget- tek-e? — Elképzelhető, hogy megtették, de akkor semmibe vették a szabályokat. Az emlékeztetőkben minden pontosan rögzítve van. Ehhez mindkét félnek (igazgatónak, fenntartónak) tartania kell magát. Az elküldendők nevét az intézmény vezetésének kellett meghatározni. Mi úgy gondoljuk, azokat mentik fel, akik eredetileg is szerepeltek a névsorban, illetve vezetők kezdeményezésére kétoldalú módosítások voltak. — Értesültünk róla, hogy néhány intézményben elmulasztották a testület előtt ismertetni az emlékeztetőben szereplők nevét. Mára viszont már mindenkinek tudnia kell ezt, mert elkészültek a felmentések. Csere nem történhetett, illetve módosítást nem nyújtottak be hozzánk. A központi akarat szerinti 15 százalékos leépítés elmaradt Nyíregyházán. Nem volt(ak) iskolabezárások, mint sok helyütt az országban. Három intézmény egyházi kezelésbe kerül. Lesznek iskolaköltöztetések. — Az általános iskoláknál 6 százalékos, az óvodáknál 7 százalékos az álláshelycsökkenés. Két fővel nőtt átlagban az egy tanulócsoportra jutó gyerekek száma. A tagozatos Bartfia Gábor tárcája r alálkozóm van a péntek éjszakával Mátészalkán. Itt, ilyenkor egy városnyi ember utazik át, tölt el fél órát, néha többet. Az utolsó előtti stáció ez a tíz-húsz-negyven kilométerre lévő otthon előtt. Ezer és ezer ember torpan meg, vár csatlakozásra, hat-tíz-tizenkét órás utazás után. Átmeneti, két életforma közötti állapot a várás, egy átmeneti korszakát élő állomáson, amely a városhoz is kicsi már, a péntekekhez tehetetlen. Tanácsként kapom: készüljek fel nagyon, mert nehéz estém lesz ott, ahol egy óra is sok. Lokálpatrióták perelnek a szándékkal, mondván, hogy jöjjek máskor, hiszen Mátészalkáról jót írni ilyenkor nem lehet. Elnézést kérek hát a szalkaiaktól: tudom, hogy rendhagyó nap a péntek, hogy ugyanígy nem írhatnék jót pénteken este seregnyi kis, közepes és nagyobb városunkról. Találkozóm a péntek estével van. Az újra és újra megérkező péntekkel. Este hét óra múlt. Állok a forgatagban. Egy órán belül vonat indul még Agerdőma- jor, Vásárosnamény, Zajta és Csenger felé. Indul seregnyi autóbusz is Bereg és Szatmár falvaiba. Az érkezők többségének húsz-ötven perce marad az átszálláshoz. A vonatPéntek éjjel késések pénteken rendszeresek, ezek szükségessé teszik a tágabb időhatárt vonat és vonat között. Szinte mindenki fut, de legalább siet. Van, aki a szerelvényét keresi, van, aki egy féldeciért vagy üveg sörért szalad. A beérkezett szerelvényt fürgén megszállja néhány vasutast kerülő gyerek, kosaras cigányasszony. Egy- egy „jobb” kocsiban tizenöthúsz üveget is összeszedhetnek. Lent a család tagjai kosarakkal várják őket. Péntek esti szabad ipar ez. Később kilenckor, fél tizenegykor és éjfél után is várom a pesti vonatot. A gyerekeket is... Almosak, mocskosak az ülések alatti mászkálástól, de jönnek. Nem csak üveget találnak. Kártyapartik nyomaként elgurult pénzt, részegség nyomán a padlóra esett gyűrt húszasokat is. Sétálok egy utolsót az elcsendesedett városban. A szálloda minden szobája foglalt. Az utcán még mindig ott alszik a részeg. Mellette a kövön a feldőlt szemelt rizlin- ges palackból kiömlött bor rajzol patakot. Már szombat van. A péntek, ami minden héten eljön, elmúlt. Vagy harminc családban vártak este hiába a családfőre, nem egy helyen a fizetésre is. Fél kettő van. Az otthon előtti utolsó stáción megrekedtek ültükben alszanak. A hajnali vonatokig néhány óra még. A rossz pihenésé és a kedvetlen, másnapos józanodásé. A városba az állomás előtti térről egyenes út vezet. A tapasztalt pénteki utazók nem kísérleteznek az állomáson. Egy percnyi járás a Halász vendéglő. A berendezés szebb, de a kép és a hangulat ugyanaz, mint az Utasban. Tömeg sötétlik az ajtó előtt, reménykedően, hátha beférnek. %%% A váróteremben járőr igazoltat. Előkerülnek a bérletek, az igazolványok. Rend van, nem az alvilág pihen itt. Kint, a peronon srácok mesélnek egy „oltári” verekedős balhét. Ma volt? Lehet. A város néhány fél vagy egész órára befogadott, tűrt, szenvedett egy városnyi embert. Ez a dolga, ez is a dolga. Holnap reggel már újra önmaga lesz. Ismerem a hajnalt. Pirkadás- kor már lesz járda, ahol sepertek. Az alvó részeget elvitte a járőr, csak a törött üveg és a borfolt emlékeztet az éjszakára. Ismerem a reggelt is. Az ABC nyitását, az akkor józanodók első kortyát és a kirándulni induló családok labdás, tollasütős vidám csomagjait. / Es tudom a reggeleket kint a szatmári-beregi kis falvakban is, ahol a tavaszi határ megtelik dolgozgató hazatértekkel. Ugyenennek a világnak tudom hát a másik, a szebbik, az igazabb és állandó arcát. A péntek volt az idegen, a minden városba ellátogató, hétről hétre visszatérő, nem szívesen fogadott vendég. Nem vagyunk, nem leszünk, nem is lehetünk elég gazdagok, hogy ez másképpen lehessen. Szándékai szerint egy értelme lehetett ennek a péntekkel való randevúnak: eloszlatni az utazók és a nem utazók egymásról alkotott torzképeit, védvén a várost, városokat, védvén az ingázókat is az igaztalan ítéletektől, amelyek nemcsak az embereknek, hanem az emberekben is ártanak. (Részletek a Napjaink című folyóirat 1981. évi kilencedik számában megjelent írásból. Ezzel tisztelgünk a napokban elhunyt, volt kollegánk emléke előtt, akit ma helyeznek örök nyugalomba Tiszaszőlősön.) Vakációzó nebulók. Vajon kivel találkoznak, kivel nem tanítóik közül sulikezdéskor? Harasztosi Pál felvétele iskolákban, osztályokban eddig is a törvény által előírt 25- ös létszám fölött vettek fel tanítványokat. Nem volt ritka a 30-32 tanuló ilyen helyeken. Csábították a gyerekeket (szüleiket) az idegen nyelvvel, számítástechnikával. Szeptembertől az egyházak nagyobb szerepet vállalnak az oktatásban. A reformátusok üzemeltetik majd a Jókai Mór (2-es) általános iskolát, a római katolikusok a Jósa András (15-ös) iskolában gimnáziumot működtetnek. Helyváltoztatások — Új helyére költözik a zeneiskola, és átadjuk a görög katolikus egyháznak a Bethlen Gábor és Egyház utca sarkán lévő épületet. A Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakközépiskola és Szakmunkásképző Iskola szakmunkásképző része a Gádor Béla utcai épületbe kerül. Az 5-ös iskola és a Krúdy gimnázium helycserés költöztetésére egy évvel később kerül sor. Elegünk van Kovács Éva M agda Marinkénak elege lett. Hallom, unja már a sok macerát, a faggatózást, a tanúvallomásokat, a bírói akadékoskodást. Bezárkózott, a továbbiakban nem nyilatkozik. Igaz, a többszörös gyilkossággal vádolt hírneves bűnöző nem csak képletesen zárta magára az ajtót, szerencsére testi valóságában is zárva tartják. Hét lakat alatt őrzik, állítólag csak cellájának biztonságossá tételére több milliót költöttek. A tárgyalás, melyet a televízió segítségével kísérhetett figyelemmel, aki egyáltalán bírta nézni, valóságos cirkuszi produkcióvá változott. Az ember néha úgy érezhette, felcserélődtek a szerepek, valaki ördögi játékot űz a magyar igazságszolgáltatással: az vádol, aki bűnözött, s azt próbálják elítélni, aki ítélkezésre rendeltetett. Mostanában nem ritka az efféle szerepcsere. A jóérzésű, úgymond tisztességes emberek egyre hátrább húzódnak a sorban, a bűnözőfélék, a törvényen túllépők meg mintha napról napra magabiztosabbak lennének. A közbiztonság egyre rosz- szabb, s ezt nem csak a közember érzi, lassacskán némely illetékes is elismeri. Mint éppen ezekben a napokban, amikor a vízum- kényszer bevezetése kerül szóba. A keleti illetve déli határokon tapasztalható állapotokat nekünk, e vidéken élőknek nem kell magyarázni, s köztudott az is, hány bűneset, miféle furcsaság történik mondjuk a nyíregyházi KGST-piacon. Lesz-e vízum vagy sem, ezután dől majd el. Az azonban máris tudható, hogy, amíg keleten tiltakoznak ellene, a fejlett osztrákok örömmel üdvözlik az ötletet. Amikor Magda Marin- kót a tárgyalásokon mutatott viselkedése miatt immár harmadszor akarta elmeszakértő megvizsgálni, akkor ő a doktornak flegmán annyit mondott: előbb bizonyítsd be te, hogy normális ember vagy! Mit ne mondjak! Néha ma már akkora a zavar, hogy tényleg nehéz tisztázni, ki a normális, s kinek van baja. Csuda, ha Marinkónak elege lett? Igaz, mára már nekünk is! Egy folt Európa térképén Ferter János rajza — Leírt korosztály Páll Géza r alán az lenne a jó, ha megalakítanánk az ötvenévesek pártját —sóhajtott fel az egyik munkanélküli ismerősöm, aki lejárta a lábát, mégsem tud elhelyezkedni. Mindig azzal küldték el, ötven év feletti munkatársakkal nem foglalkoznak. Ha így van, akkor miért nem szállítják le a nyugdíjkorhatárt ötven évre —zsörtölődött magában Jól tudván, hogy ez teljesen megalapozatlan kívánság, hisz nem le, hanem fel akarják emelni a nyugdíjas korhatárt. Már-már úgy tűnt a fél ország legszívesebben nyugdíjba menne, mert legalább az a kevés pénz biztosnak tűnik. Később igen sokan kénytelenek voltak rádöbbeni, inkább dolgoznának, mert valamivel mégis csak több az a pénz, mint a drágulással szemben versenyképtelen nyugdíj. Elmélkedhetnénk most emberiességről, arról, hogy a most ötvenéves korosztály mit élt meg, milyen áldozatokat hozott az eltelt évek, évtizedek alatt. De ez sem sokat segít. Minden korosztály áldozatokat hoz, talán a mostani fiatalok, vagy a középkorosztály nem? Aztán érvelhetnénk azzal is, hogy az ötven év körüli korosztály szakmai képzettsége, kiforrottsága a legideálisabb ahhoz, hogy kiválóan megállják a helyüket a munkában. Meglehet a munkatempó némelyeknél már lassabb, talán a betegségek is gyakrabban kopogtatnak náluk, de remélhetően a többség még nagyon is munkaképes, versenyben tud maradni a fiatalokkal. Persze szó sincs itt a korosztályok szembeállításáról. Nem az eltelt ötven év jogán kellene őket teljes értékű emberként fogadni és a lehetőségek szerint nem tőlük megszabadulni, hanem azért, mert százak, ezrek, tízezrek alkotó energiája megy így a semmibe egy előítélet szerint, amely már az ötvenévest is öregnek tartja. Ilyen alapon talán a negyvenéves is öreg. Tudjuk, világjelenségről van szó, a leírt korosztály drámája mindenütt kísért. Am érdemes a rossz mintát is átvenni, csak azért, mert másutt ez a divat? i Nézőpont ....... .............r___________I
