Kelet-Magyarország, 1995. július (52. évfolyam, 153-178. szám)

1995-07-13 / 163. szám

1995. július 13.. csütörtök A FŐSZERKESZTŐ POSTÁJA Kelet-Magyaroiszág 7 Ne jöhessen a hirtelen halál! Hozzászólás a Kelet-Magyarország június 30-ai számában megjelent írásához Már az 1989-es év adatai is azt mutatták, hogy évente több mint 20 000 ember hal meg ér­telmetlenül Magyarországon. Az értelmetlen, un. elkerülhe­tő halálozás alatt azokat a ha­láleseteket értjük, amelyek egy preventív szemléletű, kor­szerű egészségügyi ellátás mellett elkerülhetőek lenné­nek. A halálesetek több mint 57 százaléka szív- és érrend­szeri megbetegedés miatt kö­vetkezett be. Ezek a szomorú statisztikai adatok sajnos nem mutatnak javulást. Ezzel ellen­tétesen a fejlett nyugat-euró­pai és tengerentúli országok­ban a halálozás nagymérték­ben és folyamatosan csökken. Joggal kérdezhetjük, hogy en­nek az eltérő tendenciának mi az oka. A legfejlettebb országokban évtizedek • óta egy preventív szemléletű, korszerű sürgőssé­gi betegellátásra épülő egész­ségügy működik. Ennek kere­tében a lakosság életkortól függően bizonyos szűrő jelle­gű vizsgálaton esik át, amely- lyel fel lehet ismerni a rizikó- faktorokat, és már tünetmentes állapotban diagnosztizálni le­het a lappangó betegségeket. Az ilyen korai szakaszban fel­tárt eltéréseket vagy életmód- váltással vagy gyógykezelés­sel eredményesen lehet gyó­gyítani. Ezzel ellentétesen sokkal reménytelenebb a hely­zet akkor, ha a gyógykezelés egy-egy betegség végstádiu­mában kezdődik el, amikor bekövetkezik a roncsoló agy­vérzés, vagy kialakult a nagy kiterjedésű szívizom-infark­tus. Nyilván ezekben az ese­tekben fordul elő leggyakrab­ban a hirtelen halál. A lakosság jelentős része nem tanúsít kellő figyelmet a mellkasi panaszainak és nincs tisztában aktuális egészségi ál­lapotával. Nem ismeri rizikó- faktorait, így szóba sem kerül­het a megelőzés, a prevenció. Sajnos, sokan dohányoznak, korszerűtlenül táplálkoznak. A lakosság jelentős részét a túlhajszolt élettempó okozta stressz is terheli. A nem pre­ventív szemléletű korábbi gyakorlatnak és a nem megfe­lelő életforma következmé­nyének tartható, hogy a sta­tisztikák szerint naponta, me­gyénként egy-két hirtelen, de elkerülhető haláleset bekövet­kezik. Mit lehet tenni a halálozás csökkentése érdekében? Az állami egészségügy ke­retében működik Nyíregyhá­zán a Bethlen G. u. 12. sz. alatt a Magyar Szív Alapítvány ál­tal kialakított rendelőben a preventív szakrendelés. Ez a szakrendelés teljes munkaidő­ben a rizikófaktorok kiszűré­sét, a mellkasi panaszok pon­tosítását végzi. A betegek há­ziorvosi beutalóval ingyene­sen vehetik a szakrendelést igénybe. A rendelés több mint két éve működik, naponta 30-40 beteg fogadására alkal- mas.A statisztika azt mutatta, hogy a hirtelen halálesetek előfordulása a kórház előtti szakaszban a területen nagy­arányú, ezért kidolgoztunk egy konzultációra épülő mód­szert a területi sürgősségi be­tegellátás színvonalának eme­lése érdekében. Ennek keretében akár az or­vosi rendelőből, akár közterü­letről néhány másodpercen be­lül EKG-jeleket lehet eljuttat­ni egy közvetlen telefonvonal segítségével a megyei kórház sürgősségi osztályán műkö­dő prevenciós központhoz. A gyors konzultációval pillana­tok alatt pontosítható a diag­nózis, indítható a megfelelően felszerelt és szakképzett men­tőegység. Annak kiérkezéséig is segíthető a helyszíni beteg- ellátás a folyamatos kórházi konzultációval. A rendszer már működik több mint 20 önkormányzati rendelőben és több mentőgép­kocsiban, ott, ahol az önkor­mányzatok már kellő időben felismerték e probléma fontos­ságát. Ennek a rendszernek a segítségével történhetett meg az a rendkívül gyors és szak­szerű életmentés, amely egy máriapócsi beteg érdekében történt. A percenként 24-es lassú, elhaló szívműködés ész­lelésekor a rohamkocsival a kórházi szakemberek is a hely­színre érkeztek és folyamatos kórházi konzultáció mellett el­látták a beteget. Mind a rizikófaktorok korai felismerése, mind a mellkasi panaszok pontosítása, mind a területen működő kórházi színvonalú betegellátásra már jól bevált gyakorlat alakult ki a megyében. A megrendítő ha­lálesetek száma akkor fog csökkenni, ha a köztudatban ismertté és a rászoruló betegek számára elérhetővé válnak ezek a lehetőségek. Fel kell szerelni az alapellá­tás rendelőit, az üzemorvosi rendelőket, a központi ügyele­teket, a regionális mentőállo­másokat a gyors kórházi kon­zultációhoz szükséges techni­kai eszközökkel. A kórházak részéről a megfelelő színvona­lú, folyamatos konzultáció le­hetőségét kell biztosítani. Ilyen módon a legnagyobb bajban is megvan a lehetőség arra, hogy időben érkezzen a szakszerű segítség. Feltétlenül szükséges a pol­gári szívmentésnek a lakosság részére történő oktatása is. Er­re azért van szükség, hogy egyre többen tudják azt, mit kell tenni abban a néhány percben, amíg a szakszerű se­gítség a helyszínre érkezik. Ehhez a Magyar Szív Ala­pítvány megfelelő oktató esz­közöket és tananyagot tud biz­tosítani. A program megvaló­sítása csak társadalmi összefo­gással érhető el. A jelenlegi nehéz gazdasá­gi körülmények mellett is az önkormányzatoknak érezniük kell a lakosság egészségi álla­pota miatti felelősséget és együttműködve az egészség- ügyi ellátással minél hama­rabb biztosítani kell e korszerű szolgáltatás elérhetőségét. Va­lamennyiünk felelőssége óriá­si, mert tudjuk, van megoldás a nagymérvű halálozás mér­séklésére. Ezeket az adatokat nem lehet figyelmen kívül hagyni és a megvalósítása a nehéz gazdasági helyzetre va­ló hivatkozással nem halaszt­ható el. Naponta megyénkben 1-2 ember életéről van szó! Dr. Zsonda László prevenciós főorvos Mezőgazdaság: kísért a múlt Olyan mértékűvé nőtt az elvonás, mely rövid idő alatt összeomlást eredményezhet Az évszázadok során egymást váltó hatalmak kiapadhatatlan találékonysággal vonták el a mezőgazdasági lakosság em­berfeletti munkával megter­melt javait. Remekül lehetett a rafináltnál rafináltabb mód­szereket váltogatni, mert a na­pi munkájába temetkező la­kosság a társadalom legkiszol­gáltatottabb rétege volt. A hatalom érdeke szerint röghöz kötötték, vagy váro­sokba kényszerítették bérmun­ka vállalására. Napjainkban a módszerek már finomodtak, de az alapelv alig-alig válto­zott. Cáfolhatatlan tény, hogy a mezőgazdaság elleni legördö­gibb terveket legtöbbször a baloldali politikai műhelyek­ben eszelték ki. Elég, ha csak az ukrán parasztok sorsára gondolunk a sztálini kolhozo- sítás idején. A magyar vidék lakossága is kapott némi ízelítőt a kom­munizmus agrárpolitikájából. Emlékezhetünk egy rafináltsá- gában felülmúlhatatlan beadá­si rendszerre, kifizethetet­len adóterhekre, értéknélkü­li munkaegységre és más ha­sonló találmányokra. Tették mindezeket törvényesen. Vég­rehajtásához találtak elég szá­mú, jól megfizetett törvényho­zót és hivatalnokot. Azt azonban mindenki tud­ta, hogy ezeknek az intézkedé­seknek annyi erkölcsi alapjuk volt, mint a 16 millió forintos bankelnöki végkielégítések­nek. Az 1960-as években lét­rehozott mezőgazdasági üze­mi rendszer az összevonás­szétválasztás, diktátumi nyo­más, folyamatos tőkekivonás miatt a rendszerváltás idejére erkölcsi és anyagi csődhal­mazzá vált. A rendszerváltás után létre­hozott szervezeti formák hoz­tak némi javulást, de az agrár­olló folyamatos nyitásával olyan mértékűvé nőtt az elvo­nás, amely rövid idő alatt lát­ványos összeomlást eredmé­nyezhet. A Népszava információja szerint egy ilyen kilátástalan helyzetben lévő mezőgazdasá­got akar a kormány újabb adó­val (adókkal) terhelni. A mi­niszterelnök szerint kell a pénz „mert sok szemetet kell eltaka­rítani”. Az igaz, hogy ketyeg­nek a 40 év időzített bombái a lakóházakban, megrokkant ár- vízvédelmi gátakban, erőmű építésében, -bontásában, kero­zinnal átitatott talajokban és még felsorolhatatlanul sok he­lyen. Késő bánat, hogy szeré­nyebb pártházak építésével több pénz jutott volna a létfon­tosságú berendezések, építmé­nyek karbantartására, építésé­re. Persze még nem tudjuk, a kormány hány minisztere sze­remé a költségvetés terhére jó­tékonysági alapot létesíteni. A családtagoknak is kell az ala­pítványi kurátori, pénztárosi állás, mert egy fizetésből ma nehezen lehet megélni. Az ala­pítvány alaptőkéjével meg majdcsak lesz valami. Jó lenne, ha a választások idején a nép sorsáért oly sokat aggódó képviselők a mező- gazdaság újabb adóztatása he­lyett a zsírosabb falatokat ígé­rő külföldi és hazai haramiák pénzmachinációira irányíta­nák a kormány figyelmét. Sokkal tisztességesebb és hasznosabb lenne, ha az egyes parlamenti munkabizottságok vezetői nem az elavult, élet- képtelen szervezeti formák pozitív diszkriminációjáért esedeznének, hanem szektor­semlegesen igyekeznének a magyar mezőgazdaságot ver­senyképessé tenni. Az újabb adóztatás olyan lenne, mintha valaki arról a fáról akarna gyü­mölcsöt szedni, amit még el sem ültetett. Lehet, hogy nekik együtt sikerülni fog? Filep Lajos mg. mérnök Egy környezetbarát olajcég Nyugati szabványokhoz igazodó töltőállomásokat telepítenek Galambok Képet közöltek néhány | napja a Kossuth téri galain- j bokrot. Nekem is tetszett, | galambokkal szebb, barát- | ságosabb a tér, mint nélkü­lük. De meg kell nézni mt- i lyen a városháza, a takarék - ! palota és újabban a gyö- i nyörűen felújított plébánia minden kiugró díszítése, milyen a falak menti díszes j térburkolat. Itt volna az ide­je. hogy keressenek meg­oldást arra, hogy az épiile- I tek és közvetlen környékük is tiszta, szép maradjon. Magyar Kálmán belvárosi lakos Tisztelt Szerkesztőség! Kérem, engedjék meg, hogy visszatérjünk a Kelet-Magyar­ország 1995. június 27-i szá­mában megjelent Egy környe­zetbarát olajcég II. című írásra és néhány megjegyzést fűz­zünk hozzá. A gőzvisszavezető rendszer a töltőállomás és a tartálypark vonatkozásában korántsem tö­kéletes még, hiszen, bár a gép­kocsik tankolásakor és a tar­tálykocsik lefejtésekor kelet­kező gőz visszakerül a tartály- kocsiba, ennek a visszanyeré­sét azonban — tudomásunk szerint — még nem sikerült a MÓL Rt.-nek megoldania. Nem vitatható, sőt példaér­tékű, hogy a MÓL Rt. mennyi mindent tett, milyen sok pénzt költött töltőállomáshálózata korszerűsítésére, azonban sze­retnénk kiemelni, hogy az ES­SO HUNGÁRIA Kereskedel­mi Kft, mint az ESSO/EX- XON nemzetközi konszern le­ányvállalata volt az első Ma­gyarországon, aki 1990. de­cember 18-án megnyitotta az első, kömyezetvédelmileg is a nyugati szabványokhoz igazo­dó töltőállomását Budapesten. Ezért véleményünk szerint nem helytálló, sőt egy kicsit talán félrevezető a cikk utolsó előtti bekezdés, hiszen a MÓL Rt. (akkor még Áfor) a korsze­rű és környezetbarát töltőállo­más jegyeit nagyobbrészt a mi töltőállomásunk példáján ke­resztül ismerhette meg. Abban a reményben, hogy segítségükre tudtam lenni pontosításommal, maradok tisztelettel: Horváth Tibor Retail Operation Manager Budapest A, Lapunkról írják Tisztelt Szerkesztőség! Feleségem június végén Nyíregyházán részt vett a Beszélni nehéz! körvezetők országos anyanyelvi tábo­rában. Számára nagy él­mény volt a tanácskozás. Magam is magyar-törté­nelem szakot végeztem, az újság, a folyóirat mindig érdekelt. A feleségemtől ajándékba Kelet-Magyaror- szágot kaptam, ami na­gyon megnyerte tetszése­met. Gratulálok! Nem csak az tetszik benne hogy szí­nes, a tartalma miatt is új­ság, amit öröm volt kézbe venni! Ha lehetséges lenne néhány lapszámot (fölös példányt) a címünkre elkül­deni, nagyon örülnék neki. További sikeres munkát, emelkedő példányszámot, hűséges olvasót kívánok. Rozsnyai Jenő Szeged Temetői autózás Tisztelt Szerkesztőség! A Kelet-Magyarország időnként megírja, hogy a nyíregyházi Északi temető belső útjai és a forgalmas kinti utak között már alig van különbség: túl sok au­tót engednek be. Ilyenkor átmenetileg csökken a for­galom, aztán minden visz- szatér a régi kerékvágásba. Most megint az utóbbi a jel­lemző. Nem a kivétel nélküli til­tást akarom elérni hozzá­szólásommal, hanem némi rendet és nyugalmat szeret­nék. Javaslom, hogy csak a nyitás utáni és a zárás előtti egy-egy órában engedjenek be autókat (mondjuk a bel­városban jellemző parkolá­si díjak kétszereséért), a nyitva tartás további részé­ben pedig egyáltalán ne. így azok, akik tudják, hogy nem képesek gyalog meg­tenni valamelyik bejárattól a hozzátartozójuk sírjáig tartó utat. válasszanak a megjelölt időpontokból. Általában is illuziórom- boló a sírok közt közlekedő autó, nem beszélve a kipu­fogógázokról és felvert por­ról, ami ilyenkor, száraz nyáridőben egyszerűen kel­lemetlen—egy-két autós kényelméért tucatnyian kénytelenek nyelni a port. Mellesleg kegyeleti szem­pontból is méltányosabb és emberibb, ha a sírkert útjain az ott nyugvó hozzátarto­zónkra gondolva tesszük meg a rövid sétautat, nem pedig a síremlékig autóz­va. Hozzátartozik az iga­zsághoz az is, hogy autók­ból kiszállók között elvétve lehel látni különösen idős. nehezen járó, netán moz­gáskorlátozott embert. Többnyire kényelmesség­ről, státusszimbólumról van szó, aminek nem feltétlenül kellene helyet adni. József Sándor Nyíregyháza, Vay Adárn körút Alföldi kirándulás A Nagykállói Őszi Napfény nyugdíjas Klub tagjait az év kezdetén — többek között — az foglalkoztatta, hogy ha össze tudjuk kuporgatni a kis pénzünket, a már ha­gyománnyá vált évi 3 napos kirándulásunkat az ország melyik tájára tervezzük. Végül is a tagság egyhan­gúlag elfogadta, hogy egy alföldi városban szervez­zük meg a főhadiszállást, így került sor Szentes város kijelölésére, ahol a középis­kolai kollégium adott szál­lást két éjszakára és biztosí­tott két napi étkezést termé­szetesen elfogadható térítés ellenében. Utunk Berekfürdőn veze­tett keresztül, ahol először is élvezhettük a strandfürdő vizét. Szentesre érve a szál­lás elfoglalása után idegen- vezetővel ismerkedhettünk a város nevezetességeivel, múzeumával és egy magán ember különböző állat­gyűjteményeivel. Megnéz­tük az ópusztaszeri nemzeti parkot, ahol még jelenleg is folynak az ásatások és dol­goznak a régészek. A három nap szép emlék marad mindannyiunknak. Köszönettel tartozunk az önkormányzatnak, a Műve­lődési Központ igazgatójá­nak a kapott anyagi és er­kölcsi támogatásukért. Vajda Albert az Őszi Napfény Nyugdíjas Klub vezetője Nagykálló Köszönet a segítségért Tisztelt Szerkesztőség! Ezúton köszönöm meg a sérült, beteg gyermekek ja­vára június 2-3-án tartott rendezvényünk sikeres le­bonyolításához nyújtott se­gítségét. A fogyatékosság­gal élők iránt tanúsított együttérzése, támogatásá­nak tanúbizonysága elköte­lezettségünkben megerősít, munkánkhoz erőt ad, to­vábbi tettekre, összefogásra ösztönöz bennünket. Örömmel / közölhetem, hogy Göncz Arpádné a Ké­zenfogva, Összefogás a Fo­gyatékosokért Alapítvány elnök asszonya is elisme­réssel szólt szakmai és szer­vező munkánkról, valamint a rendezvény helyszínén ta­pasztalt társadalmi összefo­gásról. A „Nem sajnálni, ten­ni akarunk” Alapítvány és a Kislétai Egészségügyi Gyermekotthon dolgozói valamint a magam nevében kívánok Önöknek sok si­kert és jó egészséget! Vadász Mária igazgató főorvos a Megyei Közgyűlés Egészségügyi. Biz. elnöke A szerkesztőség fenntartja magának azt a jogot, hogy a beküldött leveleket rövidítve közölje. A főszerkesztő pos­tája az olvasók fóruma, a közölt levelek tartalmával a szerkesztőség nem feltétlenül ért egyet. ■ ...............................................................—.....■■■■......

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents