Kelet-Magyarország, 1995. július (52. évfolyam, 153-178. szám)

1995-07-11 / 161. szám

1995. július 11kedd HÁTTÉR Tisza-part, nyár, nosztalgia Keskeny az út • Egy év szünet után • Takarékos idénykezdet # Célok, vágyak Kezdődhet a nyaralási nagyüzem A szerző felvétele Györke László Ibrány (KM) — Az ibrányi Tisza-partot nem könnyű megközelíteni: hosszú kilo­métereken igen keskeny út vezet az üdülőtelepig, kem­pingig. Sőt, mintegy három kilométert a töltés tetején kell megtenni. Igaz, aszfalt- burkolata van az útnak, hogy nem túl nagy rajta mostanában még a forga­lom, azt jelzik a repedé­sekből előkandikáló fűszá­lak. Szerencsére nem jött szemben egyetlen jármű sem. Vannak ugyan úgynevezett kiállók, ahol be lehet, be kell várni a szembejövő járművet. Ám a magas fűtől ezek egy részét nem látni jó előre. Nyitva Legnagyobb meglepetésemre nyolc nagy autóbusz is állt az üdülőtelep parkolójában. Nagy volt a nyüzsgés, a Tó­kuckóban táborozó mintegy 400 gyermek kirándult aznap ide. — Nem lehet autóval le­menni a partra — figyelmeztet az egyik kislány. — Akkora a sár az erdőben. Akkor sem lenne célszerű kocsival menni, ha nem lenne sár, hiszen természetvédelmi terület és autóforgalom elől amúgy is lezárt földútról van szó. (Az más kérdés, hogy fő­idényben akadnak renitenske- dők, akik nem veszik figye­lembe a jelzőtáblákat.) A korábban oly népszerű halászcsárda két hete még zár­va volt. Most viszont nyitva találtuk. Vigh Magdolnától, az üdülőtelep vezetőjétől megtu­dom, hogy tavaly el akarták adni. — Annak idején — mondja — a korábbi úttörőtáborral az volt a célunk, hogy továbbra is elsősorban a gyerekeknek, il­letve a családoknak biztosít­sunk kellemes kikapcsolódást. Én ibrányi vagyok, tehát ne­kem a kötődésem is más ehhez a létesítményhez. Emlékszem, amikor a hagyományos érte­lemben tett úttörőtábor meg­szűnt, az ibrányiak úgy érze­ték, hogy elvettek tőlük vala­mit. Tehát adva volt a feladat és a cél, valami hasonló mű­ködjék itt továbbra is. Csak­hogy a normális üzemeltetés­hez beruháznunk is kellett. Azt nemigen kell magyarázni, egy idényjellegű szolgáltatás­sal, amelynek időtartama mindössze két hónap, nem számíthattunk extraprofitra. Ebből következik, hogy a vál­lalkozás veszteséges volt. Ezért vetődött fel tavaly az el­adás gondolata. Az azonban szempont volt, hogy az eredeti elképzelést, azaz a diáküdülte­tést a potenciális vevő tovább vigye. Az érdeklődők közül azonban egy sem akadt, aki ennek az elvárásnak megfelelt volna. Aztán felvetődött a bér­beadás lehetősége. Sajnos — vagy talán szerencsére? — a leendő bérlőnek is másak vol­tak az elképzelései. így aztán lekerült a telep az eladólistá­ról. Megoldható-e? O Pusztán érzelmi kötődés alapján azonban aligha tart­ható fenn hosszú távon egy ilyen létesítmény. — Ez tökéletesen igaz. Vi­szont az elmúlt évek tapaszta­lata sokat nyom a latba. Ma­gyarán: egy olyan gazdaságos üzemeltetést vezettünk be, amelynél lehetőleg nincs fö­lösleges ráfor­dítás. Míg nem volt ele­gendő tapasz­talatunk, elő­fordult, hogy a kelleténél jóval több alkalma­zottunk volt. Persze, erre csak akkor ke­rülhetett sor, ha kialakult egy összeszo­kott csapat, amelyben min­denki pontosan tudja feladatát és azt profi módon látja el. Ahhoz viszont, hogy többé-ke- vésbé pontosan meg tudjuk ha­tározni az opti­mális létszá­mot, hogy úgy mondjam, meg kellett fizetni a tandíjat. Úgy gondolom, ha jelentősen sike­rül a költségekből faragni ésszerűséggel, gondos, körül­tekintő szervezéssel, — persze úgy, hogy az ne menjen a szín­vonal rovására — akkor to­vábbra is fenn tudjuk tartani a tábort. Legalábbis ez a vá­gyam és a célom. Sokk után Vigh Magdolna örömmel új­ságolja, az egykori vendégek közül többen újra megtalál­ják őket. Az is jó hír, hogy az idén újra lesz nemzetközi ol­vasótábor általános iskolások­nak. Kár lenne veszni hagyni az értékeket. Bár strandolásra al­kalmas partszakasz sok van a Tiszán, üdülési lehetőségek­nek sem állunk éppen szűké­ben, mégis, úgy érzem, szegé­nyebbek lennénk enélkül. r alálkoztam egy vér­beli, magyar millio­mossal. Sőt, kezet is szoríthattam vele, bár beval­lom, nem volt világraszóló él­mény. Éppen egy kukaedény­ben kotorászott, amikor meg­pillantottam, pontosabban ő pillantott meg engem, én in­kább igyekeztem úgy tenni, mintha nem ismerném meg. Valójában nagyon is megis­mertem, de még egyetlen ta­lálkozásnál sem fordult elő, hogy ne kért volna kölcsön néhány forintot. S persze egy­szer sem fordult elő, hogy ad­tam volna is. — Ne tévessze meg a lát­szat — kezdte mintegy meg­nyugtatásul. Tapintatosan karon fogott és néhány lépéssel arrébb húzott, nehogy esetleg rólam is azt gondolja valaki, én is vonzódom a kukaedények­hez. Ezt ő mondta így, magá­ról, Mert őt bizony, vallotta meg, már akkor izgatták, amikor még nem csúszott le a mélybe, a válását követő alkoholmámoros korszakát megelőzően. Úgy magyaráz­ta, valósággal késztetést ér­zett, hogy felnyissa a kukák fedelét, beléjük nézzen... —Mivel elég sokan ismer­nek a városban, rendszerint este indultam a portyára. Nem is tudom, igazábam mit is kerestem a szemetes edé­nyekben. Ennivalóra, egy kevés italra futotta a szűkös munkanélküli-segélyből. Az üres üvegek nem érdekeltek, bár a legtöbb kukázó ezekre Alruhás milliomos vadászik. Nem fogja elhinni miket vittem haza. Eldobált szerelmes leveleket, számlá­kat. Otthon ezekkel szóra­koztam, olvasgattam őket. — Nem muszáj elhinnie, de ettől még igaz, a kukák­nak köszönhettem, hogy nem csúsztam lejjebb a mélybe, sőt megkapaszkodtam, s las­san visszatértem a normális kerékvágásba. Ha hívő len­nék, azt mondanám, az Isten akarta így, de ismerhet annyira, én a tudomány em­bere vagyok, nem hiszek a csodákban. Velem mégis va­lami ilyesmi történt. Innen már én veszem át a szót, hogy ne untassam az olvasót a részletekkel. Isme­rősöm az egyik alkalommal talált egy kopott fadobozkát. Gondolta jó lesz a kerámiák mellé, hetekig fel se nyitotta a fedelét. Egyszer aztán vé­letlenül megbökte a könyö­kével a szekrény szélén lévő dobozt, az leesett és zseb­kendőbe csomagolva kibu­kott a szoba közepére két drágakövekkel ékesített arany karkötő. Olyan ijedtség fogta el az álmából alig ébredező em­bert, hogy először arra gon­dolt, már megy is vele a rendőrségre, vagy a talált tárgyak osztályára. Sokáig töprengett, mitévő legyen. Aztán megérlelte magában az elhatározást, ha valaki ilyen felelőtlen, hogy az ér­tékeit véletlenül vagy bárho­gyan is kidobja a szemétbe, az nem érdemli meg, hogy visszakapja. Ha pedig vala­milyen bűncselekményből származik a két ékszer, ek­kor sem ő a vétkes, esetleg gyanúba keveredhet. De olyan balga sem lehet, hogy az ölébe hullott értéket visszaadja az általa ismeret­len személynek. — így aztán megbékéltem a lelkiismeretemmel, meg­tartottam. Felutaztam a fő­városba, három ékszerbolt­ban is jártam, s a harmadik ígérte a legtöbbet, egymillió forint készpénzt kaptam a két karkötőért. De nem sokáig voltam milliomos. Vettem egy kis minigarzont, azóta visszatért a nyugalmam, s csak megszokásból kotorok bele néha a kukákba. A történetet hallgatva, nem tudtam eldönte­ni, valóban igaz le­het-e vagy csupán az én szó­rakoztatásomra találta ki az egészet. Am az mégsem tűnt a fantázia játékának, hogy— talán látva kétkedésemet — az orrom előtt megcsörgette a garzonlakás kulcsát. Sőt, meg is invitált. Talán mégis el kellene hinnem, hogy akad­nak milliomos karriertörté­netek nálunk is. Igaz, hőse­inknek még csak garzon jut. De hát mit akarunk, kis or­szág vagyunk... Fiatalok átképzése Nyíregyháza (MTI) — Az utóbbi hónapban négyszázzal csökkent a nyilvántartásban szereplő munkanélküliek szá­ma Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében; a csökkenés az év végéig tovább tart, a jelen­legi 47 ezerről, 43-44 ezerre mérséklődik a regisztrált állás­talanok létszáma. A Nyírségben — ahol válto­zatlanul a legnagyobb arányú, mintegy 20 százalékos a mun­kanélküliség — júniusban élénkült a munkaerőkereslet; a mezőgazdasági-, az élelmi­szerfeldolgozó-, és a könnyű­ipari üzemek hirdettek felvé­telt, a munkaügyi kirendeltsé­gekhez több, mint 1900 üres álláshelyet jelentettek be. A területi intézmények így — a korábbi bejelentésekkel együtt — 2641 helyre közvetíthettek ki munkavállalót. Az iskolai év befejezése után nőtt viszont a pályakezdő munkanélküliek száma Sza- bolcs-Szatmár-Bereg megyé­ben, jelenleg 3700 fiatal vár arra, hogy tanulmányai befeje­zését követően elhelyezked­hessen, s várhatóan a vakáció, a nyár elmúltával augusztusig még több pályakezdő segély­kérelmére számítanak a mun­kaügyi szakemberek, ezért cselekvési programot dolgoz­nak ki foglalkoztatásuk előse­gítésére. Lehetséges, hogy a megyei munkaügyi tanács a tervezettnél nagyobb összeget fordít majd a pályakezdők át­képzésére, ezzel is segítve munkába állásukat. Kováts Dénes A z utóbbi idők gyil­kosságai ismét erős felzúdulást keltettek a közvéleményben, egyre hangosabb azok véleménye, akik az emberölés elkövető­ire halálbüntetést szabatná- nak ki. Jóllehet, köztársa­sági elnökünk is aláírta e büntetési forma eltörlését, egyesek országgyűlési kép­viselők, pártvezetők megke­resését tervezik, még alá­írásgyűjtési akció elindítá­sának ötlete is felvetődött. Nemcsak megyénkben, de országszerte számos életel­lenes bűncselekményt kö­vetnek el elvetemült alakok, akiknek mit sem számít egy másik ember élete. Megosz­lanak a vélemények arról, mi lenne számukra a méltó bírói döntés, annyi azonban leszűrhető: ha a magyar la­kosságon múlna, a gyilko­sok zöme nem sokáig ma­radna életben. Pro és kontra, sorakoz­tattak már fel érveket a leg­súlyosabb ítélet visszaállí­tása mellett és ellen, de az biztos: a jelenlegi törvé­nyeknek alig van visszatar­tó hatása. A büntetési téte­lek (időhatárok) nem szank­cionálják eléggé a (szándé­kos) gyilkosságokat, a bű­nöző — csupán számára jó esetben — néhány év után ismét a becsületes emberek között járkálhat, s követheti el újabb rémtettét. A farkas­ból ugyanis ritkán válik bá­rány. A mai börtönviszonyok mellett — bár bizonyos szervezetek szerint további javulás kellene az elhelye­zés körülményeiben — a közvélemény úgy értékel: szanatóriumban érezhetik magukat az elítéltek (könyvtár, konditerem, té­vé, jó koszt). Ez pedig irri­tálja őket még akkor is, ha néhányon az emberi jogok­ra hivatkozva természetes­nek találják. A bűnnek arányban kelle­ne állni a büntetéssel — vallják sokan — jó néhá­nyon régmúlt idők királyai­nak törvényeit, s a csendőr- korszakot emlegetik fel. Ha többségében nem is azt kí­vánjuk vissza, azért a vá­lasztópolgárok véleménye elgondolkodtathatná a tör­vényalkotókat: a súlyos bűncselekmények szankció­ja is súlyos legyen. Mond­juk az életfogytiglan az va­lóban életfogytiglani jelent­sen. Harmadik műsor Ferter János rajza Színház sétálósan Bodnár István edves meglepetés­ig ben van mostaná- A. V. ban részük azoknak a járókelőknek, akik a hét vége táján Nyíregyházán, a városközpontban sétálnak. A Kossuth tér alkalmi pódi­umán ugyanis olykor tánco­sok, énekesek adanak mű­sort az arra járók örömére. Az úgynevezett sétálóutcái programokról van szó, ame­lyek már nyár elejétől tarta­nak. A program színes és vál­tozatos. Alkalmi koncertek, néptáncbemutatók vagy ép­penséggel színházi produk­ciók várják, csalogatják a járókelőket, hogy néhány percre kikapcsolódhassa­nak a mindennapok egy­hangúságából, séta közben némi műélvezetben lehes­sen részük. Igaz, a közre­működők többnyire amatő­rök, de ez teszi igazán érde­kessé a dolgot, ez ad termé­szetes bájt a többnyire fia­tal fellépők produkcióinak. Természetesen az ő szá­mukra fontos eseménynek számít a bemutatkozás, hi­szen ország-világ előtt szá­mot adhatnak képességeik­ről, művészi fogékonysá­gukról. Másrészt alkalom nyílik a megmérettetésre, a komolyabb műhelymunkára. Több iskola is pódiumra lépett már, így a Hunyadi és a Móra általános iskola csoportjai szórakoztatták a múltkorában a sétálókat. Augusztusban a Kertvárosi Általános Iskola diákjai ad­nak majd műsort. Most, a hét végén, július 14-én pe­dig igazi vásári komédiát láthatnak az érdeklődők: a Fabula Bábszínház lép majd dobogóra. Tulajdonképpen már né­hány éve részesei lehetünk ezeknek a sétálóprogra­moknak, de az idén a nyír­egyházi művelődési köz­pont szervezésében az egész nyárra terjedő gazdag so­rozat várja a járókelőket: májustól szeptember végé­ig, heti 1-2 alkalommal. Legyen szabad valami kritikát is mondani! Nincs olyan megfelelő pódium a Kossuth téren, amelyen bár­miféle kulturális eseményt meg lehetne rendezni. Meg­érdemelnének a városunk jó hírét öregbítő együttesek vagy csoportok az alkalmi dobogóknál rendesebb szín­padszerűséget is. *1*1 I I 111 4 Bűntett és...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents