Kelet-Magyarország, 1995. július (52. évfolyam, 153-178. szám)
1995-07-10 / 160. szám
1995. július 10., hétfő HÁTTÉR A gyerekek mit sem tudnak Óvodavita Felsősimán • Az épület leromlott állagú, lehetne más megoldás is Gyüre Ágnes Felsősima (KM) — A hat- hétszáz lakosú Felsősima ma Nyíregyházához tartozik. Gyebrószki János önkormányzati képviselő szerint beépülése akkor torpant meg, amikor a korábban itt működő termelőszövetkezet felbomlott. Az itt lakók a visszafejlődéstől félnek, amikor tiltakoznak az ellen, hogy a körülbelül 250 négyzetméteres, korszerű óvodájukat egy régi tanítói szolgálati lakásba helyezzék át. Döntés nincs Júniusban kezdődött aláírás- gyűjtés ez ügyben, azóta két képviselő-testületi ülésen is napirendre került a téma, de végleges döntés még nem született. Közben az áthelyezést ellenzők tábora nő. A képviselőnek száztizennyolc aláírást tartalmazó ívet adtak át a közelmúltban. A vétózok száma még akkor is jelentős, ha közel ötven szignó lakcím nélkül szerepel. Az aláírók képviseletét Mihály Lászlóné vállalta el. Elpanaszolta, hogy az új óvodaépületnek kiszemelt ház szerintük egészségtelen, mert salét- romos és felfűthetetlen. Nem sikerült elérniük, hogy igazuk alátámasztására az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálattól szakvéleményt szerezzenek, de akit beengednek oda, saját szemével győződhet meg az építmény alkalmatlanságáról. Azért sem válnának meg szívesen a mostani óvodától, mert az azt körülvevő ligetet a szülők parkosították társadalmi munkában. Azt is közölte: beadott egy kérelmet a Családsegítő Központba arról, hogy az óvoda épületében alakítsanak ki öregek napközi otthonát. Igenlő válasz nem érkezett. Megkerestük Magos Sán- dornét, az ANTSZ illeté- kes(nek vélt) szakemberét. Megtudtuk, hogy az intézmény csak hivatalos szerv, jelen esetben az önkormányzati hivatal kérésére készít szakvéleményt. Ezután kértünk találkozót Gyebrószki Jánostól. Elmondta: az óvoda átköltöztetésének lehetősége a Nyíregyháza hogy sietnének elfoglalni a helyeket. A tanítói lakást Szilágyi Béla iskolaigazgató és Magyar Sándor gondnok is megtekintette velünk. Az igazgató úr elmondta: azt hogy a ház hosz- szabb ideje üresen áll, ő jelezte a felülvizsgálat során, mert ez volt a kötelessége. Ám most egy kollégája szólt: szeretné megkapni a szolgálati helyet. S a direktor örömmel adná neki. A ház mostani állapota elég siralmas. A szobasarokban szürke sáv, a plafonon sárga foltok, a falfelület több helyen hiányos. A cserepek hullanak, a fadarabok néhol kiállnak az építményből. Hogy milyen lesz, illetve milyen lehet — egy laikus nem tudhatja. Falugyűlés lesz A gondnoktól azt hallottuk: az utolsó lakótól értesültek róla, hogy a házat igen nehéz felfű- teni. (Három méter húsz centi a belmagassága.) Azt is elismerik, hogy lelakott, beázik és hullik róla a vakolat, mert a csatorna a ház falának tövébe önti az esővizet. De nem salét- romos, és a hibái felszámolhatók. Július 13-ra falugyűlést hívtak össze a lakók. A képviselő megígérte, hogy meghívja az önkormányzat illetékeseit is. Reméljük, végül egyezség születik és megszűnik a zaklatott hangulat. Az óvoda mostani... ...és lehetséges jövőbeni épülete A szerző felvételei óvodáira és iskoláira vonatkozó, gazdaságossági felülvizsgálat során vetődött fel. Ugyanis a 250 négyzetméteres óvodába tavasszal 38 gyerek volt beíratva, a vizsgálat időpontjában meg vagy tizen jártak oda. Egy ilyen kevéssé kihasznált épület és egy másfél éve üresen álló szolgálati lakás nem fér össze az önkormányzati hivatal mostani pénztelenségével. Siralmas épület A 110 négyzetméteres tanítói lakás átalakításának költsége mintegy négymillió forint lenne. Ez az összeg már tartalmazza egy tanulócsoport elhelyezésének és egy tornaterem létesítésének árát is. A felújítás után az önkormányzat természetesen kihívja majd az ÁNTSZ-t. Az épületet Tomcsik József, a Városüzemeltetési Iroda műszaki szakembere is megszemlélte, tehát az elképzelés nem nélkülözi a szakértelmet. (Tomcsik Józsefet sajnos, nem tudtuk elérni. Ez idő tájt a szabadságát tölti.) Nem biztos azonban, hogy az óvodát feltétlenül át kell helyezni — hallottuk a képviselő úrtól. Ha a lakosság megvalósítható ötletekkel áll elő a jelenleg kihasználatlan építmények hasznosítására, akkor azokat fogják véghez vinni. Öregek napközi otthona helyett inkább egy istentiszteleti helyet kellene leválasztani a mostani óvodából, az egyház valamilyen formában valószínűleg törődne az idősekkel is. Ám az itteni bácsik, nénik, ha megtudnák a napközi otthoni térítési díjakat, a képviselő úr állítása szerint nem biztos, Páll Géza tárcája Portréfestés M odellt ül az egyik újgazdag a neves festőművész műtermében. Csaknem félmillió forintba kerül az ügylet. Tévedés ne essék, nem a festőművész fizeti az összeget a modellnek, hanemfordítva. Az előzményekhez tartozik, hogy az újgazdag magyar vállalkozó nemrég baráti látogatáson volt a partnercégnél, Németországban. Az üzleti megbeszéléseket követően a német vállalkozó — ez ugyan elég szokatlan, s különös szimpátiát jelez —meghívta őt a pompásan berendezett villájába is. A magyar üzletember elcsodálkozott a pazarul berendezett, tízszobás villa láttán, de inkább a házigazdának akart a kedvében járni, amikor ámuldozott a sok értékes festmény, szobor láttán. A német házigazda büszkén mutatta be a falon függő őseit, azaz a róluk készült portrékat. A családi képtár legfrissebb alkotása is ott függött a falon, s nem ábrázolt mást, mint magát a házigazdát. A magyar vendég elég sokat időzött a festmények előtt. — Az én villám ugyan kisebb, mint a német cégvezetőé, de legalább annyira pazar a berendezés — számolt be szűkebb baráti körének a kinti élményekről. A barátok helyeslőén bólogattak, elég jól ismerik a szóban forgó villát, ahol a partikra össze szoktak jönni. Merthogy már ők is így mondják: parti. Aztán a festményekre, kisplasztikákra terelődött a szó. Ezekből is van néhány a barát villájában, irigykedtek is rá nem egyszer. De most nem a már meglévő alkotásokról volt szó, hanem a hiányzókról. — Néhány hét múlva én is vendégül látom a német cég vezetőjét. Csapunk majd egy nagy murit. Addig azonban én is meg akarom festetni az arcképemet, mégpedig valamivel nagyobb méretűre, mint amilyen a németé. Ezután nagy tanakodás kezdődött arról, tulajdonképpen ki is a város legnevesebb festőművésze, és hogy lehetne vele minél előbb összejönni. Amilyen világ jár most a művészekre, nem lesz nehéz megegyezni bármelyikkel, erősítgette az egyik barát, aki mondott is egy nevet. A művész — állítása szerint — iskolatársa volt az általánosban. Nemrég éppen arról panaszkodott, ha az egyházak nem adnának egy-egy megbízatást, csaknem éhen halna. Majd ő megszervezi a találkozást. Így kezdődött az örökmozgó vállalkozó többnapos tortúrája, de a művész ragaszkodott hozzá, hogy nem fénykép, hanem modell alapján festi meg a portrét. — Nem is lett volna semmi baj, ha nem jön közbe az a nyomorult baleset. Az történt, hogy a művész egy váratlan mozdulattal elvétette a műterembe vezető lépcsőt és eltörte a karját. És sajnos, az illető nem balkezes, így hetekig szüneteltetni kellett a közös munkát. A német partner már kétszer is telefonált, hogy szívesen jönne, de én valamilyen ürüggyel mindig elhárítottam a találkozást. De a jövő héten már leveszik a gipszet a művész karjáról, folytatódhat a festés. A pénz nem számít, csak készüljön el a kép, mire jön a német vendég. Nálunk ez is fordítva van. Előbb festeti meg magát az ember és utána kezdi felhozni a céget. Másutt előbb megalapozzák, felvirágoztatják a céget és után jöhet a festőművész. De igaz is, kicsire nem adunk. Naményi nem Kovács Éva M a tüntetnek a naményi betegek. A beregi rész harmincegy településének közel negyvenkétezer lakója azért vonul az utcára, az ellen tiltakozik, mert úgy tudja, a megszorító intézkedéseknek köszönhetően a naményi kórház bezárásra ítéltetett. A kórházak bezárásáról, átalakításáról szinte naponta hallani, s nem titok az sem, mindenféle szigorító intézkedésre a Bokroscsomag néven a magyar történelembe bevonult intézkedéssorozat kényszeríti az illetékeseket. Igaz, a naponta változó hírek után mára már olyasmiről is hallani, a Népjóléti Minisztérium, mint legfelsőbb fórum nem rendel el bezárásokat, nem határoz el átalakításokat, ha akad üzemeltető, aki az intézmények működtetését pénzügyileg bírja, maradhat minden a régiben. Hát épp itt van a hiba: se pénz, se pénzes üzemeltető nincs a láthatáron, így tetszik, nem tetszik, változtatásokra igenis rákényszerülnek a felek. Különösen akkor, ha olyan állapotú kórházról van szó, mint éppen a naményi, ahol csak az épület fenntartása súlyos tíz, százmilliókba kerülne. S hol van akkor még a műszerezettség, a méregdrága berendezések és eszközök ára, hol a sokat emlegetett magasabb szintű egészség- ügyi ellátás biztosítása? A kórházbezárások persze nem csak megyénkben okoznak ellenszenvet és tiltakozást, az ország számos területén megtörténnek efféle jelenetek. Az érvek, a tények változnak, a lényeg azonban keleten és nyugaton mindig egyféle, ugyanaz: nincs pénz, valaminek történnie kell. Igaz, a tüntetők közül ma még bizonyára kevesen tudják, hogy féltett kórházuk sorsa mégis megoldódni látszik. A megyei önkormányzat képviselői, a megyei kórház vezetése ugyanis a naményiakkal közösen a hét végén arról állapodott meg, hogy a két kórház szövetségre lép: a beregi betegek a megyei kórház jól felszerelt osztályaira kerülhetnek, a naményi doktorok pedig akár a nyíregyházi műtőben operálhatják jól ismert betegeiket. Kényszerképzet a zebrán Ferter János rajza A román példa Balogh Géza A napokban egy héten át megyénkben tanácskozott a magyar-román vízügyi vegyesbizottság. A két ország vezető vízügyi szakembereiből álló delegációk kicserélték az ár- és belvízvédelmi együttműködés, a védelmi létesítmények közös felülvizsgálatának tapasztalatait, megállapodtak az adatcsere gyorsításában, s szó esett természetesen a határvizek vízminőségéről is. A két küldöttségvezető sajtótájékoztatón mondta el mindezeket, melynek során a román államtitkár a legtöbb kérdést talán épp ez utóbbi témában kapta, vagyis a folyók, tavak vízminőségéről faggatták az újságírók a legbehatóbban. Egy rendkívül érdekes bejelentést tett ennek során a román államtitkár: azt tervezik, hogy 2000-re a romániai folyók kilencven százaléka eléri az első osztályú vízminőségét. Akkor, abban a pillanatban meglehetősen szkeptikusan hallgattuk az első mondatokat, hiszen közismert az erdélyi folyók állapota, elég csak a Körösökre, a Berettyóra, a Marosra, vagy mondjuk a Krasz- nára gondolnunk, nem is beszélve a tengerbe ömlő Dunáról, de aztán rá kellett jönnünk, hogy nem a román politikusoktól már megszokott, rendkívül ügyesen megfogalmazott ígéretekről van szó csupán, hanem igenis komolyan gondolja a beszélő. Néhány hónapja például leváltották a turci bánya teljes vezérkarát, mert nem törődtek a Túrba jutó szennyezéssel, de nagyon gyakoriak a személyre szóló, több milliós büntetések is. Itt, e szavaknál kénytelenek voltunk elgondolkodni. Mert ugyan nálunk is ki-kiszabnak büntetéseket a szennyező cégekre, de az igazat megvallva ezek alig súlyosabbak egy ejnye-bej- nyénél, a személyes felelös- ségrevonás pedig ritka, mint a fehér holló. Mert ilyenek a rendeleteink. Furcsa, de meg kell kérdeznünk: nem lehetne követni a román példát? x. T * # j | § jpgi
