Kelet-Magyarország, 1995. június (52. évfolyam, 128-152. szám)
1995-06-09 / 134. szám
1995. június 9., péntek HATTER Újra fellendíteni egy nagy ágazatot A megyei közgyűlés élelmiszer-gazdálkodási és -forgalmazási bizottsága Almakonzervek a nyíregyházi konzervgyárban Harasztosi Pál archív felvétele Marik Sándor Nyíregyháza (KM) — A megyei közgyűlés egyik új szak- bizottsága az élelmiszer-gazdálkodási és -forgalmazási bizottság, amelyet azért hoztak létre, hogy segítsen a megyében korábban jelentős ágazat újbóli fellendítésében. A bizottság elnöke Kovács Lajos (37) mezőgazda- sági üzemmérnök, növény- védelmi szakmérnök, aki a KDNP színeiben került a megyei közgyűlésbe. A bizottság alelnöke Balogh József, tagjai: Gulácsi Mihály, dr. Lenti István (közgyűlési tagok), Bartus Pál, Kovács Géza, Lukovics Bertalan (külső tagok). — Jelenleg a legnagyobb gondnak azt tartom, hogy az élelmiszergyártók és -forgalmazók valamint termelők között nincs meg a kellő összhang. Éppen ezért a mi koordinációs szerepkörünket kívánjuk hangsúlyozni, együtt a közgyűlés mezőgazdasági bizottságával — fogalmazta meg a fő feladatot Kovács Lajos. — Napjainkban ugyanis az jellemző, hogy amit megyénk mezőgazdasága megtermel, annak nagyobb részét kiszállítják a megyéből és máshol dolgozzák fel, a megyei élelmiszer-feldolgozók pedig nagyon sok alapanyagot más megyében vásárolnak meg. Ha az arányokon sikerülne változtatni, több munka- alkalmat lehetne itt létrehozni, és nagyon sok szállítási költséget tudnának a termelők, feldolgozók megtakarítani. □ Konkrétan hogyan akarják ezt megszervezni? — A terméktanácsok munkatársait, az érdekképviseleti szervek képviselőit, a főbb feldolgozó cégek vezetőit kívánjuk egy asztalhoz ültetni időről időre. Azt akarjuk megszondázni, hogy a feldolgozóknak mire van szükségük, társ-bizottságunkkal pedig a termeltetőkhöz közelednénk, hogy vegyék figyelembe: hozzávetőleg milyen termékből milyen mennyiségre van szükség, mi a piacképes. □ Ilyen adatokhoz elég nehéz hozzájutni, jobbára üzemi titokként kezelik. Miként akarják ezt áthidalni? — Biztos, hogy ezzel sok gondunk lesz még, mindenesetre elképzeléseink ismertetését már megkezdtük. Meg fogjuk magyarázni a cégek vezetőinek, hogy nem ellenérdekű felek vagyunk, nem azt akarjuk megtudni, hogy hova szállítanak, hanem azt, hogy mire van lehetőségük, nekik mi lenne jó. Ha bebizonyosodik, hogy közreműködésünkkel közelebbről tudnak például jó minőségű gyümölcsöt, zöldséget beszerezni, egyszerűsödik a dolog, hiszen a vállalkozók többsége nem ellensége a pénznek. Mi is adunk majd információkat. Szeretnénk ugyanis kiszűrni a szélhámos kft.-két, a nem fizetőképes neppereket, pontosabban ajánlunk korrekt, fizetőképes partnereket, akiket mi ismerünk, becsülünk. Azt is számításba vettük, hogy sok új tulajdonos még nem ért eléggé a vállalkozáshoz. Mi speciális szakmai átképzéseket ajánlunk, amivel szintén az irántunk megnyilvánuló bizalmat szeretnénk erősíteni. Sok húron kell majd játszani, de hosszabb távon akarunk építkezni. □A szak- és átképzések elég költséges dolgok, nem éppen a megyei közgyűlés szakbizottságának pénztárcájához szabottak... — Nem is vesszük el más munkáját, mi az erjesztők akarunk lenni. Információ oda- vissza és összehangolás — ez a mi fő feladatunk. Bizonyos dolgokat arra az ígéretre alapozunk, amelyet a májusban itt járt német, Észak-Rajna Wesztfália-i küldöttség ajánlott: főleg a mi érdekeltségi körünkbe tartozó vállalkozók képzésének, átképzésének finanszírozását vállalták. És ez csak egy téma. ü Való igaz: sokféle tárgyalási anyag van a hivatali asztalokon, nagyon hullámzó a külföldi befektetők érdeklődése. Ón milyen konkrét terveket tart szakterületén a legígéretesebbeknek? — Vásárosnamény térségében amerikai befektetőkkel előrehaladottak a tárgyalások. Évi tízezer tonna szamóca és málna feldolgozásáról (30 százalék fagyasztásáról, 70 százalék sűrítménykészítésről) van szó, akként, hogy a feldolgozóüzem építésén kívül a telepítési költségek egy részét is vállalnák. Ez különösen azért lenne jó, mert kézimunkaigényes feladatról van szó, így sokan találnának munkát. Aggasztó, hogy az ügyintézés (más esetekben is) hazánkban az amerikaihoz képest nagyon lassú. Partnereink pedig komolyan veszik a terveket, Lengyelországban és Chilében már működik hasonló vállalkozásuk és a magyarországi termékekre is számítanak. Más téma: bizottságunk tagjainak személyes befolyását is latba vetjük télialma-ügyben. A feldolgozóüzemeket akarjuk megnyerni egy hosszabb távú elképzeléshez: vállaljanak részt új telepítési programokban. Jó példát is tudok mondani: az anarcsi léüzem már hajlandóságot mutat, lényegében folyamatban van az együttműködés varasodásrezisztens almaültetvények termelőkkel közös létrehozására. O A bizottság tagjait említette. Amikor pártalapokon létrejött a megyei közgyűlés, sokan gondoltak arra, a politika sző majd át mindent. Mi erről a véleménye és eddigi tapasztalata? — Jól összeválogatott, szakmailag érett csapatnak tartom a mi bizottságunkat, többen saját szakterületük tekintélyei, (polgármester, tsz-elnök, falugazdász, vállalkozó). Aki a megye mezőgazdaságának, élelmiszergazdaságának feszítő gondjait ismeri, nem gondolhat komolyan arra, hogy a mi összejöveteleinken nem konkrét szakmai, hanem elvipolitikai vitákkal töltjük a drága időt. Ha elképzeléseinknek csak egy részét meg tudjuk valósítani, az idő fogja igazolni: pártállástól függetlenül a megyéért dolgozunk. nvUMIIIt Kalmail Simmm.mmm: :Vl¥ltlilii linillVIVII ifll%9IJCI i Mese a bankárról y -jr olt egyszer, hol nem 1 / volt, élt egyszer egy \ szegényember, s annak egy fia, akit Pistikének hívtak. A fiú gondos, ám szigorú nevelést kapott. Először tengerész szeretett volna lenni, de egy atyai pofon örökre eltérítette ettől a pályától. Igazán kiadós verést viszont akkor kapott, amikor bejelentette, hogy ő pedagógus lesz. Utóbb meg is értette szülei felháborodását, elvégre nem azért gürcöltek éjt nappallá téve, hogy gyermekük egy használt Trabantban élje le az életét. Az atyai és anyai szigor csak akkor enyhült valamelyest, amikor Pistike elhatározta, hogy márpedig ő bank- igazgató lesz. Persze, az ősöknek fogalmuk sem volt arról, hogy mit csinál egy bankigazgató, de ez nem jelentett semmit. Elvégre az igazgató mégiscsak igazgató, a bank pedig olyan közel ál! a pénzhez, hogy ez igazán nem lehet rossz. És nem is kellett csalatkozniuk, mert Pistike rendkívül magabiztosan vette a középiskolai és egyetemi akadályokat. Sőt, annyira szorgalmas volt, hogy állandóan a szakirodalmat bújta, s már diákévei alatt másodállást vállalt egy pénzintézetnél. Nem csoda, hogy a diplomaosztás után itt kapott munkát, s első fizetése nagyjából megegyezett édesapja félévi keresetével. Hamarosan kiderült, hogy rendkívül tanulékony és egészen kivételes képességei vannak. Történt ugyanis, hogy a szülői ház erősen megroggyant, s az öregeknek egyetlen fillérjük sem volt a felújításra. Sebaj, gondolták, majd Pistike segít, elvégre van neki megtakarított pénze. Fel is keresték nagy alázatosan, tekintve, hogy ő vajmi ritkán látogatott haza. — Túlságosan költekeztek, ideje meghúzni a nadrágszíjat — mondta Pistike a kérés meghallgatása után. — Tavaly is vettetek magatoknak egy-egy pár cipőt, pedig még a régiben is eljárhattatok volna. A szülők ijedten néztek ösz- sze, nem értették, hogy jön ide a cipő. Erre már Pistike is megenyhült egy kicsit, elvégre volt neki szíve, ha nem is látszott rajta. — Talán tehetünk valamit — vakargatta a fejét. — Ha elhozzátok a kereseti igazolást, meg négy kezest, esetleg kölcsön tudnék adni vagy kétszázezer forintot. Persze, piaci kamatra, mert az üzlet az üzlet. Többé nem találkoztak. Pistike gyorsan emelkedett a ranglétrán. Hamarosan megnősült. A menyasszonytáncból szép pénz jött össze, ám legnagyobb meglepetésére az ifjú ara csak a felét kapta meg. Férje ugyanis számlákkal igazolta, hogy az udvarlás során mennyi kiadása volt, a mozijegyektől az éttermi vacsorákig. Ennek kamatos ellenértékét aztán egyszerűen levonta a közös bevételből. Am a java csak ezután következett, mert a fizetését napi kamatra adta oda a feleségének. Később pedig rádöbbent, hogy az ifiasszony tulajdonképpen az ő lakásában lakik,' s ezért felszólította: fizesse ki az albérletet, valamint a rezsiköltségek felét. Pistike álma hamarosan teljesült: bankigazgató lett. A bank majdnem csődbe ment, de állam bácsi a hóna alá nyúlt és megmentette. Ennek ellenére az igazgató nagyon örült, amikor egy másik pénzintézet vezetői székébe csalogatták, mert előző munkahelyéről szívet melengető végkielégítést kapott. Ahogy az már legtöbbször lenni szokott, az asszonyka hamarosan áldott állapotba került. Amikor közeledett a nagy nap, az apajelölt és neje betért egy bébiboltba, hogy megvásárolja a csecsemőgondozáshoz szükséges kellékeket. Amikor a fizetésre került sor, Pistike számlát kért.-M—t gyszer majd neki is lesz önálló jövedelme, és 1—J akkor megtéríti a kiadásaimat — magyarázta az eladónak. —Elvégre az üzlet az üzlet. Elnöki dicséret Balogh József A zon töprengtem: ha Magyarország elnöke lennék, s az amerikaiak hoznának egy olyan intézkedéscsomagot, amibe belerokkan az állampolgár, vajon mibe kerülne nekem azt történelmi jelentőségűnek minősíteni. Akkor jutott ez abölcs dolog eszembe, amikor elolvastam, hogy Clinton elnök ezzel a jelzővel illette a Bokros-csomagot, pontosabban azt a — most már—parlamenti határozatot, amely 25 területen bánik el velünk csecsemőkortól a nyugdíjig. Még azzal is megtoldotta a Fehér Ház ura — ha jól interpretálták lapjaink az ott elhangzottakat —, hogy a térségben egyedülállónak nevezte az intézkedéseket, s ez megint a kelet-európai reformfolyamatok élére állította az országot. Nem semmi, ahogy manapság mondani szokás, már csak azért sem, mert ennyi jócselekedet láttán — ígérték — hozzásegítenek bennünket a Nemzetközi Valutaalappal és a Világbankkal régebben kialakított, mostanára azonban rogyadozó kapcsolatok restauráláshoz. És ekkor jutott eszembe két évtizede disszidált barátom, aki mikor meghallotta, hogy itthon megbüntettek valakit, amiért nem volt képes visszafizetni adósságát, azt mondta: nálunk Amerikában ha a hitelezők észreveszik, hogy az adósnak fizetési gondjai vanhak, nem az adósok börtönével, hanem újabb kölcsönökkel fenyegetik. Megkérdezik: ké- pes-e ettől a segítségtől talpra állni, s ha azt mondja, igen, már kapja is a pénzt. Mert könnyű lenne börtönbe juttatni, ám akkor egy vasat sem látnának pénzükből. Hát most körülbelül ide jutottunk. Adósságaink nagyjából elérték a vissza- fizethetőség határát, s ha elméletileg politikusainknál, kormánytényezőknél nem kérdés: fizessünk, vagy ne fizessünk, a gyakorlatban már nem ilyen egyszerű a képlet. Hogy a gyakorlatban is elmúljanak a kérdőjelek, megér néhány milliót és egy elnöki dicséretet. Anyósülés Ferter János karikatúrája Kommentár Rejtélyes kór tizedel Balogh Géza öglenek a csirkék I 1 Füzesgyarmaton. IS A rejtélyes kór hetek óta tizedeli az állományt, bármi igyekezet ellenére elhull minden harmadik csirke, tetemes károkat okozva ezzel a „tyúkászoknak". A vizsgálat persze tart, de eddig az égvilágon semmire nem jöttek még rá, a hizlalók, s az alapanyagot biztosító bábolnaiak egymásra mutogatnak. Sajnálja, hogyne sajnálná az ember a károsultakat, de közben óhatatlanul arra gondol, mivel etetik a szerencsétlen csirkéket, meg persze minket, amikor azt adnak a húsboltban, meg az üzemi konyhán. Tudom én persze, hogy ki vannak tudományosan találva e csirkegyárak. Hajszálpontosan kiszámították a táp alkotóelemeinek optimális arányát, az etetés, itatás rendjét, s még azt is meghatározták, hány csirkét lehet felnevelni egy négyzetméteren. így van szerte a világon. S tudomásul is vesszük. Vannak azonban sokan, akik a világ összes kincséért se ennék meg e „ nejlon- csirkék” húsát, mert ismerik jó néhány biológus, és orvos véleményét, akik állítják: nem véletlen az, hogy olyan könnyen leütik a legegyszerűbb betegségek, mint az influenza is lábáról az embert. Az indítótápba, biztos ami biztos alapon a kívántnál jóval több antibiotikumot kevernek, hogy kivédjék a várható gyulladásos betegségeket, melyek a fiatal állatokra nézve végzetesek lehetnek. Az a gyógyszer pedig akaratlanul is bejut a szervezetbe a hússal együtt, s ott az lesz a hatása, hogy megszokja az ember. Csoda-e, ha betegség esetén hatástalan a Ma- ripen, meg a többi gyulladásgátló. Mint halljuk, Füzesgyarmaton nem használ semmi, hullanak a csirkék. Kutatók egész hada keresi az okokat. Vajon nem kellene egyszer utána járni annak is, hogy az emberek miért halnak olyan korán?
