Kelet-Magyarország, 1995. június (52. évfolyam, 128-152. szám)

1995-06-07 / 132. szám

1995. június 7., szerda KM-POSTA Fórum olvasóink leveleiből A meleg álmosít, tompítja a reflexeket. Érdemes job­ban odafigyelni tehát a vezetésnél. Nyíregyházán, a Pazonyi úton történt szerencsésnek mondható bal­eset is egyfajta jelzés lehet Harasztosi Pál felvétele Európa közepe A minap fiatal fiúk kerestek fel Nyíregyházáról sátorral, bográccsal felszerelkezve. Szűcs István, a Tállyáról Nyír­egyházára származott Króm- esik Sándor rokona és Sanyi barátom telebeszélte a fiúk fe­jét településünk múltjáról, a történelmi értékeiről. Miután Szűcs Pisti barátaival megér­kezett, megnéztük Kossuth Lajos keresztelkedésének helyszínét, az evangélikus templomot. Sétánk alatt alig győztem válaszolni a feltett kérdésekre. Ezt nem úszta meg Hollókői László sem, akinek pincéjében egy kiadós kóstolón megízleltük a „kirá­lyok borát, borok királyát”. Fociztunk egy jót báró Mail- loth Nándor Promenádjában, majd a csapat felütötte sátrát a Sas-alja nevű szőlődűlő park­nak is beillő szélén. Reggel a fiúk elmondták, olyan madár­csicsergésre ébredtek, amilyet még nem hallottak. Megje­gyeztem, ez a kivételes kon­cert Európa mértani közép­pontján hallható. Valóban, a Földművelésügyi Minisztéri­um Pest megyei Földművelés- ügyi Hivatalának mérése sze­rint — amelyet igazolt a HM és az ELTE — Tállya Európa mértani középpontja. Reggeli után kirándultunk a Galam­bos-hegyre, ahol főztünk egy tállyai szárazzal spékelt gu­lyást. Remek volt a hangulat, bejártuk a hegyeket és késő délután értünk vissza Tállyára. A magam részéről sok szere­tettel várom újra az orosi Szűcs Istvánt és Nyíregyházán élő barátait. Serfőző László Tállya Drága üzletek A Sóstói út 1-3. mellett van egy szolgáltatóház, legalábbis régebben úgy hívták. Egy-két szolgáltatást pedig éppen most szüntettek meg, illetve akar­nak felszámolni. Megszűnt a cipőjavító, — szerencsére nem költözött messze, de itt volt rá szükség. Most megszüntetik az igen sok embert kiszolgáló varrodát is, — bizonytalan, lesz-e helye a közelben. Mind­ebben az a különös, hogy drága üzletek szaporodnak gombamódra, amikor pedig a nehezedő gazdasági helyzet­ben egyre többen vannak és lesznek, akik a még használ­ható holmijukat nem akarják eldobni, de szeretnék megja­víttatni. Ilyen üzletszemlélet­tel éppen ezeket az embereket sújtják. Azt mondják, hogy drága lesz a bérleti díja a he­lyiségeknek, hogy azt mégoly sok javításból sem lehet kifi­zetni. így ez a helyzet is meg­oldhatatlan... Fábián Sándor Nyíregyháza Koncert-telenül Nagy elánnal harangozták be a hírközlő szervek, hogy Nyír­egyházára érkezik a Scooter együttes. A gyermekeim is vá­sároltak öt darab jegyet, mely­ből egy-egy 650 forintba ke­rült. A május 27-én éjfélre, az Ifjúsági Parkba hirdetett kon­cert azonban nagy csalódást okozott számukra. Az együt­test hiába várták az érdeklő­dők a megadott időpontban, nem érkezett meg még három órakor sem. Állítólag hajnal 5- re jöttek meg a zenészek, s hogy megvolt-e tartva a kon­cert, nem tudom. Azt hiszem mindezért a szervezők a fele­lősek és erkölcsi, anyagi kárté­rítéssel tartoznak gyermeke­inknek. Bár nincs elképzelé­sem, hogy lehet őket kárpótol­ni az elmaradt élményért. Va­sárnap egész nap hallgattuk a rádiót, hátha valaki elnézést kér a történtekért, de erre nem került sor. A programot az Ifjúsági Parkba szervezték, de a felelős személyre ez ideig nem derült fény. G. J.-né Nyíregyháza A jövő nemzedék? Vasárnap délután Nyíregy­házán, a Zrínyi Ilona utcán ismertebb nevén a Sétálóut­cában üldögélünk. Mellet­tünk egy tizenkét-tizenöt fős tizenévesekből álló csa­pat „szórakozik”. Fiúk-lá- nyok vegyesen, hangoskod­nak, a b... anyád, k... anyád szinte kötőszó beszélgeté­seikben. Fagylaltot nyalo­gatnak, s jégkristályt isz­nak. A műanyag poharat és a szívószálat természetesen szerteszét dobálják, pedig közelben a szemétkosár. Előkerül a napraforgómag is, hamar tele lesz szotyolá- val a beton. Azon már meg sem lepődünk, hogy kisebb harc folyik a cigarettákért, mert mind rágyújt. Vajon ez lenne a jövő nemzedéke? Tudjuk, nem lehet általáno­sítani, de számunkra ez a látvány nagyon szomorúvá tette ezt a szép vasárnap délutánt. Kiss József és neje Nyíregyháza Közterület magánkézben Vita az önkormányzattal: útról, csapadékvíz elvezetéséről, szennyvízaknáról Itt folyik le a csapadékvíz! — mutatja Giliga József A szerző felvétele Újfehértó (KM - D. M.) — Több mint tíz éve keresi igazát Újfehértón az önkor­mányzatnál (korábban a ta­nácsnál) Giliga József. S hogy mennyire nem lehet egyszerű az ügy, mutatja, a képviselő-testület is hiába tűzte napirendre a témát, a döntést elnapolta. — Tönkre megy az ember ebben a szélmalomharcban — panaszolja Giliga József. — A Kodály közben (korábban Út­törő köz), mikor megvásárol­tam a telket, önként felajánlot­tam egy részét a városnak út céljára. Ez most zsákutca, de a rendezési tervben szóba került kinyitása a Katona József ut­cára. A problémám, hogy a szomszédom ennek a zsákut­cának egy részét lekerítette, saját magának csinált belőle udvart. Szőlőt ültetett arra a részre, sőt odaépítette a szik­kasztógödröt is. Ha én a gye­rekeimnek a telkem megosztá­sával egy házhelyet szeretnék kialakítani, nem tehetem, mert nincs hozzá bejárás. Engedély szóban — A másik gondom, nincs megoldva a csapadékvíz elve­zetése sem. A polgármesteri hivatal a kerítésem mellett ki­alakított ugyan egy lefolyót, de emiatt alig tudok kiállni ze- torral az udvarról. Vagy, az ablakom alatt található a szennyvízcsatorna-rendszer egyik aknája, amiről kiderült, olyan mélyen van. hogy sok­szor nem folyik el a szenny­víz, büdös, kellemetlen szag­gal árasztja el a környéket. Forró Zoltán alpolgármes­terrel és Szántó Miklóssal, a műszaki iroda vezetőjével a helyszínen győződünk meg a bejelentésekről. Térképek, fel­jegyzések kerülnek elő. El­mondják, két alternatíva kö­zött választhatott volna a tes­tület. Egyik szerint, a képvise­lők elfogadják a jelenlegi ál­lapotot és közterület-haszná­lati díjat szabnak meg a szom­szédnak. A másik szerint, bontsa el a kerítést és állítsa vissza az eredeti állapotot. Megérkezik a szomszéd, Szabó Barnabás is. Nem vitat­kozik, bár látszik rajta, a régen húzódó vita őt is bosszantja. Sorolja érveit: 1982-ben vette a házhelyet, a második tulaj­donostól. Építéskor szóbeli engedélyt kapott az állami te­rület használatára, azzal a fel­tétellel, hogy ha megnyitják az utat, kártérítés nélkül eltakarít mindent. Közben az amúgy is keskeny utcát többször feltör­ték, bevezették a gázt, a szennyvizet, a telefont. Össze­fogással és önkormányzati tá­mogatással a lakók kővel borí­tották be az utat. Végül is úgy gondolja, jóhiszeműen járt el, s ő is örülne az utca megnyitá­sának, mert a nagy esés miatt nem tud rákötni a szenny­vízrendszerre. Nincs pénz Út, szennyvíz, csapadékelve­zetés..., mindezekben Szántó Miklós a legilletékesebb: — Az első rendezési terv szerint valóban az volt az el­képzelés, hogy itt megszünte­tik a zsákutcát és tovább viszik az utat. Ki is sajátítottak egy négy méter széles, tizenöt mé­ter hosszú terület. (Most ez a rész a vitatott.) 1993-ban azonban új terv készült és eb­ben már nem szerepel az út megnyitása, s nem is látok rá jelenleg reális esélyt. Giliga úr panaszát a városfejlesztési bi­zottság megtárgyalta. Kide­rült, Szabó úrnak nincs írásos engedélye a terület használa­tára, ezért került a kétverziós javaslat a testület elé. A csapadékvíz elvezetése való­ban gond, átmeneti megol­dásként készítettük a lefolyót. Arra nincs pénzünk, hogy fe­dett árkot és szikkasztó rend­szert építsünk ki. Vélemé­nyem szerint, az egész ügy nem más, mint egy rossz­indulatú szomszédvita. Ez az eset is jó példa arra, milyen nehéz mindenki szá­mára kedvező megoldást talál­ni egy ügyben, ha az érdekek mást és mást diktálnak. Más a panaszos érdeke: ő szeretné, ha a közterület továbbra is a közé maradna. Attól fél, most bérlet fejében, de esetleg később, eladják a szomszédjá­nak azt a részt. Felelősséggel dönteni A szomszéd jóhiszeműen évek óta használta azt a területet, természetes, hogy ragaszkodik hozzá. Marad tehát a felelős­ség a testületi tagok nyakában: döntésükkel, melyet a problé­ma alapos tanulmányozása előz meg, remélhetőleg pontot tesznek a bonyodalom végére. Bár, ahogy a körülményeket megismertem, nem biztos, hogy nem lesz további folyta­tása az egésznek. Talán, ha a felek leülnének egy asztalhoz, s indulatok nélkül megtárgyal­nák bajaikat, az egyezség to­vábbi napok, hónapok esetleg évek idegeskedéseitől kímélné meg őket. A gyermek-... ...gondozási szabadságról visszatérő anyát a munkál­tató köteles tovább foglal­koztatni, a munkaviszonyát rendes felmondással, a gyermekgondozási szabad­ság ideje alatt és az azt kö­vető 30 napig nem szüntet­heti meg — tájékoztatjuk záhonyi olvasónkat. Panaszukkal... ...csak abban az esetben tu­dunk foglalkozni, ha közük nevüket és pontos címüket — üzenjük H. Jánosáénak és T.-nének Szociálpolitikai... ...kedvezményt toldalék építkezés esetén 1994. no­vember 8-ig csak kifejezet­ten a három vagy annál több gyermeket eltartó csa­ládok részére lehetett nyúj­tani, ilyen kedvezmény te­hát az egygyermekeseknek nem járt — válaszoljuk V. Sándorné olvasónknak. Az energiaár-... ...támogatásról szóló 185/1994. (XII.29.) Kor­mányrendelet értelmében havi 600 forint összegű tá­mogatásra, többek között az a III. csoportba tartozó rokkantsági nyugdíjas jo­gosult, aki 1994. december 31-én betöltötte 60. életévét és nyugdíjának az 1994. XII. havi összege nem ha­ladta meg a 12 ezer forintot — tájékoztatjuk B. S-né kisvárdai levélírónkat. Ima az elesettekért Első királyunknak, Szent Istvánnak a zseniális előre­látása indította el népünket azon az úton, amely a ke­resztény civilizációhoz kö­tötte jövendő sorsunkat. 1848. március 15-én elin­dult a magyar szabadság- harc, 1849. május 21-én Görgey csapatai kitűzték a trikolort a budai vár falára. 1920-tól a magyar honvé­delmi miniszter május utol­só vasárnapját hősök napjá­vá nyilvánította és szeptem­ber 29-ét pedig a honvédek napjává. 1991-től a köztár­sasági elnökünk a fegy­veres erők napját május 21-re tette át, s a hősök napjának az eredeti, május utolsó vasárnapját jelölte meg. Május hónapban kettős ünnepet ültünk. Az elsőt az 50 éve befejeződött máso­dik világháborús hősök em­lékéért, az elesettekért. Akikért nem szólt a harang, hiába várta az édesanya a fiát, feleség a férjét, gyer­mek az édesapját. Nem jött haza, nem volt ravatalozó­ja, nincs sírhantja, gödör­ben nyugszanak, egymás hegyén-hátán. Senki sem gyújt értük egy szál gyer­tyát. Talán azt sem tudják, merre vannak ezek a sírok. Gondolkozom, miért kellett nekünk a jeltelen és a jelzett sírokba szórni fiatal életü­ket. Kölcsey óta hányszor mondtuk már el, hogy „megbűnhődte már e nép, a múltat, s jövendőt”, de úgy látszik, még mindig nem elég. Mindig akad eszme és végrehajtó a megtorláshoz. Határainkon kívül kopik a magyarság. Itthon kicsinye­sen fenyegetjük egymást. Nincs talán ebben a hazá­ban olyan család, akinek ne volna erőszakos halált halt hozzátartozója, rokona, ba­rátja, ismerőse eltemetve! Meg kell gondolnunk! Nincs már lehetőségünk szétszórni ezt a nemzetet, nem kelhet többé vándorút­ra hétszázezer magyar, hat­százezer zsidó, kettőszáz­ezer cigány, mert a hazájá­ban nem élhetett szabadon! Ha csak egyetlen közös vo­násunk van az, hogy ma­gyarok vagyunk — akkor ezzel becsüljük meg egy­mást és a jövőt. Gyújtsunk egy szál gyer­tyát. a háborúba kergetett, az elhurcolt, az elüldözött és elhallgattatott halottain- kért! A szív szavát nem le­het elnyomni, az áldozato­kat nem szabad feledni, mutatja a márványtábla a falu közepén. Belevésve az áldozatok neve, s a vélhető­en soha el nem hervadó vi­rágok. Soha többé háborút! Soha többé elnyomást! Ezek a gondolatok a hő­sök napján jutottak eszem­be, amikor megemlékezést tartottunk a temetőkertben lévő hősi emlékműnél. Itt Pusztai Endre kemecsei re­formátus lelkész, valamint a falu lakossága együtt imádkozott az elesettekért. Mivel én részese voltam a szenvedésnek, nagyon át- éreztem azok bánatát, akik­nek esetleg jeltelen sírok­ban nyugszanak hozzátar­tozói és csak ez az emlék­mű maradt számukra me- mentóként. Horváth József Kemecse, Ságvári u. 14. ............... 'isÉ .... Szakszerűen történik A Kelet-Magyarország má­jus 18-i számának „Tüskés sarok” rovatában Gödörvá­ros címmel egy írás jelent meg. Sajnos, a cikk túl ál­talános, konkrét helyeket és időpontot nem tartalmaz. A témával kapcsolatban az alábbi tájékoztatást adjuk a kezelésünkben lévő utakra vonatkozóan: A városhoz tartozó utak kátyúzását három kivitele­ző végzi. A munkákat má­jus 4-én kezdték el. Szerző­dés szerint a körbevágott, illetve kimart kátyúkat a ki­vitelező 5 napon belül köte­les aszfalttal helyreállítani. A munkákat folyamatosan figyelemmel kísérjük, és ta­pasztalatunk szerint az a szerződésnek megfelelően, szakszerűen történik. Ebből kifolyólag hetekig helyreál- lítatlan felületek nincsenek a fenntartásunkban lévő te­rületeken. Irodánk, mint a városi utak kezelője, a cikk­ben foglaltakat magára néz­ve nem tartja helytállónak. Mivel tisztában vagyunk vele, hogy ezek a munkála­tok a közlekedők részére kellemetlenségekkel jár­nak, a médiákon keresztül megértő türelmüket is kér- tük. Ürge László városi főmérnök

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents