Kelet-Magyarország, 1995. június (52. évfolyam, 128-152. szám)
1995-06-29 / 151. szám
1995. június 29., csütörtök KULTÚRA Dalszínházi program Nyíregyháza (KM) — Megkezdődött a nyári dalszínházi programsorozat a nyíregyházi Szabadtéri Színpadon. A további előadások időpontja is konkrétabbá vált. A Mandala Dalszínház augusztus 5-ig 11 előadást szervez. A nyírségi társulat mellett a dalkedvelők a budapesti Madách-, és az Off Arizona Színház, valamint az InterOperett művészeit is hallhatják a szabolcsi megyeszékhelyen. A nyíregyházi Mandala Dalszínház júliusban négy előadást tart; 8-án Gallai-Fábri: Kolumbusz az őrült spanyol; 14-én Déri-Pres- ser-Adamis-LGT: Krétarajzok a képzelt riportból és egy amerikai popfesztiválról; míg 22-én és 23-án Tolcsvai-Müller-Bródy. Doktor Herz című darabját mutatja be a társulat. A budapesti Madách Színház július 27-én, 28-án és 29-én Tolcsvai-Mül- ler-Sziámi: Mária evangéliuma című darabjával vendégszerepei a nyíregyházi szabadtéri színpadon. Július 28-án este InterOperett Gála is várja az érdeklődőket és színpadra lépnek Szeszélyes éjszaka című összeállításukkal a budapesti Off Arizona Színház tagjai. A nyári programot augusztus 4-én és 5-én a Mandala Dalszínház produkciója zárja, Móricz-Kocsák- Miklós; Légy jó mindhalálig, illetve Horváth-Pres- ser-Sztevanovity: A padlás című darabjával. Juhannus-napi... ...összejövetelt tart a Magyar-Finn Baráti Egyesület Nyíregyházán a Hotel Bar- bizonban június 29-én 17 órától. Az összejövetelen a társaság éves munkáját értékelik. (KM) Szombaton... ...zárja kapuit a fafaragó tábor a vásárosnaményi művelődési központban. Az itt készült legjobb alkotások a létesítendő galériába kerülnek majd. (KM) Tárlatnyitás... ...lesz a mátészalkai művelődési központban július 3- án 18 órakor. Asztalos Zsolt grafikái július 14-ig tekinthetők meg. (KM) Megjelent... ...a Vay Adám Múzeum Baráti Körének legújabb tájékoztatója. A kiadványban a társaság elmúlt évben végzett tevékenységét mutatják be. (KM) Megkezdődnek... ...a jővő héten a kisvárdai várszínházban Békés Pál: New Buda című színjátékának a próbái. A produkció érdekessége, hogy az előadás a Határon Túli Magyar Színházak VII. Fesztiválján részt vett színtársulatok közös produkciója. (KM) Gondold meg és igyál Mizser Lajos A címünkül írt szállóigét akkor szoktuk használni, ha valakit bánatából akarunk felvidítani, vagy éppen koccintani szeretnénk vele. Sokan Katona Józsefnek tulajdonítják, mivel a Bánk bánból való. Ez igaz is, csakhogy nem a drámából, hanem az operából. Akkor csak Egressy Béni marad, hiszen ő írta a szövegkönyvet. Ezt a betétet, ismertebb nevén: Bordalt Egressy Vörösmarty Mihály tói kölcsönözte. 1844-ben mutatták be Vörösmarty: Czillei és a Hunyadiak című szomorújátékát. Később önálló versként is közzétette Keserű pohár címen — és ez teljesen azonos az opera Bordalával. Érdekes, hogy a dráma bemutatásakor már volt dallama e betétnek — ám teljesen feledésbe merült, olyannyira, hogy ma sem ismerjük. Az 1966-os felújításkor már élő szóban mondták el. Ez nem is véletlen. Az operából ma is ismert Bordalt először 1861- ben hallhatták a zenerajongók a Petur bánt megszemélyesítő énekestől. Azóta az előadásoknak se szeri, se száma, a rádió és a tévé műsorán is gyakran szerepel. A szállóige szövegén tehát 1844 óta semmit sem változtattunk. Csak éppen a szerző személyével kapcsolatban voltak kétségeink. Vitathatatlan, hogy Vörösmarty tollából származik, majd Egressy közvetítésével Erkel Ferenc megzenésítése tette ismertté, népszerűvé és segítette a szállóigévé váláshoz. Sok festőt ihlet meg a vajai várkastély. Soltész Albert rajza is a történelmi falakat örökítette meg KM-reprodukció Üzleti asszisztensek lesznek A klarinéton játszó színész Idegen nyelveken kommunikálnak, de a magyar szabályokat is áttekintik Nyíregyháza (KM - B. I.) — Megkezdődött a vakáció, a főiskolákon is befejeződött a számonkérés időszaka. A GATE nyíregyházi Mező- gazdasági Főiskolai Karán is sokan vizsgáztak, így a szakmérnökképzésben résztvevők közül több mint hatva- nan adtak számot tudásukról. Arról, amit számítástechnikából sajátítottak el. Holik Tibortól, a főiskola Továbbképzési és Szaktanácsadási Osztályának vezetőjétől a vizsgák után a további tanulási lehetőségekről érdeklődtünk. — Főiskolánk változatlanul szeretne megfelelni a korszerű követelményeknek, sok olyan oktatást szervezünk, amelyre igény van, és a főiskola számára is hasznos lehet. Ennek érdekében posztgraduális képzés keretében az új tanévben is indítani szeretnénk az áruforgalmi, számítástechnikai és vállalkozás-szervező szakmérnöki képzést, amelyek mind négy félévesek. Ugyancsak főiskolai szint a növény- védelmi szakirányítók továbbképzése. Újdonság az európai üzleti asszisztens képzés. O Hallhatnánk erről bővebben is? — A Magyarországon viszonylag új képzésből olyan Sokféle képzést indít ősszel a mezőgazdasági főiskola szakemberek kerülnek majd ki, akik a vezetők számára lesznek rendkívül hasznosak, hiszen mindent meg tudnak majd oldani. Afféle jól felkészült titkárok lesznek. Ide eleve olyan jelentkezőket várunk, akik valamilyen nyelvet beszélnek. A két félév során megtanulják majd például a számítógépek kezelését, az üzembe helyezéstől az esetleges vírusfertőzés elhárításáig. Idegen nyelveken tudnak majd kommunikálni, de a magyar nyelv kiejtési és nyelvhelyességi szabályait is áttekintik. Sőt, az udvariasságra és az etikettre is kiterjed az oktatás. Természetesen könyvelési, statisztikai ismereteket is tanulnak, és a közgazdasághoz is konyítanak majd. Azt szeretnénk, hogy a világ bármely országába kerülve, megállják ezek az asszisztensek a helyüket, csakúgy, mint esetleg egy magyar kisvállalkozásban. Harasztosi Pál felvétele O Mit tudnak ajánlani a munkanélkülieknek, azoknak, akik esetleg még középiskolát sem végeztek? — Az igényeknek megfelelően sokféle kurzust indítunk a jövőben. A bőséges választékból néhány: mezőgazdasági őr, serfőző, gazdaképző, szövegszerkesztő, mező- gazdasági vállalkozói és mezőgazdasági kisgép szerelői tanfolyamok várják a jelentkezőket. Ferenczi Ágota Nyíregyháza — Dunai Tamás már régóta pályája csúcsán van. Köszönheti ezt talán egyéniségének, kisugárzásának, mely soha nem hagy kétséget művészi tehetségéről. Egyesek szerint viszont már nem dolgozik annyit, eltűnt a közönség szeme elől. — Ami azt illeti rengeteget dolgozom, de ezt igazán nem panaszként mondom. A színház, a szinkron, a rádió szinte minden időmet leköti. Az már megint egy másik dolog, hogy ezeknek a munkáknak mekkora átfutási idejük van. így a látszat, miszerint eltűntem volna, többé-kevésbé csal. O Számomra furcsa, hogy egy diplomával a zsebében még volt kedve a Színház- és Filmművészeti Főiskolához... — Ez nem egészen így történt. Szegedre jártam, s ha jól emlékszem, másodéves lehettem, amikor az egyetemi színpadon játszottam, s felmerült többekben a kérdés: miért nem színészetet tanul ez a fiú? Emlékszem, milyen nagy volt a rohangálás az engedélyekért, mert én bár ott akartam hagyni Szegedet, rábeszéltek a maradásra, s így a Színház- és Filmművészeti Főiskolát nappali tagozaton végeztem el, a francia-magyar szakot pedig levelezőn folytattam tovább. O Azon fiának, Dunai Misinek a neve is kezd egyre ismertebbé válni színházi berkekben. Szeretné, ha ő is ezt a hivatást választaná? — Próbálom lebeszélni, de úgy tűnik, hogy színész vagy zenész lesz belőle. Tiltani természetesen nem akarom, hiszen ez az ő élete. Sok színészgyerek jár ide, például a Hau- mann-csemeték. Misit itt fedezték fel előbb a szinkron számára, aztán később szerepeket is kapott. Egyik szerepében az ifjúkori énemet alakította. O Szóba került a zene. Azt hiszem közismert, hogy Dunaié knál ez igen fontos dolog. — A zenét még gyermekkoromból hoztam magammal. Itthon ma is szívesen zenélünk. A színészzenekarban klarinéton és szaxofonon játszom. Mondhatni, ez az egyik hobbim. D Itt a nyár, vége az évadnak. Hol fogja magát kipihenni? — Úgy volt, hogy egy hollandiai hajóúton veszünk részt, de közben kaptam egy munkát. Később ezt lemondták, így két pad között a földre estem. A Balaton-parton van egy kis házunk, oda mindenképpen megyünk. Bár Kern Andrássá1 a múltkor összefutottam a Lukács fürdőben; ő már tudna nekem munkát adni a nyárra is... Beszélgetések a magyar filmről Karádi Zsolt Nyíregyháza — Szégyen, nem szégyen, Magyar- országon soha nem írtak még rendszeres filmtörténetet. Miközben Európáról szajkózunk, ahol a nemzeti filmgyártások különböző terjedelmű és szellemiségű kiadványai szép számban állnak az érdeklődők rendelkezésére, nálunk alig beszélhetünk ilyesmiről. Igaz, Nemes Károly, Szilágyi Gábor, Nemeskürty István, Szabó György efféle munkái számos részletkérdést tisztáztak, de a magyar filmművészet történeti áttekintése a mai napig nem készült el. Ismerve a kultúra és a könyvkiadás nyomorát, egyhamar nem várható megoldás ezen a területen (sem). Ezért is üdvözölhető Zsugán István Szubjektív magyar filmtörténet 1964-1994 című vaskos kötete. Mielőtt azonban bárki úgy vélné, végre megszületett a hézagpótló monográfia, sietve kell megjegyeznem: a címadás megtévesztő, hiszen az újságíró munkája interjúkötet. Igaz, a beszélgetések figyelmes olvasója számára valóban kibontakozik a nagykorú magyar film története, a Fábri Zoltántól Gothár Péterig ívelő fejlődésvonal, amelynek felidézése azonban ideológia- és kultúrtörténeti adalékokat is tartalmaz. S mindenekelőtt szerzői-rendezői portrékat, pályaképeket. A könyv voltaképpen Zsugán Istvánnak a jelzett három évtizedben zömmel a Filmvilág, a Filmkultúra, az Új Magyarország s az Európai Utas hasábjain közreadott interjúit gyűjti össze. A jónevű zsurnaliszta-kritikus művét nem folyamatos olvasásra, hanem lapozgatásra, emlékidézésre, együttgondolkodásra szánja. Töprengésre. A (reménybeli) fiatalabb befogadók számára minden bizonnyal már csak történelmi távlatból szemlélhető korszak olyan alkotói vallanak magukról, mint Fábri Zoltán, Kovács András, Sára Sándor, Jancsó Miklós, Kása Ferenc, Bacsó Péter, Zsolnay Pál, Máriássy Félix, Elek Judit, Gaál István, Makk Károly, Huszárik Zoltán, Szász Péter, Bódy Gábor, Szabó István, Herskó János, Gothár Péter. Tény, hogy az említett rendezők különféle művészi értékeket hoztak létre, ám Zsugán nem esztétikai patikamérleggel dolgozik, hiszen ki tagadhatná, hogy Huszárik és Bacsó, Bódy és Makk nem azonos fajsúlyú oeuvre-öt mondhat magáénak. Zsugán István számára nem a kritikai megítélés a fontos, hanem a felmutatás gesztusa. Az, hogy az elmúlt harminc évben menynyi minden történt a magyar mozgókép világában. A szerző az előszóban nem győzi hangsúlyozni, hogy munkája valóban szubjektív. Igazat kell neki adnunk, ugyanis az interjúzás egyik fontos ismérve a választás. Az, hogy kivel és miről beszélget a riporter, már önmagában is értékmérő. Zsugán hangsúlyozza, hogy szelekcióját az értékes(ebb) opuszokat létrehozók reflektorfénybe állításának szándéka motiválta, így szövegei őt is minősítik, nemcsak a megszólaltatot- takat. ízlelgetve a nyilatkozatokat, felidéződnek a hajdani moziemlékek. Nézegetve a fotóillusztrációkat, fölrémlik nemcsak a múlt, a személyes sors- és kultúratörténet, hanem Magyarország három évtizedének minden kínja és öröme. Hiszen egy-egy film valamikor maga volt a történelem. A Falak, a Szegénylegények, a Húsz óra, a Szerelmesfilm a Tízezer nap, a Szindbád, a Csontváry, az Angi Vera, a Megáll az idő, s ki tudná elősorolni a jelentősebb alkotásokat hiánytalanul? Katartikus szembesülni a celluloid-múlttal, ugyanakkor hiányérzetet is keltő, mivel Zsugán István kiadványa nem pótolja a magyar filmtörténeti monográfiát.
