Kelet-Magyarország, 1995. június (52. évfolyam, 128-152. szám)
1995-06-03 / 130. szám
1995. június 3., szombat HATTER Halló! Telefont kaptam! Az eredetileg tervezett nagyobb arányú fejlesztést lassabban valósítják meg Kovács Éva Nyíregyháza (KM) — Az elmúlt évben közel annyi új telefont kapcsoltak be a hálózatba megyénkben, mint a megelőző három évben összesen — mondta nemrég Balogh János, a MATÁV Debreceni Igazgatóságának igazgatója, aki a szabolcsi sikerek mellett a hibákat sem tagadta: a hozzájuk tartozó három megye közül Kisvárdán maradtak el leginkább egymástól a tervek és a teljesítmények. A megye önkormányzatainak megküldött tájékoztatóból kiderül: a MATÁV terveinek pontosításakor világossá vált, hogy a térség fejlesztésére készített műszaki tervek igen magas fejlesztési költségeket igényelnek. Ezért az eredetileg tervezett nagyobb arányú mennyiségi fejlesztést a MATÁV csak lassabban tudja megvalósítani. Mennyiség, minőség Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a koncessziós szerződésekben rögzített követelményeket nem teljesítenék. A fejlesztések mennyiségi adatai továbbra is meghaladják a szerződés előírásait. 1995. második felétől új műszaki megoldásokkal kívánják csökkenteni az egy állomás létesítésére jutó fajlagos költséget. Ez az új műszaki megoldás (RLL) rádiós előfizetői vonalakon üzemelő készülékeket jelent. Erre vonatkozóan nemzetközi tendert írtak ki, melynek kiértékelésére várhatóan ez év közepén kerül sor. Ezen eszközök telepítése arra irányul, hogy a még nem automatizált területek manuális készülékeit fokozatosan modernebbre cseréljék. Ezzel biztosítható a települések folyamatos távbeszélő ellátása és a legfontosabb közületi, vállalkozói igények kielégítése is. A nyíregyházi területen 1994 végén bekötött fővonalak száma 26597 volt, amelyben 1952 úgynevezett manuáSzerelés a telefonközpontban Balázs Attila illusztrációja lis előfizető van, a többi rendelkezik automata távhívási lehetőséggel. A 100 lakosra vetített főállomások száma 8,2. Nyíregyházán folyamatban van a helyi hálózat kiépítése. A tervek szerint ez évben üzembe helyezik az örökösföldi, Zenta utca, Krúdy utcai, erdősori, orosi kihelyezett fokozatokat, a központok átadására pedig várhatóan ez év közepén sor kerül. Új, digitális, úgynevezett AXE fokozatok települnek Új- fehértón, Nagykállóban, Kál- lósemjénben és Nyírbátorban. Nagykállón meglévő épületben, a többi helyen új műszaki épületben működnek majd az új központok, melyeknek telepítésével egy időben a helyi hálózatok rekonstrukciójára is sor kerül. Kállósemjénben az elkészült helyi hálózatot vásárolják meg. Három fokozat A központos településekhez egységes helyi hálózatba kapcsolt települések fejlesztése is befejeződik Nyírvasváriban, Piricsén, Nyírpilisen, Biriben. A tervezett központok közül Nagykálló kapacitása 2300, Újfehértóé 2816, Kállósemjé- né 768, Nyírbátoré pedig 3710 előfizető, illetve állomás lesz. Az Állami Fejlesztési Intézet által meghirdetett pályázatot nyertek el és írtak alá nemrég az önkormányzatok által korábban benyújtott igény alapján Gávavencsellő, Ibrány, Nagyhalász, Búj, Ti- szabercel, Paszab, Balsa, Szabolcs és Tímár településekre az illetékesek. Az önkormányzatok által benyújtott pályázati anyag kiegészítéseként további 12 település: Bátorliget, Beszterec, Besenyőd, Levelek, Magy, Nyírcsászári, Nyír- derzs, Nyírgelse, Nyírmihály- di, Terem, Tiszarád, Tiszate- lek kapcsolódhat a programhoz. Kisvárda és környéke a telefonhelyzet szempontjából a legelmaradottabb terület megyénkben. Az 1994 végén bekötött fővonalak száma 5268 volt, közöttük 1000 manuális előfizető van. A 100 lakosra vetített főállomások száma 4,5.1994-ben létesült a kisvár- dai AXE típusú HOST központ, melyhez kapcsolódva ez évben Gégény településen 320 kapacitású kihelyezett fokozatot helyeznek üzembe. A kihelyezett fokozat részére új épület épült. Jelenleg folyik a helyi hálózat kiépítése is, a várható üzembe helyezési idő 1995 év közepe. Az előfizetők telepítéséhez a kisvárdai központ bővítése is szükséges. A koncessziós szerződésnek megfelelően ez év közepéig 500 lakosonként minden településen az előfizetői nyilvános állomásokat adnak át rendeltetésének. 1995-ben 1900 új előfizető bekapcsolását tervezi e körzetben a Debreceni Távközlési Igazgatóság. A Mátészalkán és környékén 1994 végén bekötött fővonalak száma 14628 volt, amelyben 157 manuális előfizető van, a többi rendelkezik automata távhívási lehetőséggel. A 100 lakosra vetített főállomások száma 12,2. A mátészalkai területen nagyrészt az 1994 évben megkezdett munkák kivitelezése folyik. Jelenleg készül Kölcse-Fü- lesd-Sonkád, Tiszabecs-Mi- lota, Rozsály-Méhtelek-Zaj- ta-Garbolc-Nagyhodos településeket összekötő egységes hálózat és helyi hálózat. Csen- gerben egy újabb 1000 kapacitású ARF mobil központot létesítettek, melyhez kapcsolódóan sor kerül a helyi hálózat bővítésére is. 1994-ben bővítették Vaja, Hodász, Ököritófülpös és Porcsalma ARK központjait. Ezekhez kapcsolódón ebben az évben a helyi hálózat bővítésére kerül sor, de tovább bővül Mátészalka helyi hálózata is. Fehérgyarmathoz kapcsolódóan automata kapcsolásra állt át Nábrád, Kérsemjén, Pa- nyola és Olcsvaapáti távbeszélő hálózata. Nyilvános is Az első három település helyi hálózata gázzal közös nyomvonalon kiépült, melynek megvásárlására sor kerül ebben az évben. Olcsvaapáti helyi hálózatának tervezése jelenleg folyik. Fehérgyarmathoz kapcsolódóan Kisar és Nagyar települések telefonközpontjait automatizálják. A koncessziós szerződésnek megfelelően ez év közepéig ebben a körzetben is kitelepítik az előfizetői nyilvános állomásokat, s ha minden a tervek szerint zajlik, 1995-ben 3530 új előfizető bekapcsolását tervezi a megye ezen részén a Debreceni Távközlési Igazgatóság.-» j aponta kétszer időiül utazást teszek. Nem J. y megrögzöttségből, nem is a fantasztikumok iránti vonzalmamból. Nem szeretem tulajdonképpen a fantasztikumokat, földhözragadt ember vagyok. Földbe kapaszkodó, akifolyton úgy érzi, mintha le akarná sodorni valami erről a Földgolyóról, noha két kézzel fogódzkodik belé. Az én időutazásaimnak, melyek nem a jövő, hanem a múlt fantasztikumába vezetnek, nagyon prózaiak az okai. Kilencvenkettedik évében járó anyámat követem. Úgy kezdődött minden, hogy egy délután, amikor szokásom szerint meglátogattam, hogy lerakjam a számára vásároltakat, szertar- tásszerűen megigyam vele szokott teánkat és elkészítsem a vacsoráját — a telefonasztalnál találtam. Feldúltan lapozgatta az ölében billegő, anyám megfogyatkozott testi valójához képest túl súlyos telefon- könyvet. A haja az arcába hullott, egyszersmind égnek állt, szemüvege izgatottan lecsúszott. —Jó, hogy jössz. Képzeld, Időutazások nem találok ebben a telefonkönyvben senkit sem a Somogyi családból. De még a Seerek közül sem. Flát az nem lehet, hogy nagyapának vagy apuséknak ne legyen telefonszámuk... Hamarosan rá kellett jönnöm, hogy én egy tíz-tizenkét éves kislánnyal beszélgetek, aki föltétien fel akarja hívni telefonon a nagyapját, meg a szüleit is, mert nem tud róluk napok óta semmit. Különösen nagyapja távolléte zavarta, mert a tizenhét unoka közül, mint ismeretes, ő a nagyapa kedvence. Ót viszi délutánonként sétálni, s az ágya végében keresztben álló dívány minden este meg kell legyen vetve, hiszen a személyzet is pontosan tudja, hogy Katinka bármikor itt aludhat. Természetesen beszélgetéseink ettől kezdve abban a térben és időben folytak, amelyben anyám otthon érezte magát, én azonban csak a kíváncsi tudatlanság óvatos lépéseivel közlekedhettem, ahogy egy sötét és idegen szobában teszi az ember, nem sejtve, hogy hol, milyen bútorba ütközik bele. Így jutottunk el egy alkalommal Újpestre, ahova az első gimnazista kislány iskolából hazajött, s az ebéd után gyakran kiutazott a Nyugati Pályaudvar mellől induló ló- vasúttal édesapjához, az újpesti munkás-beteg-biztosító intézet egyik orvosához. Ettől a beszélgetéstől kezdve időutazásaim kézzelfoghatóvá, térbelivé váltak, hiszen az utóbbi esztendőkben magam is naponta végigutaztam a Váci út hosszát, igaz, nem lóvasúton és nem is villamoson, hiszen azóta már a sínek is eltűntek, hanem öreg kis kocsimon, mely noha tizennyolcadik esztendejében jár, de—mint mondani szokás— megkímélt állapotban van: piros orrát belefúrja a szürke kipufogógázba és vágtat velem komoran zörgő teherautók és magabiztosan csillogó fémbatárok között. Mennyivel más így utazni most már, nagyapám és anyám nyomában, igaz nyolcvanesztendős késéssel, de mégis otthonosan, válogatva az út két oldalán álló épületek között: melyek lehetnek, amelyeket már talán ők is és még én is látok? És felismerni az anyám leírásából kibontakozó végállomást: az egykori piacteret. Milyen könnyű most már értelmezni az eddig annyiszor szemembe botló, körül- palánkozott és betört ablakaival halálra ítélten tátongó remizsort, s mellette a máig elegáns, antik asszonyfejekkel díszített végállomásépületet, melynek szélver- deste ajtajaiban, ablakfái között feltűnik olykor egy- egy madzagra függesztett alsónadrág, póló, az alkalmi lakosok szomorkás kismosá- sai. S felismerni a kertes házak félkörívét a hajdani, a forgalmas Duna-parti kikötőig lenyúló piactér fölött. zemem előtt a lepusz- V tűit, vágtató jelen filmje kJ helyett az időutazás idilli képei peregnek, amelyek végén a lóvasút csinos kocsijának lépcsőin leszökken egy barna copfos kislány, egyenest a rá várakozó fehér köpenyes, szakállas, élénkszemű férfi karjai közé. Páll Géza •m-y i ne tartaná fontosig nak, milyen az or- XV szág külső, nemzetközi megítélése. Az állampolgár is örül az elismerő szavaknak, amikor a nagyvilág is mérlegre teszi a hazánkban történő változásokat, s az azokra kapott osztályzatok jelest, vagy olykor kitűnő minősítést tartalmaznak. Ilyen kedvező visszajelzések érkeztek címünkre a Szlovákiával kötött alap- szerződés után, csakúgy, mint a gazdasági megszorító intézkedések címszóval illetett, az állampolgárok mindennapi megélhetését lényegesen befolyásoló intézkedések meghozatalakor. Mindezekre a kormányfő is előszeretettel hivatkozik, mint legutóbb az angol, amerikai üzletemberekkel történt beszélgetésen is tette. Ha jól belegondolunk, nem árt némi óvatossággal fogadni az ilyen gratulációkat. Nem lehet vitás, hogy a vezető nyugati államok kulcsemberei elsősorban a saját jól felfogott érdekeik szerint értékelik a magyar- országi fejleményeket. Számukra az a jó — persze a Gratuláció mi számunkra is—, ha nem fenyeget konfliktushelyzet, sem az országon belül, sem pedig a szomszédainkkal való viszonyunk alakulását illetően. Sokan drukkolnak nekünk, hogy minél előbb bekerüljünk az Európai Unióba. De a külföldi tényezőket érthetően az kevésbéfoglalkoztatja, hogy a felzárkózás érdekében milyen kérdéseket söprűnk a szőnyeg alá. Azért, hogy a nemzetközi közvélemény jó bizonyítványt állítson ki rólunk. Erősen vonatkozik ez a gazdasági megszorító intézkedésekre is, amelyek — tartok tőle — elsősorban azért születtek, mert a nemzetközi pénzvilág befagyaszthatja az újabb hiteleket, de a vészes gyorsaság, a partnerekkel való érdemi egyeztetés nélkül hozott csomagterv arra enged következtetni, hogy az idő csapdájába esett a kormány. Mostanában egyebet sem hall az ember, mint azt, hogy melyik kormányfő, vagy külföldi világlap gratulált a bátor intézkedésekhez. Talán jó lenne arra is figyelni, mikor gratulál az állampolgár is egy-egy jó kormányintézkedésnek. Szigorított ellenőrzés Ferter János rajza Ha nem tetszik.... Dankó Mihály mehetsz! Csak így egyszerűen tegezve • • • vágta a képébe a főnöke! Felindult olvasónk története hétköznapinak is mondható. Tipikusan az az ember, aki nem tud a szájára vigyázni. A 120 embert foglalkoztató kis vasas üzemben, mindig is igyekezetek komolyan venni a demokráciát. A vezetők kíváncsiak voltak a dolgozók véleményére, működtek a fórumok, ahol orvoslást nyerhetett a panaszos. A privatizáció hozta a változást. Azt a munkások is megértették: a termelésbe, az üzletbe nem szólhatnak bele. Elfogadták a racionalizálás címén született döntéseket, leépítéseket. Tudomásul vették, az országban máshol sem rózsás a helyzet, húzni kell azon a nadrágszíjon. Azt ugyan furcsállották, hogy az elküldőitek kiválasztásánál senkivel nem egyeztetett a vezetőség. Úgy tűnt, elsősorban a szimpátia, az első benyomás alapján hozták meg a döntéseiket. Kevesebben lettek, mégis nőttek a követelmények. A feltételek változatlanok maradtak, a normák ennek ellenére emelkedtek. Olvasónk először csak a munkapad mellett, a társaival folytatott beszélgetésen háborgott. Később elmondta véleményét főnökeinek. Érvelt és vitatkozott, a szakik megkérték, legyen ő a szószólójuk. S ez lett a baj, felfigyeltek rá. Csendesen figyelmeztették, fogja be a száját. Ma már farkastörvények uralkodnak, később jött az ominózus címbeli felszólítás. Különben is öt jelentkező vár a kapunál, hogy a helyére álljon. Igen, okot könnyű találni. Egyes helyeken a Munkatörvénykönyv, a kollektív szerződés mintha nem is létezne. Kicsiben a szakszervezetek, az üzemi tanácsok sem tudnak semmit tenni. Hiába a szakmai múlt, az évek — ez nem érdem. Fontosabb a hallgatás, a mindent eltűrő igahúzás. S ha nem tetszik...? Csak remélni lehet, hogy olvasónk esete azért nem általános. H k GT *X*J S I — mFyyíWPR HI fii Kommentár
