Kelet-Magyarország, 1995. június (52. évfolyam, 128-152. szám)

1995-06-24 / 147. szám

1995- JUNIUS 24., SZOMBAT Napkelet • A KM HÉT VÉGI MELLÉKLETE Nézz, nézz az ég felé A megfelelő alapok után továbbképzésre, biztos nyelvtudásra van szükség Nyéki Zsolt A mai napon kapják kezükbe diplomáju­kat a GATE Nyíregyházi Mezőgazdasági Főiskolai Karának végzős fiataljai. Fontos, hogy az ünneplés pillanatainak elmúltával milyennek látják ők maguk a továbblépés esélyeit, hogyan képzelik el jövőjüket. — Most a katonai szolgá­lati időt kellene letöltenem, de sikerrel pályáztam a Földművelésügyi Miniszté­rium ösztöndíjára, így szep­tembertől az Egyesült Álla­mokban egészítem ki a fő­iskolán tanultakat — árul­ja el következő állomását Heringh Attila, aki a beszél­getés idején még a főiskola mezőgazdasági mérnök sza­kát éppen befejező III. éves, államvizsga előtt álló hall­gatója. — Ott majd csiszol­hatom nyelvtudásomat, bő- víthetem számítástechnikai tudásomat, de az sem utol­só szempont, hogy testközelből ismerhe­tem meg a fejlett farmergazdaság működé­sét. Az ösztöndíjas út akár öt évre is meg­hosszabbítható, de én csak fél évre terve­zem. Itthon mezőgazdasági kereskedelem­mel szeretnék foglalkozni, ez szakmámba vágó munka lenne. Hasonló cipőben jár Kedves Mihály, a gépészmérnöki szak búcsúzója. O előbb katonáskodni fog, de ez év márciusától böngészi az álláshirdetéseket a megyei és az országos sajtóban. Eddig tucatnyi leve­let adott fel, ennek felére kapott választ, a sajnálkozó elutasítás nem túl jó hírével. Ám tovább próbálkozik. — Az idei Tudományos Diákköri Kon­ferencián második helyezést értem el a munkámmal, s ezzel elnyertem egy cég kü- löndíját. Ennél a cégnél most hirdettek meg egy állást, talán nem reménytelen az ügy, de nem tragédia, ha nem jön össze. Az vi­szont nem titok, hogy Nyíregyházán na­gyon nehéz állást találni. Ez a diploma jó alapot ad a boldoguláshoz, de én is fon­tosnak tartom a nyelvtudást, s a további tanulmányokat. Az én elképzeléseimben a Pénzügyi és Számviteli Főiskola nyíregyhá­zi kihelyezett tagozata szerepel, hiszen ma a pénzügyi szakmában látok nagy lehető­ségeket. Á TDK-munkámban egy mezőgaz­dasági szolgáltató vállalkozást terveztem meg, ám saját magam meg­valósítani tőkehiány miatt nem tudom. Családalapítás? Régen valóban a diploma- osztás után jött, ma azonban egy jó munka, a biztos anya­Heringh Attila gi háttér függvénye. Egyelőre „kereső lég­térrepülésre Kedves Mihály állt” a Nóg­rád megyei Nemtiből érkezett Kisbárnai Zsolt is, akit (ha csak közben nem esett egy veszélyes dugóhúzóba) ma fogadnak repülőmérnökké. Lábadozó agrárágaza­tunk már (még) nem tart igényt annyi me­zőgazdasági repülőre, hogy az megoldaná a végzős pilóták helyzetét. A Malév egy­kor ugyan sok szárnyaló ifjút szippantott fel, de jelenleg belső átszervezéssel és át­képzéssel próbál meg úrrá lenni pénzügyi nehézségein, a polgári repülés tehát most nem hív új pilótákat. — Pillanatnyilag, mint pilótára, sehol sem tartanak rám igényt, ám az átmenet idejében is mindenképpen a repülés köze­lében szeretnék maradni. Erre talán még kínál lehetőséget a Malév, de az előzetes tájékozódás után már diplomával a kezem­ben szeretnék bekopogni a céghez. A pol­gári repülés racionalizálásával, a Repülő­gépes Szolgálat leépítésével Magyarorszá­gon rengeteg felszabadult pilóta vár mun­kára, gépre, akik sokkal nagyobb gyakor­lattal, több repült órával rendelkeznek. A most végzők esélyeit viszont növeli a ma­gasabb szintű képzés, s hogy a diploma mel­lé kereskedelmi szakszolgálati engedélyt is kapunk, ezzel hivatásos repülőként vál­lalhatunk munkát. Nem mondhatunk le a továbbtanulásról sem, számomra az in­formatikai, számítástechnikai ismeretek bő­vítése és a nyelvtanulás a következő fel­adat. Külföldi munka? Csak hallomásaim van­nak az egykori kalandos munkavállalások­ról, a kábítószer alapanyagául szolgáló ül­tetvények lepermetezéséről, de hivatalosan meghirdetett munkalehe­tőséggel még nem talál­koztam. Bár tudomásom szerint me­zőgazdasági repülőknek néha ma is van módjuk legális mun­kavállalás­ra, de ehhez több gyakor­latra lenne szükség. Három végzős, friss diplomás, egyelőre állás nélküli fiatal, de egyik sem tartja kilátástalannak helyzetét. Az elképzelt jövőhöz vezető utat járják, ka­paszkodnak, ha kell, de közben készek újabb és újabb ismereteket szerezni, bízván abban, az igyekezet előbb-utóbb meghoz­za a kívánt eredményt. A fülbemászó dal refrénje számukra is üzenet több értelem­ben is: „Nézz, nézz az ég felé...” Kisbárnai Zsolt Harasztosi Pál felvételei Nem exportálták a főiskolát Befejezték az első évfolyamot a tanárképző beregszászi hallgatói a kihelyezett tagozatot. Hiszen két külön­böző oktatási rendszert kellett összehan­golni. Komoly vizsga volt az első évfolyam mindannyiuk számára; hiszen a hallgatók zöme mindennapi munkája mellett vállal­ta a hét végi három napon a tanulásnak ezt a speciális formáját. A tanárok pedig a fáradságos átjárást vállalták. Az együtt­működés példaértékű. Dr. Szabó Géza, a Nyíregyházi Főisko­lai Egyesület Hunga­rológiai Intézete és egyben a beregszászi tagozat vezetője el­mondta, hogy nem a nyíregyházi főiskola exportjáról van szó. Kárpátaljának szük­sége magyar főisko­lára, ennek alapjait jelentheti a kihelye­zett tagozat. A leg­főbb cél, hogy ki- ' építsék a majdani önálló főiskola in­frastruktúráját, meg­teremtsék a hátteret. Az ide érkező jegy­A szerző felvétele zetek, tankönyvek, szak- és szépiroda­lom pedig egy főiskolai, illetve pedagógi­ai könyvtár alapjait jelentik. Igen fontos, hogy az önálló tanulási tréningek sikere­sek, hiszen ez a speciális forma enélkül eredménytelen volna. Az idei felvételi vizs­gákat egy százórás előkészítő tanfolyam előzi meg. — Az első év tapasztalata, hogy a tudás­vágy és a szorgalom példaértékű. Kiss István, a speciális képzés ügyveze­tő igazgatója: — Igen sajátos ez az intézmény, hiszen A gondolat — hogy Beregszászban magyar főiskola legyen — nem egészen új. Csak­hogy a szovjet birodalom virágzása idején a megvalósítás esélye egyenlő volt a nul­lával. 1993-ban — megváltozott körülmé­nyek között — újra napirendre került a Hatan a negyvenkettőből gondolat, melyet egy év múlva tett köve­tett. Ahogy Pataki István, Beregszász pol­gármestere, a Kárpátaljai Magyar Főisko­láért Alapítvány kuratóriumának soros el­nöke fogalmazott: az alapítvány törekvé­se kudarcba fulladt volna, ha a nyíregy­házi Bessenyei György Tanárképző Főis­kola vezetői, tanári kara nem áll ki az ügy mellett. Minden tekintetben. Dr. Székely Gábor, a BGyTF főigazga­tója sem rejtette véka alá, hogy bizony szo­rongva indították el tavaly szeptemberben Györke László programja is különleges: nem azonos sem a magyarországival, sem az ukrajnaival. Az angol-történelem, illetve az angol-föld­rajz szakos hallgatók például nemcsak Ma­gyarország, hanem Ukrajna történelmét és földrajzát is alaposan, részletesen tanul­ják. A négy szakon összesen 42 hallgató ta­nult: az angol-történelem szakon heten, az angol-földrajzon tízen, a tanítóin tizenhe­ten, az óvodapedagógusin pedig nyolcán. Vajon mi jelent számukra ez a lehetőség? Gaál Tímea tanítószakos: — Nagyon örülök, hiszen eddig nem volt módunkban itthon felsőfokú tanintézetben anyanyelvűnkön tanulni. Különösen azok számára jelent ez sokat, akik magyar tan­nyelvű középiskolában végeztek. A tanárok nagyon kedvesek, türelmesek voltak hoz­zánk. Sütő Éva óvodapedagógus szakos: — Mi tagadás, az elején féltünk, hogy vajon a feszítettebb tempóval fel tudjuk-e venni a versenyt. A tanárok az első félév­ben a mi speciális helyzetünket figyelem­be vették, s ezzel átsegítettek a kezdeti ne­hézségeken. Bak Ruszlán angol-történelem szakos: — Én már elvégeztem Ungváron az egye­temet. Ide azért jelentkeztem nem magyar anyanyelvű létemre, mert szerintem az ok­tatás színvonala igen magas. A módsze­rek teljesen mások, mint Ungváron. Tet­szik, hogy a nyelvtanárok anyanyelvi szin­ten beszélik az adott nyelvet, igen tág is­mereteik vannak az adott országról, annak történelméről. Románec Angelika angol-földrajz sza­kos: — Szeretek ide járni, mert igen jó a tár­saság, igen jó a diák-diák, illetve a diák-ta­nár kapcsolat. És sokat tanulhatunk, ami­nek, reméljük, hasznát vesszük. Itthon. ff 1 9 RITMUS Koncert A Szfinx együttes Stúdiófelvétel A közeli szomszédvár, Debrecen, a hazai rockzene egyik fellegvárának számít már évtizedek óta. Az idősebb generáció tagjai még jól emlékezhet­nek a cívisvárosból elindult, s orszá­gos hírnevet kivívó csapatokra (Lux, Ästor, Color, Pantha Rhei), ám nap­jaink fiataljai is fel tudnak sorolni jó- néhány debreceni bandát (Tankcsap­da, Diktátor, August Förster Reser­vation). Ebből a — természetesen nem tel­jes — felsorolásból nem hiányozhat a Szfinx együttes sem, amely még 1987-ben alakult meg É)ebrecenben. A kezdeti lépések után a fiúk fokról fokra érték el sikereiket (Csillag szü­letik verseny, Pop Gála ’90 fődíj). Az évenként megrendezendő tokaji rock­táborban 1991-ben és 1992-ben szin­te minden létező díjat elhoztak. Az első demokazettájuk 1991-ben jelent meg. Az albumról annak idején így írt a Metal Hammer kritikusa: „Ritmustémáik, szólóik páratlan érettségről tesznek tanúbizonyságot, felkészültségük, tudásuk ugyancsak nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a hat nóta messze kiemelkedhessen az itthoni átlagból.” A Szfinx első nagylemeze Vad játsz­ma címmel jelent meg 1993 októbe­rében az Exkluzív Kiadó gondozásá­ban. Ezt követően a Tankcsapda ze­nekarral közösen, majd 1994 máso­dik felében önálló turnén vettek részt. A csapat második albuma 1995 már­ciusában jelent meg. Az anyag címé­ül egy húzós nótát, a HÚZD! című szerzeményt választották. Ahogy ezt a Szfinxtői megszokhattuk, ezúttal is igényes, profi produkciót hoztak lét­re. Á jellegzetes többszólamú vokált, Koroknai Árpád kiváló énekadottsá­gait, Sándor József szívből jövő gitár­játékát nem lehet figyelmen hagyni. S végül hadd soroljuk fel az együttes többi tagját is: Écsedi János gitár, Monok Tamás basszusgitár, Volosi- novszki János dob. GONDOLKODÓ A múlt heti rejtvények megfejtéséért könyvjutalmat nyert Váradi Kornélia Kisszekeres és Lobosóczki Eszter Gé- gény. A mai — Tapsi magazintól kapott — feladványunk a következő: Szá­moljátok meg, mennyi csikóhal fic- kándozik a vízben! A megoldást leve­lezőlapon küldjétek be a szerkesztő­ségbe!

Next

/
Thumbnails
Contents