Kelet-Magyarország, 1995. június (52. évfolyam, 128-152. szám)
1995-06-24 / 147. szám
199S- JÚNIUS 24„ SZOMBAT 13 Adhafó-vehetö műemlékeink Szűkült a tabuk köre • A privatizáció szele elérte nemzeti kincseinket is Igencsak izgalomba hozta a már-már viharedzett és sok mindenen nem csodálkozó közvéleményt az újabban szárnyra kapott hír, miszerint védett műemlékeink is adha- tók-kaphatók, vehetők, vagyis hogy a privatizáció szele elérte nemzeti kincseinket is. A téma legalaposabb ismerőjét, Nagy Ti- bornét, az Országos Műemlékvédelmi Hivatal (OMVH) műemlék-felügyeleti igazgatóját kérdeztük, vajon igaz-e a hír, és miként vélekednek róla a szakemberek. — A hír igaz, korábban egy 1992-es kormányrendelet határozott arról, hogy a 10 500 műemlékünk közül 403 semmiképpen nem adható, nem idegeníthető el. Az újabb rendelkezés értelmében 275-re szűkült a védett műemlékeknek a köre. A privatizációban nem jöhet számításba olyan nemzeti kincs, mint a budai Vár, a Parlament, a Kossuth-, a Batthyány-sír, ezeket példaként említem csupán. A többi műemlék elvileg eladható. □ Újabban arról is hallani, hogy az 1985-ben világörökséggé nyilvánított Vár törlése a világörökségből szóba került. — Ez más téma, az UNESCO hazánkban járt képviselője figyelmeztetett bennünket erre, amennyiben nem sikerül az illetékes önkormányzatnak megszüntetnie Az Uborka című szórakoztató politikai bábkabaré idén ünnepelte 3. születésnapját. A műsor felelős szerkesztőjével Bánki Ivánnal beszélgettünk. — Elhatározásunk semmit sem változott az eltelt három év alatt. Nem politizálni, hanem mindenekelőtt nevettetni és szórakoztatni akarunk. □ Kik írják a szöveget? — A legváltozatosabb foglalkozásokat gyakorló külsős szerzőink vannak. Akad közöttük egyetemi hallgató, tisztviselő, vidéki állatorvos éppúgy, mint profi újságíró. A bábok szövegeinek végleges tartalmát aztán televíziós szakemberek, rendezők, szerkesztők alakítják ki. □ Minden új politikusról készül bábmás vagy ezt ki kell „érdemelni?” ezen a területen a történelmi környezetbe nem illő bóvlik, bódék, zugárusok térhódítását. Egyébként egyezmény kötelez bennünket e terület méltó arculatának megóvására, ami az I. kerületi önkormányzat hatásköre és feladata. □ Az önkormányzati felelősség — tudomásom szerint — fennáll a többi műemlék esetében is. — Valóban így van, hiszen tulajdonilag a műemlékek ahhoz az önkormányzathoz tartoznak, melynek a körzetében vannak helyileg. Fenntartásukat, állagmegóvásukat tehát mindenkor az illetékes önkormányzatok kötelesek biztosítani. A tapasztalat azt mutatja, hogy sok helyen ezt meg is teszik, védik, óvják tájházaikat, helyi műemléklátványosságaikat, másutt viszont értékes kincsek ebek harmincadjára jutnak. □ A mostani privatizációs hullám vajon mennyiben jelent presztízsveszteséget a felügyelő hivatalnak, van-e egyáltalán beleszólásuk a megkezdődött adás-vételekbe? — Bizonyos mértékig van, minden adásvételnél — elvben — többféle szempontot is figyelembe vesz az OMVH. Elsősorban garanciára van szükség, hogy a vevő mire és milyen módon akarja a jövőben a megvásárolt műemléket felhasználni. Vizsgál— Csak azokról a politikai személyekről, akik az érdeklődés középpontjában állnak. Vagyis: akik iránt a nézők érdeklődnek. A legutóbbi két figura Bokros Lajos pénzügyminiszteré és Suchmann Tamás privatizációs miniszteré. Szabó György egészségügyi miniszter másával még adósak vagyunk, amit szeretnénk mihamarabb pótolni. Zsurzs Kati színpadra vár Mostanság keveset hallani Zsurzs Katiról, a Thália és a soproni színház volt tagjáról. Az utóbbi időben nem hordozza tenyejuk, hogy méltó-e a műemlékhez a tervezett jövőbeni funkció. Például egy kastély- szálló esetében megmarad-e a látogatható- ság, vagy például a Kerepesi úti temető pantheonjellege, és így tovább. Tehát a tulajdontól függetlenül a szakmai felügyeletet ellátjuk a jövőben is. □ Milyen tapasztalataik vannak az eddigi eladások alapján, jók ezek, vagy sem? — Nem egyértelmű a válasz, különböző tapasztalatokat szereztünk. Természetesen igen sok függ az új tulajdonostól, aki éppen külföldi is lehet, és szempontjai között az üzlet szerepelhet az első helyen. Az is kiderül nem egy esetben, ha előbb nem, a cégbírósági bejegyzésnél, hogy csupán spekulációról van szó, a potenciális vevő eltűnik, nincs aki fizessen. A privatizációs jogszabályok nem térnek ki külön a műemlékekre. □ Az önkormányzatok ragaszkodnak műemlékeikhez? — Esete válogatja. Sok helyen szabadulni akarnak tőlük, mert csupán terhet, kiadást látnak bennük, az értéket nem veszik észre, nem méltányolják. De olyan példákat is tudnék sorolni, ahol erejükön felül ragaszkodnak ezekhez a helyi emlékekhez, gondozzák, áldoznak rá. vált mása rén a szakma, a rendezők nem kényeztetik el sok jó szereppel. — Nem tartozom egyetlen színház kötelékébe sem: szabadúszó színész vagyok. Suli-show című kisiskolásoknak szóló műsorunkkal különféle helyszíneken lépünk föl partneremmel, Pitti Attilával. Két alkalommal bemutattuk a Játékszínben is, és talán van remény, hogy lesz ennek folytatása. Ezenkívül a Goór Nagy Mária Színitanoda Grease című darabjában kaptam kettős szerepet. Az igények szerint hol az igazgatónőt, hol a titkárnőt alakítom. □ Vannak-e új tervei? — Egyelőre nincsenek, inkább csak reményeim, hogy jön olyan időszak, amikor újra több lehetőségem lesz a színpadi szereplésre. Politikusok bábokká Györke László illusztrációja Aztán elmondta otthoni élményeit. Erre harminc év után került sor. Álmodozott róla három évtizeden át, akár Máriás Mihály a Hazajáróban. Mire sor került rá, a szülei már nem éltek, egyedül a Jenő öcskös a nagy családjával. Mihály értük élt-halt. A háború végétől küldte nekik Kanadából a sok pénzt, s nagy csomagokat... ...Szura János, mint említettem, kommunista hírében állott. Keresztapámék is példálóztak, hogy kerüljem még a házuk táját is, Sándor bácsi, a dohányos bátya meg mosolyogva legyintett, ha az öccsére terelődött a szó. Az ötvenes években azonban már elveszíthette János bácsi a leírásokban jelzett harcias meggyőződését. Oh, szónokolt még olykor a hazai társadalmi és gazdasági fejlődésről, különösen ha a jövőbeli veje sarokba szorította heves vitáikban. Néha Jani bácsi megszeppent, s beismerte, hogy na ja, hát akadnak még otthon is hibák a vezetésben. De mindjárt hozzátette: — Ne feledd el, Vince, egy bébit hányszor meg kell füröszteni, amíg ember lesz belőle, eh? A szilveszterestet a Munkás Hallban töltöttük. Félve mentem el, hogy nekemesnek majd azok a szilaj népek, s szememre vetik szabadságharcos vétkeinket, hogy így lejáratták a szocialista béketábort. De erre nem került sor. Olyan volt a hangulat itt is, mint bármely kanadai magyar hallban. Ettek, ittak, jártak asztaltól asztalhoz pálinkás-, söröspoharakkal a kézben. Nó- táztak, egyik csoport ezt fújta, a másik asztalnál a másik amazt. Voltak díszítések a falakon és a plafonon, a krepp-papírláncok mélyen aláfüggtek a terem közepén. Éjfélben sorba jártak, kezet ráztak, ölelkeztek, csókolóztak. Erzsi néném sokkal otthonosabban mozgott ebben a nagy kavarodásban, mint a férje. Segédkezett a konyhán, sürgött-for- gott a felszolgálásnál, tréfálkozott a csapossal: — Csínján a habjával, Mister Tetulics! Juliska és Boriska is jól érezte magát a barátok társaságában. Lenn a földszinti nagyteremben, kisebb-nagyobb csoportokba verődve beszélgettek, nótázgattak. Később széles kört alkotva társasjátékot űztek, körtáncot jártak, ütemesen tapsoltak, legnagyobb meglepetésre arra a dalra: He- gyek-völgyek között zakatol a vonat / Én a legszebb lányok közül téged választalak / Egy a jelszónk, tartós béke / Állj közénk és harcolj érte... Egyedül Jani bácsi tűnt félszegnek. Nem járt asztaltól asztalhoz, nem nagyon jöttek a mi asztalunkhoz sem. Bemutatott engem Szőke Istvánnak, a Kanadai Magyar Munkás akkori szerkesztőjének. Elmondta neki, hogy újságírónak készültem otthon. Amikor azonban biztatott a hullámos hajú főszerkesztő, sörösüveggel a kezében, hogy írhatnék cikkeket néha a Munkásnak is, Jani bátyám elkezdte taposni a cipőm orrát, olyan feltűnően, hogy Szőke is jól láthatta. A mulatság végén, otthon kioktatott: — Vigyázz, János, ne kötelezd el magad senkinek. A Munkás Hallban Szőke István, miután észrevette, hogy Jani bátyám a lábamat nyomogatja, elkezdte ajnározni a beesett arcú, hektikás kinézésű embert, hogy Mr. Szura ilyen jó emberünk, Mr. Szura (s nem Szura elvtárs!) olyan hasznos emberünk. De fenntartásos pillantásaiból nyilvánvaló volt, hogy Jani bácsi körül nincsen minden rendjén. Talán elfelejtette befizetni az évi tagsági díját, vagy valami más. Ennek kibogozására már nem volt idő. Közeledett a tanév vége, s lázasan készültünk a kimerítő szigorlatokra. MÚZSA Berták László: S mint aki törököt fogott Eddig, ami előtte ment, most az, ami csak toporog. Robban az egész regiment, s mint aki törököt fogott. Csak a gyerekek s asszonyok. Csak ők értik a hirtelent. Egy csipesz itt, egy mosoly ott, s megvan, hogy kinek, mit üzent. Egyébként elfogy, annyi szent. Lyukas zászlók meg abroszok. S mert mindenkinek mást jelent, még jőni kell, mert jőni fog. Hiába kavics, könny, homok, ha se Kelemen, se cement. Léka Géza: Vén huszár Diófád volt — ma tuskó szék. Kerekded, tömzsi aggastyán. Hasadt is már, de fénylik még az istálló sötét padján. A nyergében darázsfészek. Odébb napszítta rossz csákó. S aláleng, lóg, ezüstlik fönn a kantárszíj: a pókháló. De nincs nyugtod, amíg föl nem deríted mind a titkot, lásd: imádnod kell a gyermekkort, fülöncsípvén az elmúlást. Kőrösfői Kriesch Aladár rajzai
