Kelet-Magyarország, 1995. június (52. évfolyam, 128-152. szám)
1995-06-24 / 147. szám
1995- JÚNIUS 24., SZOMBAT Napkelet • A KM hét végi melléklete Ahol a rozs, ott a triticale is megterem, csakhogy az előbbinél többet és jobb minőséget ad, mondja a kutatásával (is) foglalkozó Kruppa József termőképes növényfajtából állt. Elég csak a rozs, lucerna, csillagfürt, napraforgó, szöszös bükköny kultúrákra gondolni, amelyek közül a két utóbbiból még jelenleg is állami elismeréssel bírnak „Vilmos bácsi” fajtái. A Kisvárdai szöszös bükköny vetőmagból ma is jelentős exportőr a Teichmann- telep. — A fordulat 1992-ben következett be — folytatja a telepvezető már az autója volánja mögött elhelyezkedve —, amikor Nyíregyházával, Nagy- kállóval együtt a megszűnt Vetőmag Vállalattól a Debreceni Agrátudományi Egyetem állományába kerültünk. Ekkor olyan jelentős átszervezésre került sor, hogy itt Kisvárdán csak ketten maradtunk kutatók. A kutató- központ igazgatójával, dr. Lazányi Jánossal egyetértésben, s az ő menedzselésével újra elkezdtük a burgonyanemesítést, vele párhuzamosan a jövedelmet hozó vetőgumószaporítást, egyelőre még a most keresett holland fajtákkal. Ám végre sikerült egy németországi génbankból behoznunk az eredeti Kisvárdai rózsa fajtát, ami már nem volt föllelhető Magyarországon. Nyíregyházán megoldották a vírusmentesítését, így elindulhatott az egészséges anyag fölszaporítása. Folyamatban van a gyorsított, ismételt állami elismertetése is. így hát minden remény meg van arra, hogy ismét lesz olyan növényünk, ami kellő fejlesztések után el tudja tartani, s elképzeléseim szerint fel tudja virágoztatni a Teich- mann-telepet. A Kisvárdai rózsa név azért még mindig jól cseng a termelők fülében. A fürge kis kocsival ekkorra már körbeszaladjuk a 287 hektáros telepet, megszemlélve a különböző növények fajtakísérleteinek és technológiai vizsgálatainak parcelláit, a gyenge nyírségi talajon is szépen díszlő vetőmag-szaporító táblákat. Elidőzünk kicsit a virágzó burgonyatövek közt a tűző napnak fittyet hányva szelekciót végző fiatal nemesítőnél Ragyák Lászlónál, majd néhány száz méterrel odébb, a homokon is szenzációs termésre képes búza- és rozsősöktől származó triticale fajták összehasonlító parcelláinál. Végül pedig, a telep központjába visszaérve a 30 millió értékben 3 év alatt eddig elvégzett be- ru-házásokat nézzük meg, melyekből Teichmann Vilmos egykori szolgálati lakásának sürgető felújítására is sikerült kiszakítani a legszükségesebbeket. — Igen ám, de a további fejlesztéshez, a tervbe vett kitöréshez pénz kell — kapcsolódik a beszélgetésbe Iszályné dr. Tóth Judit a Nyíregyházáról Kisvárdára átkerült tudományos osztályvezető — mivel évről évre biztonságosan meg kell oldanunk a törzsanyag vírusmentesen tartását, azaz fóliaházakban, illetve rovarháló alatt történő előállítását. Ehhez szükség van továbbá vírusdiagnosztizáló berendezésre és a tárolókapacitás bővítésére. Ezenkívül a szaporítási fázisban követnünk kell a régi, előhajtatott burgonyát kiültető technológiát, mert az ezzel nyert két hét előny a záloga annak, hogy a növény elkerülje a vírusfertőzést átvivő levéltetveket és ezzel a leromlást. Fel kell újítani a régi, lepusztult előhajtató házat. Nos, ezért nyújtottunk be egy három év alatt megvalósítandó 40 milliós pályázatot a balkányi Agrosumma Kft.-vel közösen az OMFB-hez és egy 8 milliósat a PHARE megyei fejlesztési programjához. — Ha elfogadják mindkettőt —, akkor ki tudjuk aknázni a kitörési programunkban rejlő és már személyi feltételekkel is megalapozott nagyszabású tervünket. Nevezetesen, hogy végül is a hollandnál olcsóbb, ugyanakkor jó minőségű, főként Kisvárdai rózsa, burgonya vetőgumót értékesítve tartsuk el az itt folyó egyéb kutatást, az állattartással együtt kialakításra kerülő szabolcsi mintagazdaságot, valamint a szaktanácsadást. Tehát a burgonya vertikum feltámasztásával akarjuk megalapozni egyrészt tájkutató szellemi központtá válásunkat, másrészt a majdani szaporító partner gazdaságokkal kezdődően szeretnénk helyzetbe hozni a termelőket. Galambos Béla A ki több év kihagyás után elvetődik a kisvárdai Teichmann telepre, kellemes meglepetéssel állapíthatja meg: kedvező fordulatot vett a hajdanán — közkedvelt „kisvárdai” gazdasági növényfajtái révén — rangos tájkutató intézetként, a térség szellemi központjaként elismert, később erőfeszítései ellenére önmaga árnyékává soványodott mezőgazdasági kutatóbázis sorsa. Az alapító Teichmann Vilmos halálát követően az intézetnek a nyíregyházi homokkísérletibe, majd később vele együtt a — közben már felszámolásra került — Vetőmag Vállalatba olvasztása a leépülést, három évvel ezelőtt pedig már-már a teljes ellehetetlenülést jelentette a telep számára. Most azonban, mintha az élet költözött volna vissza a Teichmann-telep ápolt parkjának hatalmas fái közé. A felújított épületek között gyakorlatukat töltő baktai gazdászcsemeték nyüzsögnek, az istálló előtt egy — a helyzetével nehezen barátkozó — ló patáit „manikűrözi” három ember, a tenyészkertben nemesítő és asszisztense végzi aprólékos munkáját, távölabb egy burgonyatáblában asszonyok dolgoznak. Minden arról árulkodik az évek múltával visszatért jövevénynek: itt valami megmozdult, s olyan irányba indult el, amitől hamarosan újra felragyoghat a kisvárdai kutatótelep csillaga. A telep 1943-ban az akkori földművelés- ügyi kormányzat megbízásából létesült azzal a céllal, hogy váljon a népélelmezési jelentőségű burgonya nemesítésének, szaporításának szellemi központjává, fejlesztőjévé. Vezetésével azt a Teichmann Vilmost bízták meg, aki ekkorra már a tornyospálcai Eszenyi-birtokon előállított Gülbaba fajtájával osztatlan elismerést aratott országszerte. A neves szakember irányítása mellett a kitűzött célt oly mértékben sikerült elérni, hogy a 60-as évekre Kisvárda integrálta az ország vetőburgonya termőterületének kétharmadát, Teich- mann két fajtája pedig — a Gülbaba és már a telepen nemesített Kisvádai rózsa — a vetésterület 90 százalékát uralta. — A 60-as évek időszaka volt a csúcs a kisvárdai kutató életében — avat be a kutatóhely nagy sorsfordulóiba dr. Kruppa József, aki vezetője a jelenlegi teljes nevén DATE Kutató Központ Kisvárda Teich- mann Telepnek. — Teichmann Vilmos 1967-ben bekövetkezett halála után azonban leszálló ágba kerültünk. Ebben közrejátszott a burgonyafajtáinkat tönkre tevő vírusos leromlás, ami a hetvenes évek le- véltetű-inváziójának volt a következménye. A kormányzat is engedett a holland nyomásnak, s nem a hazai vírusmentesítést szorgalmazta, hanem felnyitotta a sorompót a külföldi fajták előtt. Pedig a hazai fajtakísérletekben a Desiree akkortájt nem tudta megverni az egészséges Kisvárdai rózsát, ami még ráadásul finomabb is volt a hollandtól. így aztán visszaszorult Szabolcsban a burgonyaszaporítás, vele pedig a kisvárdai telep jelentősége. Ám magával rántotta az egész megyét, ahol sok üzemnek a dohány, gyümölcs mellett közismerten a burgonya volt „a pénzes növény”, amiből fejlesztéseit finanszírozhatta. A kutatótelep eztán már nem tudott kijönni a zuhanórepülésből, a vetőmag vállalalti érában sem. Fejlesztés itt húsz éven át jószerével nem történt. A kritikus két Virágzó burgonyatövek közt, tűző napon dolgoznak a nemesítők A szerző felvételei évtizedben bár próbálkozások voltak a kisvárdai kutatót gyakorlatilag a nagykállói teleppel együtt eltartó burgonya egyéb növényfajokkal (lóbab, fénymag, szarvas- kerep) történő helyettesítésére, ám ezek nem tudták kompenzálni a „krumpli nélküli” költségvetésben tátongó hiányt. Pedig a teichmanni örökség a burgonyán kívül számos „Kisvárdai” elő- nevű, tájba illő, A Kisvárdai rózsa jövő Vissza a teichmanni gyökerekhez • A fellendülés nem csak álom a km vendége Szép szóra, tisztességre nevelni Bodnár István W 881 « 888H& s/-•%?>< s ' WS»« •/•*/' > jgfisj 5 „Az iskola védettséget, anyaöl meleget biztosít a benne élőknek. Megszűri a világ impulzusait, s csak azt engedi be, ami épít, nem rombol, gazdagít és nem aláz meg. Most minőségileg új élet kezdődik, amely egyelőre még ismeretlen, s mint ilyen, titokzatos is.” Az egyik végzős diák mondta ezeket a szép, lírai szavakat a nyíregyházi tanárképző főiskola diplomaosztó ünnepségén. A múlt szombaton hatszáztizenhá- rom végzős hallgató kapta meg a tanításra jogosító diplomát. Hatszáztizen- hárman vették át a számukra oly fontos papírt, amelyért igen sokat tanultak, sok-sok próbát kiálltak. Sajnálatos, de a diploma még nem old meg mindent. Sok tanárjelöltet a munkanélküliség réme fenyeget, a boldogabbak, az állást találók viszont már a következő tanévre készülnek, amikor már nem a padokban ülnek, hanem majd a dobogón állnak. Közöttük lesz Demeter Piroska is, aki meglehetősen messziről érkezett öt évvel ezelőtt Nyíregyházára, és meglehetősen távol, az erdélyi havasok világában kamatoztatja majd a Magyarországon tanultakat. Piroska Sepsziszentgyörgyön végezte középfokú tanulmányait, és a kolozsvári egyetemre szeretett volna menni, magyar-német szakra. Aztán egy váratlan lehetőség: a történelem végre valami jót is hozott az erdélyi diáklánynak, öt évvel ezelőtt felvételt nyert Szegeden valamelyik magyar főiskolára. így került Nyíregyházán magyar- művelődésszervezés szakpárra. Akkor húsz erdélyi diák érkezett a szabolcsi főiskolára, közülük 17-en vették szerencsésen az akadályokat, kapták meg azóta a diplomájukat. Legtöbbjük Magyarországon maradt, nem tért vissza az őt hazaváró közösségbe. Piroskában viszont fel Demeter Piroska sem merült, hogy esetleg másképp lehetne. — A diák jellemét, személyiségét formáló tanárok, pedagógusok meghatározók lehetnek az ember életében. Nekem szerencsére volt egy tanárom odahaza, Orbán Gyöngyi személyében, akitől nagyon sokat kaptam. Magyarságtudatot, kitartást és szellemi elkötelezettséget. Tőle tanultam meg azt is, hogy a szeretet mellett a szigorúság is fontos: a tanár legyen következetes, és tanítsa meg mindarra a növendékeit, ami fontos lehet az életben. Magyarországon viszonylagosan jobb életkörülmények között tanulhatott, Kemény Zsigmond- ösztöndíjban is részesült. Talán csak az okozott gondot, hogy néha magányosnak érezte magát. Élete nagy szerencséje, hogy egy félévet Finnországban tölthetett, különböző ösztöndíjaknak, támogatásoknak köszönhetően. — Finnországban azt tanulhattam meg elsősorban, hogyan lehet gyűlölködés, irigykedés nélkül élni. Nyelvrokonainknál senki sem kívánja el a másik tulajdonát, nem irigye egyik ember a másiknak. Tiszteletben tartják egymás szokásait, személyiségét. Közismert, hogy mennyire példamutató a nemzetiségi kultúrájuk is, hisz az igen kis létszámú svéd nemzetiség minden jogot megkap magának. A külföldön töltött évek hamar elteltek, elérkezett a hazatérés ideje. Sok-sok magyar könyvvel tele az útipoggyász. — Otthon csak egy van, és engem hazavárnak. Még pontosan nem tudom, hol tanítok majd. Előbb honosítani kell a diplomámat. Valószínűleg Sepszin- szentgyörgyre kerülök. Piroskát otthon a férje is várja, aki református lelkész lesz egy kis településen, Bitán. Közösen szövögetik a terveiket, feladataikat. Szeretnének egy olyan népfőiskolát létesíteni, amely télen gazdaképző lenne, nyáron pedig diákokat, gyerekeket lehetne táboroztatni. Szép szóra, tisztességre szeretnék nevelni őket. A szerző felvétele
