Kelet-Magyarország, 1995. június (52. évfolyam, 128-152. szám)
1995-06-23 / 146. szám
1995. június 23., péntek HÁTTÉR Kelei-Magyarország 3 Felkutatni a segítség forrásait Beszélgetés a megyei közgyűlés szociális bizottságának elnökével Marik Sándor Nyíregyháza (KM) — „Aki bedugja fülét a szegény kiáltására / O is kiált, de meg nem hallgattatik (21,13)” — idézte a Példabeszédekből Takács Tamás 43 éves református lelkész, a megyei közgyűlés szociális bizottságának elnöke, akivel a most is jellemző krónikus pénzhiány, a megszorító intézkedések idején arról beszélgettünk, mit tud tenni ilyen helyzetben a bizottság azokért, akik napi támogatásra szorulnak. A bizottság alelnöke Veligdán Sándorné, tagjai Szentesi Péter, Miklós Elemér közgyűlési tagok, Daragó László, Fehér Antal, dr. Szalontai Tibor külső tagok. Nyomós ok O Ön a Keresztény Ifjúsági Egyesület (KIÉ) listáján került a megyei közgyűlésbe. Kérem, szóljon erről kicsit részletesebben. — A KIÉ régi szervezet az egyházon belül. Megyénkben Nyírbogdányban kihelyezett tagozata működik. A választási törvény értelmében — mint bejegyzett egyesület — jelölteket indíthatott a választáson. Listáján javarészt lelkészek vannak, közülük ketten jutottunk a közgyűlésbe, s nem sok szavazat hiányzott a harmadik mandátumhoz. d Az előző ciklusban az egészségügyi és szociálpolitikai bizottság alelnöke volt, tehát nem ismeretlen a feladat. Mi indokolhatja, hogy most külön szakbizottság foglalkozik a szociális kérdésekkel? — Az egyik nyomós ok mindenképpen az, hogy a kórházak helyzete változóban van (esetleg többnek a működtetése kerül a megyei önkormányzathoz) s ez több figyelmet igényel, másrészt két olyan nagy, egyaránt nehéz helyzetben lévő területről van szó, amelyek különösen a mi megyénkben mindenképpen igénylik a megkülönböztett figyelmet. O Melyek most a szociális bizottság legfontosabb tennivalói? — Mint minden bizottság, mi is sajátos szempontjaink szerint véleményezzük a közgyűlés elé kerülő témákat, s Idősek az otthonban magunk is előkészítünk — szociális — döntéseket. A területi feladatokat is ellátó szociális intézményekkel, amelyek a megye legkülönbözőbb területein találhatók (Mérk, Tiborszállás, Gacsály, Tarpa, Nyírbéltek, Hodász, Győrte- lek, Szakoly), részletesen foglalkozunk, segítjük munkájukat, a szervezeti, személyi kérdésekben javaslattevő, véleményező, előterjesztést adó jogaink vannak. Kapcsolatot tartunk a társadalombiztosítási, munkaügyi és más szervekkel, amelyek közreműködnek a szociális feladatok ellátásában. Alapvető gond O Nagyon különböző foglalkozású emberek dolgoznak a szociális bizottságban. Menynyire ismerik e terület sajátos gondjait? — Azok, akik régebben is vállaltak már hasonló tisztségeket, szinte azonnal szakszerű véleményeket tudtak mondani. Időközben az új tagok is tájékozódtak, mégpedig elég részletekbe menően, ugyanis az intézmények meglátogatásával kezdtük a munkát. Elmondhatom, nemcsak látják, érzik is a feladatot, hiszen például egy száz-, kétszáz fős vagy még nagyobb szociális otthon, ahol esetleg fogyatékosokat vagy elmebetegeket ápolnak, pszichikailag is hatással van az olyanokra, akik eddig ilyesmivel nem foglalkoztak. Borzasztóan nehéz munkát végeznek a szociális intézményekben dolgozó emberek. O Kérem, mondjon egy-egy példát arra, mi szerzett önnek örömet és mi okozott gondot eddigi elnöki tevékenységében... — Alapvető gond a pénzhiány, ez egyik-másik helyen egyenesen kétségbeejtő. Volt olyan megyei szociális intézmény, amelynek számláján látogatásunkkor 80 forint volt, s a szállító csak készpénz ellenében akarta otthagyni a kihozott tejet, kenyeret. Az évek óta változatlan normatívák mellett szinte emberfelettit kell teljesíteni a személyzetnek. Ami örömet szerzett: a megyei közgyűlés — megértve érveinket — nem állította le a mérki szociális otthon bővítését, és késedelmet is csak annyiban szenved a munka, hogy a berendezés húzódik át '96-ra. Ez a mai helyzetben kétségtelenül óriási dolog. Cl A legfontosabb teendőjük e szerint a pénzforrások felkutatása... — Valóban. Minden pályázatot igyekszünk megnézni; ebben is nagyon jó partnerek a megyeháza apparátusában dolgozók. A mi bizottságunk rendelkezésére álló szerény összegből 26 pályázót tudtunk segíteni az 50 közül, de bírjuk a megyei vezetés ígéretét: pótlólagos összeghez juthatunk a második fél évben, s akkor még további pályázók kaphatnak. Szerencsés egybeesés, hogy az Agape Alapítvány kuratóriumának egyik vezetőjeBalázs Attila archív felvétele ként jelentős segítséget juttathattunk a szociális területnek. De nemcsak pénzről van szó. Az utóbbi három évben kiteljesedhetett a lelki gondozás. A beteg emberek lelki nyugalmának megléte a gyógyulás egyik — igen fontos — feltétele. Sikerült elérni, hogy minden szociális intézményben tartanak a történelmi egyházak istentiszteleteket, részt vesznek a lelki gondozásban, nagy ünnepek előtt úrvacsoraosztásban. Ezt nagyon sok beteg igényli, a helyi lelkészek pedig felvállalták. Hodászon most kápolnát szeretnének építeni, ami holland segítséggel valósággá válik — az első pénzek meg is érkeztek, s bizottságunk egyik vállalkozó tagja segít, hogy minél kedvezőbb feltételek mellett bonyolódjék le az építkezés. Nehezebb helyzet O Ezek szerint az önálló szociális bizottság nehezebb feladatot kapott, mint a korábbi „nagyobb" bizottság. Lát-e kedvező jeleket? — Aki ma pénzt akar szerezni, mégoly tisztességes, nemes célra is, sokkal nehezebb helyzetben van, mint akár csak két-három éve. Lemondani róla azonban nem lehet, mert azok a emberek, akik a mi intézményeinkben vannak, maguk nagyon keveset tudnak tenni sorsuk jobbra fordulásáért, így aztán segíteni alapvető kötelességünk, bármennyire nem kedvez most a hivatalos nagypolitika. •» j em ugyanaz a nap süt l\l ránk — állapította x y meg világjáró barátom, aki akár akarom, akár nem, önzetlenül mindig megosztja velem külföldi üdülésének általa legfontosabbnak vélt élményeit. Legutóbb egy marokkói jósnőnél is járt, aki tíz kemény dollárért arra intette, ajánlatos lesz rövidebb- re fogni az üdülését, mert otthon, a cégnél, ahol középvezetői beosztásban dolgozik — a jósnő ezt is tudta—nagy bajok vannak készülődőben. — Nem vagyok hiszékeny, babonás lélek, inkább csak az útitársak unszolására, heccből mentem el én is a jósnőhöz — védekezett. — De az arab nő mégis a fülembe tette a darazsat. Nem tudtam maradéktalanul örülni az afrikai napfénynek. Az utolsó dollárjaimat telefonra költöttem, de a munkatársaim semmilyen kedvezőtlen változásról, netán elbocsátóA pozitív jóslat sokról, átszervezésekről, ilyesmikről nem tudtak. Barátom, akiről már így is kiderült, hogy némileg aggályos, pánikra hajlamos alkat, nehezen vészelte át az utolsó napokat. Nem tudott örülni a csodálatos iszlám műemlékeknek, a bazár színes kaval- kádjának. Az útitársai is egyre jobban idegesítették, folyton az otthoni dolgokról folyt a disputa. Néhányon viccesen meg is jegyezték, lehet mire hazamennek, már nincs is munkahelyük. Ezen egy kis jótékony öniróniával jót nevettek.. — Élvezzük a napot, a kuriózumot, ne gondoljunk most az otthoni helyzetre, — vigasztalták magukat. Többségük egyébként is jól kereső vállalkozó, vagy éppen magas nyugdíjas szabadember volt, akik akkor sem halnak éhen, ha nem éppen jól alakulnak otthon a dolgok. A barátom nemigen tartozott a jól menő társaság közé, két évig kuporgottá a pénzét, amíg rászánta magát a nem éppen olcsó útra. Egy évig már megkóstolta a munka- nélküliek keserű kenyerét, aztán egy szerencsés pályázat folytán, sikerült újra elhelyezkednie. — Mit gondolsz, mivel fogadott itthon a feleségem? — nézett rám a történetet folytatva, mintha igazában tőlem várná a választ. — Kiderült, hogy a kft. ügyvezetője csúnya pénzügyi manipulációba keveredett, s ez igen nehéz helyzetbe hozta a céget. Vizsgálat is indult, a felelősség megállapítása még tart. Az ügyvezetőn kívül még néhány ember szintén besározódott. Perceken belül bent voltam a cégnél, ahol a portás azzal fogadott, isten hozta főnök úr... A jóslat tehát bevált, a mézes-mázas fogadtatás felér egy jól időzített sajnálkozással. Legalábbis ezt gondolta a barátom. Csakhogy nagyot tévedett. A cégtulajdonosokból álló igazgatói tanács úgy döntött, hogy a barátomat bízza meg az ügyvezető igazgatói munkakör ellátásával. Magyarán kinevezték nagy- főnöknek. Ezért mondta hát rejtélyesen, homályos célzással, hogy nem ugyanaz a nap süt ránk. Amit az arab jósnő rossznak érzett, az itthon jóra változott. Mert itt a mi napunk más nap, itt olykor a feje tetejére állnak a dolgok. Minden megtörténhet és mindennek az ellenkezője is. Ezúttal a negatív jóslat pozitívvá változott. Bárcsak ez lenne minden borúlátó jóslat sorsa... Olasz krumpli Balogh Géza •j-'k rindisiben olcsóbb az i-e újkrumpli, mint Nyí- X-/ regy házán. E sorok írója június 12-én járt ott, amikor ezer-ezerötszáz líráért kínálták a burgonyát, ugyanekkor a szabolcsi megyeszékhelyen százötvenkétszáz forintba került egy kiló krumpli. Ez így első hallásra persze nem mond semmit, de aki járt már Dél- Olaszországban, tudja, az a vidék nem igazán a krumpli hazája. A híres csizmaszár közepe táján hirtelen eltűnnek a virágzó, tarka földek, s mást se lát az ember, csak olajfaligeteket. A talaj valami furcsa, vöröses színben játszik, s méterenként mázsás kövek hevernek. Maga a város, a két százezres Brindisi sem a termékeny földjeiről, meg a zöldellő parkjairól híres, a zöldségesstandok kínálata azonban döbbenetes. Nem a délszaki növények választékán akad fenn azonban az ember szeme, hanem az ott ritka, de nálunk közönséges növények árain. Például a burgonyáén. Ezer líráért, ami nagyjából heften forintnak felel meg, már egészen tisztességes gumókat lehet kapni, ezerötszázért pedig akkorákat, hogy az már nem is krumpli, hanem szabályos dinnye. A témában jártas szakembereink sokszor, sok helyütt elmondták már a magas magyar árak okait, arról azonban szemérmesen hallgat majd’ mindenki, hogy nem csupán a szárazság, a leromlott fajta, a nagy művelési költség a ludas mindebben, hanem nagy lehet a szerepük azoknak a láthatatlan erőknek is, melyek a saját érdekeik szerint diktálják az árakat. Behozzuk mondjuk Lengyelországból húsz-harminc forintért a krumplit, reménykedik mindenki, hogy sikerül letörni az árat, ám a boltokban, a piacokon már újból száz forintért lehet kapni. Mégis csak létezne tehát valami zöldséges maffia? Talán nem ártana, ha elutazna néhány magyar szakember Brindisibe, Dél- Itáliába, a maffia állítólagos hazájába. Hátha kiderítenék, miért olcsóbb ott. Egy kis meccs előtti bemelegítés Ferter János rajza Kiszolgáltatva Orémus Kálmán-» y éhány hónappal ez- l\/ előtt egyik ismerő- JL V söm, aki elég hosszú ideig ette a munkanélküliek keserű kenyerét, elégedetten újságolta: végre álláshoz jutott. Igaz, az első hónapban, amíg még tanulja a munkát, nem jelentik be, sőt fizetést sem hap(!), de már ez is jobb a semminél. Nemrég aztán újra találkoztunk, és a fiatalember még a korábbinál is elkeseredettebb volt. Elmondta, hogy a hónap végén azt mondták, még nem teljesen elégedettek vele, ezért újabb hónapot dolgozott ingyen és bérmentve. Aztán pedig közölték vele: nincs szükség a munkájára, le is út, fel is út. Nem tudom, mennyire jellemző az eset, de mindenképpen szomorú és tanulságos. Egy újabb bizonyítéka annak, hogy egyesek milyen gátlástalanul élnek vissza a munkát keresők kiszolgáltatott helyzetével. Mert tegyük fel, hogy a munkavállaló nem fele It meg az elvárásoknak. Ám a két hónap alatt akkor is dolgozott, hasznot hozott a cégnek, amiért egyetlen fillér ellenszolgáltatást sem kapott. Ezekután óhatatlanul is felvetődik az emberben a gyanú, hogy ez nem más, mint az ingyenmunka egyik nem is annyira rejtett formája. Hiszen van-e arra biztosíték, hogy az utána következőkkel nem bánnak- e el ugyanígy? Ezt a játékot elvben a végtelenségig lehet játszani. Arról nem is beszélve, hogy akit de jure nem foglalkoztatnak, az után nem is kell tb-járulé- kot fizetni, s mivel nem kap fizetést, nem is adózik. Ördögi kör ez. Mert ha kiürül az állam zsebe, akkor megint az adókat, az illetékeket fogja emelni. Félő, hogy ezzel tovább nehezíti az amúgy is kiszolgáltatottak helyzetét, mert az ügyeskedők újra megtalálják majd a kiskaput. Ideje lenne már végre rájönni, hogy nem növelni kellene a terheket, hanem behajtani azokon, akik eddig is ki játszották a törvényt. Elsősorban azokra gondolok itt, akik a kiszolgáltatott emberek helyzetét kihasználva akarnak meggazdagodni.
