Kelet-Magyarország, 1995. június (52. évfolyam, 128-152. szám)
1995-06-21 / 144. szám
1995. június 21., szerda Fórum . KM-POSTA olvasóink leveleiből Harasztosi Pál felvétele Zeneterápia Szeretnénk köszönetét mondani az 1995. május 31-én tartott, a zene terápiái hatásairól szóló előadásért a Kelet-Magyarországi Művészetterápia Egyesületnek. Ötven idős ember hallhatott csodálatos és színvonalas előadást, közel 3 órán keresztül, mely a hangképzéstől a modernebb zenéig összefoglalta a zene gyógyító és segítő hatását. Köszönet a szép műsorért, mely sok örömet és felejthetetlen emléket hagyott az idős emberek szívében. Munkájukhoz ezúton kívánunk továbbra is erőt, Piac az egész város... egészséget és sok sikert. A Nyíregyházi Szociális Gondozási Központhoz tartozó idősek klubjának tagjai nevében: 1. sz. Idősek Klubja Szemét illetéktelenül A saját, valamint lakótársaim nevében fordulok Önökhöz. Felháborítónak tartjuk, hogy a Család utca egyik magánháztulajdonosa évek óta az ingatlanán keletkezett hulladék eltüntetéséről úgy gondoskodik, hogy áthordja a Sarló u. 1-3. sz; alatti elhelyezett szeméttárolóba, vagy ritkább esetben az Otthon Étterem kukájába. Több alkalommal figyelmeztették lakótársaim, eredménytelenül. Az ügy annál inkább bosszantó, mert az illető úr kertészkedik, így a hulladék is nyilván több, hisz van olyan nap, hogy háromszor is fordul két nagy vödörrel. Volt már arra is precedens, hogy újévkor a szeméttároló megtelt és valaki mellé öntötte a szemetet, így „Ő” is borított még rá egy vödörrel. Amikor a lakását tatarozta, az összes kőtörmeléket áthordta vagy a munkásával áthordatta. A sok föld illetve törmeléktől néha alig tudják a kukát megmozdítani a szemétszállítók. Mivel úgy néz ki, a lakók tehetetlenek az üggyel kapcsolatosan, legalább kapjon nyilvánosságot, hogy egyes emberek mennyire korlátlanok és csak saját érdeküket tartják szem előtt. A Sarló u. 1-3. sz. alatti lakók, Nyíregyháza Tanulságul Esetem egyéni, de azt hiszem, érdemes közzétenni, hogy mások is tanuljanak belőle. Hosszabb ideje éltem élettársi közösségben egy férfival, aki május 21-én kapta magát és elment tőlem. Sajnos, magával vitte a pénztárcámat is benne a nyugdíjas csekkszelvényeimmel és kétszáz forinttal. Nem nagy összeg, de nyolcezeregyszáz forint nyugdíjból élek és nekem ez is sokat számít. Jelenleg nem tudom, hol tartózkodik, többször üzentem neki, írtam már a főnökének is, de sem ő, sem a főnöke nem válaszolt. Már nem is annyira a pénz bosszant, hanem a tárca és a benne lévő csekkek, utazási szelvény lenne a legfontosabb. Úgy tűnik, háromévi együttélés sem elég ahhoz, hogy kiismerje az ember a társát. Érdemes tehát vigyázni. Név és cím a szerkesztőségben Megértem őket Az intézetben nevelkedő gyermekek élete a hétköznapokban egyhangú. Reggel felkelnek, reggeliznek, iskolában tanulnak, tévéznek, játszanak és lefekszenek. Hétvégén nem mehetnek haza anyukájukhoz, apukájukhoz, mert nem tudnak róluk. Nagy öröm számukra, ha valakinek születésnapja van, mert az a délután más, mint a többi. Ez Szerdi Béla bácsinak, az otthon vezetőjének köszönhető. Az iskolában a gyerekek meggondolatlanul, ismeretlenül beszélnek egymásról sértő butaságot. Pedig az itt élők nagyon rendesek, jó- szívűek és jólelkűek. Belül, a szívük mélyén nagy szomorúság szunnyad, amit nem is mutatnak ki, mert más nem értené, csak a hozzájuk hasonló sorsúak. Ok gyerek létükre, olyan dolgokat éltek át, amit a családban nevelkedők közül kevesen. Az intézetit nem csúfolni, kinevetni kell, hanem segíteni, hogy minél jobban érezze az emberek szerete- tét, amit sok esetben nem kaptak meg. Úgy érzem, megértettem őket. Sokat játszottunk velük együtt. Nekik is érdemes az iskolába járó falusi gyerekekre odafigyelni, velük barátkozni, hogy minél több szeretetet kapjanak. Albók Attila 8. b. tanuló Berkesz Inkább dőljön össze az épület... Nem volt az egyházé, mégis azé lett • A választ csak a helybeliek ismerik Itt is hullik a vakolat! — mutatja Baráth Árpád M. Magyar László felvétele Dankó Mihály Tákos (KM) —Tákosra invitált Baráth Árpád levele: menjünk ki, nézzük meg, milyen égbekiáltó dolgok történnek ebben az alig 500 lelkes kis beregi faluban. Közügyről van szó — erősíti meg — olyannyira, hogy régebben e tevékenységet büntették, az állami vagyon előre megfontolt tönkretétele miatt. Alig egy percbe telik autóval átrohanni a településen. A Be- regsurányba vezető úton elsősorban a Kárpátaljáról átrán- dulókkal találkozik az utazó. Bár elvetődnek erre a turisták is, hisz híres a tákosi templom, és eredetiben látható a beregi keresztszemes. Nincs pénz — Elődeink az 1920-as években építettek egy szép kis iskolát — fogad vendéglátónk. — Bár református volt az intézmény, de soha nem állt közvetlen egyházi irányítás alatt. Az épület a körzetesítésig szolgálta a helybeli nebulókat, mely az államosítás után a tanácsi, később önkormányzati tulajdon lett. A rendeletek alapján az egyház visszaigényelte az iskolát, ami — hangsúlyozom — soha nem volt az ő tulajdona. Az önkormányzat nem akart a községben huzavonát, ezért odaadta a református gyülekezetnek a létesítményt. Ott maradt viszont továbbra is a könyvtár és a kézimunka-kiállítás. A szolgálati lakásnak felváltva voltak lakói. Mivel sem az egyháznak, sem az önkormányzatnak nincs pénze, az épület fokozatosan megy tönkre. A tető beázik, a csatornák leszakadtak, a vízvezetékcsövek elfagytak, az udvart felverte a gaz. Nemrégiben döntött a Baráth család, hazaköltöztetik gyermeküket Jánkmajtisról. Árpád bácsi a feleségével él kettesben, sokat betegeskednek. Úgy gondolták, jó lenne közel tudni a segítséget. Gondként jelentkezett, egyelőre nincs hol lakni a lányáék- nak. Nos, látva az üres lakást, annak állapotát, erre esett a választás. A sok mesterségben jártas apa nekilátott az épület és a környék rendbehozatalának. Festőt fogadott, tervbe vette a gázbekötést. Gondolta, jót tesz a családjával, de a településen is segít, mert ha lakják az épületet, nem romlik annyira az állaga. Minderre engedélyt kapott a polgármestertől. Ekkor jött a meglepetés. Emberi irigység — Az emberi irigységnek köszönhetően érvénybe lépett a tulajdonosi tudat — folytatja immár a helyszínen. — A presbitérium tagjai úgy döntöttek, inkább dőljön össze az épület, de nem adják ki. Hiába ajánlottam fel a bérleti díjat is, hajthatatlanok maradtak. Indokot nem tudtak felhozni, egyedül azt hajtogatták: a miénk, azt csinálunk vele, amit akarunk. — A volt iskola valóban az egyházé lett — vezet körbe Kiss Mihály polgármester —, de egy szerződés alapján 10 évig a kezelői jog az önkormányzaté. A kiállítóterem és a könyvtár miatt szükségünk van rá. A szolgálati lakást már közel két éve nem lakja senki. Nekünk nincs pénzünk a felújítására, de még az állagmegóvására sem. A presbiterekkel folytatott beszélgetéseken a legfőbb érv az volt: nem lehet majd kiköltöztetni őket. Ha így tönkre is megy, akkor sem adják. Pedig ez egy milliókat érő középület, valakinek vállalni kell érte a felelősséget. Ismerem Baráthékat, szorgalmas, becsületes emberek, miért ne boldogulhatnának. De jól járnánk mi is, ha például saját költségükön bevezetnék a gázt. A döntést a 12 tagból álló presbitérium hozta. Az ülésen jelenlévő kilenc főből hatan szavaztak mellette, az ellenszavazók közt volt a helyi tisz- teletes is. Azóta is sokszor esik szó a faluban a történtekről. Kása Zoltán gondnok a többség véleményét fogalmazza meg: — Arra a lakbérre nincs szükségünk. Van pénzünk, nem vagyunk ráutalva az áren- dára. Más terveink vannak az épülettel. Mi történik, ha egyszer visszakerül az iskola, de szívesen odaadjuk bármilyen közcélra. Lehetne állatorvosi lakás is, hisz nagyon kellene a falunak egy állatorvos. Különben is, ha nem ment tönkre az elmúlt években, ezután sem fog. Mi csak a falu véleményét, a népakaratot hajtottuk végre. Ez az egyház tulajdona, azt csinál vele, amit akar, de hangsúlyozom, a köznek bármikor odaadjuk. A falu akarta — visszhangzik a fülemben, mikor megállunk beszélgetni itt is, ott is a pádon ülő emberekkel. „Irigyek rájuk, mert Bará- théknak jól megy! Biztos gondozná és rendben tartaná! Másoknak a véleménye: „Jól döntöttek, az a falué. Miért nem veszi magához a gyerekeit, van neki szép háza!” „Nem helyes, hogy hatan döntenek a közösség nevében, össze kellene hívni egy falugyűlést, és kikérni a lakosság javaslatát, mert ez már nem egyházi ügy” — replikázik egy fiatalasszony. A közösség nevében Adni, vagy nem adni? — fogalmazhatnánk szabadon a Shakespeare-i mondatot. A tákosi presbiterek a nemre szavaztak. Hogy miért? A választ csak a helyiek tudják, akik ismerik a kis település viszonyait, az emberi kapcsolatokat, a hátteret. Kívülállónak ésszerűtlennek tűnik a döntés, de hogy az-e, a magyarázatot erre majd az idő ad. Mindenesetre kár az épületért! m m mm U Szerkesztői üzenetek Az önállóan... ...gazdálkodó vállalatokkal munkaviszonyban lévő munkavállalók részére akkor jár jubileumi jutalom, ha azt a kollektív szerződésben vagy az egyéni munkaszerződésben kikötötték. Az új munkatörvénykönyv a jubileumi jutalom rendszerét nem vette át — válaszoljuk Tóth Jó- zsefnének Nyíregyházára. A jelenleg... ...hatályban lévő törvények szerint, a heti ötnapos munkarend mellett napi nyolc óra a törvényes munkaidő. A felek ettől rövidebb, de hosszabb munkaidőben is megállapodhatnak — üzenjük A. Istvánnak Nyíregyházára. A társasházak... ...felújítási alapjának képzéséről és felhasználásáról „kötelező” megjelöléssel a 10/1977. (VII. 1.) PM rendelet intézkedik, szabályait a 24/1985. (X. 21.) PM, a 28/1989. (VI. 19.) PM, a 77/1988. (XII. 24.) PM- ÉVM együttes, valamint a 10/1992. (IV. 30.) PM rendeletek módosították — tájékoztatjuk K. Antal kisvár- dai levélírónkat. A felsőoktatási... ...intézményekbe jelentkezők az alapképzésre 1500 forint felvételi költségtérítést tartoznak fizetni 1995. február 18-tól. Ezt a 12/1995. (II: 10.) Korm. rendelet írja elő — üzenjük vásárosnaményi olvasónknak. Az egészségügyről... ...szóló 1972. évi II. törvény 45. paragrafusának (1) bekezdése értelmében az orvosnak a beteg állapotáról az általa kezelt betegnek, illetve hozzátartozójának megfelelő tájékoztatást kell adnia — üzenjük F. Lajosnak Fehér- gyarmatra. Utazási... ...kedvezménnyel kapcsolatos kérdéseire csak akkor tudunk válaszolni, ha közli nevét és pontos címét — üzenjük „Utazás” jeligére. (KM) Hadigondozottak támogatása Örömmel értesítjük a belföldön és határainkon túl élő hadigondozottakat, hadigondozásra várókat, volt hadiárvákat, hadigyámolta- kat és más érdekelteket, hogy a választások előtt a KDNP, MSZP, SZDSZ-el kötött egyezségükre tekintettel az Országgyűlés elnökénél benyújtott petíciónkat figyelembe véve, az Országgyűlés Honvédelmi Bizottságánál és a Honvédelmi Minisztériumban kidolgozás alatt áll a hadigondozottak között általános elkeseredettséget okozó, a vérrel szerzett jogainktól megfosztó, 1994. évi XLV. hadigondozásügyi törvényt módosító javaslat. A módosító törvényjavaslatot az Országgyűlés őszi ülésszakán tárgyalják meg, fogadják majd el. Erről hivatalos értesítést az Országgyűlés elnökétől kaptunk, melyet a Honvédelmi Minisztériumban a politikai államtitkár megerősített. Köszönjük az intézkedést az Országgyűlés elnökének, dr. Gál Zoltán úrnak, a Honvédelmi Bizottság elnökének, Mécs Imre úrnak, a honvédelmi miniszternek. Keleti György úrnak. A törvény közeli módosításáig kérjük az érdekeltek szíves türelmét. Meggyőződésünk, hogy az újjáalkotott törvény mindnyájunk várakozását ki fogja elégíteni. Készülünk a módosításra kerülő hadigondozásügyi törvény végrehajtására. Felkérünk minden hadirokkantat, hadiözvegyet, hadiárvát, hadigyámoltat, hadigondozotti családtagot, hogy személyes érdekképviseletük ellátása végett, érdekképviseleti nyilvántartásba vétel céljából jelentkezzenek személyesen, levélben vagy telefonon a Honvédelmi Minisztérium támogatásával működő Mahonsz Országos Ügyintézői Irodáján, függetlenül attól, hogy Ön nem tagja a Mahonsznak, vagy más szervezetnek tagja. Az iroda 9-13 óra között fogadja hétköznapokon a hadigondozottakat. Szervezzük az 1996 nyarán megtartásra kerülő I. Magyar Hadigondozott Világtalálkozót, mely foglalkozni fog a hadigondozottak sorskérdéseivel és kárpótlásával magyar, nemzetközi viszonylatban egyaránt. Kérjük, jelentkezzenek azok a hadigondozottak, volt hadigondozottak, akik szervezési munkát vállalnak a világtalálkozó sikere érdekében. Jelentkezési cím: Budapest XIII., Gidó- falvi Lajos u. 1/b. Irányító- szám: 1134. Honvédelmi minisztériumi telefonszámunk: 06-1/1322-500/ 7892. Felhívjuk a hadirokkantakat, hadiözvegyeket, gyámokat, hogy a Mahonsz alapszabályszerű feladatainak támogatására létesült „ZOUNUK” Nemzetközi Hadigondozott Alapítványnál jelentsék be azokat a ha- digyámoltakat, hadiárvákat, akik általános, közép-, főiskolák vagy egyetemek nappali tagozatán tanulnak. Csak így nyerhetik el a szervezet 1995/1996. tanévre nyújtható iskoláztatási támogatását, ösztöndíjait. Az alapítvány kiemelten támogatja a hadigondozotti leszármazókat, ha katonai főiskolán tanul és a katona- tiszti pályát élethivatásul választja. Jelentkezési cím: 5000 Szolnok, Kolozsvári u. 16. fsz. 1. Telefon: 56/376-736 (üzenetrögzítő). A jelentkezéshez csatolni kell az iskolalátogatási igazolást, tanulmányi előmenetelt tanúsító bizonyítvány másolatát, s közölni kell a tanuló, hallgató személyi adatait, lakcímét, s a pályázat indokát. Beküldési határidő: 1995. július 31. A Mahonsz Országos Elnöksége
