Kelet-Magyarország, 1995. június (52. évfolyam, 128-152. szám)

1995-06-21 / 144. szám

1995. június 21., szerda HATTER . Golfing Tiszalökről az USA-ba Indulás — többes haszonnal • Elfogadható kezdő bért ígérnek izraeli tőkével Nábrádi Lajos Tiszalök (KM) — Új köny- nyűipari üzem születik Ti- szalökön. A leendő cég ezek­ben a napokban munkát adott a helyi képviselő-testü­letnek, a munkaügyi szer­veknek, sőt az áramszolgál­tatóknak is. A régóta kihasz­nálatlanul álló emeletes épü­let udvarán éppen most rak­ják le gépkocsiról a gépeket, a telepítésük már el is kezdő­dött. Tapasztaljuk, hogy meg van itt a könnyűipari termelés minden feltétele. Bizonyára szabad munkaerő is van a környéken. Mégis felvetődik a kérdés: a nagy múltú HÓDIKÖT, illetve a jogutódja mellett meg tud-e élni az új üzem, egyáltalán szükség van-e a rá? Két hely­ről is érkezik a válasz: igen. Bő megrendelés Az egyik válaszadó Marázi Gábor, aki külföldi tőke bevo­násával indítja az üzemet. Azt mondja, ismeri a helyi, való­ban nagy múltú üzemet, hi­szen több évig ott volt igazga­tó. Nyomban hozzáteszi: az a cég más termékeket szállít más piacokra, nincs szó tehát konkurenciáról. Megrendelő­leveleket is mutat. Az egyik megrendelő ango­lul íródott, a fordításon azt ol­vassuk, hogy az amerikaiak nagy mennyiségű golfinget rendelnek. Mindjárt elképzel­jük, hogy főleg a gazdag ame­rikaiak a Tiszalökön készült ingben, szép környezetben golfoznak. Bizonyára kitűnő minőséget igényelnek. Infor­mátorunk válasza: hiba nélkül kell majd dolgozni, csak egy­szer figyelmeztetnek az átve­vők, ha még egy komoly mi­nőségi hiba előfordul, felbont­ják a szerződést. Egy másik, nagy tételű meg­rendelőt is elolvashatunk. Eb­ben az áll, hogy a Duna Kötöt­tárugyár havonta 60 ezer rövid nadrágot rendel. — Ez pedig önmagában is leköti a kezdő, negyven-ötven fős létszámunk kapacitását, munkánk tehát van és lesz bő­ven — mondja informáto­runk. Az emeletes épület, ahol alakul az üzem, valaha a helyi költségvetési üzemnek, majd egy kft.-nek adott helyet. A két hosszú helyiség nagysze­rűen berendezhető varrodá­nak. Megvannak a szociális helyiségek, szemmel látható, hogy a melléképületek nagy­szerűen megfelelnek raktárak­nak. Itt a kövesút, a szállítás sem okoz majd gondot. A ki­használatlanul álló épülethez nagy összegű villanyszámla tartozik. Sem a csődbe ment kft., sem a helyi önkormányzat nem tudja kifizetni ezt a szám­lát. Az üzem indításának többes haszna lesz, mert megtudtuk: az üzem tulajdonosai az ön- kormányzattal megegyeztek, ennek értelmében a tulajdono­sok kifizetik az áramszámlát és az összeget, majd szép las­san levonják az emeletes épü­let bérleti díjából. Nincs csábítás Az önkormányzat tehát örül­het a számla kiegyenlítésének, a hosszú távra szóló bérleti díjnak, az sem közömbös az önkormányzatnak, hogy eny­hülnek a foglalkoztatási gon­dok, kevesebben várhatják a segélyt. A kálmánházi önkor­mányzat pedig annak örülhet, hogy az ott megszűnt varrodá­ból éppen ma áthozzák Tisza- lökre a kihasználatlan gépeket. Egy névtelen levél érkezett szerkesztőségünkbe, ebben bí­rálják a HÓDIKÖT jogutódját, a Komár céget. A levélírók azt állítják, hogy rossz a légkör és igen keveset keresnek az asszonyok. A levél Marázi Gábor nevét is említi. Ezek után felvetődik a kérdés: nem lesz-e munkaerő-csábítás? E kérdésre Marázi Gábor ezt vá­laszolja: — A tiszavasvári munka­ügyi kirendeltségen 36 varró­nő kiközvetítésére adtam be igényt. A Kelet-Magyaror- szágban többször hirdetést tet­tünk közé az üzem indításáról. A Komár cégnél valóban sok gond volt az utóbbi években, onnan még 1993 végén nyug­díjba jöttem. Senkit nem csá­bítok, sok munkanélküli var­rónő megkeresett már a hirde­tések nyomán. Talán csábító lehet a munkanélküliek köré­ben az általunk kilátásba he­lyezett bér. A leendő ügyvezető igazga­tó egy pecsétes iratot mutat, amelyet minden illetékeshez eljuttatott. Az írás szerint a műszakpótlékkal együtt 26 ezer forint lehet a kezdők brut­tó bére. Hozzátehetjük: megyénk könnyűiparában ez átlagon fe­lüli. Éppen a bérekről, a munka­erő toborzásáról beszélünk, amikor újabb érdeklődő érke­zik. Kéri, nevének csak a kez­dőbetűit írjuk le. Ő munkanél­A szerző felvétele küli és M. /. a monogramja. Sorolja, hogy mezőgazdasági gépszerelő a szakmája, sem­mire sem megy vele, a varro­dában viszont anyagmozga­tást, karbantartást, bármit el­vállal, hogy pénzhez jusson. Az érdeklődő fiatalember nem részesül elutasításban, ősszel, a bővítés idején esetleg akad majd neki is munka. Érkezik Krug Mihályné, tőle ezeket halljuk: — Én is munkanélküli va­gyok. Örülök, hogy az új üzemben technológusként al­kalmaznak majd. Városunk­ban 1971 óta van hagyománya a könnyűiparnak. Remélem, bőven lesz jó szakemberünk, és pár hét múlva sikeresen in­dulhatunk. Júliusban indul Losonczi Imre, a polgármeste­ri hivatal városgazdálkodási vezetője így vélekedik: — Ä lakatlan, kihasználat­lan emeletes épület állaga to­vább romlik, ha nem használ­ják. Valóban jó, hogy lesz újabb varrodánk. Ott voltam a képviselő-testület ülésén, a testület örömmel fogadta az üzem indítását. Marázi Gábortól végül ezt halljuk: — Izraeli tőke bevonásával megalakítottuk a Szabolcs Ti- szatex Betéti Társaságot. Júli­us 3-án indítjuk a termelést. Pár hónap múlva százra emel­jük a létszámot.-m ~r ehéz a sötétség. Szin- J\l te a mellére fekszik az x Y embernek, hogy zi­hálva szakad ki belőle a lé­legzet. Csak a sínek mentén, meg a dermedt állomásépület eresze alatt pislákol egy-két lámpa, mint haldoklóban az élet. Jöhetne már az a vonat. A robogás, a kivilágított ko­csik, s bennük az utasok, akik szintén mennek valahová. Mégiscsak más, ha az ember nincs egyedül. Mert itt csak csönd van, melybe közeli és távoli, meghatározhatatlan neszek hasítanak. Aztán egy kutya vonít fel valahol, az is egyedül van. Morajt sodor az enyhe nyári szél, a változás izgal­ma remeg benne. Messze fény gyullad, mintha hosszú alagútba néznénk. Zihálva fékez a szerelvény, csattogá­sa dobpergés. Mint kivégzés előtt. Belül sápadt fény és sápadtabb arcok. A szemek lehúnyva, vagy a padlón ma­tatnak, s amely kinéz, ab­ban riadt kérdés: Hol va­gyunk? Nincsenek sokan. Apró ra­jokban bújnak össze, mint a csirkék, egymás melegét ta­kargatják. Aki egyedül száll Éjszaka vonaton fel, annak nem jut ebből. A vonat megrándul, belefúrja magát a sötétségbe. A zaka­tolás az agyakig emeli a csöndet. Nemcsak a külvilág szűnik meg, lezárulnak a bel­ső terek is. Ha itt eltűnne az ember, észre sem vennék. Ha meghalna, csak ottfelej­teti rongycsomónak néznék, mely nem kell senkinek. Itt nincsenek arcok és nincse­nek távlatok. Az ember rá­bízta magát egy sohasem lá­tott erőre. Senki sem venné észre, ha vakvágányra térne a vonat. Meg ez a rettenetes világí­tás. Mint a siralomházban. Az evilági léten már túl, de a túlvilágin még innen. Ki tud­ja, van-e még visszaút, s ha igen, akkor meddig. Az egyik rongycsomó meg­mozdul, aztán egy másik is. A vonat lassít. Azok ketten felállnak, s tétován imbo- lyognak a fapadok között. Riadt szemek villannak a fél­homályban, kémlelik szándé­kaikat. Itt most törvényen kí­vül vannak, megtehetnek bármit, hogy aztán a követ­kező állomásnál elnyelje őket a sötét. Görcsösen ka­paszkodnak a fogantyúkba, párperces lebegés ez bűn és erény között. Aztán megvo- naglik a vonat, ők pedig ta­pogatózva indulnak a kijárat felé. Csak ennek legyen egyszer vége. El innen, el. De min­denki marad a helyén, mert menni kell. Van valahol egy cél. Kell lennie. Talán nem is cél, csak valami rév, ahol el­simulnak az árnyak. Ahol sok társunk van, látni az ar­cukat, s egyesek talán moso­lyognak. M indennek vége van egyszer. Odakinn világosság dereng, s a vonat beszuszog a végál­lomásra. A sötét rajok felreb­bennek. Az ajtóból lenéz, a pe­ronon hullámzik a tömeg. Ar­cokat megint nem lát, csakka­var gó áramokat. Torkában dobog a szíve, érzi, ez itt a vég, egy csepp lesz, melyet elra­gad a szél. Még egy utolsó, mély lélegzet, aztán lelép a lépcsőről. Nyári napforduló Nyíregyháza (M. T. F.) — Nehezen akart kitavaszodni, csak június elejére lett nyárias az időjárás, s ez is többnyire esővel, zivatarral, záporral tar­kítva. Bizony a késői fagyok a gyümölcstermést is erősen megdézsmálták, alig akad mu­tatóban almából, körtéből, ba­rackból, bár a Nap szabályo­san követi járását. Napról nap­ra később kell esténként lám­pát gyújtani és minden nappal korábban virrad. A Nap kelési, illetve nyugvási pontja észak­kelet, illetve észak-nyugat felé tolódik. Ez tart június 21-ig. Ekkor pontosan 22 óra 34 perckor éri el a Nap az égi Ráktérítőt, legmagasabb dele­lési pontját. Ez az időpont a nyár hivatalos csillagászati kezdete. Nevezik ezt nyári napfordulónak is, mert ettől kezdve a Nap delelési magas­sága csökken, a kelési, illetve nyugvás pontja kelet, illetve nyugat felé tolódik a látóhatá­ron. Ezután már napról napra észrevehetően csökken a nap­palok hossza, nőnek az éjsza­kák, és tartós nyári hőmérsék­letre számíthatunk. Megkez­dődik a nyári szabadságok, nyaralások időszaka. j Vitakultúra Kovács Éva n már nem nézem a B-4 tévéközvetítést, kész JL-J cirkusz az egész, ide­gesít, amit egyes honatyák művelnek. És ne higgye, hogy csak én vagyok így, sok ismerősöm mondja ugyan­ezt — hallhatta nemrég a megyében járva a parlament elnöke, aki készséggel tar­totta jogosnak az efféle pa­naszokat, de sokat ellenük nemigen tehetett. Legfeljebb annyit, hogy a hazai képvi­selők védelmében külföldi példákra hivatkozott, ezzel próbálta bizonyítani, mi sem vagyunk, nem is lehetünk kü­lönbek a Deákné vásznánál, a fejlett parlamenti demok­ráciákban olykor elcsattan még néhány pofon is, kisebb- nagyobb csetepatékra a vi­lág bármelyik képviselőhá­zában sor kerül... Sovány vigasz, mondha­tom. Nem is igen érte be ve­le a kritizáló öregúr, do­hogva hallgatta az elnöki érveket. Azóta is sokat gon­dolok rá és tévét elzáró tár­saira, különösen sokszor jutnak eszembe ezekben a napokban. Legutóbb példá­ul akkor, amikor Horn Gyu­la amerikai útját értékelték a képviselők. Amíg a kor­mánypártok tökéletes si­kert, addig az ellenzék leg­alább ilyen mértékű kudar­cot emlegetett, s akadt frak­cióvezető, akinek legjobban az ágyúlövés meg a kandal­lómeleg hiányzott, s fájlalta azt is, hogy Clinton nem adott a mieinknek díszva­csorát. Irigylem a gondjait... Nem tudom, ki hogy van ve­le, nekem inkább az érdemi érvek hiányoztak. Azok a konkrétumok, amelyekből néhány azért mégis elhang­zott, s megpróbálta tények­kel, adatokkal bizonyítani, mi az, amit Amerikában si­került elérni, s mi, amivel adós maradt az országnak és magának a magas rangú delegáció. Amúgy meg hadd vitat­kozzanak, csak hadd cívód- janak a képviselők! Aki fi­gyelemmel kíséri tevékeny­ségüket, úgyis tisztában van velük: tudja, ki az, aki min­denhez hozzászól, aki min­dig beszél, mert leginkább a saját hangját szereti halla­ni, s ki, aki a köz érdekében, konkrétumokkal, higgad­tan, érvekkel operál. Mert szerencsére ez a többség. Türelmetlen napozó Ferter János rajza r: ' i Egyedül nem megy Galambos Béla j-T- edvezőtlen irányba tolódott el a tejter- XV. me lés és tejtermék­fogyasztás aránya. Napja­inkra relatív túltermelés alakult ki, ráadásul a most kezdődött iskolai szünidő je­lentős mértékben közreját­szik a már jelenleg is tapasz­talt 3-4 százalékos fogyasz­tás-visszaesés további nö­vekedésében. Mindez olyan helyzetben éri a megyei tej­ipart, amikor a számára szükséges alapanyag helyi előállítása érdekében, a le­csökkent megyei tehénállo­mány felfejlesztésére tesz erőfeszítéseket. Az ellentmondás azonban csak látszólagos. A megyé­ben elért 3-4 százalékos termelésnövekedés ellenére sincs annyi alapanyaga a Szabolcstejnek, mint egy évvel ezelőtt, ugyanis há­rom jelentős szövetkezeti tehenészet is otthagyta ja­nuártól a céget — 9 millió liter jó minőségű tejet Mis- kolcnak adva —, mert nem lehettek résztulajdonosai a magánosított részvénytár­saságnak. így aztán előállt az a furcsa helyzet, hogy miközben innen naponta ezerliterszám vándorol tej Miskolcra, Nyíregyháza évi 15 millió litert kénytelen Borsodból szállítani. Ennek ellenére jogosnak tűnik az országosan legtöbb kistermelői — közte a sok gyenge minőségű — tejet felvásárló Szabolcstej Rt. jövőt illető borúlátása. A fogyasztás mérséklődése okozta veszteségeit állami segítség híján kénytelen lesz áthárítani. A termelő erre éppen akkor reagál majd termeléscsökkentés­sel, amikor a tejtermelési mélypont belső fogyasztás­hoz igazítása (emelése) len­ne a cél azért, hogy az év minden szakában elegendő hazai alapanyag álljon ren­delkezésre. Ebből következik, hogy a nyári tejtermelési csúcs idején viszont úgy 20 száza­léknyi tejfölösleg képződik, amit ugyancsak meg kell venni a termelőtől. Am. ha ezt úgy kell 40 százalékos kamatra kapott hitelből ma­gának a vállalatnak finan­szírozni, hogy e fölöslegből gyártott tejporral csak a raktárkészleteit növeli, ak­kor , ez csődhöz vezető olyan ellentmondás, ami csak kormányzati segítség­gel oldható fel. Helyükre kerülnek a most érkezett gépek

Next

/
Thumbnails
Contents