Kelet-Magyarország, 1995. június (52. évfolyam, 128-152. szám)

1995-06-20 / 143. szám

1995. június 20., kedd HÁTTÉR Az éltető víz. Teljesen mindegy, hogy honnan és hogyan, csak víz, csak H20 legyen. Hiányzik még szán­tóföldi és gyümölcsöskerti növényeknek egyaránt. Hi­ányolják a zöldségek, a ka- [ lászosok is meghálálják a most kapott nedvességet. Nem beszélve az almáról, a dinnyéről és a többi gyü­mölcsről, amelyek ugyan­csak meghíznak még a víz­től. A kapásoknál az őszi betakarításkor látszik majd meg, milyen csapadékos esztendőben fogantak és növekedtek. Csak víz le­gyen még, nem baj az, ha egy kiadós hajnali harmat, egy kora délelőtti zápor, vagy éppen egy ebéd utá­ni, napsütéssel és villámlás­sal keveredő, mennydörgő ’ zivatar. A növények nem válogatósak Harasztosi Pál felvétele Szabadlábon, sok kérdőjellel A fogvatartásról, a kártérítésről nyilatkozott lapunknak Vén István ügyvédje Cservenyák Katalin PJWÄWJWftSWWmwSWKWM« Nyíregyháza (KM) — Tör­vénysértő lett volna Vén Ist­ván további fogvatartása — nyilatkozta lapunknak deb­receni védője, dr. Győrfi At­tila, aki megkérdőjelezi a bűncselekményt is, valamint azt is, hogy a vádlott szöké­sétől tartani lehet. Eddig ugyanis mindig ezzel indo­kolta a bíróság a több, mint nyolcszázmillió forint érték­ben elkövetett kárpótlási- jegy-csalással vádolt Első Magyar Geotermikus Villa­moserőmű Kft. ügyvezető igazgatója előzetes letartóz­tatásának meghosszabbítá­sát. — A mai magyar jogrendszer egyik legneuralgikusabb pont­ja az előzetes letartóztatás — mondta az ügyvéd. Elég merészen — Biztos, hogy komoly vál­toztatások lesznek és kellenek ebben a kérdésben. Előreho­zott ítéletnek tekintjük ezt ma, ami a későbbiekben befolyá­solja a bíróságot is. Különösen akkor, ha épp a bíróság hosz- szabbítja a fogvatartást. Ezért is döntött nagyon helyesen a nyíregyházi bíróság, amikor szabadlábra helyezte Vén Ist­vánt. Elég merészen, a tárgya­Győrfi Attila Balázs Attila felvétele lási anyagra utalt a bíróság, hi­szen sok új körülmény vető­dött fel, s közben megismerte magát Vén Istvánt is. — Véleményem szerint — folytatta Győrfi Attila — nem bizonyított a jogtalan haszon- szerzési célzattal okozott kár sem. Nem volt fikció és nem volt őrültség a geotermikus villamoserőmű elképzelése sem, hiszen — mint kiderült — megvalósítható. — Legalább hat esetben úgy hosszabbították meg Vén Ist­ván előzetes letartóztatását, hogy egyáltalán meg sem in­dokolták, miért. Csak. Az Em­beri Jogok Európai Egyezsé­gében — amit mi is aláírtunk — az 5. cikk előírja, hogy a szökés veszélyének a megál­lapításához objektív okok kellenek, a puszta hivatkozás kevés. A nyomozó gyakran azt mondja: azért legyen bent, mert jobb, ha kéznél van. — A bíróság nagyon helye­sen döntött, hogy védencem szökésétől nem kell tartani. Mert nem olyan ember. Sajná­lom, hogy az eljárás ilyen hosszúra nyúlt, és csak most nyílt lehetőség arra, hogy Vén István megismerjék. Igényelhetik — Megkérdőjelezhető a kár mértéke is. Elképesztő, hogy a vádirat kárként azt az összeget tünteti fel, amit Vén István ígért. A büntetőjogi kár a ka­pott előleg és a kárpótlási jegy akkori, tényleges piaci árfo­lyama közti különbség. Ez pe­dig töredéke a vádiratban em­lített kárnak. Polgári jogi úton nem kizárt, hogy a károsultak igényelhetik az ígért összeget, de a büntetőjogi felelősség szempontjából nem ez az összeg a mérvadó. O Ami viszont nemigen ke­rül szóba, hogy az emberek­nek, akik leadták kárpótlási je­gyüket, fogalmuk sem volt ar­ról, mi az a geotermikus villa­moserőmű, s megkockázta­tom: abban a pillanatban tel­jesen hidegen hagyta őket, megvalósítható-e avagy sem. Nekik jegyükért 20 százalékot ígértek azonnal, s 100 százalé­kot a kilencvenedik napon. Ez utóbbi viszont elmaradt. — O nem vonja kétségbe, hogy ilyen szerződéseket kö­tött, el is ismeri a tartozást. A polgári jogban ez behajtható. Büntetőjogilag viszont kétség­be vonható a csalás. Szerintem nem áll meg a jogtalan ha­szonszerzési céllal elköve­tett károkozás. Tulajdonkép­pen közel hétszázmillió forin­tot kifizetett több ezer ember­nek 120 százalékos árfolya­mon. Ha valamit elkalkulál­nak, rosszul terveznek, az nem feltétlenül minősül csalásnak! Különösen akkor nem, ha rajta kívül álló okok eredményez­ték a késedelmet. — Biztos vagyok benne, hogy sokan felháborodnak most a szabadlábra helyezé­sen, mert a korábbi — rendőr­ségtől szerzett — információ­ik egyoldalúak voltak. Ha a tá­jékoztatás kezdettől tárgyila­gos lett volna, akkor a szabad­lábra helyezés is természetes lenne ennyi idő után. Nem egyoldalúan O Úgy vélem, lapunkat az egy­oldalú információszerzéssel nem lehet illetni, hiszen míg szabadlábon volt, majd előze­tes letartóztatásában is meg­kerestük Vén Istvánt, nyilatko­zatait megjelentettük. — Ez így igaz. ok mindenért irigyel- V tem az angolokat az el­kj múlt években. A ki­mértségük, a higgadtságuk, az újnak oly sokáig ellenálló konzervativizmusuk és nem utolsósorban a fanyar humo­ruk valahogy szememben mindig a többi európai ország fölé emelte őket. A történe­lemből jól ismert brit múlt, a világ, benne az emberiség és a társadalmak fejlődésében betöltött szerepük, a demok­rácia mintaszerű alkalmazá­sa megfogta képzeletemet. De különösen a Hyde Park­juk tette rám a legnagyobb ha­tást. Bár úgy tűnik, erről már csak múlt időben lehet be­szélni. Ugyanis nemrég arról hallottam, a rendőrség a szélsőséges megnyilatkozá­sok miatt rejtett kamerákkal és mikrofonokkal beavatko­zik a hordószónokok paradi­csomába. Miért is jelentett olyan sokat? Itt a szabad szó­Parkátültetés lás természetes volt, elmond­hatta bárki a legőrültebb vé­leményét, vitatkozhatott a hallgatósággal, talán egyfaj­ta szelep szerepét is betöltöt­te. Ennek immár vége! Sajnálom, hogy a ködös Albionban így elfajult ez az intézmény, ezért gondoltam, jó lenne Magyarországra át­költöztetni. Lenne végre ne­künk is egy helyünk, ahol bárki világgá harsoghatná véleményét, nyilatkozhatna olyanról, amihez nem is ért. Szidhatná a kormányt, s ta­lán Bokros úr sem sértődne meg, ha azt a bizonyos cso­magot most mindenki inkább az ő nyakában szeretné látni. Persze azért a honosítás­kor némi módosítást is beve­zetnék. Először is hivatáso­sok nem indulhatnának a mi parkjainkban, nekik ott van­nak az egyéb fórumok (or­szággyűlés, önkormányzat, pártértekezlet). Ok kibeszél­hetik magukat másutt. Kü­lönben is elég belőlük any- nyi, amennyit a televízió su­gároz. A másik javaslatom: min­den településnek ki kellene alakítani egy saját Hyde-ját. Hisz nemcsak az országos problémákban, vagy az álla­mi nagy ügyekben lehetne véleményt mondani, hanem a helyi dolgok is kikerülhetné­nek a nagyközönség elé. Emellett több előnyét is lá­tom még a mi parkjainknak: kialakításukkor megnőne például a hordó iránt a ke­reslet. (Ma kis hazánkban semmiféle ipari fellendülést nem szabad figyelmen kívül hagyni!) A parkok megszűn­nének a csőlakók paradicso­mának lenni, ugyanis ki bír­na ilyen nagy zsivajban a pa­dokon aludni. Talán még a kutyások sem mennének szí­vesen olyan helyre, ahol annyian „ugatnak”. Egy apró problémát azért látok. Az emberek között jár­va azt tapasztalom, mostan­ság mindenki tele van gond­dal, bajjal, mindenkinek van mondanivalója. S bizony nemigen találnánk olyan nagy területű parkot, ahol a szónokok szabadon szárnyal­hatnának. Vagy ha mindenki mondaná a magáét, nem len­ne hallgatóság, s ez bizony még egy hordón állónak sem bíztató. Kialakulhatna egy óriás hangzavar is, ahol sen­ki sem értené még a saját szavát sem. M it? Hogy nem talál­tam ki újat? Az egész eszmefuttatá­som nem ér semmit, mert ez már működik? Az egész Ma­gyarország egyetlen Hyde Park? jRÄ áQk 8*||í W6 it A szentek keze Kováts Dénes-m—j l kellene végre jutni oda, hogy a teljesít- J—J mény alapján ítéljék meg az embereknek adott pénzbeni járulékokat—nyi­latkozta Bokros Lajos pénz­ügyminiszter a végkielégíté­sét követő „ szájtépésekről”. (A szóhasználat tőle szár­mazik.) Meg kell mondani: ebben a kijelentésében van valami. Más kérdés, hogy köny- nyen beszél az egykori bankvezér, aki — jó néhány (sorstársához hasonlóan — jelentős havi jövedelmet tudhat(ott) magáénak, s el tudom hinni, hogy a koráb­bi jövedelméhez képest ap­rópénz a miniszteri fizetés. Azt sem vitatom, hogy a ko­rábbiakhoz képest anyagi­lag (egyelőre illetve jelen­leg) rosszul jár. De! Talán azt sem szabadna figyelmen kívül hagynia a miniszter úrnak — s a kormányfőnek sem —, hogy az effajta jut­tatások, ha mégoly kemény munka és kiváló teljesít­mény áll is mögötte, csupán bizonyos területeken, pozí­ciókban érhető el. Kérdem én: ugyan miért nem lehet összhangba hozni egy egyetemi oktató vagy általános iskolai pedagó­gus bérét a teljesítményé­vel? Miért nem lehet az egészségügyi dolgozókét, akik zöme alulfizetett? Mi­ért nem lehet egy látástól vakulásig dolgozó varrónő bérét arányba állítani a végzett munkával? Most, amikor a létszám- csökkentés fenyeget olyan intézményeket, vállalatokat is, ahol keményen dolgoz­nak, amikor a megszorítá­soktól hangos az ország, mert a levegőt is kipréseli belőlünk a lassan megfojtó nadrágszíj, akkor érvel — önmagából kiindulva — a teljesítmény anyagi elis­merése mellett Bokros La­jos. Maximálisan egyetértek vele: igenis a teljesítmény alapján kell adni a juttatá­sokat! Csupán egy a gond: a szenteknek maguk felé hajlik a kezük, míg az átlag­emberek továbbra is várják a hangzatos, ám be nem tartható vélemény valóság­gá válását. Talán a pénzügyminiszter úr is megtehetné, hogy saját magán is szorosabbra húz­za a nadrágszíjat. Nemcsak Magyarország lakosságá­nak jelentős része... Változó szokások Bodnár István r agad hatat lan, hogy a McDonald’ s ma­mutcég megjenése Nyíregyházán némileg meg­változtatta a megyeszékhely központjának életét. A Zrí­nyi Ilona utca jóval forgal­masabb lett, nagyobb a nyüzsgés, sok fiatal kereke­dik fel, hogy egyfajta prog­ramként benyisson a Nyírfa áruház földszintjén lévő helyiségbe, és elfogyassza a világcég valamelyik termé­két. Sok vidékről érkező iskolás, kirándulócsoport egyik célja is az új étterem meglátogatása. Nem tudom, számítottak- e ilyen forgalomra, de nem nehéz látni, hogy a cég megtalálta a számítását, csak győzze kielégíteni a hatalmas forgalmat. Ami azt illeti, valóban másfajta étkezési kultúrát hoztak vá­rosunkba — amelynek ter­mészetesen lehetnek épp­úgy barátai is, mint ellen­zői. Gyanítom, ha például Krúdy Gyula élne, messze kerülné a nyüzsgő helyet, megmaradna a jó leveshú­sok és rafináltan elkészített pecsenyéket kínáló vendég­lők házatáján. Az is igaz vi­szont, hogy a McDonald’ s teljesítette amit ígért, az ál­landó minőséget, a gyors kiszolgálást, a füst- és alko­holmentességet, ami nem kis dolog manapság. Eré­nyük a tisztaság is. (És az sem baj, ha hidegen kapjuk az üdítőt, jégkockát tesznek a kólába). Lehet tőlük sok mindent tanulni, akár a fo­gyasztóknak is. Azt hiszem, nem nagyon tévedek, ha megjegyzem, hogy jó néhány kereskedő is örül a vendégeket vonzó étteremnek. A sok látogató mindenképpen vásárlót je­lent, sokan kapcsolják össze az étkezést más dol­gok vásárlásával vagy a ki­rakatok nézégetésével. Ér­dekes módon a közelben lé­vő bisztró sem panaszkodik, az utóbbi időben hozzá is többen nyitnak be és fo­gyasztják a másféle ízeket, ételeket. Bizonyára így lesznek ezzel más üzletek is. ■iflgaifei.i-kií.i^i.án Egy kis nyári kereset Ferter János rajza ■ kv^TTTwnGT* f Dankó Mihály tárcája

Next

/
Thumbnails
Contents