Kelet-Magyarország, 1995. június (52. évfolyam, 128-152. szám)
1995-06-17 / 141. szám
1995. június 17., szombat HATTER A ma ifjúsága a jövő záloga A címzetes államtitkár optimista • Törvény ősszel születik • Most először Kovács Éva Nyíregyháza (KM) — A gyermekek jogai és lehetőségei, a gyermekvédelem, az örökbefogadás, a nevelőcsaládok helyzete, a nevelőszülői képzés is téma volt azon a kétnapos tanácskozáson, amelyet a héten Nyíregyházán tartottak, s amelyen dr. Koncz István, a Miniszterelnöki Hivatal címzetes államtitkára a fenti kérdésekről és a gyermekvédelmi érdekegyeztető fórumokról beszélt. B Előadásában nagyra értékelte a gyermek- és ifjúsági koordinációs tanácsot. Mi ennek a tanácsnak a feladata? — A tanácsot kormányhatározat hozta létre, előzményei pedig messze nyúlnak. A kormányzati gyermek- és ifjúság- politika összehangolására az elmúlt évtizedekben már számos kísérlet történt, ezek mögött mindenkor tekintélyes tisztviselői apparátus is létrejött, most azonban valami egészen másról van szó. A szerveződés elsődleges feladata, hogy a kormány tagjai számára eíőírt, a gyermek- és ifjúsági korosztályok érdekeinek a kormányzati döntésekben való érvényesítése mellett fórumot biztosítson az e korosztályok ügyeiben leginkább illetékes miniszterek konzultációjának, gazdát adjon azoknak a problémáknak, amelyek több tárca feladatai között a gyermek és ifjúsági ügyeket jelentik, felölelje azokat a tennivalókat, amelyek ez idő szerint egyetlen szaktárca feladataihoz sem sorolhatók. A tanács elnöki tisztét maga a miniszterelnök látja el. Tagjai a belügyi, honvédelmi, igazságügyi, a munkaügyi, a népjóléti és a pénzügyminiszter. Mellettük vannak olyan tagok, akik a gyermek és ifjúsági korosztályokkal kapcsolatos kutatásban szakmai érdemeik alapján a miniszterelnök felkérésére dolgoznak. A titkári feladatokat jómagam címzetes államtitkárként látom el, a koordináló, szakértői tevékenység néhány fős apparátus feladata. B Az összetétel nem hangzik rosszul, mégis mi az, amitől az eddigieknél több várható? — Amióta Magyarországon gyermek- és ifjúságpolitikáról beszélnek, ilyen magasszintű szervezeti forma még nem jött létre. A kormányhatározat és a tanács összetétele, működési rendje arra is garanciát jelent, hogy ezen feladatok megoldása nem marad egy alkalomszerűen összehívott testület látszattevékenysége, aminek több biztosítéka lehet. B Vegyük sorra ezeket. — Biztosíték az, hogy a kormány valamennyi tagja fokozottan köteles figyelembe venni a szóban forgó korosztályok érdekeit. Másik, hogy a tanács feladatai rendkívül széles körben adnak lehetőséget a kormányzati tevékenység összefogására, így évtizedes kormányzati adósságokat is tudunk törleszteni, követhetjük a nemzetközi normákat, elvégezhetjük a magyar jogrendszer harmonizálását, megkezdhetjük a párbeszédet a civil szervezetekkel is. Nagy segítség számunkra, hogy sok országos és nemzetközi hírű szakember önzetlenül vállalta a kormányprogram végrehajtásának és a tanács munkájának segítését is. a a tanács decemberben alakult, vannak-e már eredményei? — Szerencsére igen. Megalakult a koordinációs tanács, ami azért is örvendetes, mert a jelenlegi koalíciós kormány Haraszosi Pál illusztrációja programjában felvállalta a folyamatos párbeszédre való törekvést, a gyermek- és ifjúsági civilszféra egységesítését. Több hónapos előkészítő munka után a 156 szervezetet képviselő gyermek- és ifjúsági tárgyalóküldöttség Horn Gyula miniszterelnökkel is találkozott, s a miniszterelnök kötelezettséget vállalt az érdek- egyeztetés intézményes formája kialakításának érdekében. B Milyen feladatok jutnak a koordinációs tanácsnak? — Akadnak ilyenek bőven. A gyermekek jogairól szóló egyezmény és a hatályos magyar jogszabályok harmonizációjának feladatán át, a családok szociális biztonságának megteremtésén keresztül a gyermekvédelmi rendszer szabályozásáig, az ifjúsági munkanélküliség kezeléséig terjed a lista. B Mint a nyíregyházi tanácskozáson is elhangzott, régóta várják, de még mindig nincs gyermekvédelmi törvény... — Először is azt szeretném tisztázni, hogy itt nem egy, hanem két törvényről van szó. Az egyik a gyermek és ifjúsági jogokról szóló, másik a gyermekvédelemmel foglalkozó törvény. Az első azt tartalmazná, kiknek, milyen feladatok jutnak például a gyermekek nemzetközi jogainak megfogalmazásakor. Szeretném hangsúlyozni, hogy a törvény arra épül. ami egy kultúrállamban tény: az emberi, gyermeki autonómia, a személyiség sérthetetlensége. E körbe tartozik a jog a konvertálható tudáshoz, a demokráciához, a jog ahhoz, hogy az elesettség- ből bárki felemelkedhessen, és jog a perspektívát adó pályakezdéshez. A gyermekvédelmi törvény más, speciális terület. Tartalmazza a direkt veszélyeztetett gyerekekkel kapcsolatos tennivalókat és jogszabályokat, a normális körülmények között élőknél a megelőzést, s azt a szakmai törvényt, aminek csak örülni lehet, s amire már csak azért is szükség van, mert a gyermek- védelemben jelenleg is létezik egy hálózat, amelynek tagjait nemcsak összefogni, de megbecsülni is szükséges lenne. Ha nem ezt tesszük, meg fogunk bukni. Nem a kormány bukik, hanem az egész magyar ifjúság. Ennek a nyíregyházi rendezvénynek is az a legnagyobb kérdőjele, megbecsüljük-e azokat, akik a jövő nemzedékét nevelik, s kijut-e a megérdemelt különös elbírálás azoknak, akik egész életüket e feladatnak szentelik. B A kétnapos nyíregyházi gyermekvédelmi konferencián számos szakmai kérdés szóba került. Ön szerint mi a haszna a hasonló rendezvényeknek, érnek-e egyáltalán valamit? — Nagyon is sokat érnek. Most olyan idők járnak, amikor azokhoz jövünk el, akik a gyermekvédelemben a legnehezebb munkát végzik. Címzetes államtitkárként is azt mondhatom, a jó hivatalnok ezeket a tapasztalatokat nem hagyhatja kárba veszni. Az, ilyen tanácskozások szolgálhatnak arra, hogy a gyakorlati tapasztalatok eljussanak a döntéshozókhoz. A tanácskozás érdeme az is, hogy a gyermekvédők nagy családja személyesen is találkozik, kicserélheti tapasztalatait, egyfajta ötletbörzét tarthat, s egy olyan érzelmi töltést ad a résztvevők számára, amelynek pénzbeni értéke nincs. Mindezekért is örülök, hogy a szervezők felvállalták a feladatot, a népjóléti minisztérium pedig jó gazda módjára támogatta törekvéseiket. P"';"'1111 — . ..................I ....... A r, I ■ ' ,,-m j agyot kaszált a héten. I\l „Három nap alatt an- L V nyit kaszált, mint más egy év alatt.” Divatossá vált ez a kifejezés. Az értelmét bizonyára mindenki tudja: az ügyeskedő, a joghézagokat kihasználó, a másokat becsapni tudó egy hét alat, vagy három nap alatt sok pénzt bezsebelt. A kifejezésnek vajon mi köze a széna, vagy a búza kaszálásához? Találó ez a kifejezés, ha arra gondolunk, hogy egy valódi, ügyes kaszás ember egy suhintással nem csak egy szál füvet, vagy búzaszálat vág le, hanem sokat. Erről és az igazi aratásról beszélgettünk a minap egy szatmári öreg emberrel, a 74 éves Kovács Lajos bácsival. Mert hogy a kaszálásnak itt van az ideje. Az igazinak. Átvitt értelemben is... Joggal nevezhetjük kaszásnak azt, aki végkielégítésként milliókat zsebre vág. Mi azonban Lajos bácsival a szó eredeti értelménél maradtunk, s a valódi, „békebeli" kaszásokról beszélgettünk. Azokról, akik hajnaltól délig, majd délután háromtól koromsötétig kaszáltak fillérekért, krajKaszálók cárokért, néhány véka búzáért. Tisztelettel és sajnálattal kell rájuk emlékezni.„Sokan élnek még közülük. Ók még tudják, hogy mit jelentenek ezek a szavak: sarjú, fenőkő, rend, boglya, kereszt, osztag, cséplőgép. Egyikük másikuk azt nem tudja, hogy mit jelent a kaszálás a mai értelemben. A fiatalok jelentős részének viszont a szókincse hiányos, ők nem igen ismerik a felsorolt szavakat, azt meg pláne nem, hogy „marokszedő”, vagy „etető". (Lányok, asz- szonyok szedték a markot a kaszás után, s etetőnek nevezték azt a férfit, aki a cséplőgépet kévékkel etette.) Töprengtünk az öreggel: hogy vajon azok a fiatal fiúk, akik alkalmatlanok katonai szolgálatra, bírnák-e a strapát, tudnának-e órákon át rendet vágni. Vajon meg tud- nák-e fenni úgy a kaszát, hogy nem vágnák el az ujjúkat. S ha apró üllő és kis kalapács kerülne a kezükbe, kivernék-e az életlen kaszát? Aligha. De nincs is már erre szükség — mondhatják sokan. Nem nagyot tévednek, hiszen régen gépesítették ezt az egyik legnehezebb fizikai munkát. Szóval nem nagyot tévednek, csak kicsit. Mert az újbóli parcellázások, a kárpótlások után megnőtt a lovak, a füves rétek, az árokpartok ázsiója. Itt-ott keskeny árpatáblákat is látunk, s ha a tulajdonos nem kap drága bérkombájnt, előkerülhet a kasza. Utak mentén, árokpartokon mostanában sok idősebb embert láttunk suhogtatni. A takarmánynak, az illatos szénának nagy ára van. Az esők után úgy növekszik a fű, mintha zsinóron húznák. Megint lesz mit kaszálni. A ledőlt árpatáblák lassan emelkednek és szépen sárgulnak, napokon belül kasza, vagy kombájn alá érnek. Az öreggel próbáltuk feleleveníteni: hogy is zajlott le egy közepes gazda (később kulák) földjén az aratás, portáján a cséplés. (A földbirtokosok hatalmas tábláira messze vidékéből aratóbandák jöttek, s aratószalonnát és aratópálinkát is kaptak. Kell-e mondani, hogy kazlak tövében aludtak pár órát, nők és férfiak vegyesen. A fáradtságtól úgy sem tudtak másra gondolni, csak az alvásra.) Lajos bácsi merített az emlékei kútjából és sorolta, hogy a családtagok, a rokonok, esetleg egy-két napszámos hajnalok hajnalán felült a szekérre, kimentek a táblára és elkezdték a búza betakarítását. Az első kaszásnak pláne hogy erősnek kellett lennie. Az embert próbáló munka nyomán kévék, keresztek jöttek létre, majd a porták az osztag. A tüzes gép húzta a cséplőgépet, e munkához gépész, etető és kazal: mester is kellett. Zúgás és porfelhő kísérte a cséplést, zsákokba került a kenyérnek való, maga az Elet.( Az öreg megemlítette, hogy régi szekereknek, gőzmozdonyoknak van múzeumuk, a cséplőgépeknek nincs. Kár.) A cséplés után fedél alá került a búza, rendbe tették az udvart, szabályossá formálták a kazlat. A z- tán a hétvégén aratóbált rendeztek és táncoltak kivilágos virradatig. Szektologatas Máthé Csaba XCMOOWWXCOittC'OCWOOOOOOOOCOaOOOCWOMOOOO / ,... A nast mázlija van a í } nagyhalászi zsák- \^/ gyárat privatizáló cégnek, hogy/ június első napjaiban azAVÜaláírta az adásvételi szerződést, ecsetelte a vagyonügynökség főtanácsosa, aki félszavakkal sejtette, változás várható a magánosítás irányításában. A füst felszállt, az ÁVÜ-t és az AV-t egyesítették, amolyan csúcsszervezetet hoztak. Nos emiatt állt meg legalább két hétre a privatizáció, ugyanis egy iszonyató széktologatás kezdődött meg. Gondolhatják, micsoda rohangálás kezdődött. Székükbe kapaszkodó munkatársakat lehet látni, akik szinte ki sem mertek mozdulni a hivatalukból, nehogy pont ez idő alatt vegyék ki alóluk az ülőalkalmatosságot. Helyezkedik mindenki, próbálja saját maga pozícióját erősíteni és még az sem elképzelhetetlen, hogy mázsaszámra gyártják a jelentéseket, amelyben ki-ki saját maga fontosságát emeli ki. És közben hogy állnak a privatizációs ügyek? Ülnek, kérem szépen, se befizetni, se kivenni nem lehet a vagyonügynökség számlájáról, legalább bő fél hónapig, míg egyáltalán valaki rámeri vésni nevét a kifizetési utalványra. Ami az utóbbi egy évben a privatizáció terén történt, az sokkal inkább egyfajta állóháborúhoz hasonlított, mint valamilyen előrelépéshez. A számtalan vizsgálat valóban kellett, ami úgymond megnyugtathatta volna a közvéleményt, ehelyett inkább felröppentett kacsák, botrányízű pletykák hangzottak el, érdemi munka minimális, ráadásul a folyamatban lévő ügyek egy cseppet sem haladtak előre. Most, vagy soha, ígéri az új csúcsszervezet, ezután meg fog lódulni a magánosítás. Helyére kerülnek a székek és a rajta ülő emberek, a korábbiak átadják az ügyeket az újaknak, akik, amúgy a versenysemlegesség szempontjából újra megvizsgálják azokat és majd döntenek. Akkorra már a nyárnak is vége lesz... Csak tudnám szívem, hogy ezen a cipőfűző nagyságú fürdőrucin mi kerül 4800-ba? Ferter János rajza A Nap napja Orémus Kálmán / únius 18-án méltatják, elsősorban a fővárosban és néhány vidéki nagyvárosban a Nap napját. Nem különösebben ismert rendezvénysorozat ez ma még, hisz hazánkban csupán másodízben kerül rá sor. Mégis megérdemli a figyelmet, hiszen arra emlékeztet, hogy létünk alapvetően a Naptól függ, no meg arra is, hogy távolról sem használjuk még ki azokat a lehetőségeket, melyeket ez az égitest nyújt. Sok helyen felismerték már, hogy agyonszennyezett Földünk megmentésében kulcsszerepe lehet a napenergiának. Az Európai Közösség országaiban már évtizedek óta kormányprogramok támogatják azokat a vállalkozó szellemű embereket és cégeket, melyek energiaellátásukat részben, vagy teljes egészében a Nap segítségével kívánják megoldani. Ausztriában például már eddig is példaértékű eredményeket értek el ezen a téren. Szinte hihetetlen, hogy milyen változatos a napenergia felhasználásának lehetősége. Alkalmazzák a családi házaknál és a kiskertekben éppúgy, mint a közlekedési eszközöknél. Rendkívül fontos lenne, hogy ezek az energetikai technológiák nálunk is széles körben elterjedjenek. Annál inkább, mert köztudottan szegényesek az energiatartalékaink, s az import jelentős részét az energia- hordozók teszik ki. Nyilvánvaló, hogy a készletek csökkenésével ezek ára fokozatosan emelkedni fog. Különösen jó természeti adottságokkal rendelkezik ezen a téren megyénk, hiszen a itt viszonylag nagy a napsütéses napok száma. Am az is tény, hogy az egyéni próbálkozások önmagukban nem hozhatnak áttörést, senki nem engedhet ma meg magának egy ilyen jelentős, csak hosszú távon megtérülő beruházást. Épp ideje lenne hát, hogy gazdasági bajok ide, költségvetési hiány oda, a kormány végre nálunk is kidolgozzon egy programot a napenergia felhasználásának támogatására. Mert ez a jövő útja. ijxjiÉKmr ^ÉfcáÉ>..^Éfcfc. aSLan*. : ll IT Hl HH W ** W