Kelet-Magyarország, 1995. június (52. évfolyam, 128-152. szám)
1995-06-16 / 140. szám
1995. június 16., péntek HÁTTÉR Itt pénzről van szó! Beszélgetés a megyei közgyűlés gazdasági és vagyonbizottságának elnökével Az egészségügyi intézmények is hatalmas vagyont képviselnek. A képen: a Sóstói úti kórház Balázs Attila felvétele Marik Sándor Nyíregyháza (KM) — Az ön- kormányzatok nehéz anyagi helyzete miatt a vagyongazdálkodás felértékelődött — mondja Jüttner Csaba (37), a megyei közgyűlés gazdasági és vagyonbizottságának elnöke, aki a Szabad Demokraták Szövetsége (SZDSZ) képviseletében került a megye vezető testületébe. Az általa irányított bizottság alel- nöke Borkő Károly, tagjai: Czellár István, dr. Darvai Sándor (közgyűlési tagok), dr. Mikola András, Farkas Antalné, Tormássy Géza (külső tagok). A vagyongazdálkodásról Jüttner Csabával beszélgettünk. — Hasonló feladatokkal foglalkozó bizottság az előző testület mellett nem működött, de az alaphelyzet is más volt — magyarázza a bizottság elnöke. — Most az önkormányzatoknak minden eddiginél többet kell foglalkozniuk az anyagiakkal, mindenütt kevés a pénz. A vagyongazdálkodás sok helyen egyszerűen a bevételt jelenti, a meglévő vagyon karbantartása, szintentartása pedig nagy terheket. O Érzékeltetésképpen melyek a megyei önkormányzat fontosabb vagyonai? — Mindenekelőtt az intézmények ingatlanai, kórházak, megyei középszintű iskolák, és mások épületei, esetenként szolgálati lakásai. Utalhatnánk a jelentős muzeális vagyonra, esetleg a nyíregyházi színészházra a tiszadobi Andrássy- kastélyra, netán víztornyokra. Ezeken kívül a megyei önkormányzatnak vannak vagyonnal bíró saját vállalkozásai is, mint például az oktatási és hotel kft., a Nyírtourist, a nyomdaüzem, a Nyírcinema kft. Tehát a vagyon nemcsak épületeket, értékpapírokat, hanem vállalkozásokat is jelent, amelyek szintén értékeket képviselnek, vagyonnal és tőkével, amit forgatnak. O Tehát alapvetően pénzről van szó? — Igen, mert például ezekben a kft.-kben egyedüli tulajdonos a megyei önkormányzat gyakorolja a tulajdonosi jogokat, elbírálja az üzleti terveket, az éves mérlegeket, dönt a vezetők személyéről. Mindezek úgy függnek össze bizottságunk munkájával, hogy szervezési és működési szabályzat szerint nekünk véleményezési hatáskörünk van az önkormányzat döntése előtt. A munka egy másik ága feleslegessé vált épületek eladása (ritkábban új ingatlanok vétele), bérbe adása, ami szintén érzékeny terület. !~l Mit tesznek azért, hogy ilyen kényes esetekben ne érje szó a „ház elejét” ? — Nagyon kevés az olyan döntés, ami mindenkinek egyformán jó, a vesztes könnyen hírbe hozhatja a legbecsületesebben eljárót is. Ezzel szemben talán csak a nyilvánosság segíthet, ezért is törekszünk arra. hogy a vagyongazdálkodás kellően széles nyilvánosság előtt történjen. Ez azt jelenti. hogy bizonyos összeghatárok felett eladást, vételt, munkát kötelező jelleggel meg kell pályáztatni. Azt is pontosan meg kell határozni (általános érvénnyel és előre), hogy a vagyonnal kapcsolatos kérdésekben bizonyos összeghatárokig vagy azon felül kik dönthetnek: az intézmények vezetői, a bizottság, illetve a közgyűlés. Ezt a — felfrissített — részletes szabályzatot éppen az előző közgyűlés fogadta el, amely áttekintette a vagyonkatasztert és utalt arra is, hogy a megyei vagyontárgyak egy része miként hasznosul. Ez utóbbi is szövevényes téma, hiszen van, amit bérbe adunk, van, amit (törvény alapján) ingyenes használatra kell átengedni, s csak a rezsit fizetik (mint például a központi államigazgatási szervek megyei hivatalai, kirendeltségei). Külön téma a szolgálati lakásoké, amelyek éppen mostanában élik a változás korát. O Eddigi tapasztalatai alapján melyek a különösen nehéz ügyek? — Vagyonról, pénzről, érdekekről van szó, az ilyen esetekben szinte mindig komoly tétje van a döntésnek. Különösen nehezek azok az ügyek, amikor valamely vagyonnak nem egyetlen tulajdonosa van és mindenki előnyösebb helyzetet akar magának. A magánéletben ismertek a „mezsgyeperek”, jószomszédok ölre, bíróságra mennek néhány centiméter kertért, fáért. A megyei vagyon esetében sokszorosak a tétek, el lehet képzelni, milyen erők mozdulnak meg. Az igazi probléma azonban akkor jelentkezik, ha például élet- fontosságú szolgáltatási feladat körül zajlik a vita és a felek nem tudnak megegyezni (ilyen volt a közelmúltban a víz- és csatornaszolgáltatás szervezetének és vagyonának szétválasztása). Az efféle va- gyonviták azért nyugtalanítóak, mert hosszú bírósági procedúrával járnak, és félő, hogy mire az lezajlik, a vita tárgya helyrehozhatatlanul károsodik. O Új jelenség, hogy egyes helyi önkormányzatok középiskolák, illetve egészségügyi intézmények megyei fenntartásba vételét kérik. Ón a va- gyonbizottság szempontjából hogyan értékeli ezt? — Ez egy lehetőség körzeti jellegű közszolgáltatást ellátó intézmények esetében, ami lényegében nem konkrét tulajdonátadás, csupán a működtető változik — a helyi önkormányzat helyett a megyeire, s a működtetés terheinek egy részét viseli más. A lehetőség egyébként behatárolt: csak a választat követő hat hónapon belül adhatja át a helyi önkormányzat az intézmény működtetését, s a ciklus vegéig nem kérheti vissza. Féuételezem, az ilyen átadások nem lesznek tömegesek. O Mikor lenne ön elégedett a bizottság munkájával a ciklus végén? — A célok szerények. Jó lenne, ha a vagyon tulajdonlásával kapcsolatos összes dolog rendeződne; a peres ügyekre gondolok. Azt is szeretném, ha a megyei önkormányzat összvagyona nem csökkenne a ciklus alatt, ha nem lenne szükség a vagyon felélésére (mint az sok helyi önkormányzat esetében már most sajnálatos tény). És végül jó lenne elérni a hátralévő időben, hogy a vagyon állapota valamelyest javulna is, netán az utolsó egy-másfél évben felújításra, esetleg némi beruházásra is futná. A hőség. Homlokának rejtett kútjai ontják az izzadságcseppéket. Bőre alá feszítővasat vernek a napsugarak. Oxigénért zihál tüdeje. Szíve dobbanását halántékán érzi. Ereiben a vér izzó lávát szállít. Hőség. Neki-nekibátoro- dik. A tábla másik végén tévő fasorra szegezi szemét. Még két kör és pihenek, határozza el magát. Csak így marad ereje. A célt mindig ki kell maga elé tűzni az embernek. Az ekekapát még mélyebbre nyomja. Vékonytalpú cipőjén át érzi, a feltúrt föld sem hűsíti talpát. Lován is habzik az izzadság. Fejét lehajtva, elszántan megy előre. Még a félméteres pipázó kukoricaszár után sincs kedve kapkodni. Gyí, te! A parancsszavak kéréssé szelídülnek. Sajnálja szegény jószágot. S ezen elmosolyodik. Milyen bolond is az ember, nem a saját sorKincset termő föld sán kesereg, nem a rakoncát- lankodó vérnyomását, a hőgutával kacérkodó agyát félti a hőségtől, hanem a lovat, az oktalan állatot. Nem akart ő paraszt lenni, de az élet így hozta. Az ősi vér nem válhat vízzé: a föld szeretete, az állat imádata, tanyát, istállót, lovat vétetett vele. S a rög...? — az ősi juss! A bokor tövéhez bujtatott üvegből nagyokat nyel. A víz meleg, de kívánja a szervezet a folyadékot. Az égre néz. Vibrál, remeg a levegő. Magasan egy vércse tornázik, talán a közeli árpában várja az ebédre valót. Az árnyék és a fasor fáit csiklandozó szellő enyhít valamit baján. Furcsa, nem a lába fáradt, inkább a nyaka és a dereka fáj. Pedig azt hitte, mikor elkezdte a földet művelni, a „mankói” mondják fel a szolgálatot. Még húsz sorköz és itt befejezte. A kék égen most egy repülő apró pontja tűnik fel. Repülni, de sokat álmodozott ő is. Külföldről, idegen országokról, érdekes városokról, emberekről, akiknek egy szavát sem érti. Jó elgondolkodni, telik az idő. Herceg már a két sor között baktat. A gépmadár zúgása is elhalkul, csak a lelkében maradt némi nyom, de mint égen a ködfátyol az is hamar szertefoszlik. Valahogy ilyenkor érzi a legjobban földhözragadtnak magát, pedig míg a városban élt, mindig a szűkös tér miatt háborgott. Most a látóhatár zöldje és a kék ég összefonódása oly messze van, hogy kilométerekben fel sem becsülhető. Kifordítja az ekekapát. Huszadik század, modern gépesítés, farmer gazdaság, tódulnak agyába a ki nem mondott gondolatok. Kire bosszús, a világra? Arra bizony hiába. Magára? Magára is hiába haragszik, ő akarta, ő találta ki. Nem, erre a régi szerszámra mérges, miközben az egyik kapába akadt dudvát piszkálja ki. Egyszer csak egy kerek valamire lesz figyelmes. Felveszi, megkaparja, egy régi réz kétfilléres. Félvillanyozódik, letörli homlokáról a verejtéket, melynek egyik cseppje éppen a pénzre esett. Ez biztosan valami égi jel—mondja ki félhangosan. L ám, kincset is terem ez a föld, az apák, a nagyapák kincsét. Ók a jövőjüket, a hitüket ebbe a földbe vetették el. Csak meg kell keresni, s tudni, az a kincs nem mindig rézgaras. Zsebre csúsztatja az érmét: jó lesz a gyereknek. Most tanuljak a szóbelire, vagy vegyem fel a kivágott blúzomat... Ferter János rajza Nagybani Balogh József Y y a a sorompó Is van l—i engedve, abból nem L X lehet baj — tanította egykor a bakter a fiát, s neki volt igaza, mert azt már nem hallották meg, hogyan szidták őket, akiknek a sorompó az útját állta, viszont a vonat nem ütött el senkit. Úgy tűnik, a nyíregyházi piaciroda dolgozói közül senkinek sem volt bakter az édesapja. Ók ugyanis olyan intézkedéseket hoznak az utóbbi hetekben, amiből baj ugyan szintén nem származik, de sok embernek rontják el szája ízét intézkedéseikkel. Válaszolhatnák erre: nem is ők intézkednek, a közgyűlésé minden esetben a döntő szó, dehát azt is régóta tudjuk: egy testület a legtöbb esetben olyan döntést hoz, amilyen javaslatot letesznek eléje. Hogy egészen konkrét legyen a dolog, felidézzük: az állatvásár idejét áthelyezték szombatról hétfőre, mert a KGST-piac miatt szombaton akkora ott a zsúfoltság, hogy szinte megbénul a környéken a forgalom. Talán elfogadható magyarázat, hogy az állatvásár adminisztratív úton is megszüntethető, míg a KGST-piac vevőinek és eladóinak az Isten sem tud parancsolni, tehát őket sem áthelyezni, sem megszüntetni nem lehet, így szenved hátrányt a fontosabb érdek. Az azonban már nehezebben indokolható: miért kellett kitelepíteni a Búza térről kedden és csütörtökön a nagybani piacot. Kétségtelen, hogy ez a hely parkolónak kijelölt terület, de igazából csak szerdán és szombaton használják ki a vásárlók és az eladók, a hét többi napján tulajdonképpen üresen pang, így jól megfért egymás mellett az a néhány kocsi és a nagybani piac. Ahol persze nem csak kereskedők, viszonteladók vásároltak, hanem bárki olcsóbban juthatott hozzá ahhoz, amit másnap a piacon megvesz. Az már csak mellékes kérdés ehhez képest: vájom mit szól a közegészségügy ahhoz, hogy oda terítik elénk a krumplit, a karfiolt, ahová előző nap még a disznók tették tiszteletüket. Dobozolunk Máthé Csaba Y~i vek óta elcsépelt mondatként hangozik tattuk, egyszer már igazán jó lenne elérni azt, hogy a megyében megtermelt zöldség-gyümölcs terményt helyben dolgozzák fel, késztermékként értékesítsék és ne alapanyagként szállítsák valamelyik külmegyei konzervipari cégnek. Korábban a gazdasági szakemberek éppen az orosz piac összeomlásával, a finanszírozás nehézségeivel, valamint a belső piac fizetésképtelenségével magyarázták a megyei konzervipari cégek látványos összeomlását. Azóta változott a kép, szép lassan újraindult a megyében szinte valamennyi konzervgyár. Úgy tűnik a korábbi tunyogma- tolcsi üzem sorsa is rendeződik. Egy lépést tettünk előre a feldolgozó vertikumban és akkor jött az újabb óhaj: ha az ország almasűrítményének túlnyomó részét a megyében gyártják és ennek egy részét a dobozos, szűrt ivóleveket gyártó cégeknek szállítják, akkor miért nem lehet a megyében lévő üzemekben a sűrítmény készítést kiegészíteni egy gyártósorral és megkezdeni helyben az ivólevek előállítását. Már megint pénzügyi gondok miatt maradt a tervezőasztalon az elképzelése kaptuk a választ. Ez akadályozza a zöldség-gyümölcs vertikum még jobb kialakítását. Eddig, hiszen idén két megyei társaság (FAT és EKÓ) is megkezdi a dobozos ivólevek készítését, kalkulációjuk alapján mindez hamar megtérülő beruházásnak ígérkezik. Mindketten arccal kelet felé jelszóval indítják a gyártást, ugyanakkor a hazai piacot sem hagyják ki terveikből, hiszen tudják, jelentős a kereslet\ ebből a termékcsaládból. És az sem elhanyagolható, hogy az itteni kereskedelmi partnereiknek sem mindegy, Bala- tonboglárról illetve Siófokról hozzák a dobozos Ieveket, vagy a jelentős szállítási költséget megtakarítva helyben kapják az árut. Ne legyünk telhetetlenek, de az élelmiszeriparban érdemes további ötleteken gondolkozni, ilyen például a fagyasztott áruk. Tudom, ez is pénzigényes... Keleí-Magyarország51
