Kelet-Magyarország, 1995. június (52. évfolyam, 128-152. szám)
1995-06-02 / 129. szám
1995. június 2., péntek HATTER Egészséges földkoncentráció Beszélgetés a megyei közgyűlés mezőgazdasági bizottságának elnökével Marik Sándor Nyíregyháza (KM) — Nem az az érdekes, hogy most van a megyei önkormányzatnak önálló mezőgazdasági bizottsága, hanem az, hogy az előző ciklusban nem volt ilyen, holott a megye lakossága nagyrészt a mezőgazdaságból él. Ezt Hoványi Ferenc (50) agrármérnök, a bizottság kisgazdapárti elnöke mondta, akivel a bizottság munkájáról beszélgettünk. Akik sokat tettek — Természetesen nem csupán konkrét mezőgazdasági kérdésekkel foglalkozik szakbizottságunk, hanem az önkormányzat sok más témájával, köztük leggyakrabban pénzügyekkel — de mindig mezőgazdasági szempontból véleményezzük az előterjesztéseket — magyarázta Hoványi Ferenc. — Nehéz a helyzetünk, nemhogy a bizottságnak, de magának az önkormányzatnak is elég kevés a jogköre, lényegében a jobbító szándékot is csak kérni lehet az esetek többségében. OMit tudnak így tenni a megye mezőgazdaságáért? — Vannak a már említett sajátos önkormányzati feladatok, amelyeknek eleget teszünk. Ezenkívül — úgy gondolom — a legtöbbet akkor tehetünk, ha saját bizottságunkénál tágabb fórumot teremtünk, azaz kikérjük (és ütköztetjük) mindazok véleményét, akik tehetnek valamit a megye mezőgazdaságáért, így az Agrárkamara, a növényvédő állomás, az állategészségügy, a főiskola szakembereinek állás- foglalásait, javaslatait szakmai kérdésekről, és képviseljük azt a megye vezető testületében. Említhetnék egy más típusú, friss példát: a megyének számos díja van, de érdekes módon mezőgazdasági nincsen. Éppen a megye ezen ágazatának nagy jelentősége miatt javasoltuk mezőgazdasági — nem tudományos, kutatói — díj alapítását olyan emberek Nagycserkesz határában vet az egyéni gazda teljesítményének elismerésé- felállítani, hogy ne forgácsolódjanak szét az erők, a tanulmányok pedig ne egymástól függetlenül (s főképp ne íróasztalfiókok számára) íródjanak. re, akik közismerten sokat tettek a szabolcsi, szatmári, beregi mezőgazdaságért. Javaslatunk meghallgatásra talált: a Westsik Vilmos-díjat először az idén adományozza majd a megyei közgyűlés. 7 Kétségtelen, hogy most nagyon sok kézben van a mezőgazdaság, élelmiszergazdaság ügye, és jótékony hatással lehet az összefogás szervezése. Ön mit lát a legsürgetőbbnek? — Szétforgácsolódnak az energiák, a kutatásban, fejlesztésben. elemzésben egyaránt. Ennek megfelelően sokan és sok helyütt lobbiznak saját elképzelésük megvalósításáért, de ez nemhogy felerősítené a hatásokat, ellenkezőleg: inkább gyengíti. Mi most a közgyűlés élelmiszergazdasági és forgalmazási bizottságával közösen elindítottunk egy munkát a megye gazdasági helyzetének áttekintése céljából. főként a fejlesztést akadályozó tényezőket akarjuk feltárni. Ennek révén egy olyan tág szellemi csoportot akarunk létrehozni (akár polgári kezdeményezés megnevezéssel), amelyben mindenki szóhoz jut, aki a mezőgazdasággal hivatásszerűen foglalkozik. annak valamely részét irányítja vagy felügyeli. Fontosság sorrendeket akarunk Feszítő földcserék 7 Milyennek látja ön a földeket most. május végén, június elején a megyében? — Nemcsak én. hanem a bizottság minden tagja nyitott szemmel járja a megyét. Nagy öröm. hogy szinte alig van megműveletlen föld. Ehhez egy sajnálatos tény, a munka- nélküliség is hozzájárul: a minimális bevételekből élő falusi családok számára a legkisebb földterület megművelése is létfontosságú. Mindemellett úgy érzem, hogy egy egészséges földkoncentráció indult meg. amelynek eredménye optimálisan művelhető területek elérése lesz. Ez egyben egy égető témát is felvet: mind több helyen kell megoldani a néhol már feszítő földcseréket. Van egy további probléma is: egyes települések lakossága — ahol nincs állami terület — kizáródik a kárpótlásból, hiszen pillanatnyilag arra sincsen lehetőség, hogy az egyébként minden szempontból megfelelő közeli falu szomszédos határában kárpótlási jeggyel földhöz lehessen jutni. Elek Emil felvétele Sajátos lehetőségeinkkel próbálunk ilyen gondoknak is hangot adni, megoldást találni. O Ón a Kisgazdapárt, helyettese pedig a Munkáspárt tagja, képviselteti magát a bizottságban a Szocialista Párt és a Gazdakörök Szövetsége, tehát a mezőgazdaság megítélésében jelentősen eltérő véleményeket testesítenek meg. Hogyan oldják fel ezt a dilemmát? Pártcsaták nélkül — Nem a párthoz tartozás a lényeg, hanem a tenniakarás. A bizottságban eddig egyáltalán nem volt pártcsatározás. Szerintem egyébként ami politikai ügy, az a tisztségviselők és a bizottságok megválasztásával már lezárult. A mi bizottságunkban egyébként mindenki képzett szakember, ennélfogva jól megértjük egymást. Ha a kérdés a magángazdaság-szövetkezeti gazdaság választóvonalra vonatkozna, akkor a válaszom az, hogy a Kisgazdapárt korábban sem volt és most sem szövetkezésellenes. A különbség: a szövetkező tagnak a közös dolgokba történő beleszólás mértéke. Elutasítjuk a „kolhoztí- pusú”, de támogatjuk a „nyugati típusú” szövetkezési formát. miközben alapelvünk az esélyegyenlőség. M indig az húzza a rö- videbbet, akinek megesik a szíve a másikon. Ha azon a bizonyos napon, órán, percen merek nemet mondani a főnököm feleségének, ma is ott dolgozom a közismert, jól fizető cégnél. De az ember néha nagyon lágyszívű. Amikor ki tudja hányadszor hajolt az asztalom fölé a főnököm bájos,fiatal felesége, hogy szeretne velem bizalmasan beszélgetni, mintha egy sejtelmes, titkos érzés azt súgta volna, most nem szabad lépt e menni. Mégis elmentem a városszéli cukrászdába. ahol a bájos asszonyka kiöntötte eléíttem a szíve minden titkát. Az agglegény monológja innen kezdett drámai színezetet ölteni, holott az ember éppen ellenkezőleg, azt várta volna, hogy egy szép. lírai történet kerekedik ki az elmondottakból. Hamarosan kiderült a folytatásból, hogy a bájos asszonyka nem azért öntötte ki a szívét a cég köz- tiszteletben álló, egyedül élő és ezért igen irigyelt, aggle- gényi státusnak örvendő középkorú férfinek, mert szerelmi viszonyt akart kezdeni vele. Bár az elején minden jel erre mutatott, legalábbis amíg a hölgy rá nem tért a lényegre, amely nagyjából így hangzott: — Drága Lajoskám! Maga olyan korrekt, tisztességes ember, amely manapság már kihaló fajta. Éppen ezért, és csakis magáról merek kérni ilyen nagy szívességet. Sokat gondolkoztam. Más megoldás nem kínálkozott. Ha boldog akarok lenni, csak maga segíthet rajtam. Tudja, nekünk a férjemmel már régóta nincs közös hitvesi ágyunk. Inkább csak barátok vagyunk. akiket összetart a közös cég. a lakás, a megszokás. Arról lenne szó, hogy esetenként ide tudná-e adni nekem a legénylakás kulcsát. Néhány órára csupán, ígérem. nem csinálunk felfordulást. A szerelmem igen rendesfickó. Az agglegény arcáról lehervadt minden, ami valamikor talán mosolyra emlékeztetett. Elveszítette az uralmát az arca fölött, az elkezdett önálló életet élni. Elvégre a főnök feleségével szerelmi viszonyt folytatni, nem éppen veszélytelen dolog lett volna. Ez eddig jó. De a megköny- nyebbülés hamar elszállt, mert hatalmába kerítette egy másik félelem. Mi lesz, ha mégis enged a kérésnek és odaadja a lakás kulcsát? Talán ebbéí! még nagyobb baja származhat. A bájos asz- szonyka észrevette a zavart- ságot az arcán. Kétségbeesetten kérdezte: — Csak nincs valakije. Lajosba? Élettársa vagy ilyesmi? A férjemtől és a kollégáktól úgy tudom, hogy jelenleg nincs barátnője. Különben elő sem mertem volna hozakodni a kérésemmel. Az agglegény nagyot hallgatott. majd beletörődve a kiszolgáltatott helyzetbe, csendesen ennyit mondott: — Rendben van, de pontosan kell majd egyeztetni az időpontokat. A hölgy repesett a boldogságtól. az agglegény pedig gondterhelten, aggályos lélekkel búcsúzott tőle, akivel a végén a nagy barátság jeléül össze is tegeződlek. S elkezdődött az irigyelt, kéglivel rendelkező agglegény csendes kálváriája. Mert azt mégsem mondhatta meg a főnöke bájos feleségének. hogy a férje már jó egy éve hetenként kölcsönkéri a lakást. S mivel a botránynak az a természete, hogy eléíbb- utóbb ki fog törni, ez most is bekövetkezett. Elég volt egy ott felejtett parfüm, ami a férjnek módfelett ismerősnek tűnt. Az agglegény lelkét kitette, mégsem tudta meggyőzni. hogy nincs viszonya a feleségével. Minden ellene szólt. Látták őket egy presz- szóban is. De az igazat sem mondhatta meg. Kötötték a lovagiasság íratlan szabályai, nem szolgáltathatta ki a bájos asszonykát. Konok hallgatásba burkolózott, amit a főnök-barát, teljes beismerésnek vett.-g-TT i is adta az útját. Nem a feleségének, az agg- X legénynek, aki egykedvűen állt be a munkanélküliek közé a kígyózó sor vé- gére. S talán azon meditált magában, ezentúl soha nem fogja elárulni, hogy egyedül él, és van egy kis garzonlakása. És soha nem randevúzik többet a főnök feleségével... Terkep(e)zes Balogh József M egvallom őszintén, amikor készülőfélben volt Nyíregyházán a Kossuth tér, nem nagyon tetszett. Sajnáltam a kivágásra kárhoztatott fát, még ha korhadt is volt, a füvet, ha olykor száradni is látszott, s gondolom nem egyedül voltam, aki nem értette: miért kell mindezek helyén növelni a betonfelületet. Utólag bevallom, most szépnek találom a teret, természetesen leszámítva a: ideiglenesen oda épített kerítést, a plébánia frissen festett épületére firkált önarcképet. Különösen szép, amióta kiderült: milyen élénkséget képes mutatni a szürkeség, hiszen amikor elterjedt a híre. hogy a Koronát szürkére festik, arról is azt gondoltuk, elcsúfítják majd vele a teret. És lám kiderült, hogy a Korona épülete nagyon szép, a város ékessége leit. A Csemege még várat magára, a Met- ropolról is kiderült már, hogy környezetébe illő lesz. A baj mindezek után az, hogy a tér legelhanyagoltabb épülete mára a városháza lett. Néhány éve, amikor a rekonstrukciót elvégezték rajta, természetesen a tér legszebb épülete volt. nem véletlenül védett műemléke Nyíregyházának. Am mostanára nemcsak színe kopott meg, homlokzatáról hullik a vakolat, alul a salétrom kezdte ki a pillérek lábazatait és a falat. Épp akkorra, amikor Nyíregyháza jelentős nemzetközi rendezvény színhelye lesz: itt tartják a nyáron az Ifjúsági Atlétikai Európa-baj- nokságot. Ez a legszerényebb számítások szerint is 1500 sportolót és sportvezetőt, negyvenhat ország képviselőit jelenti, s nyilván ennek többszöröse lesz a turisták száma. A felkészülésből ítélve jól szervezett rendezvény lesz a nyíregyházi EB is. Kár lenne éppen ezért a város egyik legszebb épületét a főtéren jelenlegi állapotában hagyni. Igaz a sport- rendezvény kezdetéig már nem olyan sok idő van, de egy ilyen épület külsejének rendbetételéhez szakemberek szerint elegendő három hét, s nem kerülne többe két és fél-hárommillió forintnál. Ennyit érdemes volna áldozni rá. És nem is csak a rendezvény miatt. — Ennyi zsozsóval a zsebemben én is nyugodtan gyártanám a megszorító csomagokat... Ferter János rajza Őszinteség Orémus Kálmán A zt mondja minap az egyik kistelepülés polgármestere, hogy náluk szinte az egész falu részt vesz a költségvetés elkészítésében. A lakosság jelentős részét, elsősorban a köztisztviselőket és a köz- akalmazottakat egyenként bekéretik a hivatalba. Itt mindenki elmondja a településfejlesztésre vonatkozó elképzeléseit, illetve megismeri az anyagi lehetőségeket. így aztán mindig mindenki tudja, hogy az a bizonyos takaró meddig ér, med- dig/ is lehet nyújtózkodni. És csodák csodája, még jóval a megszorító intézkedések előtt, az előző kormány idején megtörtént az, amire kevesen számítottak: a közalkalmazottak és köz- tisztviselők két éven keresztül lemondtak a béremelésről a település fe jlődésének érdekében. Nyilván nehezen hozták meg ezt a döntést, hisz ők is a „piacról" élnek, mégis vállalták az áldozatot a köz érdekében. Ha van tanulsága az elmúlt hónapok és évek történéseinek, akkor ez az, hogy a megszorító intézkedéseket csak őszinte helyzetfeltárással, közös áldozatvállalással lehet elfogadtatni. Azt, hogy nincs, csak akkor tudjuk megemészteni, ha tisztában vagyunk azzal is, hogy mire van. Sajnos, kevés helyen jellemző ez a nyílt beszéd még országos szinten is. A kormány legtöbb megszorító intézkedése úgy érte a lakosságot, mint derült égből a villámcsapás, sok településen pedig még azt is hadititokként kezelik, hogy mennyi pénzből gazdálkodik az önkormányzat. Persze, a nyílt, őszinte beszédnek vannak kényelmetlen velejárói is. Mert az az állampolgár, aki ha nem is dalolva, de önként vállalja a további áldozatokat, már teljes joggal firtatja, hogy mire fordítják a közpénzeket. Megkérdezi például. hogy mért jutnak mil- liárdok az egyik bank megsegítésére, hogy mért kótyavetyéltek el bagóért egv- egy állami vállalatot. Mert mindennek ára van. még az őszinteségnek is. NéxÖpont .....................— A vesztes lovag
