Kelet-Magyarország, 1995. június (52. évfolyam, 128-152. szám)
1995-06-15 / 139. szám
1995. június 15., csütörtök A FŐSZERKESZTŐ POSTÁJA Önzetlenül Tisztelt Kelet-Magyaror- szág! A békéscsabai Gépészeti és Számítástechnikai Szak- középiskola énekkara kirándult Tivadarra. A volt úttörőtáborban szálltunk meg. Az egyik diáklánynak a szemével volt probléma, s a legközelebbi ügyeletre, Fehérgyarmatra vittük át. Az ügyeletes orvos betegnél volt területen és a rendelő is tele volt páciensekkel, rendkívül kedvesen, önzetlenül, bürokrácia mentesen fogadott bennünket. Orvosi javaslata, gyógyszeres terápiája után már másnap rendbejött a diáklány szeme. Ma, amikor egyre jobban elanyagiasodik körülöttünk minden, feltétlen oda kell figyelnünk és megbecsülést kell szerezni az ilyen és hasonló pozitív magatartásformáknak. Igen jó véleményünk alakult ki a környékről és doktor úrról. Nem tudjuk milyen az elismertsége, de mi úgy gondoltuk, ha talán szerényen is, hozzájárulhatunk ahhoz, hogy segítőkészsége, szaktudása, emberi magatartása külön figyelmet érdemeljen. Levelünkkel szeretnénk megköszönni munkáját és amennyiben mód és lehetőség van rá, nyilvánosság elé tárni a pünkösdi ügyeletes orvos emberséges magatartását. Surinásné Tóth Olga énekkarvezető Szolárium Örömmel olvastam (szerdán reggel 5.45) a Kelet- Magyarország június 7-i számában a „Kacsa robbant nem a szolárium” című cikküket, melyben korrekten válaszoltak a Mai Napban megjelent rágalomra. Felvetődik a gondolat, hogy ilyen esetben vajon van-e sürgős teendője az illetékes kamara dolgozóinak tagjai érdekeinek megvédésére. Sajnálom, hogy ezt a feladatot a Ke- let-Magyarország vállalta fel. Önöknek köszönhetjük, hogy eloszlatták az olvasókban felmerült kételyeket a szoláriumokkal szemben. így reméljük visszaáll a bizalom, amelynek megvédése az illetékesek dolga lett volna. Ezúton szeretném Önöknek megköszönni, kívánok Önöknek jó egészséget, sok sikert munkájukhoz. Köszönettel és őszinte tisztelettel: M.-né egy szoláriumos Nyíregyházáról A szerkesztőség fenntartja magának azt a jogot, hogy a beküldött leveleket rövidítve közölje. A főszerkesztő postája az olvasók fóruma, a közölt levelek tartalmával a szerkesztőség nem feltétlenül ért egyet. Menekültek Magyarországon Emlékezés a Nyíregyházán átvonuló lengyelekre Öt évtizeddel ezelőtt is sok ember jött Magyarországra más országokból, éppúgy mint 1989 nyarán az NDK-ból. Röviddel a második világháború kitörése után, amikor a náci Németország Lengyelországot megrohanta és két héttel később, 1939. szeptember 17-én a Szovjetunió az 1939. augusztus 23-án megkötött náci-szovjet paktum alapján a szorult helyzetben lévő Lengyelországot hátba támadta, Lengyelország helyzete katonailag reménytelen, a vereség elkerülhetetlen volt. A szövetségeseik, Anglia és Franciaország, amelyek Lengyelország megrohanása után Németországnak a háborút megüzenték, messze voltak. A lengyelek számára gyakorlatilag csak egy lehetőség állt nyitva: dél felé menekülni, mert észak felé, a tengeren át az út már el volt zárva. így gyakorlatilag csak az a lehetőség volt, hogy Magyarország vagy Románia felé meneküljenek. Magyarország közelebb volt, és az utak tovább voltak szabadok, mint Románia felé. Magyarország a reményt jelentette számukra. Lengyelország tragédiája mélyen megrendítette Magyarország népét, még ma is világosan emlékszem arra, amikor a mi kis városunkon; Nyíregyházán keresztül vonultak a lengyel menekültek. A főtéren találkoztunk a hosszú kocsisorral, édesanyám, aki kitűnően beszélt németül, beszélgetett velük. Egy lengyel tiszt elmesélte megrázó történetét. A közeli cukrászdában süteményeket vásároltunk és osztottuk szét közöttük. Azelőtt még soha nem láttam annyi szomorú arcot. Magyarország egyetlen menekültet sem szolgáltatott ki. A kultúrájuk ápolását támogatták, lengyel nyelvű újságok jelentek meg, színjátszó- és kultúrcsoportok működtek. Balatonbogláron egy lengyel gimnáziumot is létrehoztak. Néhány ezer lengyel menekült a második világháború után is Magyarországon maradt, de túlnyomó többségük visszatért Lengyelországba. Hasonló szeretettel fogadta Magyarország a második világháború alatt franciákat, hollandokat, belgákat, sok zsidónak is menedéket nyújtott, akik Szlovákiából, Berlinből, Bécsből és Belgiumból érkeztek. Mint ismeretes Magyarországnak ezt az emberséges és bátor magatartását a második világháború után az ország megítélésében nem honorálták. A győztes hatalmak sajnos egészen más erkölcsi alapelvek szerint jártak el. A nyugati országok köszönetét 1989. szeptember 14-én hozott határozatban méltatta az Európai Parlament. Helmut Kohl német szövetségi kancellár 1989. szeptember 14-i nyilatkozata és az 1989 decemberében Magyarországon tett látogatása, amikor a Német Szövetségi Köztársaság köszönetét és elismerését fejezte ki Magyarország emberies lépéséért. Hóm Gyula akkori külügyminiszternek a Streese- mann érdemérmet adományozták. Ennek a gesztusnak a jelentőségét növelte az, hogy a laudációt Hans-Dietrich Genscher, az NSZK külügyminisztere tartotta. 1990. március közepén Kohl szövetségi kancellár az MTI-nek adott interjújában hangsúlyozta, hogy Magyarország érdemeit az egyesített Németország sem fogja elfelejteni. ) Balogh Elemér München ízek, illatok és aromák Már egy év óta nem reggelizem. Ébredés után bekapok egy-két kupica konyakot, s ezzel aztán ei is vagyok ebédig. Nemrégiben azonban rájöttem arra, ha nem is olcsóbb, de jóval egészségesebb a vajas kenyér néhány szelet szalámival és egy csésze valódi teával. Csak úgy, cukor és citrom nélkül, hogy tisztán élvezhessem a tea természet adta csodálatos aromáját. Készletem nem lévén, mentem a boltba bevásárolni. A vajat könnyen, problémamentesen megtaláltam a hűtőszekrényben, s csupán azon tűnődtem el, hogy van képük ilyen kis darab vajért ekkora summát beinkasszálni. Dehát ugyebár, minden relatív! A vaj is csak az én nyugdíjamhoz képest drága, a pénzügyminiszter fizetéséhez képest viszont normális. A bolti teáspolcnál egészen elbizonytalanodtam. A kamilla, hársfavirág, borsmenta, csipkebogyó stb. fajta gyógy- teák nem okoztak gondot. Kellenek ezek a jó egészséghez! De nekem most nem gyógyte- ára volt szükségem. Es mit látok a polcokon: tea almaízzel, tea málnaízzel, tea barackízzel, és a nyavalya sem tudja még milyen ízzel. Ha az eladó nem siet segítségemre, tea nélkül megyek haza. O azonban a polc mélyéről előkotort számomra egy doboz valódi teaízű teát. A hentesáruk pultjához már félve indultam. Mi lesz a vágyott reggelimmel, ha a töltelékáruk mellett ilyen feliratú cédulákat találok: ribizkeízű szafaládé jácint aromával vagy sárgadinnyeízű téli szalámi pünkösdi rózsa illatával? Hála istennek ilyeneket egyelőre még nem találtam. De ki tudja! A homo sapiens modernizációs programjába minden belefér. Jó példa erre a Bokros-csomagon kívül még sok minden egyéb. Több évtized távolából is fülembe cseng még a mozgalmi dal: „És holnapra megforgatjuk az egész világot”. Nos, az egykor volt kommunisták a világrendjével nem voltak kibékülve, azt próbálták fölforgatni. Részben sikerrel! Ezeknek a csoda tudja honnan jött mostani kapitalistáknak meg a természet rendje nem tetszik. Ezért fertőzik be profittól sarkallva a kitűnő ceyloni tea természet adta isteni zamatát, hol a szabolcsi alma, hol a kecskeméti barack önmagában fölséges aromájával. Látva e kombinált teakészítmények garmadáját, az aromafertőztetés nem is sikertelen. Persze ezek után a vájtfülű neomodemek acsaroghatják rám, hogy mit akar ez a vén, maradi totyakos. Hát nem sokat, kedves barátaim! Csupán kenyérízű kenyeret vajízű vajjal és szalámiízű szalámival reggelenként, mellé pedig egy csésze teaízű teát. Mindezeket szeretném demokráciaízű demokráciában elfogyasztani a még hátralevő kevés időmben úgy, hogy a nagyon is nyög- díjízű nyugdíjamból a cech kiteljék. Balogh László Rohod Egy név, melyre megdobban szívünk Kétszázhatvan éve hunyt el Rákóczi Ferenc. „Az Isten árvaságra téve bennünket, és kivéve ma közülünk a mi édes urunkat és atyánkot... Ma nagypéntek lévén, mind a mennyei, mind a földi atyáinknak halálokot kell siratnunk.” így kezdi 112. törökországi levelét zágoni Mikes Kelemen, az Úr 1735. évének április 8-án. S másnap tovább rója a rodostói magyarság kálváriáját: „Itt könnyhullatással esszük kenyerünket és olyanok vagyunk, mint a nyáj pásztor nélkül.” Akit idegenbeli gyászban és idegenbe eredésben magasztalnak, példásan szép szolgáló életet mutatott édes hazájának. (Ne mondjam inkább példátlanul szépnek?) Kisvárdáról, ahol a lehanyatlás évében egy utolsó seregszemlét tartott a vezérlő fejedelem, megindító vallomást véstek szobrának talapzatára: „Mi édes hazánknak... életünket, javainkat, s utolsó csepp vérünket is önként felszenteljük.” Míg mások, versengő vezérek a saját javaikat keresték, ő a szegényeként a hazában, s a hazáét Európában. A vallomás valóra váltója akkor szegődött hűséggel nagyne- hezen szabadult hazájához, amikor új urai sanyargatták, porcióztatták, amikor már Mária Nagyasszony is megkönnyezte ínséges sorsát. (Sérelmeink sorában fájó pont adta tudtul a pócsi könnyező kép Bécsbe vitelét. A szatmári békeszerzés és a nagymajtényi zászlótétel után megszólalt a Boldogasszonyhoz forduló fohászkodás „Ne felejtkezzél el szegény magyarokról!”) „Magyarországról, romlott hazánkról” sokat elmélkedett, imádkozott Rákóczi urunk és atyánk, eljutván rendeltetésének és céljainak tökéletes tisztázásához. Ez az ő folyton buzgó erőforrása egészen a halálig: „Az isteni gondviselés elküldött engem puszta hazámba fegyverért, szabadságért kiáltó szózatnak. „Midőn elenyészett ez a szózat, s el a távol bujdosók sírhantja, fölsóhajt a Rákóczit sirató cse- kei dalnok: „S ah, szabadság nem virul...” Rákóczi hajh... kezdetű költeményében a lelki leülepedést kárhoztatja. Vörösmarty legjobbjaink közé sorolja a hosszú harcot és a hosszú keservet holtáig vállaló hőst. Hogyne dobbanna meg szívünk Rákóczi szent nevére? Egész élete benne él nemzeti imáinkban. Persze hogy nem „leié / Honját a hazában”, ha a főnemesi haza országgyűlési törvénnyel gy alázza meg fej- és jószágvesztésre ítélve a hazaárulókat. Akinek lépteit az én országom boldog bizonyossága vezérli, az itt is egyetemesen befogadó országot akar építeni, nemesnek és adózással gyötörtnek egyaránt. Kiárvulva és kiárulva édes hazájából, különb, nemesebb hazát teremtett ő az Ostorod-nak elkeresztelt Rodostóban. Hűségből, honvágyból és holtig sajgó emlékekből egy kis házacskát rakott az elmúlást mormoló Márvány-tenger partján. Kínzó rabság, va- gyonmegtartás és gyarapítás helyett azt a belső hazát választotta, amelyik megtartotta őt ékes magyarnak, sanyarú sorsban, megaláztatásban is. Bizony, bujdosás- ban is bujdosás, Lengyel- és Franciaországban, végül török földön lett az ő osztályrészük. A fejedelem csontjai százhetvenegy esztendeig porladtak Isztambulban. E század elején térhettek csak haza a felvidéki szülőföldbe. Nagyszerű neve, kibontott zászlója, s kézfogása Esze Tamásékkal. íme a szép magyar rapszódia. A felső-tiszai áradástól egészen az őszi harmat utánig, s azon túl a rodostói napokat szabdaló dobszóig. A leggazdagabb magyar főúr korának legkülönbje. Előnynyel, kedvezménnyel ha kecsegtették (felesége, nővére vagy Pálfy labanc generális révén), kísértésbe nem esik. Neki nem befektetés a vezérlő hatalom, mint a szatmári békeszerzés gróf Károlyi (Kártévő) Sándornak, hanem Istentől s a rendektől ráruházott szolgálat. Bakajsza András Fényeslitke Nincs szabott ár Mint gondolja a magyar állam, hogy mindenki azt csinál, amit akar? Az egyéni boltosok, kocsmások, káef- tések úgy adják az árut, ahogy akarják, nincs állami szabott ár, amit a paraszt termel, annak már jó előre megszabja az árát. Az új búza is meg van hirdetve: 800 forint. Hát hogy gondolják, mi lesz ebből, amikor egy mázsa búzából csak 11 kiló kenyeret kapunk, tehát ezzel a parasztot, a földművest nagyon leépíti az állam. A boltosok, a magán pékek, a kft.-k, akik az olcsó búzát megveszik és értékesítik, azok gazdagodnak meg. Egy mázsa búza 800 forint, 40 kiló táp 1100 forint, hát akkor hogy tartsunk sertést, amikor amit mi termelünk, attól sokára nő fel a disznó. Tizenkilenc éves voltam, amikor elengedtem az eke szarvát, azóta ott van a színben az eke taligával, boronával. 40 éve eszi a rozsda. Most már lehetne használni, de nincs, aki megfogja, se a fiam, sem az unokám. Hát ők hogy gondolják a megélhe- tőséget? A nagyapáink, apáink a föld után éltek, nem kellett állami támogatás, nem kellett munkanélküli-segély, mint most. Adja az állam idegen kölcsönökből, mert már minden kft.-snek páncélszekrénye van, ami ezelőtt csak a nagypostákon volt és a kft. nem tesz a magyar állami bankokba, sem a Bokroscsomagba, mert a Bokroscsomag nagyon be van kötve, ember legyen az, aki azt kibontja. Pedig a polgár- mesteri hivatalok nagyon várták, csak nem érkezett meg. Sajnos. Varga Gyula Gelénes A tarpai A tarpai Öreghegy oldalán többen ültettek barackfát. Az idei tavasz kellemetlen meglepetése volt a megyének ezen a részén is az április közepén jelentkező éjszakai fagy. A helybeli gyümölcstermesztők remélik, hogy a később virágzó fákon lesz termés az idén is. ' Molnár Károly Fehérgyarmat
