Kelet-Magyarország, 1995. június (52. évfolyam, 128-152. szám)

1995-06-14 / 138. szám

1995. június 14., szerda HATTER A hattyú még táncolni akar Ultimátum Kun Ildikó Nívó-díjas balettmesternek a művelődési központban Sánta János Nyíregyháza — Lehet, hogy ez lesz az utolsó balettvizsga? E kérdés azon a néhány nappal ezelőtti próbán fogalmazódott meg, amikor Feketéné Kun Ildikó balettmester átvette a Városi Művelődési Központ igazgatójának a levelét. A hi­vatalos papíros mindössze né­hány métert tett meg az iroda és a próbaterem között. A két fél közötti szakadék mégis nagynak látszik. De miként alakulhatott ki a hovatovább tarthatatlan helyzet? Feketéné Kun Ildikó nehezen szánja el magát a beszélgetésre. Látha­tóan felkavarta a hirtelen jött ultimátum. — Ez az akció kifejezetten ellenem irányul. Lehetetlenné akarnak tenni. Megérteném, ha rosszul végezném a mun­kám, de sikereink vannak. Is­mernek a szakmában. Volt nö­vendékeim sorra megállják a helyüket balettegyüttesekben, táncpedagógusként. Közeleg a vizsgaelőadás, s nem tudom, lesz-e tovább? Mi történik majd a Primaverával? Közal­kalmazotti státusban vagyok, de évenként megújított szerző­déssel. Nehéz választás A gyerekek tandíjat fizetnek, ami a művelődési házé. Nem vagyunk ráfizetésesek. Most mégis döntenem kell, hogy a bevétel terhére alkalmaznak-e szerződéses munkaviszony­ban, vagy maradok közalkal­mazott a házban, s akkor a ba­lettoktatáson túl minden más népművelői teendőt is el kell látnom (szervezések, ügyinté­zés, ügyletek stb.) Ha egyik sem járható út, a vizsgák után, június végén felbontják a szer­ződésemet. A különös ügyben állást foglalt a Táncpedagógusok Országos Szövetsége is. Sza- lay Tamás elnökségi tag Bra- dács Mária igazgatónőhöz in­tézett leveléből idézek: A Városi Művelődési Központ és Feketéné Kun Ildikó külön­böző módon értelmezi saját jo­gait és kötelezettségeit. Jogi­lag értelmezhetetlen a „bevé­Kun Ildikó tel terhére” alkalmazás meg­jelölése. Ha van státus, meg kell lenni a hozzá tartozó bérnek is. Ha nincs státus, szerződéses munkaviszony köthető, de akkor annak tartal­maznia kell a kifizetés módját is, például a bevétel 70 száza­léka a balettmesteré, 30 száza­léka a művelődési házé. Az állásfoglalás kitér arra is, hogy a művelődési házak szakmai besorolásánál nincs sem pedagógus, sem balett­mesteri státus. Majd így foly­tatja Szalay Tamás: — alkalmazható balettmes­ter, de úgy, hogy munkaideje egy részét tanítással tölti, másik részét pedig szervezés­sel, ügyelettel. Ebben az eset­ben a heti munkaideje 40 óra, amiből mondjuk 18 órát ta­nítással tölt, a többit a megál­lapodástól függő munkával köteles ledolgozni. Bradács Mária, a VMK igazgatója így összegzi véle­ményét: Tiltakozó levél — Körülbelül két éve folyik ez az ügy köztünk. A múlt csü­törtökön valóban felajánlot­tam ezt a két lehetőséget Kun Ildikónak. A helyzet tényleg elmérgesedett. Az utóbbi idő­ben már csak levelezünk, meg üzengetünk egymásnak itt a házon belül. Ez így nem me­het! Nekem most négy akti­vizálható népművelőm van. Olyan emberekkel akarok dol­gozni, akikre a hét minden napján számíthatok. Míg Dede Zoltánt 21 ezer forintos fizetés mellett unszolom a munkára, addig Ildikó F kategóriás köz­alkalmazotti 42 500 forintos bérért csak a balettel foglalko­zik. Őt így sorolta be az elő­döm, Kenyeres Imre. Valóban tiszta helyzetet akarok. Ezért kértem, hogy június 14-ig döntsön, melyik alternatívát választja. Ha egyiket sem, úgy júniús 30-al szerződést bon­tunk. Időközben az események felgyorsultak. A növendékek és szüleik tiltakozó levelet fo­galmaztak meg a szeretett balettmester mellett. Ebben ki­hangsúlyozzák, Feketéné Kun Ildikó érdeme, hogy városunk lakossága megismerte a klasszikus balett szépségét. Munkáját 1992-ben Nívó-díj­jal jutalmazták. Ugyanilyen elismerésben részesült az álta­la vezetett Primavera balette­gyüttes is. Tiltakoznak Kun Il­dikó elbocsátása ellen. Köve­telik, hogy az igazgató sürgő­sen rendezze a munkaviszo­nyát úgy, hogy a balettmester nyugodtan, kiegyensúlyozot­tan tudja végezni a munkáját. Kedeiné Légrádi Erika, mint az egyik érintett szülő elmond­ta, ezzel az aláírásokat is felso­rakoztató tiltakozó levéllel el­sősorban az intézmény vezető­jéhez fordulnak, de a máso­Elek Emil felvétele latát eljuttatják a kulturális bi­zottsághoz és a polgármester asszonyhoz is. Feketéné Kun Ildikó balett­mester 18 éve végzi nagy- nagy odaadással, szeretettel ezt a munkát. Tevékenysége több ezer gyermek mozgás- kultúrájának fejlődését ered­ményezte. Az általa koreogra- fált bemutatók, előadások, koncertek zsúfolt nézőtér előtt zajlanak. Örömet, kedvessé­get, szeretetet sugároznak az ifjú táncosok produkciói. Lírai hangvételük a gyöngédséget sugallják, egymás megbecsü­lését hirdetik. Folytatni szeretné — Hiszem, a gyerekek mégis csak kötődnek hozzám. Foly­tatni szeretném a tánctanítást. Értük, s magamért is. Ez ad értelmet az életünknek. Felcsendül a zene. A próba folytatódik, a növendékek ar­cán megcsillan egy kis mo­soly. Talán lesz mégis foly­tatás, így együtt, a városi mű­velődési központ próbatermé­ben és annak színpadán is. * * * A balettmester a közalkalma­zotti jogviszony mellett dön­tött. Biztos intézményi hátteret szeretne maga mögött. Kérte, hogy az eddig társadalmi mun­kában végzett tevékenységeit számítsa be munkáltatója a heti munkaidejébe. Orémiffs Kálmán tárcája r őrt ént egyszer, hogy egy titkos kutatóinté­zetben, mely az örök élet titkát vizsgálta kísérleti alanyt kerestek, aki vállalja, hogy hibernálják. A felhívás enyhén szólva lanyha érdek­lődést váltott ki, egyedül Gusztáv jelentkezett. Gusztá­vot az anyagiak tisztázása után annak rendje, s módja szerint lefagyasztották, és ott hevert a hűtőkamrában vagy harminc évig. Amikor kiolvasztották, s el­végeztek rajta néhány száz rendkívül fontos vizsgálatot, felmerült a kérdés, hogyan lehetne különösebb zökkenők nélkül visszajuttatni a min­dennapi életbe, mely időköz­ben bizony nagyott változott. Ekkor jutott eszébe valame­lyik tudós embernek, hogy az aklimatizáláshoz a televízió segítségét vegyék igénybe, mely tudvalevőleg szemléle­tesen mutatja be a minden­napok valóságát. Gusztávot tehát bezárták egy szobába egy tévékészülékkel, elláták minden jóval, s itt ült egy tel­jes hétig. Miután ezt követően úgy fújta az aktuális világpoliti­Vérfagyasztó sztori kai eseményeket és a parla­menti frakcióvezetők nevét mint a vízfolyás, zsebébe nyomtak egy jókora pénzkö- teget és érzékeny búcsút vet­tek tőle. Gusztáv első útja egy par­kolóhoz vezetett, ahol a tévé­ből elsajátított legkorszerűbb módszerekkel feltört és ello­pott egy öt risztóval ellátott nyolcmilliót érő autót. Ekkor aztán meg sem állt a legköze­lebbi bevásárlóközpontig, ahol vásárolt tíz csomag szárnyas intim betétet, más­fél mázsa margarint, huszon­öt flakon mosogatószert, meg egy nadrágszíjat. Ezt aztán szép komótosan végig kilyug­gatta, hogy jól meg tudja húzni. Aztán kiment a KGST- piacra és vett egy Kalasnyi- kovot a hozzá tartozó lősze­rekkel. Amikor az eladó meg­tagadta a számlaadást, mint lelkiismeretes állampolgár felhívta az adóhatóságot. Majd városnézésre indult, vagy százötvennel száguldo­zott az utcákon, miközben három autót megrongált, kettőt pedig teljesen össze­tört, ami nem is csoda, mert sohasem volt jogosítványa. Már a nyomában volt az egész rendőrség, amikor megérkezett az olajvállalko­zók báljára, ahová nem en­gedték be, mire jogos felhá­borodásában laposra vert két biztonsági őrt. A rendőrség elől sikerült egérutat nyernie. Kivett egy szállodai lakosztályt, ide ho­zatta fel a vacsoráját, meg a száraz Martinit jéggel. Köz­ben bekapcsolta a tévét, mely épp a parlamenti ülést közve­títette. Mivel a miniszter azt mondta, hogy párbeszédet kell kezdeni a néppel, más­nap reggel egyenesen az or­szágházba hajtott. Nagyon meglepődött, hogy nem en­gedik be, pedig váltig hajto­gatta, hogy ő a nép képvise­lője, nála népebb szinte már nincs is ebben az országban. Elkeseredésében bement az első bárba, ahol úgy szét­lőtte a berendezést, ahogy az a nagy forgatókönyvben meg van írva. A megtorlás elől egy sta­dionba menekült, ahol épp egy futballmeccs kezdődött, így nyugodtan elvegyülhetett a nem túl népes közönség so­raiban. A foci elég csapni­való volt, ezért volt ideje megfigyelni, milyen szegé­nyes is az ő szókincse. A közönség ugyanis rendkívül változatos szidalmakkal il­lette a játékosokat, illetve egymást, melyek lényege két szóban kristályosodott ki, az egyik b-vel, a másik k-val kezdődött. Később rájött, hogy a férfiú, akit edzőnek nézett, voltaképpen nyelvta­nár, s a közönség tulajdon­képpen az ő szavait skandál­ja. G usztáv dicsőségesem rövid pályafutása itt ért véget. Ahogy a tévében látta, szép módszere­sen megpofozott két vendég­szurkolót, ezért letartóztat­ták. Rövid vizsgálat után újra lefagyasztották vagy harminc évre. Azt mondják, a kutató- intézet szemetében a guberá­lók másnap egy kifogástala­nul működő tévékészüléket találtak. ■ NézoDont m Megkövetés Angyal Sándor M ég a megboldogult pártállami időben történt, hogy a Fontos Elvtárs félévenként eljátszotta a sértődöttet. Aki egyébként nem nagyon szag­gatta az istrángot, ha mun­káról volt szó, de lépten-nyo- mon azzal fenyegetőzött, hogy távozik a posztjáról. Jött is nyomban a könyör­gés: „Ne tedd ezt velünk, elv­társi Mihez kezdünk nélkü­led?" Aztán a Fontos Elv­társ elgondolkodott és ma­radt. Mígnem a változások első fuvallatával érkezett új megyei első ember egy ilyen újabb könyörgést remélő trükknél azt mondta: „Rend­ben, akkor augusztus elsejé­vel mehetsz!" Most, hogy a 16 milliós végkielégítés miatt agyon­támadott pénzügyminiszte­rünk lefarizeusozta a kor­mányzó koalíció politiku­sait, akik e nem kis összeg miatt a szájukra merik ven­ni az ő nevét, nekem óhatat­lanul ez a korabeli Fontos Elvtárs jutott az eszembe. Tudniillik, Bokros Lajos is azzal fenyegetőzik, hogy ha a holnap, az általa kezde­ményezett találkozón a kor­mányzó frakciók tagjai nem követik őt meg nyilvánosan, mert — szerinte — a becsü­letébe tapostak, akkor le­mond tisztségéről. Furcsa módon nem estem pánikba e fenyegetőzés olvastán, pe­dig engem nem is nevezett farizeusnak. Az sem jutott eszembe, hogy édes Iste­nem, vajon mi lesz velünk Bokros nélkül, ha a sors azt a csapást méri ránk, hogy feláll a székéből. Inkább ar­ra gondoltam, hogy ő ezt a 16 milliót (ami nettóban „csak" 8) a jelenlegi és a bankelnöki fizetése közötti különbség kompenzálásá­nak tekinti. (Csodálkoztam is annak idején, hogy ötöd­annyi fizetésért elvállalta a csábító miniszteri posz­tot.) Naná, hogy a pénzügymi­niszter is a piacról él, tehát nem lehet büntetni azzal, hogy kevesebbet vigyen ha­za. De — pestiesen szólva — bizonyára őt sem a rend­őr kényszerítette lépése megtételére. Bár a személyeknek fon­tos szerep jut a történelem­ben, azért ne becsüljük alá a kormány és a parlament, mint testület szerepét sem, hiszen a pénzügyminiszter nevével fémjelzett progra­mot végül is ők hozták meg és ők vállalnak érte felelős­séget Isten és a Világbank előtt. Pótvizsga Ferter János rajza Döntéskényszer Balogh József y* izonyára hosszú ideig t-e elemzés tárgya lesz M-ß még annak a felül­vizsgálatnak az anyaga, amelyet a nyíregyházi ön- kormányzat készíttetett a megyeszékhely általános is­koláinak és óvodáinak hely­zetéről. Annál is inkább, mert mindenki talált érvet annak megindoklására is, hogy elengedhetetlenül fon­tos a javaslatok végrehaj­tása, de arra is, hogy a meg­állapítások nem helytállóak. Van néhány olyan adat is azonban, amelyet, vérmér­séklettől függetlenül tény­ként kell elfogadni. Ilyen például, hogy a Benczúr ál­talános iskolában 218-cal, az 5-ősben 276-tál, a Bá- thoriban 320-szal, a 14-es- ben 329-cel, a 17-esben 261-gyei csökkent az elmúlt négy évben a tanulók szá­ma, a pénzt adónak ilyen esetben valamit lépni kell. Nyíregyházán az egy óvo­dásra jutó költség 85 ezer forint, s ebből 57-et a város fizet, az egy általános isko­lásra jutó költség 110 ezer forint, s ebből 46 ezerrel a város járul hozzá. A rideg számok tehát egy­értelműen a karcsúsítás mellett szólnak, ám a hely­zet az, hogy a vizsgálat nemcsak az ilyen adatok következményeként felsza­badítható létszám csökken­tését javasolta, hanem más olyan karcsúsításokat is megcélzott, amelyek nem biztos, hogy érzékeny sérü­lések nélkül véghez vihető. Nem sikerült megoldást találni az óvodák összevo­nása, betagosítása miatt bekövetkező személyi kér­dések rendezésére: az is igazságtalan lenne, ha az anyaóvodává léptetett in­tézmények vezetőit váltanák le, de az is az, ha a tagó­vodák vezetői lesznek be­osztottakká, csak azért, mert intézményüket átszer­vezték. Elmélkedni, elemezgetni még lehet, a testületnek azonban dönteni kellett. A többség így találta helyes­nek. Kommentár

Next

/
Thumbnails
Contents