Kelet-Magyarország, 1995. június (52. évfolyam, 128-152. szám)
1995-06-14 / 138. szám
1995. június 14., szerda HATTER A hattyú még táncolni akar Ultimátum Kun Ildikó Nívó-díjas balettmesternek a művelődési központban Sánta János Nyíregyháza — Lehet, hogy ez lesz az utolsó balettvizsga? E kérdés azon a néhány nappal ezelőtti próbán fogalmazódott meg, amikor Feketéné Kun Ildikó balettmester átvette a Városi Művelődési Központ igazgatójának a levelét. A hivatalos papíros mindössze néhány métert tett meg az iroda és a próbaterem között. A két fél közötti szakadék mégis nagynak látszik. De miként alakulhatott ki a hovatovább tarthatatlan helyzet? Feketéné Kun Ildikó nehezen szánja el magát a beszélgetésre. Láthatóan felkavarta a hirtelen jött ultimátum. — Ez az akció kifejezetten ellenem irányul. Lehetetlenné akarnak tenni. Megérteném, ha rosszul végezném a munkám, de sikereink vannak. Ismernek a szakmában. Volt növendékeim sorra megállják a helyüket balettegyüttesekben, táncpedagógusként. Közeleg a vizsgaelőadás, s nem tudom, lesz-e tovább? Mi történik majd a Primaverával? Közalkalmazotti státusban vagyok, de évenként megújított szerződéssel. Nehéz választás A gyerekek tandíjat fizetnek, ami a művelődési házé. Nem vagyunk ráfizetésesek. Most mégis döntenem kell, hogy a bevétel terhére alkalmaznak-e szerződéses munkaviszonyban, vagy maradok közalkalmazott a házban, s akkor a balettoktatáson túl minden más népművelői teendőt is el kell látnom (szervezések, ügyintézés, ügyletek stb.) Ha egyik sem járható út, a vizsgák után, június végén felbontják a szerződésemet. A különös ügyben állást foglalt a Táncpedagógusok Országos Szövetsége is. Sza- lay Tamás elnökségi tag Bra- dács Mária igazgatónőhöz intézett leveléből idézek: A Városi Művelődési Központ és Feketéné Kun Ildikó különböző módon értelmezi saját jogait és kötelezettségeit. Jogilag értelmezhetetlen a „bevéKun Ildikó tel terhére” alkalmazás megjelölése. Ha van státus, meg kell lenni a hozzá tartozó bérnek is. Ha nincs státus, szerződéses munkaviszony köthető, de akkor annak tartalmaznia kell a kifizetés módját is, például a bevétel 70 százaléka a balettmesteré, 30 százaléka a művelődési házé. Az állásfoglalás kitér arra is, hogy a művelődési házak szakmai besorolásánál nincs sem pedagógus, sem balettmesteri státus. Majd így folytatja Szalay Tamás: — alkalmazható balettmester, de úgy, hogy munkaideje egy részét tanítással tölti, másik részét pedig szervezéssel, ügyelettel. Ebben az esetben a heti munkaideje 40 óra, amiből mondjuk 18 órát tanítással tölt, a többit a megállapodástól függő munkával köteles ledolgozni. Bradács Mária, a VMK igazgatója így összegzi véleményét: Tiltakozó levél — Körülbelül két éve folyik ez az ügy köztünk. A múlt csütörtökön valóban felajánlottam ezt a két lehetőséget Kun Ildikónak. A helyzet tényleg elmérgesedett. Az utóbbi időben már csak levelezünk, meg üzengetünk egymásnak itt a házon belül. Ez így nem mehet! Nekem most négy aktivizálható népművelőm van. Olyan emberekkel akarok dolgozni, akikre a hét minden napján számíthatok. Míg Dede Zoltánt 21 ezer forintos fizetés mellett unszolom a munkára, addig Ildikó F kategóriás közalkalmazotti 42 500 forintos bérért csak a balettel foglalkozik. Őt így sorolta be az elődöm, Kenyeres Imre. Valóban tiszta helyzetet akarok. Ezért kértem, hogy június 14-ig döntsön, melyik alternatívát választja. Ha egyiket sem, úgy júniús 30-al szerződést bontunk. Időközben az események felgyorsultak. A növendékek és szüleik tiltakozó levelet fogalmaztak meg a szeretett balettmester mellett. Ebben kihangsúlyozzák, Feketéné Kun Ildikó érdeme, hogy városunk lakossága megismerte a klasszikus balett szépségét. Munkáját 1992-ben Nívó-díjjal jutalmazták. Ugyanilyen elismerésben részesült az általa vezetett Primavera balettegyüttes is. Tiltakoznak Kun Ildikó elbocsátása ellen. Követelik, hogy az igazgató sürgősen rendezze a munkaviszonyát úgy, hogy a balettmester nyugodtan, kiegyensúlyozottan tudja végezni a munkáját. Kedeiné Légrádi Erika, mint az egyik érintett szülő elmondta, ezzel az aláírásokat is felsorakoztató tiltakozó levéllel elsősorban az intézmény vezetőjéhez fordulnak, de a másoElek Emil felvétele latát eljuttatják a kulturális bizottsághoz és a polgármester asszonyhoz is. Feketéné Kun Ildikó balettmester 18 éve végzi nagy- nagy odaadással, szeretettel ezt a munkát. Tevékenysége több ezer gyermek mozgás- kultúrájának fejlődését eredményezte. Az általa koreogra- fált bemutatók, előadások, koncertek zsúfolt nézőtér előtt zajlanak. Örömet, kedvességet, szeretetet sugároznak az ifjú táncosok produkciói. Lírai hangvételük a gyöngédséget sugallják, egymás megbecsülését hirdetik. Folytatni szeretné — Hiszem, a gyerekek mégis csak kötődnek hozzám. Folytatni szeretném a tánctanítást. Értük, s magamért is. Ez ad értelmet az életünknek. Felcsendül a zene. A próba folytatódik, a növendékek arcán megcsillan egy kis mosoly. Talán lesz mégis folytatás, így együtt, a városi művelődési központ próbatermében és annak színpadán is. * * * A balettmester a közalkalmazotti jogviszony mellett döntött. Biztos intézményi hátteret szeretne maga mögött. Kérte, hogy az eddig társadalmi munkában végzett tevékenységeit számítsa be munkáltatója a heti munkaidejébe. Orémiffs Kálmán tárcája r őrt ént egyszer, hogy egy titkos kutatóintézetben, mely az örök élet titkát vizsgálta kísérleti alanyt kerestek, aki vállalja, hogy hibernálják. A felhívás enyhén szólva lanyha érdeklődést váltott ki, egyedül Gusztáv jelentkezett. Gusztávot az anyagiak tisztázása után annak rendje, s módja szerint lefagyasztották, és ott hevert a hűtőkamrában vagy harminc évig. Amikor kiolvasztották, s elvégeztek rajta néhány száz rendkívül fontos vizsgálatot, felmerült a kérdés, hogyan lehetne különösebb zökkenők nélkül visszajuttatni a mindennapi életbe, mely időközben bizony nagyott változott. Ekkor jutott eszébe valamelyik tudós embernek, hogy az aklimatizáláshoz a televízió segítségét vegyék igénybe, mely tudvalevőleg szemléletesen mutatja be a mindennapok valóságát. Gusztávot tehát bezárták egy szobába egy tévékészülékkel, elláták minden jóval, s itt ült egy teljes hétig. Miután ezt követően úgy fújta az aktuális világpolitiVérfagyasztó sztori kai eseményeket és a parlamenti frakcióvezetők nevét mint a vízfolyás, zsebébe nyomtak egy jókora pénzkö- teget és érzékeny búcsút vettek tőle. Gusztáv első útja egy parkolóhoz vezetett, ahol a tévéből elsajátított legkorszerűbb módszerekkel feltört és ellopott egy öt risztóval ellátott nyolcmilliót érő autót. Ekkor aztán meg sem állt a legközelebbi bevásárlóközpontig, ahol vásárolt tíz csomag szárnyas intim betétet, másfél mázsa margarint, huszonöt flakon mosogatószert, meg egy nadrágszíjat. Ezt aztán szép komótosan végig kilyuggatta, hogy jól meg tudja húzni. Aztán kiment a KGST- piacra és vett egy Kalasnyi- kovot a hozzá tartozó lőszerekkel. Amikor az eladó megtagadta a számlaadást, mint lelkiismeretes állampolgár felhívta az adóhatóságot. Majd városnézésre indult, vagy százötvennel száguldozott az utcákon, miközben három autót megrongált, kettőt pedig teljesen összetört, ami nem is csoda, mert sohasem volt jogosítványa. Már a nyomában volt az egész rendőrség, amikor megérkezett az olajvállalkozók báljára, ahová nem engedték be, mire jogos felháborodásában laposra vert két biztonsági őrt. A rendőrség elől sikerült egérutat nyernie. Kivett egy szállodai lakosztályt, ide hozatta fel a vacsoráját, meg a száraz Martinit jéggel. Közben bekapcsolta a tévét, mely épp a parlamenti ülést közvetítette. Mivel a miniszter azt mondta, hogy párbeszédet kell kezdeni a néppel, másnap reggel egyenesen az országházba hajtott. Nagyon meglepődött, hogy nem engedik be, pedig váltig hajtogatta, hogy ő a nép képviselője, nála népebb szinte már nincs is ebben az országban. Elkeseredésében bement az első bárba, ahol úgy szétlőtte a berendezést, ahogy az a nagy forgatókönyvben meg van írva. A megtorlás elől egy stadionba menekült, ahol épp egy futballmeccs kezdődött, így nyugodtan elvegyülhetett a nem túl népes közönség soraiban. A foci elég csapnivaló volt, ezért volt ideje megfigyelni, milyen szegényes is az ő szókincse. A közönség ugyanis rendkívül változatos szidalmakkal illette a játékosokat, illetve egymást, melyek lényege két szóban kristályosodott ki, az egyik b-vel, a másik k-val kezdődött. Később rájött, hogy a férfiú, akit edzőnek nézett, voltaképpen nyelvtanár, s a közönség tulajdonképpen az ő szavait skandálja. G usztáv dicsőségesem rövid pályafutása itt ért véget. Ahogy a tévében látta, szép módszeresen megpofozott két vendégszurkolót, ezért letartóztatták. Rövid vizsgálat után újra lefagyasztották vagy harminc évre. Azt mondják, a kutató- intézet szemetében a guberálók másnap egy kifogástalanul működő tévékészüléket találtak. ■ NézoDont m Megkövetés Angyal Sándor M ég a megboldogult pártállami időben történt, hogy a Fontos Elvtárs félévenként eljátszotta a sértődöttet. Aki egyébként nem nagyon szaggatta az istrángot, ha munkáról volt szó, de lépten-nyo- mon azzal fenyegetőzött, hogy távozik a posztjáról. Jött is nyomban a könyörgés: „Ne tedd ezt velünk, elvtársi Mihez kezdünk nélküled?" Aztán a Fontos Elvtárs elgondolkodott és maradt. Mígnem a változások első fuvallatával érkezett új megyei első ember egy ilyen újabb könyörgést remélő trükknél azt mondta: „Rendben, akkor augusztus elsejével mehetsz!" Most, hogy a 16 milliós végkielégítés miatt agyontámadott pénzügyminiszterünk lefarizeusozta a kormányzó koalíció politikusait, akik e nem kis összeg miatt a szájukra merik venni az ő nevét, nekem óhatatlanul ez a korabeli Fontos Elvtárs jutott az eszembe. Tudniillik, Bokros Lajos is azzal fenyegetőzik, hogy ha a holnap, az általa kezdeményezett találkozón a kormányzó frakciók tagjai nem követik őt meg nyilvánosan, mert — szerinte — a becsületébe tapostak, akkor lemond tisztségéről. Furcsa módon nem estem pánikba e fenyegetőzés olvastán, pedig engem nem is nevezett farizeusnak. Az sem jutott eszembe, hogy édes Istenem, vajon mi lesz velünk Bokros nélkül, ha a sors azt a csapást méri ránk, hogy feláll a székéből. Inkább arra gondoltam, hogy ő ezt a 16 milliót (ami nettóban „csak" 8) a jelenlegi és a bankelnöki fizetése közötti különbség kompenzálásának tekinti. (Csodálkoztam is annak idején, hogy ötödannyi fizetésért elvállalta a csábító miniszteri posztot.) Naná, hogy a pénzügyminiszter is a piacról él, tehát nem lehet büntetni azzal, hogy kevesebbet vigyen haza. De — pestiesen szólva — bizonyára őt sem a rendőr kényszerítette lépése megtételére. Bár a személyeknek fontos szerep jut a történelemben, azért ne becsüljük alá a kormány és a parlament, mint testület szerepét sem, hiszen a pénzügyminiszter nevével fémjelzett programot végül is ők hozták meg és ők vállalnak érte felelősséget Isten és a Világbank előtt. Pótvizsga Ferter János rajza Döntéskényszer Balogh József y* izonyára hosszú ideig t-e elemzés tárgya lesz M-ß még annak a felülvizsgálatnak az anyaga, amelyet a nyíregyházi ön- kormányzat készíttetett a megyeszékhely általános iskoláinak és óvodáinak helyzetéről. Annál is inkább, mert mindenki talált érvet annak megindoklására is, hogy elengedhetetlenül fontos a javaslatok végrehajtása, de arra is, hogy a megállapítások nem helytállóak. Van néhány olyan adat is azonban, amelyet, vérmérséklettől függetlenül tényként kell elfogadni. Ilyen például, hogy a Benczúr általános iskolában 218-cal, az 5-ősben 276-tál, a Bá- thoriban 320-szal, a 14-es- ben 329-cel, a 17-esben 261-gyei csökkent az elmúlt négy évben a tanulók száma, a pénzt adónak ilyen esetben valamit lépni kell. Nyíregyházán az egy óvodásra jutó költség 85 ezer forint, s ebből 57-et a város fizet, az egy általános iskolásra jutó költség 110 ezer forint, s ebből 46 ezerrel a város járul hozzá. A rideg számok tehát egyértelműen a karcsúsítás mellett szólnak, ám a helyzet az, hogy a vizsgálat nemcsak az ilyen adatok következményeként felszabadítható létszám csökkentését javasolta, hanem más olyan karcsúsításokat is megcélzott, amelyek nem biztos, hogy érzékeny sérülések nélkül véghez vihető. Nem sikerült megoldást találni az óvodák összevonása, betagosítása miatt bekövetkező személyi kérdések rendezésére: az is igazságtalan lenne, ha az anyaóvodává léptetett intézmények vezetőit váltanák le, de az is az, ha a tagóvodák vezetői lesznek beosztottakká, csak azért, mert intézményüket átszervezték. Elmélkedni, elemezgetni még lehet, a testületnek azonban dönteni kellett. A többség így találta helyesnek. Kommentár
