Kelet-Magyarország, 1995. június (52. évfolyam, 128-152. szám)
1995-06-13 / 137. szám
1995. június 13., kedd Tönkreteszik nekünk a Túrt Román területről folyamatosan szennyezik a folyót, különféle nehézfémekkel Télen még bátran ihattunk a Túrból A szerző felvétele Balogh Géza Nyíregyháza (KM) — Nem is olyan régen a szatmári síkon átkanyargó Túrt az ország talán leghangulatosabb, legtisztább vizű folyójaként tartottuk számon. A hangulattal nincs is különösebb gond, a tisztasággal annál inkább: román területről folyamatosan szennyezik, különféle nehézfémek jutnak a vízbe. Egy-egy kisebb, fémekkel terhelt hullám már korábban is megjelent, tavaly szeptemberben viszont minden addiginál komolyabb szennyhullámot észleltek a Felső-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság emberei, és ha kiszámíthatatlan időközökben is, az utánpótlás szinte folyamatos. Mint a vízügyi igazgatóság, s a környezetvédelmi felügyelőség szakértői nagyon hamar kiderítették, a szennyezett bányavizek a Tűre környéki bányavidékről a Tűre patakon keresztül jutnak a Túrba. Savas közeg A szakaszosan érkező szennyvízhullámokat a magas cink ion koncentráció és savas közeg jellemzi, az erősebb hullámok idején a víz kékesszürkévé válik, és pipálnak, oxigénhiánnyal küszködnek a halak. A szennyezés kezdeti időszakában a cink ion koncentráció hatvanszor nagyobb volt, mint az érvényben lévő magyar vízminőségi szabvány ötöd osztályú, erősen szennyezett kategóriájának alsó határértéke. A gondot tovább fokozta, hogy a Túr vízhozama abban az időben a sok éves átlag alatt maradt. Szerencse, hogy az utóbbi években jelentősen megjavult a magyar és román vízügyesek kapcsolata, így a nyíregyháziak kérésére a románok megnyitották a Túr felső folyásánál kialakított kányaházi víztározó zsilipjeit, mely felhígította a vizet. A nehézfémszennyezés miatt a sonkádi osztóművet tizenkilenc alkalommal kellett lezárni, összesen kilencven- egy napra, mely komoly vízgazdálkodási problémákat okozott az Öreg-Túr mentén. Ezen túl környezet-, és természetvédelmi gondok is jelentkeztek, mivel a Túr biztosítja a Szatmár-Bereg Tájvédelmi Körzet vízellátását, a hosszan tartó szennyezés károsítja a vidék élővilágát is. Hozzá kell azonban tenni, hogy például az április eleji tapasztalatok szerint míg a sonkádi osztómű térségében a cinktartalom meghaladta a megengedett értéket, Kisar táján már megfelelő volt a minőség. Fazekas László, a vízügyi igazgatóság vezetője többször is találkozott ez ügyben a romániai kollégáival, november elején arról tájékoztatták, hogy a turci bányák szennyvíztisztító telepének üzemeltetését tizenöt évre, 1970 és 1985 közötti időtartamra tervezték, és az engedélyezés is ennek megfelelően történt. A tisztítómű az erősen savas bányavizek semlegesítésére és ülepítésére szolgált. A bányavidék azonban jelentős meny- nyiségű ércet tartalmaz, ezért a bányák további üzemeltetése mellett döntöttek. Üzemzavarok A szennyvíztisztító-rendszer kapacitása azonban időközben kevés lett és műszakilag elavult. Két éve folyik az új tisztító tervezése, pénzügyi okok miatt azonban a beruházás még legalább két évet vesz igénybe. A fentieken túl sorozatos üzemzavarok keletkeztek. A két, turci bányát összekötő — savas bányavizet szállító — távvezeték korróziója és törése miatt a bányavizek szétfolytak a területen, s esős időben bemosódnak a Tűre patakba, onnan pedig a Túrba jutnak. Február derekán újabb soron kívüli szakértői találkozóra került sor, ahol a románok a helyszínen mutatták be az ércbánya problémáit, de itt már ismertették a rövid, illetve hosszú távú környezetvédelmi terveiket is. Kicserélték az eltört szennyvízvezetéket, s ezt megteszik további ezer méteren. Intézkedtek a szennyvíziszap biztonságos elhelyezéséről, folyamatos a karbantartás, javították a megfigyelő rendszerüket, s komoly személyi büntetéseket, bírságokat róttak ki. Elkezdték az új, visszaforgatá- sos rendszerű tisztítóberendezés tervezését, s ha minden igaz, ez két év múlva el is készül. A legutóbbi találkozó óta a Túron stabilizálódott a helyzet. A vízügyi igazgatóság rendszeresen ellenőrzi a vízminőséget, vásároltak egy német gyorstesztelőt, mely nyomban kimutatja, ha magas a cinktartalom. A magyar szabványok szerint az öntözővíz cink ion koncentrációja literenként egy milligramm lehet, pár alkalomtól eltekintve az utóbbi időkben alatta marad. Persze, a felszíni ivóvíz minőségét még így sem éri, de a korábbi állapotokhoz képest már ez is nagy eredmény. Fürdeni lehet Itt tartunk tehát most, de még mindig nem kaptunk választ arra, lehet-e fürdeni a folyóban, s ehető-e a benne fogott hal. A környezetvédelmi felügyelőségtől kapott tájékoztatás szerint a cink „jóságának, károsságának” emberi megítélését, hal- illetve növényélettani, közegészségügyi szempontból bizonytalanná teszi az a tény, hogy nincsenek olyan jellegű egészségkárosító hatással kapcsolatos hazai, illetve nemzetközi tapasztalatok, mint például a higany által okozott, Japánban észlelt Minamata betegség, vagy a kad- mium okozta Itai-Itai betegség. A szakirodalom alapján viszont ismeretes, hogy a cink az emberi szervezet számára fontos mikroelem, például a nők napi szükséglete 15 mg. A felügyelőség a környező halastavakból kifogott halak húsában kilogrammonként 7,3 -11,4 milligramm cinktartalmat mért. Ezek ismeretében tehát lehet fürdeni, s a halból is enni. Az állategészségügyi állomás viszont nemrég azt tanácsolta az érintett falvaknak, hogy lehetőleg fúrott kútból itassák a jószágot. A Felső-Tisza-vidéki Környezetvédelmi Felügyelőség tervei között egyébként szerepel egy kétéves kutatási program, melynek fő célja a Túrvízrendszer vízi, vízparti élet- közösségének felmérése, az egyes nehézfémek akkumulációjának vizsgálata. Remélhetőleg a kutatásra megkapják a pénzt, a vizsgálat befejeztével pedig remélhetőleg tisztábban fogunk látni. A legbiztosabb azonban az lenne, ha a románok abbahagynák a szennyezést. Állnak, de malinak ugyanis a kétely akkor, ha a Nemzetközi Valutaalap kerül szóba, hiszen az IMF általában diktálni szokott nekünk. Annak ellenére, hogy kormányunk (kormányaink) eddig konok következetességgel mindent megtettek azért, hogy pontosan fizessenek, nem akarják-akarták vállalni a fizetésképtelenség bejelentésének, vagy az adósságátütemezés ódiumát. Más kérdés persze, miként honorálta ezt a Valutaalap, hiszen csak a megszorító intézkedéseket ösztönző tanácsaikról, követeléseikről hallottunk eddig. Érdemes lenne látni olyan dokumentumokat, melyek azokra az országokra vonatkoznak, amelyek nem engedtek a diktátumoknak, inkább vállalták a fizetés- képtelenség (talán) hátrányait. Nem tudni ugyanis bizonyosan: a konok fizetés vagy a nem fizetés célravezetőbb-e, a közgazdászok véleménye is megoszlik a témáról. Most talán bizakodjunk, hisz oly sokat kétkedtünk már, s őszig kiderül: érdemes-e. Jó lenne hinni, hogy valóban érzékelhető lesz az áttörés... Óvintézkedés bizonyítványosztáskor Ferter János rajza Kováts Dénes A nyilatkozatokban az elégedettség hangjait lehet felfedezni Horn Gyula amerikai útjá- val kapcsolatban. A rokon- szenv jeletit tapasztalta, mondván: az Egyesült Államok kiáll az átalakulófélben lévő Magyarország mellett, ennek politikai és gazdasági jelei vannak. Fennmaradnak a piaci és vámkedvezmények, s jók a kilátások újabb amerikai tőke hazánkba áramlására. A Nemzetközi Valutaalap hozzáállása gyakran vitatéma a szakemberek körében. Horn szerint most először volt érzékelhető az, hogy elismerik hazánk erőfeszítéseit, s bíztatónak értékelte a tárgyalások magyar szándék szerinti folytatását. Jó esély van a készenléti hitelekről szóló szerződés őszi aláírására. A bizakodás jelei fedezhetők fel tehát miniszterelnökünk szavaiban, reménykedni lehet, más kérdés persze, mi valósul meg az elképzelésekből. Az, hogy bizonytalan az állampolgár a hírek hallatán, mégis érthető. Joggal merül fel Könyvheti éhkopp Bodnár István-w- -T éget ért az ünneI / pi könyvhét, amelyet V mindennek lehetett volna nevezni, csak éppen ünnepinek nem. Keserű szájjal „ünnepelt" a szakma: a kiadók, a könyvesboltok és a könyv barátai. A szervezők minden igyekezete ellenére sem érte el kulturális életünk korábbi jeles eseménye célját, a könyv nem került közelebb az olvasókhoz. Mindjárt a kezdetén érezni lehetett az érdektelenséget: alig néhány tucatnyian mentek el például a nyíregyházi megnyitóra. Emlékezetes, hogy öt-tíz évvel ezelőtt a Kossuth téren több százan vettek részt a valóban ünnepélyes ceremóniákon, amelyet számos jeles író megtisztelt a jelenlétével. Annak idején már az első nap sok kiadvány került új gazdához, sokan tartották számon a nagy eseményt, amikor az ez alkalomra kiadott könyveket végre kezükbe vehették. Mostanában ez korántsem így zajlik. Igaz, a kiadók számos értékes könyvet jelentettek meg, a nyíregyházi üzletekbe is több, mint 120 könyvújdonság érkezett. Nem maradtak el a slágerek sem, Esterházy Péter, Bibó István vagy éppen Kundera műve most is az érdeklődés fókuszába került. De, amint a könyvesboltok vezetői beszámoltak róla, az ünnepi könyvhéten semmivel sem volt nagyobb forgalom, mint az előző héten. Egy jellemző adat: míg öt évvel ezelőtt a Körképből az egyik könyvesboltban több, mint ezer példány fogyott el, most alig húsz. Igaz, akkor az ára 50 forint, volt, most a tízszerese. így volt ez a többi könyvvel is; komolyabb kiadványt 800 forint alatt alig lehetett megvásárolni. Kinek jó ez? A könyvkiadást számos adóval sújtják, a különböző adók még a szerzőket is elkedvetlenítik. A könyvszakma jóval kevesebb regényt, verses kötetet tud eladni, mint korábban. Nem nehéz átgondolni, a magas árak ellenére a haszon is kisebb lesz. És ami a legszomorúbb: megfizethetetlen lett a szellemi táplálékunk.- HÁTTÉR _ KeÍel«Wa8yaioiszá^3| fEBi k j I í fi Áttörés Kommentár Elek Emil fotóetüdje
